A Live Killers a brit Queen rockegyüttes első koncertalbuma (sorban pedig a nyolcadik nagylemeze). 1979. június 26-án jelent meg, a producere maga az együttes volt.
A felvételek az 1978-as Jazz album megjelenését követő Jazz Touron készültek, több koncerten. A rajongók negatívan fogadták a gyenge minőségű keverés miatt, mégis számottevő sikereket ért el Angliában. Amerikában egymillió példány felett kelt el.
Már a sikeres 1974-es londoni, Rainbow Theatre-ben adott koncert után terveztek élő lemezt kiadni, ismeretlen okokból csak ekkor kerülhetett sor rá – feltételezések szerint ekkor is csak azért, mert nem volt tervbe véve újabb sorlemez megjelentetése, és a kiadó új albumot akart az együttestől. Az anyag gerincét a Jazz albumot követő Jazz Tour európai koncertjei adják. Ezek voltak azon hírhedt előadások, melyeken megjelentek a Bicycle Race videóklipjét idéző meztelen lányok a színpadon, óriási felháborodást okozva. A Death on Two Legs című dalt Freddie Mercury így konferálta fel: „ez a dal egy igazán kib*szott úriembernek szól!" Ezzel a dal címzettjére utalt, aki elfogadott nézetek szerint Norman Sheffield volt, aki a Trident stúdió vezetője volt 1975-ben. A jogi problémák elkerülése végett a szitokszót kifütyülték.[1] A tagok maguk végezték a zenei szerkesztést a Montreux-i Mountain stúdióban, Svájcban. A lemez 1979. június 26-án jelent meg, Angliában a 3., Amerikában a 16. helyet érte el az albumlistán. Később Roger Taylor és Brian May egy rádióműsorban elárulták, hogy nem voltak megelégedve az anyag végső keverésével, mert bár a koncertek nagyon jól sikerültek, a szalagon hallható dalok egyszerűen unalmasak lettek.
A megjelenésekor még a rajongók is számos hibáját felrótták a kiadványnak: többek közt az alacsony hangminőséget, vagy például azt, hogy a Bohemian Rhapsody is rákerült, holott egy része – szokásos módon – felvételről hangzott el a koncerten. Az együttes tagjai is elismerték a keverés minőségének hiányosságait, Taylor például kifejezetten elégedetlen volt vele, és egy 1979-es interjúban ironikusan ezt mondta róla: „az egyetlen ami élő a Live Killersben, az a lábdob”.[7] A Record Mirror tökéletes minősítést adott rá: „Rózsás és pezsgős győzelem. Kihangsúlyozza a Queen dalait, nem csak az időt tölti ki a következő stúdióalbum előtt. Hallgasd, és nem érzel csalódást”.[5] Ellenben a Rolling Stone elmarasztalóan írt róla, a kritikus is a vevők átverésének tartotta, hogy a Bohemian Rhapsody egy része valójában nem is koncert felvétel. A szerző ezen felül kitért az együttes tematikájára is, a We Will Rock You-t árja csatadalnak nevezte.[6] Visszatekintve az Entertainment Weekly[3] és az AllMusic is viszonylag pozitívan értékelte. Utóbbi kritikjában az együttes 1970-es évekbeli „power rock” hangzásának kiváló dokumentumának nevezte.[2] Hasonlóan George Starostin is közepesre értékelte, átlagosságban egy jó koncertalbumnak nevezte.[8] Az angol albumlistán a harmadik helyet érte el, és öt hétig volt benne a Top 10-ben. Amerikában csak a 16. helyet érte el, 1979-ben aranylemez lett, 2002-ben pedig dupla platina.[9] A Nielsen SoundScan felmérései szerint 1991 és 2009 között Amerikában 516 ezer példány kelt el belőle.[10] Az albumról megjelent Love of My Life / Now I’m Here kislemez a 63. lett Angliában.
|
|---|
|
| Kapcsolódó személyek | |
|---|
| Menedzsment | |
|---|
| Stúdióalbumok | |
|---|
| Koncertalbumok | |
|---|
| Válogatások | |
|---|
| Díszdobozos kiadványok | |
|---|
| Középlemezek | |
|---|
| Videók | |
|---|
| Kislemezek | 1970–1979 | |
|---|
1980–1989 | |
|---|
1991–1998 | |
|---|
|
|---|
| Koncertturnék | |
|---|
| Könyvek | |
|---|
| Kapcsolódó cikkek | |
|---|
| Kapcsolódó előadók | |
|---|
|
[2]
(1979)[5]
