Szerkesztő:Umald/piszkozat
F–100 Super Sabre | |
Négy F-100C kötelékben | |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | North American Aviation |
Gyártási darabszám | 2294 db |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1953. május 25. |
Szolgálatba állítás | 1954. szeptember 27. |
Méretek | |
Hossz | 15,2 m |
Fesztáv | 11,81 m |
Magasság | 4,95 m |
Szárnyfelület | 37 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 9 500 kg |
Max. felszállótömeg | 15 800 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney J57-P-21/21A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 45 kN 71 kN utánégetővel |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1 390 km/h |
Hatótávolság | 3 210 km km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 000 m |
Emelkedőképesség | 114 m/s |
Szárny felületi terhelése | 352 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,55 |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | 4 db Pontiac M39A1 gépágyú |
Háromnézeti rajz | |
Az F–100 Super Sabre háromnézeti rajza |
A North American F–100 Super Sabre egy szuperszonikus sugárhajtású vadászgép volt, amely az Egyesült Államok Légierejében (USAF), 1954-1971 és az Air National Guard (ANG) 1979-ig. Az USAF első Century sorozatú vadászgépe, egyben az USAF első, vízszintes repülésben szuperszonikus sebességre képes vadászgépe volt. Az F–100-ast eredetileg az F–86 Sabre légifölény- vadászgép nagyobb teljesítményű utódjának tervezték.
Széles körű harci alkalmazására vadászbombázóként, a vietnami háborúban került sor. Később csapásmérő feladatkörben a 2 Mach sebességre képes F–105 Thunderchief, közvetlen támogatási feladatkörben pedig a hatékonyabb szubszonikus A–7 Corsair II váltotta fel. Szolgált számos NATO-tagállam és az USA egyéb szövetségeseinek légierejében is.
Lábjegyzetek
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A FAS.org típusismertetője
- Warbird Alley: F-100 page - Information about privately-owned F-100s
- F-100 Super Sabre Survivors, Static displays, locations, serial numbers, and links
- Videók