Turán (régió)

Turán (perzsául: توران) a letelepedett iráni népektől északra, az Oxus (mai nevén az Amu-darja) folyón túl elterülő közép-ázsiai sztyeppék vidékének neve az iráni mitikus és epikus hagyományban. Ebben az alakban a középperzsa nyelvben fordul elő először. Területét nevük alapján iráni nyelvű, lovasnomád népek lakták. Az arab történetírók a Transzoxánia névvel azonos értelemben használták. A terület a 16. században mint Turkesztán vált ismertté Európában.

Turán területe a 16. században mint Turkesztán vált ismertté Európában

A név eredete

A kifejezés a perzsa nyelvből származik. A Sáhnáme (Királyok könyve), a perzsa irodalom leghíresebb és számos ázsiai országban máig népszerű műve, amely a 10. században született, a következőképpen írja le, hogy Feridún király, a perzsák első sahja hogyan osztotta fel birodalmát három fia között:

"Elsőbben is Szelmet hívta elő s neki Rúmnak birodalmát s Khavert szemelte ki… Másod szeren Turánt adta vala Túrnak, Turk nép és Csin felett őt tevé meg úrnak… Ireds került sorra legvégül; az atyja Néki az Irán föld urodalmát adja."

(Radó Antal fordítása)

Irán Iradzsnak jutott, akit ezért testvérei megöltek, Túr országa pedig a Turán nevet kapta. Irán és Turán örökös harcáról szól az elbeszélő költemény.

Turáni-alföld

A Turáni-alföld a mai Közép-Ázsia nagy részére kiterjedő, sztyeppékkel borított síkság.

A párthus és a számánida korban Turán az Aral-tóba ömlő Szír-Darja (Oxus) vidékét, Kangkü (Kangha) országát jelentette, melynek székhelye Kang városa volt.

Turáni embertípus

Az embertan (fizikai antropológia) megkülönbözteti a turáni vagy turanid embertípust. Ez az emberi rasszok („emberfajták”) egyike, amely az europid és mongoloid nagyrasszok közötti átmeneti formának tekinthető. Tiszta formájában Belső-Ázsia egyes területeinek lakóira jellemző, de más típusokkal keveredve számos ázsiai és európai embercsoportnál kimutatható.

Turáni népek és nyelvek

Turáni nemzetek zászlói - Kurultáj, 2014

A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A fogalom főleg a 20. század első felében volt elterjedt, de néha még ma is előfordul. A csoportosítás alapja az a megfigyelés volt, hogy ezek a népek mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek.

A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török- vagy helytelenül türk népek (ujgurok, kazakok, oszmán-törökök, kipcsakok stb.), szkíták (szittyák), hunok, magyarok, avarok, mongolok, mandzsuk. Később a turanizmus eszméjében a japánokat is idesorolták, a japán nép eredetére vonatkozó felismerések alapján.

A turáni nyelvek fogalmát a mai összehasonlító nyelvészet már nem használja, azonban hasonló értelmű az urál-altaji nyelvcsalád fogalma, amely a 19. században, Rasmus Christian Rask, Wilhelm Schott (1802-1889) és Matthias Alexander Castrén nyelvészeti munkája nyomán jelent meg. Ez nagyrészt ugyanazokat a nyelveket foglalja magába, azzal a különbséggel, hogy az urál-altaji nyelvcsaládba sorolt nyelvek rokonságát a rendszeres hangmegfelelések elemzésével és más tudományos nyelvészeti módszerekkel vizsgálják.

Kapcsolódó szócikkek

• Turanizmus
• Nagy-Kurultáj
• Tengrizmus

További információk

• Kiszely István: Embervilág. A Föld benépesülése és mai lakói, Egyetemi jegyzet az ELTE Bölcsész Karán, Bp., 1991.
• Kiszely István: A magyar ember. A Kárpát-medence embertörténete I-II., Bp., Püski Könyvkiadó, 2004.
• Schmidt József: Turánizmus, Nyugat, 1925. 20. szám
• Sáhnáme, a királyok könyve (részlet)
• Dr. Baranyi Tibor Imre: Turán Archiválva 2006. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Magyar-Turán Alapítvány honlapja