Thury Lajos
| Thury Lajos | |
| Született | 1896. augusztus 11. Budapest |
| Elhunyt | 1989. szeptember 15. (93 évesen) New York |
| Állampolgársága |
|
| Gyermekei | Thury Zoltán |
| Szülei | Thury Zoltán |
| Foglalkozása | |
Thury Lajos, születési és 1909-ig használt nevén Köpe Lajos[1] (Budapest, 1896. augusztus 11. – New York, 1989. szeptember 15.) magyar író, újságíró, Thury Zoltán fia, Thury Zsuzsa és Thury Erzsébet fivére, Sándor Kálmán író sógora, ifj. Thury Zoltán apja, Horváth Zoltán unokatestvére.
Élete
[szerkesztés]1914-ben kezdte hírlapírói munkásságát a Pesti Naplónál. Az első világháborúban volt katona, majd két évre hadifogságba került. Miután hazatért, Az Est című lapnak, 1925-től 1936-ig a Magyarságnak 1936-tól pedig az Esti Újságnak volt munkatársa. 1947–1948-ban a Magyar Nemzet tördelőszerkesztőjeként dolgozott. 1925-ben a Nyugat közölte első irodalmi művét, A bunda című elbeszélését. Holtomiglan-holtodiglan című regényével 1933-ban elnyerte az Athenaeum-díjat, a Nemzeti Színház 1935-ben mutatta be Új vár című színdarabját. Regényeit 1942-től 1944-ig a Százezrek Könyve sorozatban publikálták. 1948 júniusában Magyarországról Ausztriába távozott, később Svájcban telepedett le. 1951 és 1953 között a Szabad Európa Rádió magyar osztályának volt a helyettes vezetője Münchenben. Írásai megjelentek a Hungaria, az Új Hungaria, a Magyar Holnap és az Amerikai Magyar Világ című lapokban. A Szabad Európa Rádió munkatársként ment ki Amerikába. 1985-től novelláit és emlékezéseit az Új Látóhatár című, Münchenben megjelenő folyóiratban publikálta.
1920. június 4-én Debrecenben házasságot kötött Barta Terézia Rozáliával, Barta István és Varhalik Terézia lányával.[2]
További munkái
[szerkesztés]- A halál játékai (regény, Budapest, 1929)
- Hűség, regény, Budapest, 1933, Gong 47.
- Csillagok (regény, Budapest, 1946)
- Fekete Berthold (regény, New York, 1977)
Származása
[szerkesztés]| Thury Lajos (Budapest, 1896. aug. 11.– Budapest, 1989. szept. 15.) író, újságíró |
Apja: Thury Zoltán[5] (Kolozsvár, 1870. márc. 7. – Budapest, 1906. aug. 27.) író, újságíró |
Apai nagyapja: újfalussi Köpe Lajos[6] (1831 körül – Kolozsvár, 1880. febr. 23.) százados |
Apai nagyapai dédapja: n.a. |
| Apai nagyapai dédanyja: n.a. | |||
| Apai nagyanyja: lozsádi Zudor Klára |
Apai nagyanyai dédapja: lozsádi Zudor Sámuel | ||
| Apai nagyanyai dédanyja: n.a. | |||
| Anyja: Marton Gizella[7] (Budapest, 1875. febr. 12. – Budapest, 1958. dec. 5.) |
Anyai nagyapja: Marton Imre[8][9] (Sátoraljaújhely, 1841 – Budapest, 1914. jan. 19.) szatócs, kereskedő |
Anyai nagyapai dédapja: Moskowitz N. | |
| Anyai nagyapai dédanyja: n.a. | |||
| Anyai nagyanyja: Manheit Regina (Pest, 1847– Nagymaros, 1895[10]) |
Anyai nagyanyai dédapja: Manheit Adolf | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja: n.a. |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 86599/1909. Forrás: MNL-OL 30807. mikrofilm 955. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 21. oldal 36. sor
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a debreceni polgári házassági akv. 638/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2025. március 3.)
- ↑ Bächer Iván: Kutyamandovszky. Göncöl Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 963-918-322-9
- ↑ OSZK gyászjelentések
- ↑ Köpe Zoltán és Marton Gizella házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 44/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Köpe Lajos gyászjelentése
- ↑ Márton Gizella születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 236/1875. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Marton Imre és Manheit Regina házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 121/1866. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Marton Imre halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 25/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Budapesti Hírlap, 1895. július 9. (15. évfolyam, 184. szám)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk
[szerkesztés]- Borbándi Gyula: T. L.-ról (Élet és Irod., 1989. 48. sz.)
- Vámos Imre: T. L. múltjáról (Élet és Irod., 1989. 49. sz.)
- Thury Zsuzsa: A fivér (r., Bp., 1988)