Ugrás a tartalomhoz

Tulipán a magyar népművészetben

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hartai tulipános láda[1]

A tulipán ősi magyar népművészeti jelkép, Lükő Gábor etnográfus és mások (például Varga Géza írástörténész) szerint a legősibb magyar virágmotívum (az olyan kelyhes virágokkal együtt, mint a liliom).[2] Lükő szokott ironikus stílusában így ír róla:

„Népművészetünk legősibb virágmotívuma a tulipán. Az etnográfusok sokat huzakodtak rajta, keletről származik-e vagy nyugatról? A tulipán virágról kiderítették, hogy nyugati kertészek ismertették meg velünk a XVIII. században, népművészetünk tulipán motívumáról meg bebizonyították, hogy nem is tulipán, hanem legtöbbnyire rózsabimbó a neve a szűrszabók ajkán. De nevezik sok minden egyébnek, sőt mi több, még tulipánnak is. […] A régészeti leletek tanúsága szerint a török népek már vagy másfélezer esztendeje alkalmazzák bronzból öntött szíjjvégeiken és bizonyára egyéb díszítményeiken is.”
Lükő: A magyar lélek formái, 10. f.

A tulipán mint keleti örökség

[szerkesztés]
  • A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr. előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van.[3]
  • A tulipán motívum egyesek szerint megtalálható egyes hun leleteken. A honfoglalás korából származó karosi szablyájának egyesek szerint palmettákat formázó[4][5] veretes díszei közt Kiszely István tulipánt is felismerni vél;[3][6]
  • A levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat is tulipánsorral van díszítve.[3]
  • Lükő szerint
    • a kirgizek hímzéseinek és faragásainak ma is legkedveltebb motívuma a kehely alakú virág (tulipán ill. liliom), a régi törökség és a középkori magyarság szíjvégein rendszerint egy hullámzó inda két oldalán, a hullámvölgyekben jelenik meg. Az udvarhelyi fedeles kapuknak is ez az egyik legkedveltebb motívuma, és megjelenik más faragásokon és hímzéseken is.
    • Megjelenik a kehely alakú virágmotívum a kirgizek és jakutok nyeregtakaróin is.
    • Régi keleti örökségünknek tarthatjuk bizonyos indás hímzőmintáinkat, amelyeken szintén tulipán vagy liliom szerepel, hasonló előfordul a jakutoknál, kirgizeknél és a kazáni tatároknál.

A tulipán mint az ősvallás elolvasható emléke

[szerkesztés]

Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe; amely nem élethű, hanem jelszerű ábrázolás - ezért értelmetlen a néprajzosok azon követelménye a honfoglalás kori és más régészeti emlékek tulipánábrázolásaival szemben, hogy azokon legyen botanikai hitelességgel meghatározható a tulipán.[forrás?] E régi emlékek nem a tulipán; hanem az égigérő fával (Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolását célozták. A sztyeppi égigérőfa-ábrázolásokhoz hasonlóan a tulipánábrázolásokon is találunk olyan jelképeket (szójeleket), amelyek a székely rovásírás jeleivel azonosíthatók. Ezek segítségével egyes tulipánábrázolások elolvashatók.[forrás?]

A tulipán középső sziromlevelét például gyakran azonosítják a székely írás "us" (ős) jelével.[forrás?] Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél (a jelet csak másodlagosan használják a női nemi szerv ábrázolására; eredetileg az ősanya vulváját jelölte; de az ősvallás időszakában nem a vulva, hanem a benne születő napisten volt a fontos). Ez a csillagászati körülmény okozta a Tejút hasadékának rendkívüli ősvallási jelentőségét és a sok ábrázolást, amelyek egy része a tulipánhoz kötődik.[forrás?]

A tulipán két szélső sziromlevele pedig a székely írás "nt/tn" (Ten) jelével azonos.[forrás?]

A két jel együttesen Isten régi magyar elnevezését, az ős Ten szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.[forrás?]

Tulipán motívumok magyar régészeti emlékeken

[szerkesztés]
  • A Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső "Pantokrátor" két oldalán indavégi tulipánok fordulnak elő.[7]
  • A IX. századra keltezhető az Attila-kardjaként ismert szablyán, - amely Álmosé vagy Árpádé lehetett - indavégi tulipánok láthatók. Mivel az Árpád-család Attila ivadékának tartotta magát, így e kardot is Attila kardjának tartották. Azzal a díszkardal lehet azonos, melyet I. András felesége, Anasztázia a király halála után, 1063 táján Nordheimi Ottó bajor hercegnek ajándékozott, mivel hatékonyan segítette fiát, Salamont a magyar trón megszerzésében.,[8][9][10] Más vélekedések szerint a kard díszítésében nem tulipánok, hanem a honfoglaló magyarság díszítőművészetére sokkal inkább jellemző palmetták találhatóak;[11][12]
  • A IX. századira keltezett nagyszentmiklósi kincslelet 2. számú korsóját indavégi lándzsás tulipánokkal díszítették.[13]
  • Találunk tulipánt honfoglaló magyar szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. Ezek az ábrázolások a történettudomány elfogadott álláspontja szerint palmetták.
  • X., sőt a IX. századba nyúlhat vissza Ajtony címere, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart.
  • Tulipán látható a szolnok-strázsahalmi, a Tarcal 4. sírból előkerült, Galgócon (Nyitra megye) talált, Bezerédről (Szabolcs megye) származó tarsolylemezeken.[13] A díszítés itt sem tulipán, hanem a honfoglaló magyarság művészetére jellemzőbb palmetta.[14]
  • A XII. századi esztergomi királyi kápolna ("ítélkezőterem") oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekből.,[15][16][17]
  • A Képes krónikában és III. Béla király címerében egyes vélemények szerint piros mezőben kék tulipánok figyelhetők meg.,[18][19] Mások szerint viszont ezek a díszítőelemek stilizált liliomok[20]
  • Kun László, IV. Béla és, II. Endre pénzein, valamint Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között egyes vélekedések szerint tulipánok vehetők ki.[3] Ebben az esetben sem tulipánról, hanem liliomról van szó[21]
  • Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély.[22]
  • Az 1490 előtti Festetich-kódexen a Kinizsi-címerrel indák közötti madár és számos háromosztatú tulipán látható.,[23][24][25]
A Jordánszky-kódex 40. lapja
  • Az ádamos-i templom (1526) mennyezetkazettáin szerepel sok tulipán.
  • Az 1515-ből származó Jordánszky-kódex címlapján és Mátyás király bibliájának bőrkötése borítójának mind a négy sarkában van tulipán.,[26][27]
  • A Késmárki Szent Kereszt tiszteletére szentelt gótikus plébániatemploma 1444 és 1486 között épült. Harangtornya 1591-ben épült, sgrafitto díszítéses homlokzatán jól kivehetők a tulipán motívumok. [6], [id]=29,
  • Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György Erdélyi fejedelem által az 1600-as évek elején építtetett eperjesi „Rákóczi-ház” „lengyel végződésű, pártás, sgrafitto díszítéses homlokzatán jól kivehetők a tulipán motívumok.,[28][29]
  • Brandenburgi Katalin[[id=29], halott link]] 1626-1629 között készült díszruhája, melynek alsó, szoknya részén, körben, 8 sorban tulipán díszítés látható, valamint a felső részén a mellfűzős rész két oldalán szintén.[30]
  • Csarodán a XIII. század második felében épült a késő román stílusú templom. A templombelsőben XIII-XIV-XVII. századi freskó maradványok láthatók. Nemcsak a templombelsőben, hanem a külső homlokzaton is megőrződtek részletek az 1642-ben készült népies falfestésből, mely tulipán motívumokat is tartalmaz.

[7], [8][halott link], [9][halott link], [10][halott link], [11][halott link]

Csengersimai (Szabolcs-Szatmár megye) mennyezetkazetták a Kazettás mennyezetek című művészeti kiállítási füzetből.
  • Református templom, Csengersima A román stílusú templom a XIII. században épült, a XV. században bővítették, 1717-ben a tatárok újra felégették a települést templomával együtt, amit 1729-34 között Tunyogi Korda Mihálynak, a falu új református birtokosának és feleségének a segítségével építettek újjá... 1755-ben újrazsindelyezték, majd 1761-ben kazettás famennyezetet kapott a templom, s feltételezhetően ekkor készült a kis tornyocska és a nyugati bejárat feletti tető. A kazettás mennyezet figurális ábrázolásai között találhatók égitestek: Hold, Nap; a nagyon gazdag növényi ábrázolások (tulipán) mellett állatmotívumok: pelikán, kétfejű sas, sárkány, kerub. Külön kiemelendő a pünkösdre utaló szél megjelenítése vagy Noé bárkája. Fából készült kis előcsarnoka 1761-es évszámot mutat, s belső deszkamennyezete is ebben az évben készült. Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla (a mennyezetet korábban több tábla borította) a legérdekesebb és a legjellegzetesebb a megye ilyen emlékei közül. A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettákkal egy időben készült, míg a szép, áttört díszítésű szószékkorona későbbi, 1799-es munka. A templom külsején kevés változtatást végeztek: román kori résablakai közül többet kinagyítottak. A nyugati oldalon, a kontyolt tetőzet felett gúlasisakos huszártorony áll, amely barokk kori, és feltehetően a középkort idézi.,[34] [12][halott link]
  • Csetfalva református templom híres festett fakazettás mennyezete 1753-ban készült el. - A Reformáció előtt a katolikusoké volt. A templomot később átépítették. - Készítője Asztalos Ládor Ferenc volt, ő készítette el a Tákosi templom festett mennyezetét is. S a díszítő elemek között kiemelt szerepet kapott a tulipán.[35]
  • A Tákosi református templom a ”mezítlábas Notre Dame” és a mellette álló harangtorony a település büszkesége. A festett 58 fakazettából álló mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja a templom igazi értékét, s hírét kelti, messze földön is. Lándor Ferenc erdélyi asztalosmester remekműve, 1766. július 30-án készült el. A mennyezet kazettái között nincs két egyforma. A vázákból virágok nőnek ki, amiket indák, szfvek, tulipánok, levélkék, futó "S" motívumok vesznek körül. Fő jellemzőjük, hogy tengelyesen szimmetrikusak. Lukács János ácsmester 1767-ben megépíti a nagyon szép, tizenhat méter magas fatornyot, amely szoknyával, galériával és vízcsendesítővel ellátott torony volt. Galéria részén fordított fűrészelt tulipán motívumok vonultak végig.[36]

[13], [14][halott link], [15][halott link], [16][halott link],

Tulipánmotívumok népművészeti tárgyakon

[szerkesztés]

Szimbólumok használata a népművészetben

„Tulipán: A legősibb motívumaink közé tartozik. Hoppál Mihály szerint az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön (például sulykoló), fejfákon, edényeken. Jelentése mindenhol azonos. A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.” [17] Archiválva 2009. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben

A nőt rendszerint virág szimbolizálta. A „tulipán” motívum elnevezése tulipánt, vagyis egy betűvel több, mint a virág neve. Erősen stilizáltan ábrázolták, nem annyira virágra, mint inkább két egymásnak fordított S betűre hasonlít. Ez emlékeztethet egy szülő nőre, és így a női nemi szervet jelképezi.

       Öcsémnek jöttünk menyasszonyáért
       Mégpedig egy ékes drága tulipántért
          (Nagykend, kikérő vers)

Váltakozva használták a liliommal (mindkét virág a liliomfélék családjába tartozik) – a ládára festett tulipán jelképezhette a menyasszony elvesztett szüzességét is.” [18] Archiválva 2008. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

Népi díszítéseinken valóban igazolható, hogy a magyar nép a keleti tulipánformát konzerválta hagyományaiba és ez tartalmat és belső jelentést tulajdonított neki. A tulipán az egész Kárpát-medence összes magyar települési tájain díszítő motívum.

A tulipán megjelenése a magyar népmesékben

[szerkesztés]
  • Az aranytulipánBenedek Elek: Magyar mese-és mondavilág III. (A tűzmadár) (87. old.) Móra Ferenc Könyvkiadó, 1989. ISBN 963-11-6531-0
  • Rózsafiú és Tulipánleány – Kovács Ágnes (szerk): Rózsafiú és Tulipánleány - Kalotaszegi népmesék I-II. (55. old.) Akadémiai Kiadó, 1987. ISBN 963-05-4589-6
  • Tulipánná változtatott vőlegény – Kovács Ágnes (szerk): Este, Éjfél, Hajnal - Baranyai népmesék (85. old.) Akadémiai Kiadó, 1987. ISBN 963-05-4938-7
  • A Tulipán-kert – Bihari Klára: A fekete tündér lánya (5. old.) Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1983. ISBN 963-11-3079-7
  • A tulipánGárdonyi Géza: Gyémántországban (71. old.) Holló és Társa Könyvkiadó, 2005. ISBN 963-684-227-2

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hartai festett búrok
  2. Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Bp., 1942; 141., 143. o.
  3. a b c d A tulipán. [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  4. http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/02/maros.htm
  5. Archivált másolat. [2008. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  6. [1]
  7. A Magyar Szent Korona képekben
  8. Magyar Kódex 1. kötet - Az Árpádok világa borítója– Kossuth Könyvkiadó
  9. Archivált másolat. [2005. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  10. [2]
  11. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&ct=res&cd=1&url=http%3A%2F%2Fwww.batsanyiiskola.extra.hu%2Fotdk%2Fdolgozatok%2FA%2520szablya.doc&ei=M53PSbuGDoGrsAbQ1tyeCA&usg=AFQjCNGDXvLqRMjU9VF5opqfbk2moHzFtQ&sig2=0pKE6E6RXvWzUfGaVivxzg
  12. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&ct=res&cd=1&url=http%3A%2F%2Fwww.gomba.hu%2Fdoksik%2Fcsiperke%2Fcsiperkearch%2F07febr%2F07febr14.pdf&ei=4ZzPSebsHtSPsAaP_KGVCA&usg=AFQjCNFjR2BrINTUwX3kl6-h3CNe1slgxg&sig2=b0swm-rFg1qa9_Robrbfzg
  13. a b Őseink mesterségei. [2009. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  14. Encyclopaedia Humana Hungarica 01.
  15. Archivált másolat. [2008. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  16. Tóth Attila festményei. [2008. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  17. Archivált másolat. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  18. Archivált másolat. [2008. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  19. Képek a Képes krónikából. [2008. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  20. http://www.tankonyvtar.hu/main.php?objectID=5294897 A magyarság virágai
  21. http://www.pusztabokrok.us/index.php?option=com_content&view=article&id=55:magyarpenzveres&catid=36:altala Archiválva 2009. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben A magyar pénzverés rövid történeti áttekintése
  22. [3]
  23. Archivált másolat. [2007. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  24. Archivált másolat. [2009. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  25. Archivált másolat. [2007. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  26. A Jordánszky-kódex borítója és kezdőlapja
  27. A Jordánszky-kódex 40. lapja
  28. [4]
  29. [Forrás: Papp Klára: Erdélyi fejedelmek (Tóth Könyvkereskedés és kiadó Kft., 2008.) ISBN 978-963-596-573-1 – 91. oldal
  30. Forrás: Papp Klára: Erdélyi fejedelmek (Tóth Könyvkereskedés és kiadó Kft., 2008.) ISBN 978-963-596-573-1 – 84. oldal
  31. Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. 43–46. o. ISBN 963-05-1289-0  
  32. [5][halott link]
  33. Archivált másolat. [2009. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
  34. Thaler Tamás – Zsidi Vilmos: Kárpátalja és Észak-Partium (Barangolás a fatornyos templomok hazájában) Anno Kiadó, 2007. ISBN 978-963-375-500-6 34 – 35. oldal
  35. Kovács József – Fa haranglábak, harangtornyok (Petit Print Kft., 1999.) ISBN 963-8135-07-7 184-186. oldal
  36. A kopjafákról. [2008. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  37. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 364–365. o. ISBN 963-05-2443-0  
  38. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 84–90. o. ISBN 963-05-2443-0  

További információk

[szerkesztés]