Tabódy István
Tabódy István | |
A szobra Bicskén, a Hősök terén (Domonkos Béla, 2005) | |
Született | 1921. április 1. Budapest |
Meghalt | 2000. szeptember 25. (79 évesen) Székesfehérvár |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | huszár |
Szolgálati ideje | 1941–1947 |
Rendfokozata | vezérőrnagy (posztumusz vezérezredes) |
Egysége | 3. Nádasdy Ferenc huszárezred |
Csatái | Második világháború |
Kitüntetései | sebesülési kitüntetés |
Civilben | szállítómunkás, takarító, pap |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tabódy István témájú médiaállományokat. |
Tabódi és fekésházi Tabódy István (Budapest, 1921. április 1. – Székesfehérvár, 2000. szeptember 25.) 20. századi magyar katonatiszt, később pap, székesfehérvári kanonok.
Élete
[szerkesztés]A nemesi származású tabódi és fekésházi Tabódy család sarja. Apja, vitéz tabódi és fekésházi Tabódy Tibor (1885-1936), Zala vármegye főispánja, Máltai lovag, országgyűlési képviselő, őrnagy, anyja, Trinkl Hermin (1893-1958) volt.[1] Mivel apja, Tabódy Tibor is katonatiszt volt, ő is katonai pályára készült. 1930 és 1938 között a kőszegi katonai főreáliskolában tanult, majd tanulmányait a Ludovikán folytatta, ahol 1941-ben végzett. A 3. Nádasdy Ferenc huszárezred hadnagyaként Nagyváradon, Nagyszalontán és Munkácson szolgált. 1944-ben főhadnagyi rangot kapott, és kivezényelték az orosz frontra, ahol szeptember 17-én Varsó közelében súlyos sebesülést szerzett.
1945-től a Honvédelmi Minisztérium lóügyi osztályán szolgált, majd 1947-ben századosi rangot kapott. Még ugyanebben az évben kémkedés vádjával letartóztatták és internálták. A kistarcsai és a recski internálótáborban őrizték. 1953-as szabadulása után szállítómunkásként dolgozott, majd bérmakeresztapjának, Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek a segítségével papi tanulmányokat kezdett. 1955-ben az Állami Egyházügyi Hivatal eltiltotta a szemináriumból, ám Hegedüs András miniszterelnökhöz írt levele nyomán engedélyezték továbbtanulását.
1957-ben diakónussá szentelték és még ugyanabban az évben az 1956-os forradalommal való rokonszenvezése miatt 7 hónapra börtönbe zárták. Szabadulását követően, 1958. június 13-án Shvoy Lajos szentelte pappá. Pár hónapig a szemináriumon volt előadó, majd kizárták, mivel több társával együtt nem jelent meg az országos békepapi gyűlésen. Ezt követően a Közlekedési Múzeumban lett takarító. Néhány paptársával együtt titkos szemináriumot szervezett. Emiatt 1961-ben letartóztatták és „államellenes szervezkedés” vádjával 12 évre ítélték. Büntetését szinte teljesen letöltötte, 1972 december 30-án engedték ki a börtönből. Ez után a székesfehérvári belvárosi templom, majd Csabdi, majd Kisláng és végül Bicske plébánosa lett. 1990-ben fölvették a máltai lovagrendbe, mint magisztrális káplán (1996-tól tiszteletbeli konventkáplán).[2] 1992-ben székesfehérvári kanonokká nevezték ki, mely tisztséget a haláláig betöltötte. A rendszerváltás után vezérőrnagyi rangot kapott. 1990-t követően paptársával Lipp Lászlóval együtt jelentős szerepet játszott az újrainduló tábori püspökség megszervezésében.
Halála után posztumusz vezérezredesi rangot kapott katonai múltjára tekintettel. 2005-ben Bicskén szobrot emeltek tiszteletére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ familysearch.org Tabódy Tibor gyászjelentése
- ↑ Vajay, Szabolcs. A Máltai Rend magyar lovagjai 1530-2000. Budapest: Mikes Kiadó [2002]. ISBN 963 8130 41 5
Források
[szerkesztés]- Életrajza a Magyar katolikus lexikonban
- Somogyi Sándor emlékezik Tabódy Istvánra
- A Magyar Királyság katonái a második világháborúban
- Magyar katolikus papok
- Bicskeiek
- 1921-ben született személyek
- 2000-ben elhunyt személyek
- A recski kényszermunkatábor foglyai
- A Kistarcsai Központi Internálótábor foglyai
- Máltai lovagok
- A magyar kommunista hatalom által politikai okból bebörtönzött személyek
- Bebörtönzött egyházi személyek