Tabódy István

Tabódy István
A szobra Bicskén, a Hősök terén (Domonkos Béla, 2005)
Született	1921. április 1. Budapest
Meghalt	2000. szeptember 25. (79 évesen) Székesfehérvár
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	huszár
Szolgálati ideje	1941–1947
Rendfokozata	vezérőrnagy (posztumusz vezérezredes)
Egysége	3. Nádasdy Ferenc huszárezred
Csatái	Második világháború
Kitüntetései	sebesülési kitüntetés
Szülei	Tabódy Tibor
Civilben	szállítómunkás, takarító, pap
A Wikimédia Commons tartalmaz Tabódy István témájú médiaállományokat.

Tabódi és fekésházi Tabódy István (Budapest, 1921. április 1. – Székesfehérvár, 2000. szeptember 25.) 20. századi magyar katonatiszt, később pap, székesfehérvári kanonok.

Élete

Emléktáblája Bicskén

A nemesi származású tabódi és fekésházi Tabódy család sarja. Apja, vitéz tabódi és fekésházi Tabódy Tibor (1885-1936), Zala vármegye főispánja, Máltai lovag, országgyűlési képviselő, őrnagy, anyja, Trinkl Hermin (1893-1958) volt. Mivel apja, Tabódy Tibor is katonatiszt volt, ő is katonai pályára készült. 1930 és 1938 között a kőszegi katonai főreáliskolában tanult, majd tanulmányait a Ludovikán folytatta, ahol 1941-ben végzett. A 3. Nádasdy Ferenc huszárezred hadnagyaként Nagyváradon, Nagyszalontán és Munkácson szolgált. 1944-ben főhadnagyi rangot kapott, és kivezényelték az orosz frontra, ahol szeptember 17-én Varsó közelében súlyos sebesülést szerzett.

1945-től a Honvédelmi Minisztérium lóügyi osztályán szolgált, majd 1947-ben századosi rangot kapott. Még ugyanebben az évben kémkedés vádjával letartóztatták és internálták. A kistarcsai és a recski internálótáborban őrizték. 1953-as szabadulása után szállítómunkásként dolgozott, majd bérmakeresztapjának, Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek a segítségével papi tanulmányokat kezdett. 1955-ben az Állami Egyházügyi Hivatal eltiltotta a szemináriumból, ám Hegedüs András miniszterelnökhöz írt levele nyomán engedélyezték továbbtanulását.

1957-ben diakónussá szentelték és még ugyanabban az évben az 1956-os forradalommal való rokonszenvezése miatt 7 hónapra börtönbe zárták. Szabadulását követően, 1958. június 13-án Shvoy Lajos szentelte pappá. Pár hónapig a szemináriumon volt előadó, majd kizárták, mivel több társával együtt nem jelent meg az országos békepapi gyűlésen. Ezt követően a Közlekedési Múzeumban lett takarító. Néhány paptársával együtt titkos szemináriumot szervezett. Emiatt 1961-ben letartóztatták és „államellenes szervezkedés” vádjával 12 évre ítélték. Büntetését szinte teljesen letöltötte, 1972 december 30-án engedték ki a börtönből. Ez után a székesfehérvári belvárosi templom, majd Csabdi, majd Kisláng és végül Bicske plébánosa lett. 1990-ben fölvették a máltai lovagrendbe, mint magisztrális káplán (1996-tól tiszteletbeli konventkáplán). 1992-ben székesfehérvári kanonokká nevezték ki, mely tisztséget a haláláig betöltötte. A rendszerváltás után vezérőrnagyi rangot kapott. 1990-t követően paptársával Lipp Lászlóval együtt jelentős szerepet játszott az újrainduló tábori püspökség megszervezésében.

Halála után posztumusz vezérezredesi rangot kapott katonai múltjára tekintettel. 2005-ben Bicskén szobrot emeltek tiszteletére.

Források

• Életrajza a Magyar katolikus lexikonban
• Somogyi Sándor emlékezik Tabódy Istvánra