Szilágyi Miklós (bernolchi)
 |
Ez a szócikk vagy szakasz részben vagy egészben jelen időt használ múlt idő helyett. Megállapodás szerint az életrajzokat és a múlt idejű események leírását múlt időben fogalmazzuk meg. Kérjük, segíts átírni a szócikket múlt idejűvé vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján! |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| bernolchi Szilágyi Miklós | |
| Született | 14. század |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Szülei | apja: Loránd anyja: ismeretlen |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bernolchi Szilágyi Miklós (1345 körül – 1409 január 11 után), Lorándnak fia, horogszegi Szilágyi László szreberniki várnagy és bácsi főispán apja, horogszegi Szilágyi Erzsébetnek, Mátyás király anyjának nagyapja.
Életrajzi adatok
[szerkesztés]Bernolchi Miklósnak, Szilágyi családfőként, első megbízható említésé 1405. május 1-jei keltezésű, amikor fia, Szilágyi László korábban szerzett új adományában, már mint Bács megye ispánja, a bácsi káptalan előtt osztályos atyafiaivá fogadja testvéreit, Loránd fia Miklós fiait: Gergelyt (vagy György), Mihályt, Albertet, Domokost, Sebestyént és unokatestvérét: László fia Gergelyt, Chobor (dictus) Jánosnak a bodrogmegyei Choburzenthmihali, Janussy és Halmos birtokokban levő részeibe, amelyeket ő a királytól szolgálataiért jutalmul kapott.[1] Ebből az oklevélből ismerhetjük meg Lorándot is, ki Miklós apjaként lesz ismert számunkra, valamint Loránd másik ismerhető fiát, a szentkirályi előnévvel élő másik Szilágyi Lászlót, kinek egy fia kerül itt megemlítésre, másik Gergely/Györgyöt.
1406. január 3-án, Zsigmond király utasítja a bácsi káptalant, hogy iktassa be a Bernoltiakat és Szentkirályi Gergelyt a Bodrog megyei Szentmihály, Jánosi és Halmos birtokokba. Ebben az oklevélben Miklós fia Gergely/György, mint nemes kerül megemlítésre, igy: "Nobis Gregorius filius Nicolai de Bernolch", utalva mindezzel arra, hogy a család már az ország nemességéhez tartozik ekkor, valamint a többi fiú is felsorolásra kerül, igy: "Michaelis, Alberti, Dominici et Sebastiani, filiorum dicti Nicolai de eadem Bernolch" ,mint Bernoltiak és a szentkirályi ágból "Gregorii filii Ladislai de Zenthkyrall in personis..." [2]
1407. december 9-én a Keresztúri Garázda Miklósnak és Szilágyi Lászlónak, a dobokamegyei Balázsfalvát és a fehérmegyei Szentimrét tárgyazó oklevél is megemlíti Miklóst, mint az adományban részesültet, ugyan nevét nem adja itt meg, de utal rá, igy: "nec non patri, ac vtriusque Gregorio, Michael, et Dominico, fratribus praefati Ladislai"[3]
Utolsó említése talán az az 1409. január 11-én kelt oklevél, melyben Horogszeg birtokának új adományában részesül a család, cserébe adva ezért a heves megyei birtokaik közül, Zwch, Fayzath (ma Gyöngyöstarján része) , Rede és Echied -et, valamint a Nógrádi Cethe nevű birtokokat. Jelenlévőnek említi az oklevél: "prefato Nicolao, patri dicti Ladislai de Zylagh"[4]
Származása
[szerkesztés]Bár ebben a korban a nemzetségekhez irányt mutató "de genere" előtag már eltűnőben van, Bernolchi Miklós nemessége az 1406. január 3-i oklevél ismeretében aligha vonható kétségbe. Az ekkori békétlen időkben, a Zsigmond elleni viszályok és a mellette pártot ütött nemességének birtokviszonyaiban, Zsigmond felülkerekedése véget az ország egész területén hatalmas birtok átrendeződések mentek végbe, ezért ebben is a család nyomon követése nehéz feladatott ró a kutatokra. Ahogy a Heves megyei és Nógrádi, később Horogszegért elcserélt birtokok is, a Ludányi Tamás egri püspök lázadó várainak 1403 -as, sikeres megvívásának az eredménye lehet, úgy a Szilágysági birtokok megszerzése is talán ezen eseménysorozatok Erdélyi hozománya. Nincs egyelőre abba az irányba mutató adatunk, mely alapján ősibb birtokokként gondolhatunk ezekre a család kezén. Annyi bizonyos, hogy a "bernolchi" preadiktum kapcsán, fő fészke a Szilágyság ebben az időben. Egy 1552.03.26-os oklevél Baxabernolth (Alsóbaksa) birtokot említ, Fermenes, Zenthkyral, Deeshaza, Werwewlge, Naghdoba, Mocholya (Közép-Szolnok vm), Bylgezd (Crasna) településekkel együtt, mely néhai Zylagy Márton nagyapja: néhai Chethe Benedek birtokai voltak,[5] annak a Chete Pál fia Szilágyi Mártonnak, kinek horogszegi Szilágyi Mihály a nádorfehérvári ütközet után eladományozza, mint vér szerinti rokonának, Alsóbaksán lévő nagyatyai birtokrészét.[6] Bár az oklevelek nem tudnak egyelőre teljes bizonyossággal Loránd fia bernolchi Miklós származásának irányában kielégítő eredménnyel szolgálni, a bosnyák, bolgár és egyéb légből kapott, semmilyen bizonyítékkal megtámasztható származás feledhető, két irányvonal viszont azért ígéretesnek bizonyul.
Az egyik marad, a sokat emlegetett Garázda nemzetség, mely Bosnyákország, Drina partján fekvő Goražde birtokáról hozta előnevét, innen ragad át a Szilágyiakra is bosnyák származás legendája, de úgy, ahogy a Szilágyiak sem, a Garázdáknak sem külhonban keresendő a múltja. Az ekkori Szentkorona országaihoz tartozó területeken, számos magyar család visz hivatalokat és részesül itteni adományokban is, ezért az etnikai felvetések nem nagyon állják meg a helyüket. A Garázda nemzetségnek kik Aparon (Opor) is birtokosok, van egy 1408.07.26- os birtokrendező oklevele, mely tartalmazza az 1353.12.28-as birtoktesteket és kiderül, hogy a Garázda család régi Tolna és Zala megyei birtokairól van szó ebben, felmenőkként az Apor nemzetség VII. ágának leszármazását idézve meg ősként.[7] Tudva azt, hogy az Apor nemzetségnek Péter/Péterke fiai: Dénes, ...Miklós és János ágán,[8] míg Dénes fia (Og) János a Garázdák apja,[9] Miklósnak Jakab nevű fiáról tudunk,[10] addig testvérük Apoor-i János fiairól, másik Jakab és testvére Lorándról árulkodik egy 1390-es oklevél.[11] Említett Lorándról szűkösek maradnak a források, de megemlítik még Lorandi de Zala névalakban is. Az Apor-Garázda nemzetség kötelékén belül ez a Loránd lehet, bernolchi Miklósnak az apja, a Szilágyi család felmenőjeként ismerhető őse, mely egyben igazolná azt az állitást is, hogy Garázda Miklós és Szilágyi László bácsi ispán, egy azon nemzetségnek a leszármazása és még érthetőbbé teszi közös életpályájukat, valamint a közösen szerzett birtokokat, valamint azonos családi címer adományukat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dl. 9034. (1405. május 1.)
- ↑ DL 9151 (1406 május 3.)
- ↑ DL-DF 233101 (1407 december 9.)
- ↑ DL 9472 (1409. január 14.)
- ↑ 1552. március 26. (sab. a. Letare)_Naghdoba-i néhai Myke István fiai: György és Forys, Seredeth, Felkechel, Fermenes, Zenthkyral, Deeshaza, Werwewlge, Naghdoba, Mocholya (Közép-Szolnok vm), Bylgezd (Crazna vm) birtokbeli részüket, Chetechere nevü makkos erdejüket, Baxabernolth és Keleczel prédiumbeli részüket (Közép-Szolnok vm) és néhai Zylagy Márton nagyapja: néhai Chethe Benedek minden más birtokjogát 100 magyar arany Ft-ért örök áron eladják Naghdoba-i néhai Nagh Fábián gyermekeinek: Jánosnak, Istvánnak, Miklósnak, Péternek, Pálnak és Priszkának. F 15: 3, fol. 143r+v, nr. 1.
- ↑ DL 27899 (1456.12.06)
- ↑ DL 71694 (1408.07.26)
- ↑ DL. 76688. (1342.10.25.) A fehérvári kápt. jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (1. 534. szám) Apour-i Fülöp (VI.ág) királyi emberrel kiküldték tanúságul chorusuk klerikusát: Jakabot (?), akik okt. 21-én (f. II. prox. p. fe. B. Luce ewang.) az egymással szomszédos Apour nevű falvakban nemesektől, nemtelenektől, klerikusoktól, világiaktól, bármiféle helyzetű és állapotú emberektől, s különösen az Apour-i préposttól (?), Lukan fia János fia: Páltól (III.ág) és I.Miklós fia: IV.Jánostól (I.ág) nyíltan és titokban megtudták, hogy Péter fia: Miklós az Apour nemzetségből származik (VII.ág), így Apur birtokon jog szerint birtokrész jár neki.
- ↑ DL 42413 (1307) Anjou okl. 295. 1307. István (volt) nádor 1307. évi (a. d. 1307.) oklevele szerint István mr. fiai: Loránd és István, László fia János, Dénes fia János, Tekus fia János, Lachk fia Miklós előtte szükségükben Laak birtokot, Tegzew fia István mr.-nek adják csereként azzal a feltétellel, hogy István mr. azt csak Lőrinc fia Zeped mr.-nek v. Lőrinc fia Miklós fia Miklósnak idegenítheti el. Tá.: Lackfi István nádor, 1389. febr. 7. Dl. 42 413. (Múz. Ta.) DL 76865 (1347.10.28) Buda [I.] Lajos király [(H)] színe előtt megjelenve, egyik részről Bechey-i [Imre fia] Tuteus ajtónálló mr., [visegrádi vámagy és pilisi] c., másik részről Opor-i Dénes fia Og (dict.) János mr. udvari ifjú (VII.ág), (aule nostre juvenis), utóbbi előadja, hogy a Baranya m.-i Karako birtokát, amelyet hűséges szolgálataiért kapott a királytól, mivel az örökös nélkül elhunyt ember birtoka volt, elcseréli Tuteus mr.- rel annak Tolna m.-i elzálogosított Byka nevű birtokáért és a tőle kapott 60 ft.-ért. Ha Tuteus mr. Karakó birtokot bármilyen ok miatt nem tudná birtokba venni, akkor János mr. Byka birtokot és az említett 60 ft.-t visszaadja Tutes mr.-nek. Ebben az esetben Tuteus mr. is tartozik visszaadni Karakó birtokot János mr.- nek. D. Bude, in fe. BB. Symonis et Jude ap., a. d. 1347. E.: DL. 76865. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 298.)
- ↑ DL 76727 (1344.01.25)
- ↑ DL 91963 (1390.12.29) (in Thome mart.) A váradi káptalan előtt Zeer-i Posa fia István mester nevében, famulusa: Wasary-i Petew fia János diák tiltakozik az ellen, hogy Annyas, Twmerken és Elegee csongrád megyei birtokait, (Miklós fia) Apoor-i János fiai: Jakab és Loránd, Vesen-i Miklós fia László, a Zala-i apát, Zeer-i Gooth fiai: László és Sándor népeikkel és jobbágyaikkal régebb idő óta használtatják. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Festetics cs. lt., Keszthely. Chongrad 24.
