Szerkesztő:Peligro/allap3

Queen A Night at the Opera
nagylemez
Megjelent	1975. november 21.
Felvételek	1975. augusztus–november Sarm East Studios, The Roundhouse, Olympic Studios, Scorpio Studios, Lansdowne Studios, London, Anglia; Rockfield Studios, Monmouth, Wales
Stílus	Progresszív rock
Hossz	44:11
Kiadó	EMI, Elektra
Producer	Queen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Sheer Heart Attack (1974) A Night at the Opera (1975) A Day at the Races (1976)
Kislemezek az albumról
Bohemian Rhapsody Megjelent: 1975. október 31. You’re My Best Friend Megjelent: 1976. május 18.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az A Night at the Opera a brit Queen rockegyüttes negyedik stúdióalbuma. 1975. november 11-én jelent meg (Amerikában december 2-án), a producerei Roy Thomas Baker és az együttes tagjai voltak. Az első három albumával az együttes megalapozta a hírnevét Angliában, de különböző nézeteltérések miatt úgy döntöttek, hogy elhagyják az addig őket menedzselő Trident Studiost, és John Reid ügyvéd cégéhez szerződnek. Jól tükrözve az együttes „jöhet bármi” hozzáállását, az albumon található dalok rendkívül széles stílusbeli skálán mozognak: a heavy metaltól kezdve, a misztikus progresszív rockon keresztül egészen az ukulelével kísért ragtime zenéig. A dalszöveg hasonlóan sokrétű, néhol egyszerű, szentimentális és humoros, máshol életrajzi ihletésű, és nehezen megfejthető.

Az album felvételei négy hónapig zajlottak hat különböző stúdióban, a dalok egy részét előre megírták, a másik részét közösen alakították ki az ülések során. A legfejlettebb felvételi eljárásokat alkalmazták, és a 24 sávos felvételi technológiát teljesen kihasználva, a felvételek többszörös egymásra másolásával erőteljesen megszólaló ének és gitárhangzást hoztak létre. Sokat kísérleteztek a stúdióban, és egyes dalokba addig általuk sem ismert hangszerek és effektusok kerültek, mint a hárfa, az elektromos zongora, vagy egy autó kipufogóhangja.

Megjelenése idején javarészt pozitív kritikákat kapott: a dicsérői szerint a különböző stílusú dalok jól kiegészítik egymást, a bírálói viszont túlprodukáltnak és nagyképűnek tartották. Az első helyet érte el az angol albumlistán, és Amerikában is kedvező fogadtatásra talált, a negyedik helyet érte el a listán, és napjainkig több mint hárommillió példányban fogyott. Két sikeres kislemez jelent meg róla: a „You’re My Best Friend” és a „Bohemian Rhapsody”. Utóbbi az együttes legjobbnak tartott dala, megjelenése idején páratlan sikert aratott, kilenc egymást követő héten át vezette az angol slágerlistát, és világszerte több milliós példányszámban vásárolták meg. Általános vélekedések szerint ez az együttes legjobb stúdióalbuma, és a rocktörténet egyik nagy hatású lemeze. Világszerte hozzávetőlegesen tízmillió példányban kelt el.

Felvételek

A walesi vidéken fekvő Rockfield Studios bejárata

Még a felvételek kezdete előtt mindannyian elutaztak egy vidéki kúriába, hogy kipihenjék az utóbbi időszak, és a Tridenttől való elszakadás fáradalmait. Ezt követően 1975. augusztus 24-én a walesi vidéken lévő Rockfield Studiosba érkeztek, ahol el is szállásolták őket. A stúdió egy egykori farmból volt kialakítva, így például Mercury zongoráját és Taylor dobfelszerelését az egykori takarmánytárolóban és etetőben állították fel, bekábelezve az egész farmot. A napok munkával, de alapvetően nyugodtan teltek, a szabadidejükben a stúdió tulajdonosa szerint sokat frizbiztek az udvaron. Szeptemberben elhagyták a Rockfieldet, és Baker tanácsára a megerőltető munka után újabb időt töltöttek el pihenéssel egy vidéki házban. A pihenőidő alatt Baker videólejátszóján megnézték többek közt az 1935-ös Botrány az operában című filmet, és mivel a „Bohemian Rhapsody” bizonyos részei is utaltak az operára, ekkor határozták el, hogy innen kölcsönzik az album címét. Rockfield után pihi, albumcím Ezt követően visszatértek Londonba, ahol a Sarm East Studiosban folytatták a felvételeket, és a rájátszások rögzítéséhez igénybe vették még az Olympic és Landsdowne Studios-t is.

24 sávos Studer A80-as felvevő, amilyet a Sarm East Studiosban is használtak

Már a lemez megjelenése idején elterjedt, hogy rengeteg pénzt költöttek a felvételekre, a pontos szám azonban nem ismert: Mercury egy interjúban 15 és 20 ezer font közé saccolta, Mark Blake az együttesről írt könyvében 40 ezret említ, a Rolling Stone szerint pedig 80 ezer fontot. költségek A lemez záró dalát, az instrumentális „God Save the Queen”-t már az előző album üléseinél felvették. A régről ismerős Mike Stone volt a hangmérnök, Gary Lyons az asszisztense, a Sarm East Studiosban pedig a pályakezdő Gary Langan segédkezett asszisztensként. Az elérhető legfejlettebb eszközöket használták: a Rockfield, Roundhouse és Landsdowne stúdiókban Studer A80-as 24 sávos hangrögzítőket használtak, a Scorpio Studiosban Telefunkent, a Sarmban pedig először 3M-et, amit később MCI 16/24 sávosra cseréltek. Bár ezek a gépek akkoriban nagyon modernek voltak, gyakran mégis komoly kihívást jelentett a kezelésük. A Telefunkennek jó megoldása volt a folytonossági hibák megelőzésére, de ez inkompatibilissé tette a többi géppel szemben. Ezért egy idő után lecserélték Ampexre, amely viszont gyakran nem tudta azonos sebességgel tekerni a szalagokat.

Sokat kísérleteztek a gitár mikrofonozásával: May Vox AC30-as erősítőiről hiányoztak a hátlapok, ezért betettek néhány mikrofont mögéjük és a falak közé is, hogy környezeti zajokat és a gitár teljes spektrumát be tudják fogni. Egyes mikrofonok elé fém és beton csöveket illesztettek, hogy tülkölő hanghatást érjenek el. A gitáros egyébként rendkívül lassan és precízen dolgozott, képes volt például egy gitárszóló felvételével egy hetet eltölteni, csak hogy minden a legapróbb részletekig stimmeljen. Normál hangolással játszott, egyedül a „The Prophet’s Song”-ban hangolta le a legfelső húrt E-ről D-re. ????????? Az együttes erőteljesen megszólaló dalaiban különös torzítás hallható, különösen a dobolásnál: „volt egy régi erősítő rendszer, ez volt a felelős a torzításért az „opera szakasz” végén.” – mondta Baker. „De nem csak amiatt lehetett. Okozhatta az extra részösszeírás és az öreg erősítő kombinációja. Amikor ehhez a részhez értünk, a mérők annyira kiakadtak, hogy nem működtek tovább. Ezért kikapcsoltuk a gépet, és a „Bohemian Rhapsody” utolsó szakaszát kézzel, hagyományos módon mixeltük, a hangerőszabályzók felügyelete alatt.” Baker viccesnek tartotta, hogy később az együttes jellegzetességévé vált ez a torzítás, és az utánuk következő zenekarok gyakran külön torzító gépekkel próbálták elérni azt a hangzást, ami a Queen esetében egy hiba (vagy hibák összessége) miatt jelentkezett.

„A dobok, a basszusgitár, talán még Freddie zongorája és ritmusgitárja 10 vagy 12 csatornát foglalt le, így csak 12 csatorna maradt a bűvészkedésre, ami nem is olyan sok, ha belegondolsz, mennyi vokál van a számokban. Állandóan butítanunk kellett a rögzítést anélkül, hogy az minőség rovására menjen, és még csak nem is mehettünk vissza az előző beállásra. Ha vissza kellett lépnünk egyet, tíz esetből kilencszer tönkrement, amit addig csináltunk...”
   – Gary Langan hangmérnök

Normális esetben egy-egy dal énekét a felvétel kezdeti szakaszán rögzítették, a nagy háttérvokállal rendelkező daloknál viszont ez fordítva volt, először a háttérvokálokat kellett rögzíteni, nehogy ne maradjon neki hely, majd utána a fő éneket. Az együttes egyik védjegye, az erőteljes énekhangzás fontos részét képezi a „Bohemian Rhapsody” és „The Prophet’s Song” című daloknak. A kórushatású éneket többszörös rájátszással érték el, azaz több külön éneksávot vettek fel, majd ezeket fokozatosan egymásra másolták, végül megkaptak egy szalagot, amelyen már nyolcszorosan felülírt sávok voltak hallhatóak. Így hoztak létre hármójuk hangjából egy nagyszámú kórus megszólalására emlékeztető felvételt. Baker később találóan meg is jegyezte, hogy a felvételek szinte nem is álltak másból, mint folyamatos rájátszásokból. Ehhez kapcsolódik az a történet – amelyről May sokszor nyilatkozta, hogy az emberek túlzásnak tartják, pedig igaz –, hogy a folyamatos használattól a magnószalag annyira elkopott, hogy szinte átlátszóvá vált. A 24 sávos felvevők nagy technikai segítséget jelentettek a komplex vokál rögzítésében. A „The Prophet’s Song” közepén elhangzó bonyolult kánont korabeli késleltető eszközökkel, élőben hozták létre. A Studer hangfelvevő Mercury énekét a középső csatornán rögzítette, majd az egyik visszhangot a jobb, a másikat a bal csatornán.

A felvételek négy hónapja igen megerőltető volt a számukra. Nagy elképzeléseik voltak az albummal kapcsolatban, mindent ki akartak próbálni rajta, amit addig idő és pénz hiányában nem valósíthattak meg az előző lemezeken – May szerint úgy vágtak bele, hogy ez lesz az ő saját Bors őrmesterük, utalva a The Beatles legjobbnak tartott lemezére. Baker, aki a könnyűzenei karrierje előtt klasszikus zenei felvételeknél segédkezett a Decca kiadónál, nagyban tudta hasznosítani az ottani tapasztalatait. Gyakori mondása volt abban az időszakban, hogy „Nincsenek problémák! Megoldandó feladatok vannak!” A tagok javarészt elszigetelten, egymaguk dolgoztak a saját szerzeményeiken, gyakran két különböző stúdiót használtak párhuzamosan, ahogy May mondta később: „mialatt néhányan az egyik stúdióban dolgoztunk, a többiek egy másikban – ettől elvész a közösségi érzés. Néha ennek a személyes kapcsolatok látják a kárát”. A kitalált dalkezdeményeket, ötleteket azért minden alkalommal bemutatták az egész együttes előtt, ahol aztán a többiek véleményezték azokat, tanácsokat adtak hozzájuk.

Baker és a hangmérnökei, Stone, Lyons és Geoff Workman többfajta keverőpultot kipróbáltak: egyedileg gyártott konzolt a Rockfieldben, Cadac-ot a Roundhouse-ban, a Lansdowne-ban és a Scorpióban, valamint egy „állandóan széteső” MCI-t a Sarmban. Amikor visszavonultak a Sarmba a végső keveréshez, Trident B pultot használtak. Napokkal a keverés kezdése előtt ugyancsak a Sarmba telepítettek egy Allison számítógépes keverőrendszert is, de nem volt jó, Langan később nevetve így emlékezett rá: „Ez volt a világ első automatizált rendszere, de nevetséges volt, mert sosem működött rendesen.” A felvételekről kevés félkész anyag maradt fent, mert nem szívesen készítettek demókat, mivel úgy gondolták, hogy az már másnap az EMI vezetőinek irodájában lenne. Mindannyiuknak volt egy Philips diktafonja, amivel igény esetén rögzíteni tudták a próbákat.

Kompozíció

Szöveg

A Queen mind a négy tagja önálló dalszerző volt. Legtöbbször magukban dolgoztak az ötleteiken, nem zavarva egymást, de ha valahol elakadtak, akkor megkérdezték a többiek véleményét, és gyakran meg is fogadták a kapott tanácsokat. Ebből fakadóan a szövegekre nem jellemző az egységesség, minden dal másról szól, más hangulatot ábrázol. Szöveg szempontjából hagyományosabb kategóriába tartozik a két szentimentális szerelmes dal, a „Love of My Life”, amelyet Mercury akkori élettársához, Mary Austinhoz címzett, és a „You’re My Best Friend”, amelyet Deacon a feleségének, Veronicának írt. A „Sweet Lady” is szerelmes dal, de komorabb hangvételű, egy megalázott férfiról szól, aki vívódik, hogy elhagyja-e az édes hölgyet, de képtelen megtenni. A lemez két ragtime stílusú dala, a „Lazing on a Sunday Afternoon” és a „Seaside Rendezvous” szövege könnyed és tréfás. A „Death on Two Legs” Mercury rosszindulatú üzenete az együttes egykori menedzsmentjének, a Trident stúdió vezetőségének. Még az együttes tagjai is meglepődtek a durva sorokon, az olyan kifejezéseken, mint a „halál két lábon” és a „csókold meg a seggem”, Mercurynak viszont tetszett, hogy az album egy hatásos kezdősorral indul: „a véremet szívod, mint egy pióca”. May két történetmesélő dalt is írt. Az egyik a „’39”, amelynek sci-fi ihletésű történetében egy csapat űrhajós visszatér egy űrutazásról, és azt tapasztalják, hogy a számukra rövidnek tűnő utazása alatt a földön száz év eltelt, és mindenki, akit ismertek megöregedett vagy meghalt. A másik a „Good Company”, ebben egy férfi meséli el az életétː fiatalkorában boldog és elégedett volt, de később egyre inkább lefoglalta a munka, így végül észre sem vette, hogy a barátai és a családja elhagyják.

Az „I’m in Love with My Car”-ban Taylor az együttes egyik roadjáról, John Harrisról mesél, aki valósággal szerelmes volt az autójába. A „The Prophet’s Song” című epikus szerzemény az album egyik legelvontabb, legnehezebben értelmezhető dala. May az 1974-es Sheer Heart Attack album ülései alatt a betegségéből lábadozott, a dalt pedig a lázálmai ihlették. Bár a feltételezések szerint a bibliai árvízre utal, May szerint azonban nem ez volt a célja, egyszerűen csak leírta amit az álmában látott: „Nem akartam prédikálni a dalban. Van a dalban egy felvigyázó, aki azt üvölti, hogy »figyeljetek a látnok figyelmeztetésére«. Ez a fickó a dalból szerepelt az álmomban is. Igazán nem tudom, hogy tényleg próféta-e, vagy egy csaló, de ő az, aki azt mondja: »meg kell javítanod az útjaidat«. A dal inkább kérdéseket tesz fel, mint válaszokat ad.” A lemez leghíresebb dala, a „Bohemian Rhapsody” élénk találgatások tárgya a szöveget illetően. May szerint önéletrajzi ihletésű, Kenny Everett, Mercury egykori jó barátja értelmetlenségnek tartotta. Komoly elemzések többféle eredményre jutottak: egyesek szerint az öngyilkosság előtti állapotot ábrázolja; Sheila Whiteley zenei szakértő szerint a dal írásakor Mercury fontos magánéleti változáson ment keresztül, és talán épp akkor kezdett bele az első homoszexuális kapcsolatába; hasonló feltételezések szerint a szöveg metafora a coming outra.

Zene

Fájl:Brian May banjolele.jpg

A felvételeken használt hangszerek egyike, az ukulele-bendzsó

Megjelenés

Fájl:Bohemian rhapsody.jpg

A „Bohemian Rhapsody” videoklipjének kezdő képét a Queen II album borítójáról mintázták

Fogadtatás

Kritikai

Harry Doherty, a Melody Maker kritikusa kedvelte a lemezt, az év egyik legjobb albumának tartotta, amely a Queen II legjobb ötleteit egyesíti a személytelen Sheer Heart Attack technikai virtuozitásával: „Bár el is ítélhetném őket a lemezen érezhető önelégültség miatt, mégis annyira ügyesek, hogy azt kell mondjam, talán eddig ez a legjobb lemezük.” Tony Stewart is nagyrészt kedvezően írt róla az NME lapjain, dicsérve az együttes kísérletező kedvét, a jó dalokat, de a kételyeinek is hangot adott: „a hiedelem szerint azért van szükség az albumaik ennyire hivalkodó és aprólékos kidolgozására, mert az növeli a zenéjük hitelességét. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Azt gyanítom, hogy ha ugyanazt az anyagot egy négysávos magnóval vennék fel az Earl’s Court alagsorában, az eredmény ugyanolyan jelentős lenne, bár feltehetően nem olyan látványos.” Kris Nicholsont, a Rolling Stone kritikusát irritálta a három dalban is tetten érhető ragtime hatás, de összességében kedvelte az albumot: „Végső soron az együttes kísérletező kedve, akkor is, ha rosszul sül el, érdekessé teszi őket. […] Mint minden heavy metal együttesnek, a Queennek is a legfőbb ismertetőjele az a trükk, ahogyan a dinamizmusukat kezelik. Ami viszont megkülönbözteti őket az átlagtól, az a szokatlan effektusaik: akusztikus zongora, hárfa, acapella ének, szintetizátorok nélkül. Jó dalokkal párosítva. A maga területén egyértelműen a Queen a legerősebb versenyző.” Robert Christgau a The Village Voice-ban B– értékelést adott rá, és úgy érezte, az album „valójában nem kontármunka a maga fél tucat művészitől-a-keményig ’eklektikus’ módjában... és elég gyakran ér el parodisztikus tónust ahhoz, hogy azt sugallja, több van benne, mint első hallásra gondolnánk.” Ugyanakkor a kritikus nem tudta eldönteni, mi is az, amiben „több”.

Kritikák
Forrás	Értékelés
Melody Maker	(kedvező) (1975)
NME	(vegyes) (1975)
Rolling Stone	(kedvező) (1976)
Robert Christgau	B– (1976)
Entertainment Weekly	A (1991)
Classic Rock	(2001)
RS Album Guide	(2004)
Uncut	(2011)
Pitchfork Media	8.9/10 (2011)
Allmusic

Az album dalai

Első oldal
	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Death on Two Legs (Dedicated to…)	Freddie Mercury	3:43
2.	Lazing on a Sunday Afternoon	Mercury	1:07
3.	I’m in Love with My Car	Roger Taylor	3:05
4.	You’re My Best Friend	John Deacon	2:52
5.	’39	Brian May	3:31
6.	Sweet Lady	May	4:03
7.	Seaside Rendezvous	Mercury	2:15

Második oldal
	Cím	Szerző(k)	Hossz
8.	The Prophet’s Song	May	8:21
9.	Love of My Life	Mercury	3:39
10.	Good Company	May	3:23
11.	Bohemian Rhapsody	Mercury	5:55
12.	God Save the Queen	tradicionális, átdolg. May	1:18

Bónusz dalok az 1991-es Hollywood Records kiadáson
	Cím	Hossz
1.	I’m in Love with My Car (remix: Mike Shipley)	3:28
2.	You’re My Best Friend (remix: Matt Wallace)	2:52

Bónusz lemez a 2011-es Universal Records kiadáshoz
	Cím	Hossz
1.	Keep Yourself Alive (Long-Lost Retake, June 1975)	4:04
2.	Bohemian Rhapsody (Operatic Section A-cappella Mix)	1:03
3.	You're My Best Friend (Backing Track Mix)	2:57
4.	I'm in Love with My Car (Guitar & Vocal Mix)	3:18
5.	'39 (Live at Earl's Court, June 1977)	3:46
6.	Love of My Life (Live at Festhalle Frankfurt, Feb 1979)	3:43

Bónusz videók a 2011-es iTunes Deluxe Edition kiadáshoz
	Cím	Hossz
7.	Bohemian Rhapsody (No Flames Original Version)
8.	Seaside Rendezvous (30th Anniversary 2005)
9.	Love of My Life (Live at Milton Keynes '82)

Közreműködők

Jacky Gunn és Georg Purvis alapján.

Queen Brian May – gitár, pengetős hangszerek, vokál Freddie Mercury – vokál, billentyűsök John Deacon – basszusgitár, billentyűsök Roger Taylor – dob, vokál

Produkció Queen – producer Roy Thomas Baker – producer, hangmérnök Mike Stone – hangmérnök Gary Lyons – hangmérnök Gary Langan – hangmérnök asszisztens John Harris – hangszerek felelőse David Costa – művészeti vezető Freddie Mercury – borítóterv

Helyezések és eladások

Ország Helyezés Brit albumlista 1 Amerika Billboard 200 4 Ausztriai albumlista 9 Belga albumlista 88 Franca albumlista 16 Holland albumlista 1 Japán albumlista 9 Kanada RPM Top 100 2 Német albumlista 5 Norvég albumlista 4 Svéd albumlista 10 Új-Zélandi albumlista 1

Eladási minősítések Ország Eladási minősítés Megjegyzés Eladás Anglia (BPI) platina 300 000+ Amerika (RIAA) 3× platina 2002-ben 3 000 000+ Amerika (Soundscan) 1991 és 2009 között 1 001 000+ Argentína (CAPIF) platina 40 000+ Ausztria (IFPI Austria) arany 10 000+ Finnország (Musiikkituottajat) arany 20 000+ Németország (BVMI) platina 500 000+ Kanada (Music Canada) platina 100 000+

Kislemezek

Év	Kislemez	GBR	AUT	BEL	GER	IRE	NLD	NOR	SWI	SWE	USA
1975	Bohemian Rhapsody / I'm in Love with My Car	1	8	1	7	—	1	4	4	18	9
1976	You're My Best Friend / '39	7	—	23	—	3	6	—	—	—	—

Kiadás

Ország	Megjelenés dátuma	Kiadó	Formátum	Katalógusszám
Amerika	1975. december 2.	Elektra	LP, magnókazetta	7E-1053 (LP) TC-51053 (kazetta)
Anglia	1975. november 21.	EMI		EMTC 103 (LP) EMTC 103 (kazetta)
Amerika	1991. szeptember 3.	Hollywood	CD, magnókazetta	HR-61065-2 (CD) HR-61065-4 (kazetta)
Anglia	1986. december	EMI	CD	CDP 7 46207 2
Amerika	1982	Mobile Fidelity Sound Lab	LP	1-067
	1992		CD	UDCD 568
Anglia	1994	Parlophone	CD	CDPCSD 130
Amerika	2002. április	Hollywood		6 9286-01091-9
Anglia	2005. november	Parlophone		0 0946 3 38457 2 5
Anglia	2011	Island		276 442 2

Források

• Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
• Hodkinson, Mark. Queen: The Early Years, 3. kiadás, London: Music Sales Limited (2004). ISBN 9780711960121 
• Longfellow, Matthew. (2006. március 21). Queen – Classic Albums: Making of A Night at the Opera (DVD). Eagle Rock Entertainment.
• Whiteley, Sheila. Popular Music and the Dynamics of Desire, Queering the Popular Pitch. CRC Press (2006). ISBN 041597805X 
• Gracyk, Theodore. Listening to Popular Music: Or, How I Learned to Stop Worrying and Love Led Zeppelin. University of Michigan Press (2007). ISBN 0-472-06983-7 
• Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
• Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus (2009). ISBN 978-963-266-046-2 
• Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus (2010). ISBN 978-963-266-182-7 
• Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 

További információk

• Hivatalos információk. www.queenonline.com. (angolul) QueenOnline
• Slágerlistás helyezései. ukmix.org (angolul)