K–3 Lenyinszkij Komszomol
K–3 Lenyinszkij Komszomol | |
A K–3 a felszínen | |
Hajótípus | atommeghajtású vadásztengeralattjáró |
Üzemeltető | Szovjet Haditengerészet |
Hajóosztály | 627-es típus (NATO-kód: November) |
Pályafutása | |
Építő | Északi Gépgyár (Szevmas) |
Építés kezdete | 1954. június |
Vízre bocsátás | 1957. augusztus 12. |
Szolgálatba állítás | 1958. június 4. |
Szolgálat vége | 1991 |
Honi kikötő | Zapadnaja Lica (haditengerészeti bázis) |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 3065 t (vízfelszínen) 4750t (merülésben) |
Hossz | 107,4 m |
Szélesség | 7,96 m |
Merülés | 5,65 |
Maximális merülési mélység | 107,4 m |
Hajtómű | 2 db VM–A típusú atomreaktor, egyenként 70 MW hőteljesítménnyel, 2 db gőzturbina |
Teljesítmény | 2×17 500 LE mechanikus teljesítmény a hajócsavarokon |
Sebesség | 15,5 csomó (vízfelszínen) 30 csomó (merülésben) |
Fegyverzet | 8 db 533 mm-es torpedóindító cső (20 darab torpedóval, közülük 6 darab nukleáris robbanófejjel felszerelve) |
Legénység | 104 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz K–3 Lenyinszkij Komszomol témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A K–3 Lenyinszkij Komszomol (oroszul: Ленинский комсомол) a Szovjet Haditengerészet 627 Kit típusú (NATO-kódnéven November osztályú) nukleáris meghajtású vadásztengeralattjárója volt. Szovjet terminológia szerint a torpedóhordozó atomtengeralattjáró (PLAT – Podvodnaja Lodka Atomnaja Torpednaja) kategóriába tartozott. A szovjet Északi Flottában szolgált, ez a hajó volt a Szovjetunió első atommeghajtású tengeralattjárója. 1959-ben állították szolgálatba, a szolgálatból 1988-ban, a flotta állományából 1991-ben vonták ki.
Története
[szerkesztés]A hajó az első szovjet atommeghajtású tengeralattjáró-sorozat, a 627 Kit típus első egysége. Építését 1954. május 5-én kezdték el Molotovszkban (ma: Szeverodvinszk), a 402. sz. Északi Gépgyárban (Szevmas). Gyári sorozatszáma 254 volt. 1957. augusztus 12-én bocsátották vízre, reaktorát 1958. július 4-én aktiválták. A Lenyinszkij Komszomol nevet az ugyanezt az elnevezést hordozó második világháborús M–106 dízel-elektromos tengeralattjáróról kapta, amely 1943-ban harcban elsüllyedt.
1959. március 12-én állt szolgálatba a szovjet Északi Flottában. Honi kikötője a Kola-félszigeten lévő Zapadnaja Lica haditengerészeti bázis volt. 1961-ben futott ki első bevetésére az Atlanti-óceánra
Északi sarki útja
[szerkesztés]1962 júliusában hosszabb utat tett a Jeges-tengeren Lev Zsilcov parancsnoksága alatt. Az út során kétszer áthaladt az Északi-sarkon, majd 1962. július 17-én a jégpáncélt áttörve az északi sark közelében a felszínre emelkedett, ahol a személyzet kitűzte a Szovjetunió állami lobogóját. A sarki út után a hajó személyzetét kitüntették, ekkor kapta a hajó a Lenyinszkij Komszomol nevet is.
1967 nyarán a tengeralattjáró a Földközi-tengeren hajtott végre bevetést. Többek között egy amerikai ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárót kellett követnie. A feladatot nem tudta teljesíteni, ezért a hajót hazarendelték.
Balesete
[szerkesztés]1967. szeptember 8-án a Norvég-tengeren végrehajtott bevetés során tűz ütött ki a hajó orrában lévő egyik hidraulikus rendszerben. A tűz az 1. rekeszből átterjedt a 2. rekeszre is. Az automatikus tűzoltórendszernél használt széndioxid 39 tengerész halálát okozta. Az első hivatalos vizsgálatok szerint a hidraulikaolaj öngyulladása okozta a tüzet. Később azonban egy öngyújtót találtak a kiégett rekeszben. A vizsgálat szerint valószínűleg dohányzás miatt keletkezett a tűz.
Utóélete
[szerkesztés]A hajót 1991-ben vonták ki a flotta állományából. A tervek szerint később múzeumhajóvá alakítják, erre a hajót kifejlesztő Malahit tervezőiroda tervet dolgozott ki.[1] A tengeralattjáró napjainkban Szeverodvinszkben található, igen rossz állapotban. Zaozjorszkban 1991-ben emlékművet állítottak az 1967-es balesetben elhunyt 39 tengerész emlékére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vecsnaja sztojanka K-3 – Szevernaja nyegyelja, 2008. április 29.. [2008. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 24.)