Ugrás a tartalomhoz

Ujváry Ignác

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ujváry Ignác
Ujváry Ignác
Ujváry Ignác
Született1860. szeptember 27.
Pest magyar
Elhunyt1927. július 4. (66 évesen)
Kisoroszi magyar
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
HázastársaDubois Mária Alice
GyermekeiUjváry Ferenc
Foglalkozásafestő, díszletfestő
IskoláiMagyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1881–1896)
KitüntetéseiRökk Szilárd-jutalom (1891)
Ujváry Ignác aláírása
Ujváry Ignác aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ujváry Ignác témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Érsekújvári Ujváry Ignác,[m 1] teljes születési nevén Ujváry Ignác Vilmos Károly (Pest, 1860. szeptember 27. – Kisoroszi, 1927. július 4.) magyar festő, az Iparművészeti Iskola tanára. Ujváry Ferenc édesapja.

Élete

[szerkesztés]
Ujváry Ignác emléktáblája Kisorosziban.

Egy népszerű pesti orvos, id. Ujváry Ignác (1832 k. – 1906. jún. 27.)[2] fiaként látta meg a napvilágot, anyja Kernstok Katalin. Középiskoláit részben Kunszentmiklóson, részben a fővárosban végezte, majd a budai pedagogium elvégzése után, 1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Félévig a fővárosnál alkalmazták, mint óradíjas tanítót. Ekkor festette első ismert képét, a budai Duna-part-ot, amelyet a Székesfőváros szerzett meg.

1882 végén beiratkozott a Mintarajztanodába, ahol Székely Bertalan tanítványaként kezdett, majd félév után Lotz Károly tanítványává fogadta,[3] és akivel együtt dolgozott a VII. és VIII. kerületi kör mennyezetének, a Magyar Tudományos Akadémia freskóinak[4] s a Saxlehner-palota falfestményeinek elkészítésén. 1883-ban Somogy vármegyébe a Inkey családhoz került rajztanítónak és nevelőnek, ahol hét évet töltött. Időközben folytatta a festést: 1885-ben, felvidéki barangolása során festette meg a nagy feltűnést keltett Rutén pásztorfiú-t, 1886-ban a Műcsarnokban kiállították Felkelő hold című képét. Ugyanebben az évben készült el a Cigánylány, 1887-ben a Modell, 1989-ben pedig a Pásztorlány.

1889-ben az Országos Képzőművészeti Tanács 400 forintos ösztöndíjjal Münchenbe küldte, de ő az akadémia helyett a képtárakat látogatta. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Észak-Afrika egy részét, majd hosszabb időt töltött Párizsban és környékén, ahol a természetet festve tanulmányokat készített.

1891-ben Benczúr Gyula tanítványa lett,[5] s már mint ilyen állította ki 1893-ban. a Templomba menet című képét, amely a budai királyi várba került, s meghozta számára a Rökk Szilárd-díjat is.[6] Még ez évben megfestette az Őszi reggel és a Tavaszi tanulmány című képeket. Az ácsműhelyben pihenő gyermek Jézust ábrázoló Mária a Jézussal című Madonna-képéért 1894-ben elnyerte a Műbarátok Körének díját,[7] István király szentté avatása című festményéért pedig, melyet Recsk község számára készített Ipolyi Arnold-díjat kapott 1895-ben.[8]

A Millennium idején tevékeny részt vett a Magyarok bejövetele körkép megalkotásában és megfestésében,[9] majd Feszty Árpád egyik tönkrement operaházi képének pótlására megfestette az Alkonyi vihar-t.[10]

1896-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választott tagja,[11] és azon belül a Kiállítási Bizottság előadója.[12]

1896-ban, felhagyva az addigi iskolás stílust visszamenekült a természetbe. Kisorosziban telepedett le, ahol ismét tájképeket kezdett festeni. Ezen új korszakának első jelentősebb terméke az 1900-ban festett Virágos rét.

1906-ban vászonra festve pótolta az budapesti operaház büféjének oldalfalain eredetileg Feszty Árpád által festett kilenc kép közül négy tönkrement képet.[13] 1912–1913-ban tanítványai az ő vezetésével elkészítették a zebegényi templom falfestményének terveit.[14]

1897. február 1-jén Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Dubois Máriával, Dubois Henrik és Ferentzy Mária lányával.[15] 1898-ban született meg fiuk, Ujváry Ferenc.

Ujváry részt vett, sőt egy ideig vezető szerepet játszott a budapesti művészeti életben is. Tanított az Iparművészeti Iskolán, ahol 1907–1925 között a Díszítőfestő szakosztály vezetője volt.[16] Az iskola homlokzatára a vezetésével festettek nyolc sgraffito képet.[17] Díszleteket készített a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Színház részére, rendszeresen írt cikket Ambrozovics Dezső Műcsarnok című folyóiratába.[m 2] Több esetben is felkérték művészeti alkotások bírálóbizottsági tagságára.

Festményeinek egy része a főváros tulajdonába, más része a Szépművészeti Múzeumba, a Magyar Nemzeti Galériába, a Nemzeti Múzeumba, illetve magángyűjtőkhöz került. Szent István király koporsójának felnyitása című festményét Samassa József bíboros vásárolta meg az egri érsekség képtára részére. Aratók című festménye 2004-ben a Sotheby's árverésén kelt el a kikiáltási áron felül 13 200 angol fontért.[18]

Hosszú betegség után 1927. július 4-én hunyt el Kisorosziban. Nekrológját a Magyar Művészet című folyóiratban Lyka Károly írta.[19] Budapesten a Farkasréti temetőben a főváros által adott díszsírhelyen temették el. Búcsúztatóját Simay Imre az Iparművészeti Iskola akkori rektora mondta.[20]

2015. novemberében Kisoroszi település önkormányzata 12 millió forintért megvásárolta Ujváry Ignác egykori telkét, és vele együtt műtermét.[21]

Fontosabb munkái

[szerkesztés]

  • Duna-part (1882)[m 3]
  • Rutén pásztorfiú (1885)
  • Felkelő hold (1886)
  • Cigánylány (1886)
  • Modell (1887)
  • Pásztorlányka (1889)[22]
  • Erdőnyílás (1889)[m 4]
  • Templomba menet (1991)[m 5]
  • Öszi reggel (1891)
  • Tavaszi tanulmány (1891)
  • Mária Jézussal (1894)
  • István király szentté avatása (1895)[m 6]
  • Alkonyi vihar (1896)
  • Virágos rét (1900)
  • Őszi est (1900)[m 7]
  • Pipacsmező (1900)
  • Akácos út (1900)
  • Holdas est (1900)
  • Erdei út (1901)[m 7]
  • Kapuban (1901)
  • Szeles idő (1901)
  • Havazás előtt (1901)
  • Borongós est (1901)
  • Kacsales (1901)
  • Part mentén (1902)
  • Pipacsok (1902)
  • Etetőnél (1902)
  • Visegrád (1902)
  • Libapásztor (1902)
  • Orgonás ház (1902)
  • Mikor a csorda jön (1902)
  • A tavasz (1903)[m 7]
  • Rév (1903)[m 7]
  • A Duna télen (1903)
  • Eresz alatt (1903)
  • Akácos (1903)
  • Esős idő (1904)
  • Szalmaboglya (1904)
  • Tavaszi délután (1904)
  • Pipacsok [2] (1904)
  • Tavasz (1904)
  • Szemfülesek (1904)
  • Visegrádi hegyek közt (1904)
  • Alkony (1904)
  • Népligeti részlet (1904)
  • Vasárnap reggel (1905)
  • Boglyák (1905)
  • Pajtarészlet (1905)
  • Eső után (1905)
  • Alkony a faluvégen (1907)
  • Rouge cloître (1907, Belgium)
  • Hamburgi kikötő (1907)
  • Zsellérudvar[m 8]
  • Őszi est[m 8]
  • Hajóépítés a Duna parton[m 8]
  • Dámázó arabok
  • A Duna a váci fordulónál[m 3]
  • Legelő a Duna partján[m 3]
  • A Duna a Gellérthegy alatt[m 3]
  • Téli táj[m 3]
  • Szent István koporsójának felnyitása[m 9]

Díjai

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Nevét rövid U-val írta, de több forrásban Újváry alakban szerepel. Keresztneve Ignácz régies változatban is előfordul.
  2. ↑ Lásd Műcsarnok című folyóirat 1898. I. évf. 13., 15., 16., 18. és II. évf. 13., III. évf. 2., IV. évf. 7. szám
  3. ↑ a b c d e A székesfőváros birtokába került.
  4. ↑ A Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg 1891-ben. Zádor Anna (1991). „Kapossy János hagyatékából II.”. Művészettörténeti Értesítő 40. (1–2.), 108.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  5. ↑ A király birtokába, a Budavári Palotába került.
  6. ↑ Recsk község megrendelésére készült.
  7. ↑ a b c d A Szépművészeti Múzeum birtokába került.
  8. ↑ a b c A Magyar Nemzeti Galéria birtokába került.
  9. ↑ Az egri érseki képtárba került.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Artnet
  2. ↑ Ujváry Ignác. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 6.
  3. ↑ Szvoboda D. Gabriella (1986). „A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig”. Művészettörténeti Értesítő 35. (3–4.), 166.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  4. ↑ (1887. július 26.) „Az akadémia falképei”. Fővárosi Lapok (204.), 1499.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  5. ↑ (1892. április 13.) „Jenő főherceg a mesteriskolában”. Budapesti Hírlap 12. (104.), 6.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  6. ↑ Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 302.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  7. ↑ Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (2.), 301.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  8. ↑ Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 299.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  9. ↑ Kovács Ákos (1996). „Feszty Árpád és a körkép”. Ars Hungarica 24. (1–2.), 102-1.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  10. ↑ (1899. október 12.) „Új festmény az operaház előcsarnokában”. Budapesti Hírlap 19. (283.), 9.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  11. ↑ Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 296.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  12. ↑ Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 297.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  13. ↑ Szvoboda D. Gabriella (1986). „A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig”. Művészettörténeti Értesítő 35. (3–4.), 168.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  14. ↑ Révész Emese (2003). „A művészeti nevelés reformja a századfordulón és a gödöllői művésztelep”. Ars Hungarica 31. (1.), 96.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  15. ↑ Házasságkötésük bejegyezve Budapest V. ker. polgári házassági akv. 84/1897. folyószám alatt.
  16. ↑ Mezei Ottó (1975). „Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai”. Művészettörténeti Értesítő 24. (1.), 52.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  17. ↑ Mezei Ottó (1975). „Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai”. Művészettörténeti Értesítő 24. (1.), 47.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  18. ↑ Martos Gábor (2004. június 17.). „Magyar festők a legnagyobbak versenyében”. Népszava 132. (140.), 6.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  19. ↑ Lyka Káoly (1927). „Ujváry Ignác †”. Magyar Művészet III. (6.), 425–427. o. 
  20. ↑ (1927. július 8.) „Ujváry Ignác temetése”. Budapesti Hírlap 47. (152.), 7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  21. ↑ Kisoroszi tulajdonába került a faluban található Ujváry-műterem. Youtube.com (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
  22. ↑ (1928. október 21.) „A Műcsarnok ősz kiállításából. Pásztorlányka. Ujváry Ignác festménye”. Új Idők 34. (43.), 495.. o. (Hozzáférés: 2016. március 7.) 
  23. ↑ Szmrecsányi 1911 „A Műbarátok Köre által adományozott 1500 forintos (3000 koronás) ösztöndíj.”
  24. ↑ Szmrecsányi 1911 „Ipolyi Arnold püspök végrendeleti alapítványából 1892-ben befolyt 23 332 korona s az időközi kamatokkal együtt 1910 végén 31 353 korona tőke után az egyházi vagy a magyar történelmi művészet előmozdítására minden második évben esedékes 2000 korona pályadíj.”

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ujváry_Ignác&oldid=25522224”