Ugrás a tartalomhoz

Szilícium-karbid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilícium-karbid

A SiC kristály modellje
Más nevek karborundum
Kémiai azonosítók
CAS-szám 409-21-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SiC
Moláris tömeg 40,097 g/mol
Megjelenés fekete-zöld színű por
Sűrűség 3,21 g/cm³, szilárd[1]
Olvadáspont 2300 °C fölött bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) gyakorlatilag oldhatatlan[1]
Veszélyek
EU osztályozás Irritatív (Xi)[1]
NFPA 704
0
1
0
 
R mondatok R36/37/38[1]
S mondatok S26, S36[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szilícium-karbid (képlete SiC) a szilícium szervetlen vegyülete, karbidja. A tiszta szilícium-karbid színtelen, de az ipari célokra használt kristályok általában fekete színűek. Igen kemény anyag, csaknem olyan kemény, mint a gyémánt. Vízben oldhatatlan vegyület. Ha szénfölösleget tartalmaz, félvezető tulajdonságú.

Szerkezete

[szerkesztés]

A szilícium-karbid a kovalens karbidok közé tartozik. Atomrácsot alkot. A kristályszerkezete a gyémántéhoz illetve a szfaleritéhez hasonlít. A szilícium-karbid rácsában minden szénatomhoz négy szilíciumatom és minden szilíciumatomhoz négy szénatom kapcsolódik tetraéderes elrendezésben kovalens kötéssel.

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Kémiailag igen ellenálló. Nem reagál vízzel, vízgőzzel, savakkal és lúgokkal. Csak igen magas hőmérsékleten oxidálódik levegőn. 2300 °C-on elemeire bomlik anélkül, hogy megolvadna. Ekkor a szén grafit alakjában válik ki.

Előállítása

[szerkesztés]

A szilícium-karbid szilícium-dioxid (homok) és koksz reakciójával állítható elő magas hőmérsékleten, elektromos kemencében.

Felhasználása

[szerkesztés]

A szilícium-karbidot nagy keménysége miatt csiszolóporként alkalmazzák. Fémek, üvegek, kövek csiszolására használják. Felhasználják elektromos ellenállások készítésére is (szilitrúd), valamint horgászbotok gyűrűjének belső anyagaként vagy vízszivattyúk mechanikus tengelytömítéseiben.

Elektronikai alkalmazása egyre nagyobb teret nyer, mert a szilícium alapú félvezetőkhöz képest jobb a magas hőmérséklet tűrése, jobb a hővezetése és az általa elérhető kapcsolási frekvencia is magasabb lehet. Mindezen tulajdonságok miatt, egy szilícium-karbid félvezetőket alkalmazó teljesítményelektronikai rendszer mérete kisebb lehet és energiahatékonysága is jobb.[forrás?]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f A szilícium-karbid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 20. (JavaScript szükséges) (angolul)

Források

[szerkesztés]
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia