Tadeusz Baird
Tadeusz Baird | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1928. július 26. Grodzisk Mazowiecki, Mazóviai vajdaság, Lengyelország |
Származás | lengyel |
Állampolgársága | lengyel |
Elhunyt | 1981. szeptember 2. (53 évesen) Varsó, Lengyelország |
Sírhely | Powązki temető |
Családja | |
Házastárs | Alina Sawicka |
Pályafutás | |
Tevékenység | zeneszerző, zenepedagógus |
Műfajok | szimfonikus művek, kamaraművek, kórusok, versenyművek |
Híres művei | Jutro Négy szerelmes szonett Concerto lugubre |
Díjak |
|
IPI névazonosító | 00547131856 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tadeusz Baird témájú médiaállományokat. |
Tadeusz Baird (Mazóviai vajdaság, Grodzisk Mazowiecki, 1928. július 26. – Varsó, 1981. szeptember 2.)[1] lengyel zeneszerző és zenepedagógus.
Rövid életrajz
[szerkesztés]Lengyelország német megszállásának idején Bolesław Woytowicznál és Kazimierz Sikorskinál tanult. A háború után, 1947 és 1951 között Varsóban, az Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma: Fryderyk Chopin Zeneművészeti Egyetem) folytatta tanulmányait Piotr Rytel és Piotr Perkowski irányítása alatt. Zongorázni is tanult, Tadeusz Wituskitól, továbbá három éven át zenetudományt, a Varsói Egyetemen.
Zeneszerzőként röviddel a háború után debütált. Kazimierz Serockival és Jan Krenzcel megalakították a „Grupa 49” csoportot, azzal a céllal, hogy olyan műveket komponáljanak, amelyek nem követik a keleti blokk országaiban akkoriban követendőnek tartott szocialista realizmus esztétikáját. Az 1950-es évek közepére egyike lett azon alkotóknak, akik áttörést hoztak a lengyel zenében. Megújították a zeneszerzés technikáját, egyebek közt azzal, hogy az elsők között alkalmazták a dodekafóniát. Mint a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének aktivistája, egyik elindítója és szervezője volt a „Varsói Ősz” Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztiválnak, amelyet először 1956-ban rendeztek meg.
1974-től zeneszerzést tanított a varsói Zeneművészeti Főiskolán. 1977-ben professzorrá nevezték ki, és ő lett a zeneszerzés tanszak vezetője. 1976-tól ő volt a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság lengyel tagozatának elnöke. 1979-ben tagjai közé választotta a berlini Művészeti Akadémia, 1981-ben pedig a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli tagja lett.
1981. szeptember 2-án Varsóban érte a halál. Hamvait a varsói Powązki temetőben helyezték örök nyugalomra.
A zeneszerző
[szerkesztés]Baird, a kortárs zeneszerző, nagy tisztelettel adózott a zenei hagyományoknak, egyértelműek a hivatkozásai a régi korok zenéjére, amelyek közül különösen a romantikát, a barokkot és a reneszánszt kedvelte. A komponista archaikus hangzásokat, régi melódiai frázisokat használt, de „kevésbé megfogható területeket is bejárt – az érzelmekét, érzékekét és a kifejezésmódokét.”[1] Ugyanakkor, a modern kompozíciós formák lehetőségeit is kihasználta, ügyesen kombinálva azokat a hagyományos elemekkel. Baird muzsikája „erőteljes líraisággal van átszőve, amely a legtisztábban a dallamainak kibontásában mutatkozik meg.”[1] Úgy vált ismertté, mint az „utolsó lengyel romantikus” és a zenei expresszionizmus követője. Többször elmondta, hogy művei „zenei vallomások”, egyfajta „napló, hangjegyekkel írva”. Ilyenek például a Jutro (Holnap), az Erotyki (Erotika)[2] és az Ekspresje (Kifejezések).
A hangversenydarabokon túl filmekhez és a lengyel TV-színház számára is komponált zenét.
Baird személyisége és muzsikája a filmművészetben is visszhangra talált. Dokumentumfilmet forgatott róla Ludwik Perski (1971) és E.E. Nielsen (1972). 1973-ban készült el a Jutro (Holnap) című opera filmváltozata (rendező: Bogdan Hussakowski), amely elnyerte a prágai Nemzetközi Televíziós Fesztivál nagydíját. 1978-ban Krzysztof Zanussi készített TV-filmet Kölnben, Három lengyel zeneszerző portréja címmel (Lutosławski, Penderecki, Baird). 1989-ben az Olimpia CD Baird zenéjével elnyerte a Diapason d'Or díjat.
1990-től a Lengyel Zeneszerzők Egyesülete által, ifjú zeneszerzők számára szervezett verseny az ő nevét viseli: Konkurs Młodych Kompozytorów im. Tadeusza Bairda. Az első díjat (amely Tadeusz Baird nevét viseli), felesége, Alina Sawicka-Baird alapította.
Baird kompozíciói előkelő helyet foglalnak el a hangverseny repertoárban és zenetudósok vizsgálatának tárgyát képezik. Műveit 1982-ben tudományos szimpóziumokon és konferenciákon elemezték, Poznańban és Varsóban.
Válogatott hangversenydarabok
[szerkesztés]A nevét viselik:
- 1949 Zongoraverseny
- 1950 1. szimfónia
- 1952 Colas Breugnon, szvit régi stílusban vonós zenekarra és fuvolára
- 2. szimfónia – Sinfonia quasi una fantasia
- 1953 Lírikus szvit, négy szoprán hangra és szimfonikus zenekarra, Julian Tuwim szövegével
- 1954 Ballada a katona csészéjéről, baritonra, narrátorra, vegyes karra és zenekarra, Stanisław Strumph-Wojtkiewicz szövegével
- 1956 Négy szerelmes szonett William Shakespeare verseire, baritonra, vonószenekarra és csembalóra, 1. változat
- Cassazione[3] zenekarra)
- 1958 Négy esszé[4] zenekarra
- 1958–1959 Expressziók hegedűre és zenekarra
- 1959 Intelem, óhéber szövegekre, beszélővel, vegyes karra és zenekarra
- 1961–1962 Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra
- 1964 Négy dialógus oboára és kamarazenekarra
- 1966 Holnap, zenedráma Jerzy Sito librettójára, Joseph Conrad Tomorrow című műve nyomán)
- 1968 Sinfonia breve
- 1969 Négy szerelmes szonett Shakespeare verseire, baritonra, vonósokra és csembalóra, 2. változat
- III symfonia (3. szimfónia)
- 1970 Goethe-levelek, kantáta Goethe és Charlotte von Stein levéltöredékei alapján, baritonra, vegyes karra és zenekarra)
- 1971 Play vonósnégyesre
- 1972 Psychodrama zenekarra
- 1973 Oboaverseny
- Elégia zenekarra
- 1975 Concerto lugubre (Szomorú concerto),[5] brácsára és zenekarra
- 1977 Jelenetek csellóa, hárfára és zenekarra
- 1978 Variációk rondo formában, vonósnégyesre
- 1980 Canzona zenekarra
- 1981 Hangok a távolból, három dal Jarosław Iwaszkiewicz verseire
Főbb díjak és kitüntetések
[szerkesztés]- 1951 Állami Díj
- 1952 Arany Érdemkereszt[6]
- 1959 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy esszé zenekarra című darabért
- 1962 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja
- 1963 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra című művéért
- Köln városának művészeti díja
- 1964 Állami Díj II. fokozata[7]
- 1966 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy dialógus oboára és kamarazenekarra című darabért
- Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja
- 1968 Serge Koussevitzky-díj
- 1970 Állami Díj
- 1971 Jurzykowski Alapítvány díja, New Yorkban
- 1974 Munka Vörös Zászló Érdemrend II. fokozata[8]
- Prix Arthur Honegger
- Drezda város díszpolgára
- 1975 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja, I. fokozat
- 1978 Jean Sibelius Érem[9]
- 1979 Nemzeti Oktatási Bizottság kitüntetése[1]
- Miniszterelnöki díj I. fokozat
- 1981 Munka Vörös Zászló Érdemrend I. fokozata (posztumusz)[1]
Emlékezete
[szerkesztés]- Filharmonia Zielonogórska
- Alapfokú Zeneiskola Grodzisk Mazowieckiben
- Alapfokú Zeneiskola Iławában
- Utca Grodzisk Mazowieckiben[10]
- Ifjú Zeneszerzők Tadeusz Baird Versenye
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e culture.pl - Tadeusz Baird. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
- ↑ Tadeusz Baird: Erotica. YouTube
- ↑ Tréfás hangszeres szerenád a 18. századi Németországban
- ↑ Tadeusz Baird: Four Essays (1958). YouTube
- ↑ Tadeusz Baird: Concerto lugubre. YouTube
- ↑ Postanowienie Prezydenta Rzeczypospolitej z dnia 22 lipca 1952 r. o nadaniu odznaczeń państwowych, Monitor Polski, 1952 nr 70 poz. 1078
- ↑ Dziennik Polski, rok XX, nr 171 (6363), s. 3
- ↑ Dziennik Polski, rok XXX, nr 175 (9456), s. 2
- ↑ Polskie Centrum Informacji Muzycznej - Tadeusz Baird
- ↑ Zumi - Grodzisk Mazowiecki, ul. Bairda. [2014. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tadeusz Baird című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- K. Tarnawska-Kaczorowska, Świat liryki wokalno-instrumentalnej Tadeusza Bairda, Kraków 1982
- K. Tarnawska-Kaczorowska, Tadeusz Baird. Glosy do biografii, Kraków 1997
- T. Baird, I Grzenkowicz. Rozmowy, szkice, refleksje, Kraków 1998
- culture.pl - Tadeusz Baird Archiválva 2013. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM (lengyel nyelven). Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1979). ISBN 83-224-0113-2. OCLC 468356768
- Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM. Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1998). ISBN 978-83-224-0492-8. OCLC 470131186