Ugrás a tartalomhoz

Thurzó Gábor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thurzó Gábor
Az 1971-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1971-es Körkép antológiában megjelent portréja
SzületettRutterschmidt Károly
1912. március 26.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1979. február 7. (66 évesen)[3][4][5][6]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1953, 1958, 1967)
SírhelyeÓbudai temető (30-1-48)
Thurzó Gábor aláírása
Thurzó Gábor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Thurzó Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Thurzó Gábor (született Rutterschmidt Károly) (Budapest, 1912. március 26. – Budapest, 1979. február 7.) háromszoros József Attila-díjas (1953, 1958, 1967) magyar író, kritikus, műfordító, forgatókönyvíró.

Életpályája

[szerkesztés]

Gyermekkorát Pesten töltötte, ahol özvegy édesanyjának péküzeme volt a Váci utcában. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte 1922 és 1931 között (betegsége miatt a VI. osztályt kétszer járta). Ezalatt közel másfél évig, 1928/1929-ben, majd 1929 decemberéig Sík Sándor volt az osztályfőnöke és magyartanára, mielőtt a szegedi egyetemi katedrájára távozott.

Az érettségi után Thurzó 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán, és már akkor, 1931–32-ben a Perspektíva című folyóirat alapítója volt. Az egyetemet nem fejezte be, hanem 1933-ban Németországba ment. Hazatérve 1935-től a Vigilia folyóirat munkaközösségének tagja, 1945–1949 között szerkesztőbizottsági tagja volt. 1938-tól az Élet című folyóirat irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1939–1944 között az Országos Magyar Sajtókamara újságírói szakosztályának tagja volt. 1942-ben Lovass Gyulával, Rónay Györggyel és Sőtér Istvánnal együtt megalapította az Ezüstkor című folyóiratot. 1944-ben a Fővárosi Könyvkiadó Kft.-t vezette.

1945 után egyre inkább a színház és a forgatókönyvírás felé fordult. 1945–1949 között a Művész Színház, 1951-től a Hunnia Filmgyár, 1961-től a Magyar Televízió dramaturgja volt.

1962-ben svéd nőt vett feleségül, és néhány évig Svédországban élt. (Germanista bölcsészként már korábban megtanult angolul, hollandul és svédül is.) Hazatérve, 1966-ban jelent meg egyik legfontosabb regénye A szent, amely kritikus módon dolgozza fel Kaszap István kultuszát.[7]

Sírja az Óbudai temetőben

1976-ban rákos betegséget diagnosztizáltak rajta. Utolsó műveiben fiatalkori emlékeit (Belváros és vidéke, 1977) és a halálra készülő ember magárahagyatottságát írta meg.

Színházi munkái

[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 13; fordítóként: 53.[8]

Szerzőként

[szerkesztés]
  • Rokonok (1951, 1953-1954, 1973)
  • Záróra (1962)
  • Hátsó ajtó (1963)
  • Az ördög ügyvédje (1966)
  • Az oroszlán torka (1967)
  • Az ürügy (1969)
  • Meddig lehet angyal valaki (1969)
  • Holló és sajt, avagy van pápánk (1980)

Műfordítóként

[szerkesztés]
  • Anouilh: Poggyász nélkül (1946)
  • Christie: Tíz kicsi néger (1946-1947, 1980, 1984, 1996, 2000)
  • Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (1947)
  • Galsworthy: Úriemberek (1948)
  • Jakobson: A Cander-család (1949)
  • Fast: Harminc ezüstpénz (1951-1952)
  • Büchner: Woyzeck (1963, 1967, 1971, 1977, 1987, 1990, 1992-1993, 1996, 1999, 2005, 2008)
  • Büchner: Leonce és Léna (1964, 1971, 1981-1982, 1984-1985, 1991, 1998, 2000, 2005, 2008, 2010)
  • Huxley: A Mona Lisa mosolya (1966)
  • Ödön von Horváth: A végítélet napja (1981, 2003)
  • Kesselring: Arzén és levendula (1983, 1996, 2000)
  • Huxley: Tea rózsával (1996)
  • Büchner: W-munkáscirkusz (2001)
  • Büchner: Lehetőségek országa (2005)

Művei

[szerkesztés]
  • Segítő Fortunátusz (elbeszélés, 1936)
  • Előjáték (regény, 1938)
  • Az adósság (regény, 1939)
  • A tintahal (elbeszélés, 1941)
  • A brazíliai kérő (kisregény, 1942)
  • Az árnyak völgyében (regény, 1942)
  • Apátlan évek (elbeszélés, 1943)
  • Nappalok és éjszakák (regény, 1944)
  • A Moll-lányok (regény, 1945)
  • Akár a vízözön (regény, 1949)
  • Hamis pénz (regény, 1956)
  • A sóbálvány (regény, 1957)
  • Amen, Amen (elbeszélés, 1959)
  • Biatorbágy (regény, 1960)
  • A szégyen (regény, 1961)
  • József és Putifárné (regény, 1961)
  • Bárány az akolban (elbeszélés, 1963)
  • Hátsó ajtó (színmű, 1964)
  • Záróra (dráma, 1964)
  • A szent (regény, 1966)
  • Az ördög ügyvédje (1966)
  • Az istennő hajóra száll (elbeszélés, 1967)
  • Az oroszlán torka (1968)
  • Egy ember vége (regény, 1968)
  • Tetszés szerint (elbeszélés, 1969)
  • A rászedettek (elbeszélés, 1972)
  • Hétszínjáték (1974)
  • Belváros és vidéke (visszaemlékezések, 1977)
  • Egy halott Varsó és Krakkó között (kisregény, 1979)
  • Az utolsó kör (elbeszélés, 1980)
  • Napló helyett (emlékezések, tárcák, kritikák, 1984)
  • Térj vissza győztesen! Elbeszélések; utószó Rónay László; Kairosz, Bp., 2006

Műfordításai

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]

Forgatókönyvíróként

[szerkesztés]

Dramaturgként

[szerkesztés]

Íróként

[szerkesztés]

Fordítóként

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://en.isabart.org/person/88956, Gábor Thurzó, 2017. október 9.
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 22.)
  3. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  5. ↑ Elhunyt Thurzó Gábor, 1979. február 8. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  6. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. ↑ Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegye Levéltárának igazgatója szerint elképzelhető, hogy a mű egyházellenes propaganda eszközének, megrendelésre készült. In: A kommunista hatalom propagandájának volt része a Kaszap-kultusz lejáratása? Archiválva 2018. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (J. Mező Éva, FEOL.hu, 2015. 12. 04.)
  8. ↑ 2013. július 24-i lekérdezés

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thurzó_Gábor&oldid=27612636”