Ugrás a tartalomhoz

Temesváry Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tömösváry Lajos szócikkből átirányítva)
Temesváry Lajos
Született1841[1]
Pele
Elhunyt1909. június 9. (67-68 évesen)[2]
Debrecen[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaFarkas Irma[4]
GyermekeiTömösváry Irma
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesváry Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gálochi Temesváry Lajos [korabeli forrásokban Tömösváry Lajos névhasználattal is] (Érpele, 1841 – Debrecen, 1909. június 9.)[5] színész, színigazgató.

Temesváry Lajos, 1870, Debrecen

Életútja

[szerkesztés]

1860-ban lépett fel először Molnár György társulatában. Játszott Kassán és Debrecenben, ahol népszerű lírai- és hősszerelmes, valamint drámai szalonszínész volt. Foglalkozott rendezéssel is az 1860-as évek végétől. 1871-ben mint vendég szerepelt a Nemzeti Színházban, ahova ezután egy évre szerződött. 1873 és 1875 között kassai színigazgató volt,[6] majd újból színészként működött. 1875/1876-ban a Budai (más néven Krisztinavárosi) Színkör igazgatói tisztét töltötte be, majd a társulat tagjának, Szathmáry Károlynak adta át a vezetést.[7] 1875 és 1878 között mint magánvállalkozó társulati igazgató bérelte a debreceni színházat.[8] 1877-ben e minőségében adott fel hirdetést jelentkező színészek leendő szerződtetése iránt.[9] Ezen években híradások szólnak a debreceni társulat nagyváradi és máramarosszigeti vendégszerepléseiről is.[10] 1879-ben a szabadkai színház az ő igazgatósága alatt ünnepelte 25 éves fennállását, majd 1881-ben ismét vállalta az igazgatói feladatokat.[11] Közben, 1880-ban a német színészek kora tavaszi fellépése után „Zomborban tartott társulatával hosszú színi idényt”.[12] 1881-ben Nagybecskerek után Törökbecsén is előadásokat tartott társulatával,[13] majd Óbecsén is felléptek,[14] és még március hónapban előadásokat tartottak Zentán is.[15] 1881 májusára már Szarvason terveztek előadást tartani.[16] 1881 májusában az országban kormányengedéllyel működő, így előadási jogú 29 színigazgató között Temesváry Lajost még Zenta székhellyel említik, de állandó tartózkodási helyük Szabadkán lehetett, s innen járták – elég sok utazást megkövetelő módon – vándortársulatként a tág környezetben fekvő fő településeket.[17] 1879-től folyamatosan Kolozsvárott is szerepelt. A kolozsvári nyári színház előadása 1881. augusztus 4-én Edmond Gondinet(wd) „Gavaud, Minard et Cie” című, 1869-ben írt darabja volt, melyet „Gaveaut, Minard társak” elnevezéssel Temesváry Lajos fordított.[18]

Azonban 1881. augusztus 5-én történt végzetes párbaja miatt Kolozsvárról távozniuk kellett, s ekkor Aradi Gerő színigazgatóval megegyezve az 1881/1882-es téli, s augusztusban az 1882/83-as újabb téli évadra is (a még ekkor álló úgynevezett „bódészínházba”) a szegedi színtársulathoz szerződött feleségével együtt.[19] 1882-ben Szolnokon is vendégszerepelt a Temesváry házaspár,[20] ugyanezen év június 21-én a Fővárosi Színkörben az ő szereplésükkel adták elő Sardou: A haza című darabját,[21] s ugyanitt a színkör által bohózatokra kiírt pályázat bíráló bizottságának is tagja volt Temesváry Lajos.[22] Ő rendezte az 1882. július 18-án a Budai Színkörben előadott Prém József: A boldogító című vígjátékát.[23] 1884/1885-ben is hírt adtak a heti- és napilapok a házaspár színdarabokban történő szerepléséről, 1887-ig pedig Temesváry Lajos versszavalatairól egyes rendezvényeken, majd végleg elhagyta a színi pályát, és MÁV-tisztviselőként helyezkedett el.

Krecsányi Ignác, Mándoky Béla, Aradi Gerő és Miklósy Gyula mellett a 19. század utolsó évtizedeinek egyik legjelentősebb igazgató-rendezője volt.

Párbaja

[szerkesztés]

1881. augusztus 5-én színésztársát, Szombathelyi Bélát – az egy évvel korábban feleségeik között történt szóváltás miatt[24] – párbajra hívta, melynek során pisztolyának golyója megsebesítette ellenfele combját, és Szombathelyi 19 nappal később vérmérgezésben elhunyt.[25] Temesváryt ezért a kolozsvári törvényszék másfél évi államfogházra ítélte 1882. november 4-én,[26] majd fellebbezése után 1883 februárjában a Marosvásárhelyi Királyi Tábla egy évi fogságra mérsékelte azt.[27] A Kúria azonban 1883 októberében ismét másfél évi államfogház büntetésre módosította.[28] Végül 1884 februárjában „Kolozsvárra megidézték Temesváry Lajos színészt, ki Szombathelyi Bélát párbajban megölte, hogy kezdje meg a rámért másfél évi fogházbüntetést.”[29] Királyi kegyelemmel 1884. december 30-án 7 és fél hónapos váci fogság után szabadult.[30]

Családja

[szerkesztés]

Erdélyi nemesi családban született. Apja, gálóchi Temesváry Károly százados volt az 1848–49-es honvédseregben, édesanyja Fekete Veron. 1873. június 7-én[31] kötött házasságot Farkas Irmával, a debreceni vagyonos vaskereskedő leányával, aki 1877-ben vele partnerségben színésznőként is fellépett. Lányuk, Irma 1894-ben a Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet és a Nemzeti Színház tagja lett.

Fontosabb szerepei

[szerkesztés]

Működési adatai

[szerkesztés]

(A Magyar Színházművészeti Lexikon adatai)[36]

1863: Reszler István; 1864–65: Dráguss Károly; 1865–69: Latabár Endre; 1869–70: Szabó; 1870–71: Latabár Endre; 1871–72: Nemzeti Színház; 1872–73: Szabó; 1879–83: Kolozsvár.

Igazgatóként: 1873–75: Kassa, Miskolc; 1875: Buda; 1875–76: Debrecen; 1876: Buda; 1876–77: Debrecen; 1877: Nyíregyháza, Máramaros, Szatmár; 1877–78: Debrecen; 1878–79: Szeged.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0450.pdf
  2. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15610.htm, Temesváry Lajos, 2017. október 9.
  3. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15610.htm
  4. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/Gyaszjelentesek_DebreceniRefKollNagykonyvtara_TOTHL_TGY/?query=SZ&pg=26&layout=s
  5. ↑ Debreceni állami halotti akv. 952/1909. folyószám.
  6. ↑ Borovszky: Abaúj-Torna vármegye és Kassa (Magyarország vármegyéi és városai, 1896). A színészet Kassán. Színigazgatók 1861 óta.[1]
  7. ↑ Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet,(Budapest, 1931). Szathmáry Károly (jobbatelki) [2]
  8. ↑ Zelizy Dániel: Debrecen sz. királyi város egyetemes leírása (Debrecen, 1882). II. Társadalmi s egyéb viszonyok. VI. Irodalom, színészet, könyvtárak. 546. oldal
  9. ↑ Fővárosi Lapok 1877. szeptember 12. 207. szám
  10. ↑ Fővárosi Lapok 1877. április 1. 75. szám
  11. ↑ Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet, (Budapest, 1931) Szabadkai színészet. 152–153. oldal [3] és [4]
  12. ↑ A primadonnája: Hegyi Aranka, tagjai: Zilahy Gyula, Polgár Károly, Dálnoky János, Bokody Antal, Könyves Ma­ri, stb. [Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. kötet (Budapest, 1931) Zombori színészet, 469. oldal] [5]
  13. ↑ Pesti Hírlap, 1881. február 17. 47. szám
  14. ↑ A Hon, 1881. március 9. 67. szám
  15. ↑ Pesti Hírlap, 1881. március 22. 80. szám
  16. ↑ Ellenőr, 1881. április 25. 206. szám
  17. ↑ [Fővárosi Lapok 1881. május 13. 109. szám]
  18. ↑ Magyar Polgár, 1881. augusztus 4. 176. szám
  19. ↑ A Temesváry-házaspár szegedi vendégszereplései
  20. ↑ Fővárosi Lapok 1882. május 3. 101. szám
  21. ↑ A Hon, 1882. június 19. 167. szám
  22. ↑ Pesti Hírlap, 1882. július 4. 182. szám
  23. ↑ Fővárosi Lapok 1882. július 18. 162. szám
  24. ↑ „Szombathelyi Bélát, a kolozsvári színház nagy tehetségű jellemszínészét, Tömösváry Lajos színigazgató golyója öli meg, aki egy esztendő múltán kéri szá­mon ellenfelétől azt a sértő kifejezést, amelyet a feleségeik szóváltása alkalmá­val, Szombathelyi Tömösvárynéval szem­ben használt”.Magyarság, 1922. augusztus 6. 177. szám
  25. ↑ „Temesváry Lajos színész kolozsvári lapokban nyi­latkozatot adott ki a párbajügyről, elmondva, hogy nyugodtan várja a törvényszéki tárgyalást, mert csak neje iránti tartozó kötelességét teljesíté: Szombathelyi ugyanis, a két nőnek egy páholyülés fölötti ügybaja után azzal sérté meg az ő nejét, hogy »nem tartja egyébnek, mint közönséges, goromba, neveletlen, deb­receni cívis-asszonynak«, s midőn ő levélben kérte fel, hogy e kifejezésekért kérjen bocsánatot, azt felelte, hogy »szolgálatára« áll; Temesváry kardot akart vá­lasztani s Szombathelyi ragaszkodott a pisztolyhoz”. Fővárosi Lapok 1881. augusztus 30. 196. szám.
  26. ↑ Pesti Hírlap, 1882. november 6. 306. szám
  27. ↑ Nemzet, 1883. február 1. 31. szám
  28. ↑ Fővárosi Lapok 1883. október 31. 255. szám
  29. ↑ Fővárosi Lapok 1884. február 2. 28. szám
  30. ↑ „Kegyelem a párbajozónak. A szomorú emlékű Szombathelyi–Temesváry-párbaj miatt másfél évi börtönre ítélt Temesváry Lajos színésznek hátralevő büntetését király ő felsége kegyelmesen elengedte. Nyolcadfél hónapot ült kí már Temesváry vég­zetes lövéséért a váci államfogházban, hon­nan most már szabadlábra lett helyezve.Magyar Polgár, 1884. december 30. 299. szám
  31. ↑ Esketési bejegyzés a debreceni ref. akv. 172/1873. fsz. alatt.
  32. ↑ „A nemzeti színháznak szerdán — Sardou »Fernande«-jában — vendége volt Temesváry Lajos, a kassai színtársulat igyekező, fiatal tagja. Ő nem most mutatá be először magát a pesti közönségnek, de az első és mostani föllépése közt oly nagy különbség van, hogy a régi vendégre most már csak a gyönge, de mindamellett tiszta hang emlékeztet. Temesváry az­óta sokat tanult és sokat haladt. Mint halljuk, meg­fordult Párizsban is, hol elsőrangú színészeket volt alkalma tanulmányozhatni legjobb társalgási szere­peikben. Ezektől leste el a fesztelen modort s az öl­tözködési csínt, mely ellen csak első jelenetében vé­tett az ízléstelen vörös zsebkendő használásával. Első jelenetein meglátszott a lámpaláz hatása, amennyiben kissé gyorsan s minden hangszínezés nél­kül beszélt; de nyugalma később visszatért s az a jele­nete, melyben Fernande-ot a nyitott ablakon keresztül fölismeri, igen jól sikerült. Melegség volt szavalatá­ban, s az érzés igazi hangját hallottuk. A harmadik felvonás alatt keveset csinált, sőt néha az érzelgősség felé is hajlott; de a darab végén ismét voltak sike­rült mozzanatai, s egy párszor szépen eltalálta a fáj­dalom és szemrehányás kifejezéseit. Mindent össze­véve: Temesváry oly fiatal színész, ki másodrendű szerelmeseket színpadunkon is sikerrel személyesít­hetne. Csinos színpadi alakja van, hangja, ha nem is erős, de rokonszenves, mozdulatai pedig színpadi routinról és ízlésről tanúskodnak. A kissé gyors be­szédmodoron könnyű változtatni, a szavak kissé édeskés kiejtése pedig oly hiba, melyben pályájának kezdetén csaknem minden fiatal színész szenved. A közönség szívélyesen fogadta Temesváryt; a felvo­nások végén kihívta, nyílt jelenetek alatt pedig tap­sokkal buzdította.” Budapesti Közlöny, 1871. március 15. 61. szám Fővárosi Lapok 1871. március 17. 63. szám
  33. ↑ Szegedi Híradó, 1881. október 30. 248. szám
  34. ↑ Valódi nevén: Eugène Guinot(wd)
  35. ↑ Egyik vendégszereplése Farkas Irmával Kassán Csóka Sándor társulatában, 1884. április 4. és 5. Kerényi Ferenc: Az ember tragédiája vidéki előadásai (1884-1886) In: Földényi F. László (szerk.): Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
  36. ↑ [6]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Temesváry_Lajos&oldid=25641734”