Tetrakozán
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Tetrakozán | |
| Más nevek | n-tetrakozán |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 544-76-3 |
| PubChem | 11006 |
| ChemSpider | 10540 |
| EINECS-szám | 208-878-9 |
| MeSH | n-tetracozane |
| ChEBI | 45296 |
| RTECS szám | ML9200000 |
| Gmelin | 103739 |
| UNII | F8Z00SHP6Q |
| ChEMBL | 134994 |
| Jmol 3D képek | 1 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C24H50; |
| Moláris tömeg | 226,44 |
| Megjelenés | szilárd, kékesszürke, benzinszagú test |
| Halmazállapot | szilárd |
| Sűrűség | 3,45 g/cm3 |
| Olvadáspont | 118 °C (391 K) |
| Forráspont | 1287 °C (1560 K) |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan (20 °C) |
| Törésmutató (nD) | 1,4329 (589 nm, 25 °C) |
| Viszkozitás | 7 mm²/s² (40 °C, kinematikai) |
| Gőznyomás | 0,01 kPA (20 °C) |
| kH | 43 nmol/Pa·kg |
| Megoszlási hányados | 8,25 (20°C) |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | lineáris |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−458,3—454,3 kJ/mol |
| Égés standard- entalpiája ΔcH |
586,18 J/mol·K |
| Hőkapacitás, C | 499,72 J/mol·K |
| Veszélyek | |
| MSDS | VWR 7668487 |
| EU osztályozás | Xn |
| R mondatok | R65, R66 |
| S mondatok | S23, S24, S62 |
| Lobbanáspont | 135 °C (408 K) |
| Öngyulladási hőmérséklet | 215 °C (488 K) |
| Robbanási határ | 0,4–6,5% |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | izocetán, pentadekán, heptadekán, antracén |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A tetrakozán vagy közismertebb nevén cerán, huszonnégy szénatomos, nyílt láncú, telített, úgynevezett paraffin szénhidrogén, a kőolaj és az abból készült gázolaj termékek egyik komponense. A többi komponenshez képest nagyobb jelentőséggel bír, mert a gázolajok gyulladási hajlamának jellemzésére szolgáló tetrakozánszám meghatározásának egyik referenciamolekulája. Összesen 14 490 245 szerkezeti izomerje[1] és 252 260 276 sztereoizomerje van.[2]