Ugrás a tartalomhoz

Vaszil Jurijovics Turjancsik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaszil Turjancsik
Személyes adatok
Teljes névVaszil Jurijovics Turjancsik
Születési dátum1935. április 17.
Születési helyBeregszentmiklós, Csehszlovákia
Halálozási dátum2022. március 31. (86 évesen)[1]
ÁllampolgárságCsehszlovákia csehszlovák (1935–1938),
Magyarország magyar (1939–1945),
Szovjetunió szovjet (1945–1991),
Ukrajna ukrán (1991–)
Magasság178 cm
Testtömeg75 kg
BecenévVaskapitány
Poszthátvéd/fedezet/csatár
Klubadatok
Mezszám6-os
Junior klubok
IdőszakKlub
1949Szovjetunió Munkácsi Vörös Csillag[2]
1950–1953Szovjetunió Munkácsi Szikra
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1953–1954Szovjetunió Szpartak Uzsgorod[3]?(?)
1954–1956Szovjetunió OBO Lvov[4]44(1)
1957Szovjetunió SZKA Lvov[5]31(3)
1958–1959Szovjetunió Szpartak Uzsgorod[6]38(7)
1959–1970Szovjetunió Dinamo Kijev[7]308(12)
1971Szovjetunió Hoverla Uzsgorod44(3)
Válogatottság
1959szovjet Szovjetunió B1(0)
1962–1964szovjet Szovjetunió (olimpiai)13(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1971Szovjetunió Hoverla Uzsgorod
1985–1987Szovjetunió Keramik Mukacsevo
1997–1999Ukrajna Karpati Mukacsevo
1998–2003Ukrajna Zakarpattya Uzsgorod asszisztens
2004–?Ukrajna Zakarpattya Uzsgorod asszisztens és a sportklub elnökhelyettese
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaszil Jurijovics Turjancsik ukránul: Василь Юрійович Турянчик, oroszul: Василий Юрьевич Турянчик) (Beregszentmiklós, 1935. április 17. – 2022. március 31.) kárpátaljai ruszin származású szovjet és ukrán labdarúgóhátvéd, -középpályás és -csatár, később labdarúgóedző. Négyszeres szovjet bajnok, háromszoros ezüstérmes és kétszeres kupagyőztes. A szovjet «B» labdarúgó-válogatott és az olimpiai csapat többszörös tagja. Minden idők legjobb ukrán válogatottjának és Kárpátalja szimbolikus labdarúgó válogatott-csapatának örökös tagja. Szovjet sportmester és érdemes sportmester.

Pályafutása

[szerkesztés]

A kis Vaszil a csehszlovák érában, a Munkácshoz közeli Beregszentmiklós községben, földműves család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Serdülőként kivette a részét a ház körüli munkából, szabadidejében pedig a labdát kergette. A középiskolai éveket követően Szolyván folytatta műszaki szakközépiskolai képzését, s a labdarúgás már akkor meghatározó szerepet játszott életében. Tanulmányai befejeztével hazatért és szakmájában helyezkedett el. Az akkor még mindig ifjú játékost 1951-ben beválogatták a kárpátaljai iskola-válogatottba és Kijevben léphetett pályára az országos bajnokságban. Otthon pedig több helyi és munkácsi csapat ismert trénerei is felfedezték a tehetségét. Az agilis és magabiztos csatár fejes góljaival hívta fel magára a figyelmet, s ez elég volt ahhoz, hogy 1953-ban az ungvári Szpartak-hoz igazoljon, mely akkoriban a szovjet bajnokság másodosztályában szerepelt. Az újoncnak nem volt sok ideje kibontakozni, mivel 1954-ben behívót kapott a seregbe. Lembergi sorkatonai szolgálata során a helyi Körzeti Tiszti-ház csapatában lépett pályára, amelyet 1956-ban átneveztek SZKA Lvov-ra. Ott a közismert Hrihorij Hrinin edző, egykori többszörös szovjet válogatott csatár vette szárnyai alá és vérbeli hátvédet faragott belőle: megtanította arra, hogyan kell igazán keményen védekezni.

Turjancsik ekkor még csak 22 éves volt. A leszerelését követően ismét az Szpartak Uzsgorod-nál folytathatta labdarúgó-karrierjét. Ám rövid idő után, 1959-ben sürgöny érkezett Kijevből, a nagynevű Dinamó-tól. Három kárpátaljai játékost: Havasi Andrást, Szabó Józsefet és magát Vaszilt próbajátékra hívták az angol Tottenham elleni barátságos mérkőzésre. Bár a Dinamo Kijev 2–1-es vereséget szenvedett, a három kárpátaljai, köztük Turjancsik bizonyított és maradt. Két év múlva pedig elnyerték az első aranyérmet a szovjet bajnokságban. A sikertörténet 10 évig íródott. Az eredményekhez több kárpátaljai labdarúgó is hozzájárult, köztük Turjancsik Vaszil. A szovjet bajnokság első osztályában ő összességében 308 hivatalos mérkőzésen lépett pályára és a számtalan elismerés mellett négy bajnoki címet (1961, 1966, 1967, 1968) és két kupagyőzelmet (1964, 1966) szerzett a Dinamó-val. Azon kevesek közé tartozott, akik a fővárosi klub csapatkapitányai lehettek (1965-1969), és akik nemzetközi porondon, a KEK- és a BEK-mérkőzéseken is kipróbálhatták magukat. Ebben az időszakban őt tízszer is felvették a ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listájára’’ és három alkalommal a szovjet legjobbak közé, ebből egyszer az 1. számú listára. Mindemellett tanult és befejezte a Kijevi testnevelési főiskolát. Végül 1970-ben hazatért és még egy szezont játszott az akkor már Hoverlára átkeresztelt korábbi ungvári csapatában, amelyben befejezte profi-labdarúgói pályafutását.

Az aktív labdarúgás befejezése után labdarúgóedzői és csapatvezetői feladatokat vállalt különböző kárpátaljai kluboknál. Irányítói tevékenysége során a legnagyobb eredményeket a Hoverlánál érte el, amikor a csapat 1972-ben, többek között az ő eredményes felkészítésének köszönhetően, ukrán ezüstérmes lett. Emellett, a hetvenes és nyolcvanas években a munkácsi és az ilosvai labdarúgóiskolákban a fiatal tehetségek nevelésével is foglalkozott. A labdarúgás fejlesztése terén, a több mint fél évszázadon keresztül végzett kimagasló érdemeit elismerte az ország, amikor Ukrajna államelnökétől átvehette a Szolgálati érdemérem harmadik fokozatát.

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Nemzetközi labdarúgótornák

 Szovjetunió

 Ukrajna

  • ’’Szolgálati érdemérem’’ 3. fokozata: 2004

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]
  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (43., 52., 57., 116., 117. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (95., 96., 100., 107. és 199. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (98., 99., 102. és 105. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Умер легендарный экс-капитан киевского "Динамо" (orosz nyelven)
  2. ↑ A labdarúgócsapat edzője abban az időszakban Szabó Károly, híres kárpátaljai sportszakember volt
  3. ↑ Turjancsik Vaszilt Ungvárra az SK Rusj egykori kiválósága, Végh Bertalan hívta meg, és így ő lett az első profi-edzője
  4. ↑ A Lvovi Körzeti Tiszti-ház csapata
  5. ↑ A Szovjet Hadsereg Sportklubja Lvovban
  6. ↑ Az ungvári Szpartak-ban a fiatal Turjancsikot Kárpátalja első érdemes sportmestere, Mihalina Mihály edzette
  7. ↑ Turjancsik Vaszil tehetségének kibontakoztatását a kijevi Dinamó-ban a szintén kárpátaljai Komán Mihály is segítette, aki éppen 1959-ben hagyott fel az aktív labdarúgással és edzői pályára lépett
  8. ↑ Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wasyl Turianczyk című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vaszil_Jurijovics_Turjancsik&oldid=25700421”