Szlavharad
| Szlavharad (fehéroroszul Слаўгарад) (oroszul Szlavgorod) | |||
 | |||
| A Szűz Mária-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Terület | Mahiljovi | ||
| Járás | Szlavharadi | ||
| Jogállás | város | ||
| Alapítás éve | 1136 | ||
| Irányítószám | 213245 | ||
| Körzethívószám | 375 2246 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7788 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 324 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 135 m | ||
| Terület | 24,6 km² | ||
| Időzóna | EET (UTC+2) EEST (UTC+3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 53° 26′ 43″, k. h. 30° 59′ 47″53.445278°N 30.996389°EKoordináták: é. sz. 53° 26′ 43″, k. h. 30° 59′ 47″53.445278°N 30.996389°E | |||
| Szlavharad weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlavharad témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Szlavharad (Слаўгарад, oroszul Szlavgorod) város Fehéroroszország Mahiljovi területének déli részén, a Szlavharadi járás székhelye. 2006-os becsült népessége 7,3 ezer fő [1]. Mahiljovtól 75 km-re délkeletre, a Szozs-folyó és a Pronja összefolyásánál fekszik. 1945 előtt a Propojszk nevet viselte.
Története
[szerkesztés]Első írásos említése 1136-ból származik, ekkor mint a Szmolenszki Nagyfejedelemség egyik települése (Prupoj) szerepel. Később Proposek néven szerepel az évkönyvekben. Ebből az időből származnak a két folyó összefolyásánál levő dombon (Zamkovaja Gora) feltárt erődítmény maradványai. A 14. században a Litván Nagyfejedelemség része lett, majd Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben Oroszországhoz került. II. Katalin cárnő a Golicin hercegeknek adományozta a települést és környékét. A 19. századra elveszítette központi szerepköreinek többségét. 1924-ben járási székhely lett. 1938. szeptember 27-én városi jellegű településsé nyilvánították. 1941. július 16-án, kétnapos harc után foglalták el a németek. A megszállás ideje alatt a városban és a járásban mintegy 2 ezer lakos esett a nácik áldozatául. 1943. november 25-én szabadult fel, 1945. május 23-án a nevét Szlavgorodra változtatták és egyben városi rangot kapott. 1989-ben 8,1 ezer lakosa volt.
Gazdasága
[szerkesztés]Szlavharad legfontosabb iparága az élelmiszeripar, melynek fő képviselője a tejfeldolgozással, vaj- és sajtkészítéssel foglalkozó Szlavgorodszkij szirogyelnij zavod. Jelen van a városban a téglagyártás és a gyümölcsfeldolgozás is.
A város mellett halad el a Babrujszkot (138 km) Moszkvával (526 km) összekötő nemzetközi (A101, P43) főút. A P71-es út a területi székhellyel (75 km) teremt összeköttetést.
Nevezetességek
[szerkesztés]A városközpont az Oktyabrszkaja és a Leninszkaja utca kereszteződésének környéke, amelyet szépen parkosítottak. Itt áll a járási hivatal épülete és a város legértékesebb műemléke, a Szűz-Mária-templom (церковь Рождества Богородицы), mely 1791-1793 között épült. Érdekessége a nyolcszögletű kupola és a hozzá tartozó harangtorony, melyet 2006-ra teljesen felújítottak. Néhány 18.-19. századi épület is fennmaradt a városban, mint a régi postaállomás és az iskola épülete. A 18. századi Tyoplaja-templomnak már csak romjai maradtak fenn.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.
További információk
[szerkesztés]- Információk a városról és a járásról (oroszul)
- Nevezetességek (oroszul)
