Velencei-tavi madárrezervátum Természetvédelmi Terület

Velencei-tavi madárrezervátum
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése	Fejér vármegye
Terület	4,2 km²
Alapítás ideje	1958
Velencei-tavi madárrezervátum Pozíció a Velencei-tó térképén
é. sz. 47° 12′ 02″, k. h. 18° 33′ 21″47.20056, 18.555959

A Velencei-tavi madárrezervátum Természetvédelmi Terület a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe Dinnyés és Velence név alatt bejegyzett védett terület (ún. Ramsari terület) északi részét alkotó vizes élőhely.

Jellemzői

A Velencei-tó 26 km² területével hazánk harmadik legnagyobb tava, átlagos vízmélysége 1,5 méter. A 19. században, Herman Ottó idejében, ahogy ezt műveiből tudjuk, még az egész tó területén szinte háborítatlanul éltek a vízimadarak. Mostanra a turizmus, a hétvégi házak a vízimadarak fészkelő területét a tó területének nyugati sarkába, alig több mint 4,2 km²-re szorították vissza. Ezt a nyugati részt a Magyar Madártani Intézet javaslatára 1958-ban nyilvánították védett természeti területté, és 1989-ben került fel a Ramszari egyezmény által védett területek közé. A Velencei-tavi madárrezervátumot a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Területtől a 7-es főút és a 6213-as út, illetve a Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal választja el. A két természetvédelmi terület együttesen képezi a Velence és Dinnyés ramsari területet.

Az öreg nádasok legfontosabb fészkelő madarai a nagy kócsag, a kanalasgém, a búbos vöcsök, a kis vöcsök és a nyári lúd.

A növényvilág tekintetében természetvédelmi szempontból a legjelentősebb az eredeti lápi vegetáció, az úszóláp fenntartása, védelme. Kiemelten védett növénye ennek a lápi vegetációnak a hagymaburok és a tengermelléki káka.

Források

• Hegyi Zoltán és Csihar László: Information Sheet on Ramsar Wetlands. Duna-Ipoly Nemzeti Park, 2006. június 8. (Hozzáférés: 2018. december 25.)
• Kiss Péter: http://dinp.nemzetipark.gov.hu/velencei-tavi-madarrezervatum-tt. Duna-Ipoly Nemzeti Park. (Hozzáférés: 2018. december 25.)