Szerkesztő:SzDóri/Extragalaktikus csillagászat évszámokban
Megjelenés
Extragalaktikus csillagászat évszámokban
[szerkesztés]- 964 – Al Sufi, egy perzsiai csillagász elsőként jegyezte fel megfigyeléseiben a Nagy Magellán-felhőt.
- 1521 – Ferdinánd Magellán a Föld körülhajózása során megvizsgálta a Magellán-felhőket.
- 1600 körül Simon Marius leírja az Androméda-ködöt.
- 1610 – Galileo Galilei az általa készített első csillagászati célú távcsővel megfigyelte a Tejútrendszert, felismerte hogy a fényes sáv teleszkópon keresztül nézve csillagokra bomlik.
- 1750 – Thomas Wright leírta a galaxisok és a Tejútrendszer alakját.
- 1755 – Wright megfigyeléseire alapozva Immanuel Kant a galaxisokat csillagok és ködök alkotta forgó korongként képzelte el, amelyet a gravitáció tart össze.
- 1781 – Messier kiadja a csillaghalmazok és ködök katalógusát (Messier-katalógus)
- 1818 – Bessel meghatározza az első csillagtávolságot trigonometrikus parallaxis segítségével. Ez a módszer csak a kb. 300 fényéven belüli csillagok távolságának megállapítására alkalmas.
- 1845 – Lord Rosse spirálkarokat vélt megfigyelni egy galaxisban.
- 1912 Slipher kimutatta, hogy a spirális galaxisok színképvonalai a laboratóriumi hullámhosszakhoz képest a hosszabb hullámhosszú vörös felé tolódnak el.
- 1912 – Henrietta Leavitt a Kis Magellán-felhő csilllagainak tanulmányozása közben felfedezte az azokra vonatkozó periódus-fényesség relációt.
- 1910-es évek – Shapley szisztematikus módszerrel meghatározta a periódus-fényesség reláció nullpontját, és ezzel egy új távolságmérési módszerhez, a cepheida-parallaxishoz jutott. E módszerrel feltérképezte a Tejútrendszert, kimutatta, hogy átmérője tízszerese a korábban gondoltnak, azaz 300 ezer fényév (a ma elfogadott érték 105 fényév).
- 1918 – Harlow Shapley demonstrates that globular clusters are arranged in a spheroid or halo whose center is not the Earth, decides, correctly, that its center is the center of the galaxy.
- 1920 – Harlow Shapley és Heber Curtis rámutatott arra, hogy az addig felfedezett spirális ködök nem a Tejútrendszerhez tartoznak.
- 1923 – Edwin Hubble resolves the Shapely-Curtis debate by finding Cepheids in Andromeda.
- 1923–24 Edwin Hubble az Androméda-ködben 12 delta cephei típusú csillagot talált, amelynek segítségével kimutatta, hogy az Androméda-köd a Tejútrendszeren kívüli objektum, ún. extragalaxis.
- 1929 – Hubble már elegendő galaxis távolságát ismerte ahhoz, hogy megállapítsa a később róla elnevezett törvényt: a galaxisok a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak tőlünk. Hubble ezzel felfedezte a világegyetem tágulását.
- 1930 – Robert Trumpler uses open cluster observations to quantify the absorption of light by interstellar dust in the galactic plane; this absorption had plagued earlier models of the Milky Way.
- 1932 – Karl Guthe Jansky discovers radio noise from the center of the Milky Way.
- 1933 – Fritz Zwicky applies the virial theorem to the Coma Cluster and obtains evidence for unseen mass.
- 1936 – Edwin Hubble bevezette a később róla elnevezett klasszifikációs rendszert.
- 1939 – Grote Reber felfedezte a Cygnus A intenzív rádióforrást.
- 1943 – Carl Keenan Seyfert hat spirálgalaxist azonosított az emissziós színképvonalaik alapján, melyeket jellegzetességeik alapján Seyfert-galaxisoknak neveznek.
- 1949 – J.G. Bolton, G.J. Stanley és O.B. Slee azonosították az NGC 4486, M87 és NGC 5128 extragalaktikus rádióforrásokat.
- 1953 – Gerard de Vaucouleurs discovers that the galaxies within approximately 200 million light years of the Virgo cluster are confined to a giant supercluster disk.
- 1954 – Walter Baade és Rudolph Minkowski identify the extragalactic optical counterpart of the radio source Cygnus A.
- 1959 – Rádióforrások százait detektálja a Cambridge Interferométer, amelyeket a 3C katalógusba rendeznek. Később ezek közül többet távoli kvazárral és rádiógalaxissal azonosítanak.
- 1960 – Amikor az első interferometrikus irányméréseket végezték Sandage több olyan objektumot talált (3C 196, 3C 48, 3C 286) amely potszerű rádióforrásnak mutatkozott. A rádióforrás irányában több halvány, "csillagszerű" objektumot lehetett lefényképezni folytonos színképpel és emissziós spektrumvonalakkal.
- 1962 – Cyril Hazard, M.B. Mackey, és A.J. Shimmins use lunar occultations to determine a precise position for the quasar 3C273 and deduce that it is a double source.
- 1962 – Olin Eggen, Donald Lynden-Bell és Allan Sandage theorize galaxy formation by a single (relatively) rapid monolithic collapse, with the halo forming first, followed by the disk.
- 1963 – Kinman, majd Kardaser kimutatták, hogy a kvazárok között több változtatja fényességét, a változás periódusa kisebb egy évnél; vagyis a kvazárok mérete kisebb egy fényévnél.
- 1963 – Oke, majd Greenstein mérései szerint a kvazárok vöröseltolódása igen nagy.
- 1963 – Maarten Schmidt identifies the redshifted Balmer lines from the quasar 3C273.
- 1973 – Jeremiah Ostriker és James Peebles discover that the amount of visible matter in the disks of typical spiral galaxies is not enough for Newtonian gravitation to keep the disks from flying apart or drastically changing shape.
- 1974 – B.L. Fanaroff and J.M. Riley distinguish between edge-darkened (FR I) and edge-brightened (FR II) radio sources.
- 1976 – Sandra Faber and Robert Jackson discover the Faber-Jackson relation between the luminosity of an elliptical galaxy and the velocity dispersion in its center.
- 1977 – R. Brent Tully and Richard Fisher publish the Tully-Fisher relation between the luminosity of an isolated spiral galaxy and the velocity of the flat part of its rotation curve.
- 1978 – Steve Gregory és Laird Thompson leírja a Coma szuperhalmazt.
- 1978 – Vera Rubin, Kent Ford, N. Thonnard, és Albert Bosma measure the rotation curves of several spiral galaxies and find significant deviations from what is predicted by the Newtonian gravitation of visible stars.
- 1978 – Leonard Searle és Robert Zinn theorize that galaxy formation occurs through the merger of smaller groups.
- 1981 – Robert Kirshner, August Oemler, Paul Schechter, és Stephen Shectman find evidence for a giant void in Boötes with a diameter of approximately 100 million light years.
- 1985 – Robert Antonucci and J. Miller felfedezte a Seyfert II galaxist NGC 1068 has broad lines which can only be seen in polarized reflected light.
- 1986 – Amos Yahil, David Walker, and Michael Rowan-Robinson find that the direction of the IRAS galaxy density dipole agrees with the direction of the cosmic microwave background temperature dipole.
- 1987 – David Burstein, Roger Davies, Alan Dressler, Sandra Faber, Donald Lynden-Bell, R.J. Terlevich, és Gary Wegner claim that a large group of galaxies within about 200 million light years of the Milky Way are moving together towards the "Great Attractor" in the direction of Hydra and Centaurus.
- 1989 – Margaret Geller és John Huchra felfedezte a „Nagy Falat” („Great Wall"), a sheet of galaxies more than 500 million light years long and 200 million wide, but only 15 million light years thick.
- 1990 – Michael Rowan-Robinson és Tom Broadhurst felfedezték az IRAS galaxist IRAS F10214+4724, az Univerzum legfényesebb ismert objektumát.
- 1992 – First detection of large-scale structure in the kozmikus mikrohullámú háttér indicating the seeds of the first clusters of galaxies in the early Universe.
- 1995 – First detection of small-scale structure in the kozmikus mikrohullámú háttér.
- 1995 – Hubble Deep Field survey of galaxies in field 144 arc seconds across.
- 1998 – The 2dF Galaxy Redshift Survey maps the large scale structure in a section of the Universe close to the Milky Way.
- 1998 – a Hubble mélyégfelmérési programja a déli égbolton (Hubble Deep Field South).
- 1998 – a táguló univerzum felfedezése.
- 2000 – Data from several kozmikus mikrohullámú háttér experiments give strong evidence that the Universe is "flat" (space-time is not curved), with important implications for the formation of large-scale structure.
- 2001 – A Solan digitális égboltfelmérési program (Sloan Digital Sky Survey) első eredményei.
- 2004 – Az Európai Déli Obszervatórium felfedezte az Abell 1835 IR1916 objektumot, ami jelenlegi ismereteink alapján a tőlünk legtávolabbi galaxis.
- 2004 – Az Arcminute Microkelvin Imagerrel elkezdődik a távoli galaxishalmazok feltérképezése.