VM (atomreaktor-család)

A VM (cirill betűkkel: ВМ) szovjet hajófedélzeti atomreaktor-család. A reaktorokat a Szovjet Haditengerészet atommeghajtású tengeralattjáróin alkalmazták. Nyomottvizes fissziós reaktor, az egyes változatainak hőteljesítménye 70–90 MW között mozgott.

Története

A reaktort az 1950-es évek közepén fejlesztették ki Nyikolaj Dollezsal vezetésével a moszkvai NII–8 kutatóintézetben az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-típus, a 627 Kit számára. Szárazföldi prototípusát első alkalommal 1956 márciusában aktiválták az obnyinszki atomerőműben. Az első ilyen reaktorral felszerelt hajót, a K–3 Lenyinszkij Komszomolt 1957-ben bocsátották vízre, majd 1958-ban helyezték üzembe.

Változatok

VM–A

Az atomreaktor első generációja, melyet a korai szovjet atomtengeralattjárókba párosával építve alkalmaztak. A 70 MW hőteljesítményű reaktort a 627 Kit, 658, 659 és 675-ös típusú tengeralattjárókon használták. A reaktorok főtőanyaga 21%-os dúsítású urán-235 volt.

VM–4

A reaktortípus második, növelt teljesítményű generációja. Hőteljesítménye 90 MW. Az alaptípushoz hasonlóan 21%-os dúsítású urán-235-t használ. A reaktorokat a 667A Navaga és 667AM Navaga–M típusú hajókban alkalmazták párosával (két reaktor alkotta a hajók OK–700 jelű hajtómű-rendszerét). A 667B típusú tengeralattjárón a VM–4–2, a 667BDRM típuson a VM–4SZG modernizált változatát használták. Két reaktor alkotta ezen hajók OK–300 jelzésű nukleárishajtómű-rendszerét. A 671-es típusú tengeralattjárón a reaktor 75 MW hőteljesítményű változatát használták (egy reaktort tartalmazott az OK–350 típusú hajtómű).

VM–5

Növelt teljesítményű változat, hőteljesítménye 177 MW volt. Csak egy ilyen reaktort építette tengeralattjáróba, egy 661 típusú hajóba.

Balesetek

K–140

A K–140 jelzésű, 667AM típusú hajón modernizációs munkák folytak 1969-ben Szeverodvindszkben, amikor augusztus 27-én a bal oldali reaktor beindult. Az esemény következtében a reaktorteljesítmény a névleges érték tizennyolcszorosára, míg a nyomás a névleges nyomás négyszeresére szökött fel. A balesetet az okozta, hogy a szabályozórudakat mozgató szerkezet elektromos kábeleit hibásan kötötték be, majd a szabályozórudak felső pozícióba emelkedtek. A reaktor teljesítményének megnövekedése miatt megemelkedett a reaktor környezetében a radioaktív sugárzás szintje és megrongálódott a reaktormag. Radioaktív anyag a baleset során nem szabadult ki, a reaktort megjavították és újra üzembe helyezték. Az 1968-ban balesetet szenvedett reaktor 1971-ben újra meghibásodott. Ezért a hajó 1971-es nagyjavítása során a szeverodvinszki Zvjozdocska hajójavító üzemben a bal oldali reaktort kiemelték, majd 1972-ben elsüllyesztették a Kara-tengeren.

K–320

1970. január 18-án a gorkiji Krasznoje Szormovo hajógyárban a még befejezetlen, a sólyán építés alatt álló 670 Szkat típusú, K–320 hadrendi számú hajón a reaktor első körének nyomáspróbáját végezték, amikor a reaktor váratlanul beindult (aktiválódott). A hirtelen megnövekedett nyomás hatására a reaktor teteje levált és radioaktív víz és gőz jutott a szabadba. Az üzemcsarnokban mintegy ezer ember dolgozott. Közülük többen kaptak jelentős sugárterhelést. Egy hét múlva három munkás meghalt. Az üzemcsarnok és a hajó sugármentesítése 1970 áprilisáig tartott.

K–159

A szolgálatból már korábban kivont 627A típusú, K–159 hadrendi jelzésű tengeralattjárót a murmanszki Gremiha-öbölből vontatták szétbontásra a sznyezsogorszki Nyerpa üzembe, amikor a Kilgyin-sziget közelében 2003. augusztus 29-ről 30-ra virradóra elsüllyedt. A fedélzetén tartózkodó 10 fő közül kilenc meghalt. A tengeralattjáró benne a reaktorral 170 m-es (egyes források szerint 248 m-es) mélységben van.

Források

• Ole Reistad, Povl L. Ølgaard: Russian Nuclear Power Plants for Marine Applications, Nordisk kernesikkerhedsforskning, 2006, ISBN 87-7893-200-9