Ugrás a tartalomhoz

Szilágyi Arabella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyi Arabella
Arcképe az 1931-ben megjelent Színművészeti lexikonban
Arcképe az 1931-ben megjelent Színművészeti lexikonban
Életrajzi adatok
Születési névSpiegel Arabella
Született1861. november 17.
Sárvár
Elhunyt1918. április 27. (56 évesen)
Budapest
SírhelyKozma utcai izraelita temető
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1886-1908
Hangszerénekhang
Hangszoprán
Tevékenységoperaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Arabella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szilágyi Arabella (szül: Spiegel Arabella) (Sárvár, 1861. november 17.Budapest, 1918. április 27.) magyar opera-énekesnő (szoprán).

Családja és származása

[szerkesztés]

Zsidó családban született. Édesapja, Spiegel Albert, édesanyja, Heimer Amália (18401916) volt.[1] Egyetlen édestestvére, Spiegel Kamilla (18681938), Hajdú Pál főtanácsosnak a felesége volt.[2][3]

Arabella egyetlen leánya az ismeretlen apától való dr. Szilágyi Ágota Walburga Fidelia (Budapest, 1881. december 2.–†?), nyelvész, történelem tudós volt. Dr. Szilágyi Ágota 1903. november 10-én Budapesten,[4] házasságot kötött ifjabb Fedák István (18751921), gazdasági titkárral, városi rendőr-kapitánnyal,[5] aki Fedák Sári színésznő bátyja volt.[6] Férje halála után igen hamarosan dr. Szilágyi Ágota újra férjhez ment 1921. december 14-én Budapesten;[7] a második férje a nemesi származású hegyeshalmi Fischer Ödön (18671925), gazdasági felügyelő lett.[8]

Élete

[szerkesztés]

1880–81-ben már fellépett a Nemzeti Színházban, majd Bécsben Csillag Rózánál tanult. 1886-ban lett az Operaház tagja. Fellépése a Säckingeni trombitás (Nessler) női főszerepében a színház történetének egyik leghatalmasabb bukása volt.[9] Később, igazán valódi primadonnát Gustav Mahler nevelt belőle. A korabeli kritikák tanúsága szerint sikerrel énekelte Brünnhildét "A walkür" 1889-es magyarországi bemutatóján, Gustav Mahler vezényletével. Ő volt az első Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület) az Operaház bemutatóján, amely három héttel a római ősbemutató után zajlott le, 1890. decemberben. Gustav Mahler távozását követően eltűnt a színházból. Nikisch Arthur 1894-ben ismét visszaszerződtette, mert az 1890-es években ő volt a drámai szerepek egyetlen lehetséges alakítója. 1898 után hangverseny-énekesként lépett fel. 1908-tól a Fodor zeneiskolában énektanítással foglalkozott.[10]

Főszerepei

[szerkesztés]
  • Brünhilde (Wagner: A walkür, Siegfried, Istenek alkonya)
  • Ortrud (Wagner: Lohengrin)
  • Sába királynője (Goldmark Károly)
  • Donna Anna (Mozart: Don Giovanni)
  • Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület)
  • Piroska (Mihalovich Ö.: Toldi szerelme)

Jegyzetek

[szerkesztés]