Târgoviște
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Târgoviște | |||
 | |||
| Fentről lefelé, balról jobbra: a Chindiei-torony, a városháza, a királyi udvar romjai, a bukaresti kapu és a Művészeti Múzeum | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Fejlesztési régió | Dél-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Dâmbovița | ||
| Rang | municípium | ||
| Községközpont | Târgoviște | ||
| Polgármester | Iulian Furcoiu | ||
| Irányítószám | 130002–130169 | ||
| SIRUTA-kód | 65342 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 66 965 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Magyar lakosság | 24 (0%, 2021)[2] | ||
| Népsűrűség | 1 328,67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 260 m | ||
| Terület | 50,4 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 55′ 28″, k. h. 25° 27′ 26″44.924444°N 25.457222°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 28″, k. h. 25° 27′ 26″44.924444°N 25.457222°E | |||
 | |||
| Târgoviște weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Târgoviște témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Târgoviște (erdélyi magyarul: Tirgovics, németül: Tergowisch, csehül: Trhoviště) román város Dâmbovița megyében, Munténiában, a Ialomița folyó jobb partján fekszik. Dâmbovița megye fő gazdasági, kulturális, politikai és közigazgatási központja, emellett a Dél-Munténia fejlesztési régió része. Románia déli középső részén található, a Román-alföld és a Kárpátok hegyláncai közötti kereszteződésben helyezkedik el. A román fővárostól, Bukaresttől 75 km-re, Ploieștitől 44 km-re, Piteștitől 47 km-re, Brassótól pedig 82 km-re helyezkedik el. 2011-ben 79.610 lakosa volt, ezzel pedig Románia 27. legnagyobb városa volt népesség szerint.
A város első említése 1396-ból származik, Johannes Schilberger feljegyzései pedig megemlítik, hogy a város a Havasalföldi Fejedelemség központja volt. A város jelképének számító Chindiei-tornyot Vlad Tepeș, ismertebb nevén Dracula építette, az akkori vlah fejedelem. Amíg Havasalföld fővárosa Bukarestbe nem költözött, a város több tízezres lélekszámú virágzó metropolisz volt, majd befolyását elvesztve, sok lakója hagyta el.
1500 környékén a románok többségbe kerültek a városban, mivel a szászok egy része Erdélybe távozott, mások pedig asszimilálódtak. Görög kereskedők a városban, különösen a 16. században, míg a görög szerzetesek a közeli Oroszhegy és Panaghia kolostorokban telepedtek le. Havasalföld fővárosaként Târgoviște számos ostrommal és invázióval szembesült. 1395-ben I. Bajazid ostrom alá vette és felgyújtotta. 1457-ben III. Vlad megbüntette Târgoviște város lakosságát testvére meggyilkolásában való részvételük miatt: a város elitjét kivégezték, míg a fiatalokat a Poenari kastélyába küldték dolgozni.
Az 1462-es oszmán invázió nem érte el a várost, III. Vlad akadályozta meg az éjszakai támadás révén. 1476-ban a várost Báthory István foglalta el egy tizenöt napos ostrom után, melynek célja Vlad trónjának visszahelyezése volt. 1597-ben II. Mihály és Baba Novac hajdúi döntő csatát vívtak és nyertek az Oszmán Birodalom ellen.
A 20. század végén a város arról vált híressé, hogy Nicolae Ceaușescut és feleségét, Elena Ceaușescut itt állították bíróság elé és itt végezték ki őket.
Magyar neve
[szerkesztés]Az erdélyi magyarok által használt kiejtések (főleg a múltban): Tirgovics, Törgovics, Tirgovistye, Tergovistye (erdélyi történetírók műveiben főleg ez az alak a gyakori), Törgovistye, Törgoviscse stb.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosok száma | 13 041 | 22 298 | 26 038 | 24 360 | 29 763 | 98 117 | 89 930 | 89 773 | 79 610 | 66 965 |
| 1912 | 1930 | 1948 | 1956 | 1966 | 1992 | 2002 | 2007 | 2011 | 2021 |
Története
[szerkesztés]Középkor
[szerkesztés]A 14. században alapított város. A megerősített fejedelmi udvar, a Curtea Domnească többször át lett építve az évszázadok során, katonai szempontból mégsem számított erősségnek, mivel falait sem tornyok, sem bástyák nem erősítették. A 14. században Havasalföld fővárosa Curtea de Argeș volt, azonban Târgoviște gazdasági növekedése miatt a század vége felé az oláh uralkodók másodlagos lakóhelyévé vált. 1396-ban Johann Schiltberger bajor utazó mind Curtea de Argeșt, mind Târgoviștét Havasalföld fővárosaként említi.[3] Míg I. Mircea Curtea de Argeșben élt, I. Mihály, Mircea fia Târgoviștében székelt. A fejedelmi udvart végül I. Sándor költöztette át 1431-ben Târgoviștébe.[3]
Legjellegzetesebb épülete a Chindia-torony, melyet Vlad Țepeș építtetett. Ő 1456-ban ült a trónra. Az egykori fejedelmi udvar területén jelenleg múzeum működik.
1476-ban Báthory István erdélyi vajda foglalta el a várost egy tizenöt napos ostrom után.
1499-ben a havasalföldi fejedelem, IV. (Nagy) Radu újjáépítette a Szent Miklós hegytemplomot.
Újkor
[szerkesztés]V. Basarab és V. Radu uralkodása alatt számos csatát vívtak a város közelében.[3]
Matei Basarab (1632-1654) renováltatta a templomot és épített egy újat is. 1659-ig volt Havasalföld fővárosa, ezután Bukarest lett a főváros, de 1714-ig a fejedelem itt székelt. Utána elvesztette jelentőségét, és a lakosság csökkenésével gazdaságilag is hanyatlott.
Az egykori, 1500-ban számlált 60 ezres város létszáma 1900-ra 9400 főre apadt.
20. század
[szerkesztés]1989-ben e városban folytatták le Nicolae Ceaușescu román diktátor és felesége perét, és itt végezték ki őket.
Testvértelepülések
[szerkesztés]
Targoviste, Bulgária- Kazanlak, Bulgária
Trakai, Litvánia
Orvault, Franciaország
Miami , USA
Corbetta, Olaszország
Santarém, Portugália
Vellinge, Svédország
Castellon de la Plana, Spanyolország
Sport
[szerkesztés]- FCM Târgoviște (futball)
- BC Municipal Târgoviște (kosárlabda)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ a b c Rădvan, Laurențiu (2010). At Europe's borders: medieval towns in the Romanian principalities. Leiden: Brill. ISBN 978-90-474-4460-2. OCLC 704277726