Ugrás a tartalomhoz

Szaloniki

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Thessaloniki szócikkből átirányítva)
Szaloniki (Θεσσαλονίκη)
Szaloniki városképe a kikötő felől
Szaloniki városképe a kikötő felől
Szaloniki zászlaja
Szaloniki zászlaja
Közigazgatás
Ország Görögország
RégióKözép-Makedónia
PrefektúraSzaloniki
PolgármesterVasziliosz Papageorgopulosz
Irányítószám
  • 530–539
  • 54015–54655
  • 56404
Körzethívószám231
Népesség
Teljes népesség309 617 fő (2021)[1]
Népsűrűség17 853 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság20 m
Terület17,8 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 38′ 25″, k. h. 22° 56′ 08″40.640278°N 22.935556°EKoordináták: é. sz. 40° 38′ 25″, k. h. 22° 56′ 08″40.640278°N 22.935556°E
Szaloniki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaloniki témájú médiaállományokat.

Szaloniki[2] (görögül [Θεσ]σαλονίκη [The]szaloníki], ógörög ejtéssel Thesszaloniké, latinul: Thessalonica, törökül: Selânik, szláv nyelveken Сoлун, [Szolun], albánul: Selanik vagy Selaniki) Görögország második legnagyobb városa és legforgalmasabb kikötője, Közép-Makedónia régió székhelye.

Éghajlat

[szerkesztés]
Szaloniki (1998-2017) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)9,311,214,719,524,929,932,532,427,021,115,710,620,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,23,55,79,214,018,821,221,317,112,98,23,811,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)353040304327271949513852440
Havi napsütéses órák száma117124171205257308338311225161115952426
Forrás: [1] [2]


Történelem

[szerkesztés]

A várost i. e. 315-ben alapította Kasszandrosz makedón uralkodó, s a feleségéről – aki egyben Nagy Sándor húga is volt –, Thesszalonikéről nevezte el. Jelentése: „győzelem a thesszáliaiak fölött” (Nagy Sándor húga azért kapta ezt a nevet, mert apja aznap szerzett tudomást a születéséről, amikor győztes csatát vívott a thesszáliaiak ellen). Az i. e. 2. században fallal vették körbe a várost, amely ekkor Makedónián belül saját parlamenttel rendelkező autonóm városállam volt.

A város i. e. 168-ban a Római Birodalom része lett. A városon vezetett keresztül a Dyrrachiumot (ma Durrës) Bizánccal (ma Isztambul) összekötő Via Egnatia.

Szent Dimitriosz templom

A városban az 1. században zsidó közösség alakult, de a keresztények is megjelentek a városban. Pál apostol második útja a várost is érintette. Prédikált a zsinagógában és az új templomban.

Itt született Demetrius, aki római prokonzul volt Görögországban, és katonaként többször is megmentette a várost a szláv hódítóktól. A keresztényellenes Maximianus császár 306-ban kivégeztette. Szent Demeter vértanú tiszteletére emeltette a Szent Dimitriosz templomot Illyricum alprefektusa 463-ban.

Bizánci idők

[szerkesztés]
Bizánci városfal

A Római Birodalom kettéválásakor a Keletrómai Birodalom része lett, amelyet később Bizánci Birodalomnak neveztek. Thesszaloniké a második legfontosabb város Bizánc után. 390-ben itt tört ki zendülés I. Theodosius római császár és csapatai ellen, melynek megtorlásaként a császár 7000 szaloniki lakost mészároltatott le a város hippodromjában.

Mozaik a Szent Dimitriosz templomban

A 7. században szlávok telepedtek le a városban, de nem hódították meg. A bizánci hittérítő testvéreket, Szent Cirillt és Szent Metódot – akik ebben a városban születtek – III. Mihály császár elküldte misszionárius útra északra. Az ő térítésüknek köszönhetően alakult ki az ószláv nyelv.

904-ben az arabok kifosztották és lakosságát megtizedelték.

A város fejlődése folytatódott a 12. században a Komnénosz-dinasztia alatt, akik megnövelték Bizánci Császárság területét a későbbi Magyarország és Szerbia felé. A városban ekkor már található pénzverde.

Nagy Manuél halála után, 1180-ban, a Bizánci Birodalom hanyatlásnak indult. 1185-ben a szicíliai normann uralkodó meghódította a várost, aminek eredményeként a város megsemmisült. Az ő uralkodásuk alatt rosszabbul éltek a városban, mert két háború is volt Bizánccal, és ekkor evakuálták a város lakosságát.

Thesszaloniké 1204-ben ismét Bizánc része lett, amikor a keresztesek elfoglalták a várost a IV. keresztes hadjáratban. Így 1205-től két évtizedre az egyik keresztes hercegség fővárosa lett.

Szent Pantaleon bizánci templom a 14. századból

Az ún. zelóta lázadás 1342-ben megteremtette görög földön az első kommunát, amelyet a bizánci császári seregek csak hétévi keserves küzdelem árán tudtak leverni.

A város volt a terület egyik legnagyobb tudományos központja. Itt tevékenykedett Thomas Magister (1275?–1347 után), Demetriosz Trikliniosz (1280–1340), Palamasz Szent Gergely (1296–1359) és Demetriosz Kydonesz (1324–1397).

1387–1391 és 1394-től ismét a törökök uralkodtak a városban. 1403-ban Thesszaloniké ismét Bizánc része majd 1423-tól a Velencei Köztársaság része.

Török idők

[szerkesztés]
A 8. században épült Hagia Szofia (Szent Bölcsesség) templom mint mecset 1890-ben

1430-ban a várost meghódította II. Murád szultán, és ezzel az Oszmán Birodalom része lett. Szalonikit a törökök Selâniknak nevezték át.

Ekkor a város lakossága nagyon vegyes volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok, görögök (ők tették ki a város lakosságának negyedét). Sok zsidó érkezett a városba 1492 után, amikor az Ibériai-félszigeten elűzték a szefárdokat.

A város a következő 5 évszázadban a törökök kezén maradt. Szaloniki volt az egyik legfontosabb város a birodalomban és a Balkán legfontosabb kereskedelmi központja.

Szaloniki a Ruméliai vilajet Selânik szandzsákának a központja volt 1393 és 1402 között, ill. 1430 és 1864 között.

A török időkben a városvezetés létrehozta az Ano Poli-t (felső város), amelyben hagyományos faházak vannak. A város központjában található néhány dzsámi: a Hamza-Bej dzsámi, az Alatza Imaret dzsámi, a Bezesteni i Jahudi Hamam. Ezekhez még 40 minaret is tartozik.

Itt született 1881-ben Mustafa Kemal Atatürk, a „törökök atyja”. Szülőháza ma múzeum és része a török konzulátusnak. A városban ülésezett az Ifjú Törökök társasága a 20. század elején.

A vasút 1888-ban ért a városba, 1896 és 1904 között új kikötőt építettek ki.

A 20. században

[szerkesztés]
A Hagia Szofia napjainkban ortodox keresztény templom

Az első Balkán-háború során, 1912. október 26-án a görögök elfoglalták. 1913. március 18-án a városba érkező I. György görög király merénylet áldozata lett.

1915-ben az első világháborúban az antant csapatai partra szálltak a városban és innen indították az offenzívákat Bulgária ellen.

1916-ban I. Konstantin király németbarát politikájával szembefordulva, Venizelosz a városban alakította meg ellenkormányát.

1917. augusztus 18-án a város nagyobbik része a francia katonák okozta tűzben megsemmisült, amelynek következtében 72 000-en maradtak fedél nélkül.

Az egyik legnagyobb kárt a zsidók szenvedték el, ők kivándoroltak főleg Palesztinába, Törökországba, Franciaországba és az Amerikai Egyesült Államokba. A török-görög lakosságcsere következtében sok görög menekült érkezett a városba a török függetlenségi háború után, akik főként İzmir és környékéről is érkeztek. A Nemzetközi Vöröskereszt és a város lakói segítették őket.

A Harmadik Birodalom 1941. április 9-én foglalta el Szalonikit, és 1944. október 30-ig megszállás alatt tartotta. A várost sokszor bombázták a szövetségesek. A holocaustban a zsidó lakosságot szinte teljesen kiirtották. Ma kb. 1000 zsidó él itt. A háború után a várost gyorsan újjáépítették.

Városrészek

[szerkesztés]
Szent György (Agiosz Gorgiosz) rotunda
Szaloniki városrészei
Szaloniki városrészei
 Városmag:
  1. Szaloniki óváros
  2. Kalamariá
  3. Pylaia
  4. Neapoli-Szükiesz
  5. Pavlosz Melasz
  6. Kordelio-Evoszmosz
  7. Amplelokipoi-Menemeni

Agglomeráció:

  • Delta
  • Oreokasztro
  • Pylaia-Chortiatisz
  • Thermaikosz
  • Thermi

Lakosság

[szerkesztés]
Szaloniki lakossága nemzetiségi összetételének alakulása 1500–1950 között
  görögök
  törökök
  zsidók
  • 1981: 406 413
  • 1991: 383 967
  • 2001: 363 987
  • 2017: 342 602

Közlekedés

[szerkesztés]

A város első metróvonalának építését 2006-ban kezdték meg és 2020-ra tervezték befejezni, de ez elcsúszott 2023-ra. 2014-ben bejelentették, hogy szintén 2020-ra szeretnék megépíteni a város első villamosvonalának első szakaszát, a teljes szakaszt pedig 2030-ra tervezik befejezni.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Légi

[szerkesztés]
Bővebben: Thessaloniki repülőtér

Nevezetességek

[szerkesztés]
Bővebben: Szaloniki ókeresztény és bizánci műemlékei
Fehér torony

Sportklubok

[szerkesztés]
A sportcsarnok 5500 fős. Éppen az Aris játszik

Labdarúgás:

  • Iraklis FC 1. osztályban játszik. (2005-2006: 4. hely)
  • PAOK FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: hely)
  • Aris FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: 14. hely)
  • Apollon Kalamarias 1. osztályban játszik. (2004-2005: 12. hely)
  • Agrotikos Asteras – 3. osztály
  • Epanomi (volt ILTEX Lykoi, egyesítették őket) – 3. osztály
  • Pavlos Melas FC – 3. osztály

Média

[szerkesztés]

Újságok

[szerkesztés]
  • Makedonia-Thessaloniki
  • Agelioforos

Televíziók

[szerkesztés]
A modern stílusú Arisztotelész tér a tengerpart mellett fekszik

Rádiók

[szerkesztés]

Híres szülöttei

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Panorámák

[szerkesztés]
Szaloniki
Nagyítás
Szaloniki
Városkép
Nagyítás
Városkép

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Αποτελέσματα Μόνιμου Πληθυσμού κατά Δημοτική Κοινότητα (újgörög nyelven). Hellenic Statistical Authority, 2023. április 21.
  2. ↑ Kortárs görög neve teljes alakú változatának (Θεσσαλονίκη) szabatos átírása ugyan a Theszaloníki forma volna, de az ÚNMH. a Szalonikit mint „hagyományos” formában honosodott alakot megtartani rendeli (224. o.), ezzel összhangban az MHSz. (474. o.) és OH. (1293. o.) is ebben a formában hozza.

Források

[szerkesztés]
  • Forgács András – Szabó Miklós: Görögország (Panoráma útikönyvek, 1979)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Thessaloniki
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaloniki témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a szaloniki címszót a Wikiszótárban!


Előző:
Koppenhága 		Következő:
Stockholm
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szaloniki&oldid=26721512”