I. Sándor havasalföldi fejedelem
| I. Sándor | |
| Havasalföldi fejedelem | |
| Uralkodási ideje | |
| 1431 tavasza[1] – 1436 decembere[1][2] | |
| Elődje | II. Dan |
| Utódja | II. Vlad |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Basarab |
| Született | 1397 Románia |
| Elhunyt | 1436 decembere Havasalföld |
| Édesapja | I. Mircea |
| Édesanyja | Doamna Mara |
| Testvére(i) | |
 | |
I. Sándor vagy más néven Aldea Sándor (románul: Alexandru Aldea), (1397 – 1436 decembere) Havasalföld fejedelme: 1431. tavasz – 1436. december között.[3]
Valószínűleg I. Mircea fejedelem természetes gyermeke volt, de a havasalföldi fejedelmi trónt Alexandu cel Bun moldovai fejedelem segítségével nyerte el. A trónra jutás körülményei mint az időpont is sajnos ismeretlenek – tény azonban, hogy az első iratot fejedelemként 1431. július 14-én bocsátotta ki.
Az is ismert tény, hogy ugyanebben az évben Luxemburgi Zsigmond tárgyalásokra hívta el Vlad Dracul fejedelmet a havasalföldi trón elfoglalásához.
Szintén ebben az évben, 1431-ben Alexandru fejedelemnek komoly török invázióval kellett szembenéznie.[4] Kétségbeesetten próbált szövetségeseket nyerni, ez meglátszik a brassóiakhoz írt leveleiben is:
„(…) Tudjátok meg a törökök mindenhonan özönlenek a Dunán és jönnek az ország(om) ellen, hogy fosztogassanak és raboljanak; és siessetek minél hamarabb, nappal és éjszaka, hogy segítségemre jöjjetek; merthogy ha nekünk rossz lesz, nektek még rosszabb lesz majd, és siessetek ahogy tudtok; amennyi csak hadat összegyűjteni tudtok, hamarjában jöjjön; és amennyi még gyűlik, küldjétek utána. Gyorsan érkezzen. (…) De ha nem akartok jönni, mondjátok meg, tudjam mit cselekedjek.[5] (…)”
A segítség pedig megérkezett, nem csak a brassói úraktól, hanem barátjától, a moldovai fejedelemtől is. Harcokra azonban már nem került sor – legalábbis a történelmi források nem említik – valószínűleg kiegyezett a törökökkel. Alexandru fejedelem elment a török portára, befizette az adót és 20 nemes gyerekét ajánlotta túszul 3000 rabért cserébe.
„(…) tudja meg maga, hogy mentem el Murád császárhoz, hogy esküdtem neki és hogyan beszéltem neki; tettem amit tettem és elmentem hozzás és adtam (záglógba) nemesek gyermekeit oda (…)– írta Rozgonyi István temesvári ispánnak.[6]”
Ezzel a politikával azonban magára vonta a magyar udvar bizalmatlanságát, de Alexandru cel Bun közbenjárásával nem hoztak még végleges döntést rá nézve. Mégis, érzékeltetvén a nyomás ugyanabban az évben Luxemburgi Zsigmond magához hívta Vlad Dracul-t, hogy felkészítse a trónhoz.
A következő év tavaszán kemény török fosztogató akció indul Erdély ellen, Alexandru pedig – bizonyítván jóindulatát – Rozgonyi Istvánt levélben értesíti erről, sőt még azt is hozzáteszi, hogy amint érkezik a magyar sereg rögtön átáll a török ellen. A magyar seregek azonban vereséget szenvedtek, még mielőtt csatlakozott volna hozzájuk. Ehelyett elment a Konstantinápolyba körbehízelegni a szultánt – ez pedig a vesztét jelentette. Vlad Dracul kihasználván a pillanatot a brassói nemesek segítségével betör havasalföldre, hogy elfoglalja a trónt. Alexandru helyettesének sikerült elkergetnie Vlad Dracult, akinek alig sikerült elmenekülnie a csatatérről.
Uralkodása 1436. szeptember 5-én ért véget, amikor Vlad Dracul egy magyar sereg élén betört Havasalföldre. Az ütközetekről nem tudni részleteket, tény azonban, hogy 1437 elején már Vlad Dracul volt a havasalföldi fejedelem. I. Alexandru haláláról sem lehet semmit tudni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ghyka Roumanie. A Basarab-ház családfája. (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2007. november 11.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 135. oldal
- ↑ [Documenta Romaniae Historica D. Relații între Țările Române (1222-1456), vol. I, București, 1977, p. 281-282.]
- ↑ [Ilie Minea, Principatele române și politica orientală a împăratului Sigismund. Note istorice, București, 1919, p. 207-208;]
- ↑ [Sergiu Columbeanu, Radu Valentin, Vlad Dracul, București, 1978, p. 19; Documenta Romaniae Historica D., vol. I, p. 293.]
- ↑ [Ion Bogdan, Documente privitoare la relațiile Țării Românești cu Brașovul și Țara Ungurească, secolele XV și XVI, vol. I (1413-1508), București, 1905, p. 51-52.]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: II. Dan |
Következő uralkodó: II. Vlad |
