Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Lenry/SzKT

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szegedi Közlekedési Kft
TípusKorlátozott felelősségű társaság
Alapítva1885. március 26.
Székhely6720 Szeged, Zrínyi u. 4-8.
VezetőkDr. Dózsa Gábor, vezérigazgató
IparágKözösségi közlekedés
SzolgáltatásokKözösségi közlekedés Szegeden

[http://www.szkt.hu A Szegedi Közlekedési Kft weboldala]
SablonWikidataSegítség

A Szegedi Közlekedési Társaság (hivatalos nevén: Szegedi Közlekedési Kft., köznyelvben: SZKT) Szeged város villamos üzemű tömegközlekedését ellátó, önkormányzati tulajdonú cég.

Szeged tömegközlekedésének története

[szerkesztés]

1857. március 1-jétől a pályaudvar, a város központja, és a fontosabb szállók, fogadók közt omnibuszok szállították az utasok. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után újjáéledő város igényeit azonban már nem tudta az omnibuszforgalom kielégíteni, ezért a 1881-ben pályázatot hirdettek lóvasút létesítésére. Végül Eduard Paget belga mérnök tervét fogadta el a város, és 1884 nyarán megindult a lóvasúti személyszállítási és a gőzmozdonyos teherszállítási hálózat. Az egyre növekvő igények azonban nem sokkal később már a villamosítás létesítését követelték. Az 1885-ben létrehozott Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság (mely az SZKT jogelődjének tekinthető) 1899-re készítette el a villamosítás tervét, de az építésre csak 8 évvel később kaptak engedélyt. Az első villamosjárat 1908. október 1-én indult meg a ma is használt 1-es vonalon, mely a város két vasútállomását köti össze. 1909-re villamosították a lóvasúti és gőzvontatású vonalakat.

Az első világháború utáni gazdasági visszaesést a szegedi villamosközlekedés is megsínylette, 1919-ben a szerb-horvát-szlovén megszállás miatt megszűnt az Újszegedre közlekedő vonal, több iparvágány, és forgalmi vágányösszekötés. 1923-ban a belga befektetők távozásával a budapesti villamoströszt tulajdona lett a vállalat. 1920-tól folyamatosan csökkent a személyszállítás, 1925-től a teherszállítás is.

A második világháború alatt Szegeden nem történt nagyobb hadművelet, összecsapás, ezért a villamoshálózat nem sérült különösebben, a város német megszállás alóli felszabadulása után (1944 október 11) egy héttel, 19-én megindulhatott a közlekedés az 1-es vonalon, két villamoskocsival, majd a villamosenergia-korlátozás feloldásával az összes vonalon helyreállt a forgalom, melynek akkor leginkább teherszállítási feladatok jutottak: tüzelőanyaggal és élelmiszerrel látta el a lakosságot.

1946. augusztus 1-jén bevezetett forint tette lehetővé az utazóközönség által egyre inkább igényelt bővítéseket és fejlesztéseket. A társaság neve 1950. április 14-től Szegedi Villamos Vasút Vállalat, majd 1955-től Szegedi Közlekedési Vállalat. 1955. áprilisától 44 kilométeres vonalon megindult az autóbusz-közlekedés, melynek először a villamoshálózatra történő "ráhordó" szerepet szántak, de később kiderült, hogy önmagában is életképes és szükséges a város közlekedéséhez. A buszüzemet 1963. január 1-én minisztériumi utasításra át kellett adni a Tisza Volán jogelődjének, a 10. számú Autóbuszközlekedési Vállalatnak.

A teherfuvarozás jelentősége az ötvenes években folyamatosan csökkenni kezdett, 1968-ra már csak a konzervgyár kiszolgálására korlátozódott, 1971-ben pedig megszűnt. Nem csak a teher, de a személyszállítás is csökkenni kezdett. A hatvanas években a világon mindenütt csökkent a villamosközlekedés jelentősége, mely elsősorban az olcsó gázolajnak, és a buszok kötetlenségének volt köszönhető. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közlekedésfejlesztési irányelveket adott ki és ezen dokumentumok a villamosvonalak felszámolását ajánlották. A szakanyag sugallta az egyéb közlekedési eszközök forgalomba állítását, ami egyet jelentett az autóbuszokkal. Az 1973-as olajválságnak köszönhetően azonban ismét előtérbe kerül a villamosüzemű közlekedés, a villamosvonalak felszámolása megállt és korszerűsítések kezdődtek.

Az időközben felszámolt villamosvonalak újjáépítése helyett az olcsóbban létrehozható trolivonalak kiépítése mellett döntöttek, és 1979. április 29-én megindult az első trolibusz az újszegedi gyermekkórház és a Bartók tér közt, az 5-ös vonalon. 1982. novemberben indult a 6-os, 1983. októberében a 7-es (ez nem azonos a mai 7-essel) és a 8-as, majd 1985. novemberében a 9-es vonal. Ezek a fejlesztések felemésztették a város erre szánt pénzét, így a villamoshálózat fejlesztésére nem jutott már pénz, a járműállomány folyamatosan elöregedett, de közel 20 évig nem történt érdemleges fejlesztés.

A rendszerváltáskor a vállalat Szeged városának tulajdonába került, majd 1994-ben újabb névváltás keretében (Szegedi Közlekedési Kft.) korlátolt felelősség társasággá alakult. 1996-ban vette kezdetét a villamosok rekonstrukciója, melynek keretében elkezdték kivonni az addigra már igencsak kiöregedett FVV villamosokat, 1997-ben és 1998-ban összesen 13 darab Tatra T6A2 típusú villamost vásároltak, és a Szeged Plaza bevásárlóközpont létesítésével egy időben műszaki okokból felmerült az 1-es vonal Rókus pályaudvari fordulójának átépítése, mely 2000-ben a Plaza építőinek támogatásával is készült el. 2001-ben a villamosok mellett a trolik is megújultak, és az addig közlekedő Ikarus 280T és ZIU-9 trolik helyére használtan érkezett Csehországból néhány Škoda trolibusz, majd forgalomba állt az első alacsonypadlós trolibusz is (Škoda 21Tr, T-800). 2005-ben érkeztek az első használt Tatra KT4D villamosok, melyekre a maradék FVV villamosok leváltása, és a T6A2 viszonylag kis szállítókapacitása miatt volt szükség. Mára az 1-es és 4-es vonalon csak Tatra villamosok közlekednek, az FVV-k ma csak a 3/3F vonalon láthatók.

Járműállomány

[szerkesztés]

A Társaság jelenleg 4 villamos és 4 trolibusz viszonylatot üzemeltet. A teljes vonalhossz 81 km, melyből 37 km a villamos és 44 km a trolibusz pálya.

Villamosok

[szerkesztés]
  • 11 darab FVV CSM-4 - 800-as pályaszámcsoporttal
  • 12 darab Tatra KT4D - 200-211 pályaszámmal (201-es javítás alatt, a 208 pedig baleset miatt nem közlekedik)
  • 13 darab Tatra T6A2 - 900-912 pályaszámmal (905 javítás alatt)
  • 2 darab Tatra B6A2 aktív pótkocsi - 950-951 pályaszámmal
  • 1 darab replika-villamos, mely az 1908-ban forgalomba állított villamosok pontos másolata, a szegedi villamosközlekedés 100-dik évfordulóján adták át, pályaszáma 12, nosztalgiajárat
  • 2 darab BVVV F típusú ikerkocsi, szintén nosztalgiajárat, pályaszáma 313-314

Ezeken kívül munkajárművek, és több, forgalomból már kivont, vagy forgalomba soha nem került (pl Tatra T3) is vannak az SzKT tulajdonában

Trolibuszok

[szerkesztés]
  • 6 db. Škoda 14Tr - T-700 - T-709 és T-750 pályaszámmal (a T-702, T-703, T-705 és T-708 számú trolit eladták Bulgáriába)
  • 20 db. Škoda 15Tr - T-600 - T-619 pályaszámmal (a T-600 és 605 üzemképtelen, felújításuk erősen kérdéses, állapotuk kritikus, a hivatalosan pályaszámot nem is kapó 619-es karosszériája nagyfelújításra és modernizálásra külső céghez került)
  • 4 db. alacsonypadlós Škoda 21Tr - T-800 - T-803 pályaszámmal
  • 1 db. alacsonypadlós Škoda 21TrACG - T-810 pályaszámmal
  • 1 db. alacsonypadlós Škoda 22TrAC - T-650 pályaszámmal
  • 1 db. alacsonypadlós Volvo B7 TR12/TV.PR, dieselüzemű buszból átalakítva - T-850 pályaszámmal
  • 4 db. alacsonypadlós Mercedes Citaro O-530 Tr12/TV.EU, dieselüzemű buszból átalakítva - T-860 - T-863 pályaszámmal

Autóbuszok

[szerkesztés]