Szerkesztő:Anonym H./A k. 2.

Ez a cikk a pünkösdi-karizmatikus kereszténység kritikájával foglalkozik.

A karizmatikus mozgalom soha nem látott mértékben növekszik, tanításuk nagy léptékű hatást gyakorol, mivel a televíziós hálózatok a világ minden részére sugározzák őket. A mozgalom hívei úgy vélik, hogy a Szentlélek (Szent Szellem) 1. századi megnyilvánukásai (→ szellemi ajándékok), – mint például a nyelveken szólás, a prófétálás, a gonosz szellemek kiűzésének ajándéka, a gyógyítás és a csodatevő erők működése stb. – a mai keresztények számára is elérhető és meg is kell tapasztalni és gyakorolni ezeket. Ezekben a kritikusok komoly veszélyeket látnak.

A karizmatikusok és pünkösdiek

A karizmatikus kereszténység, amelyet gyakran összekevernek a pünkösdizmussal (amely ihlette), alapvetően különbözik egymástól: sok karizmatikus elutasítja a pünkösdizmus által a glosszoláliáknak adott elsőbbséget, elutasítja a pünkösdizmus egyes ágaihoz gyakran kapcsolódó legalizmust, és hajlamos maradni a meglévőnél. felekezeteket ahelyett, hogy új csoportokat alakítanának (bár ez már nem annyira igaz, mint korábban, és a legtöbb házi gyülekezet szabadon használ karizmatikus ajándékokat).

A karizmatikus kifejezések nem kizárólagosak egyetlen felekezetre sem, és a karizmatikus teológia sem kizárólagosan protestáns. A katolikus egyházon belül is virágzó karizmatikus mozgalom van.

A pünkösdizmus egy sajátos mozgalom az evangéliumi kereszténységen belül, amely a 20. század elején kezdődött. A lelkes vallási összejövetelek és az a szilárd hit jellemzi, hogy Isten a Szentlélek-keresztség által képessé teheti a keresztényt a győzelmes életre és a szolgálatra – ennek bizonyítéka részben a nyelven szólás külső bizonyítéka. A történelmi pünkösdizmus gyökerei a Szentség Mozgalomban és a Második Nagy Ébredés újjáéledésében nyúlnak vissza a 19. század eleji Amerikában.

Újabban a neo- vagy újkarizmatikus kifejezést olyan élményekkel rendelkező csoportok megjelölésére használják, amelyeknek nincs hagyományos kapcsolata sem a pünkösdi, sem a karizmatikus mozgalmakkal. A Harmadik Hullám kifejezést, amelyet C. Peter Wagner amerikai teológus alkotott meg, a nagyobb neokarizmatikus mozgalom részének tekintik, és többek között a Vineyard Movementben a gyülekezetek növekedése jellemzi.

A kritika természete

A karizmatikus és nem karizmatikus keresztények közötti vita több szinten zajlik. Az egyik alapvető teológiai kérdés általában az, hogy az Újszövetségben leírt és láthatóan Jézus, az apostolok és a korai gyülekezeti vezetők által széles körben használt karizmák csak az újszövetségi időkre vonatkoztak-e, vagy ezek az ajándékok a keresztény egyháznak szóltak-e a korszakokon át.

Egy időben (1958-ban) a pünkösdiek tették ki az Evangelikálok Országos Szövetségének tagságának kétharmadát, és egyes becslések szerint még mindig ők alkotják az evangelikálok legnagyobb szegmensét. Ennek ellenére manapság sok evangélikus nem szimpatizál a karizmatikus és pünkösdi mozgalmak hiedelmeivel és gyakorlataival. Az evangélikus kritikusok szerint a mozgalom eltávolodott a Bibliától, és bibliaellenes gondolatokat tanít. A református evangélikusok által 1996-ban írt Cambridge-i Nyilatkozat az evangélikus mozgalom modern irányzataival, valamint a karizmatikus és pünkösdi hit által felvetett néhány kérdéssel szembeni ellenállás kifejezése.

Mivel a római katolikus egyházat az 1960-as évek vége óta befolyásolja a karizmatikus tanítás, a mozgalmon belül is vannak kritikusok, akik azzal érvelnek, hogy a katolikus karizmatikusok eltávolodtak az egyház hagyományaitól és tanításától, és az egyház tekintélyét egy szubjektív módszerrel helyettesítették.

Mind a karizmatikus, mind a pünkösdi gyülekezetek agresszíven evangelizálják a „nem hívőket”, és bár a szándékos hittérítést más evangélikus csoportoktól elrettentik, előfordul, hogy más vallásokból származó tagokat toboroznak. Ezen más vallások hívei is úgy találhatják, hogy a mozgalom tantételei sértik hitrendszerüket oly módon, hogy az egyedülálló, és nem egyszerűen annak az általános sértőnek a része, amelyet a keresztény hit minden formájában találhatnak.

A társadalom általában is kezdi megtapasztalni a mozgást, és a pszichológiai és viselkedési normák szerint kritizálja azt, és a mozgásban találja az emberi viselkedés olyan megnyilvánulásait, amelyeket sértőnek találhat.

Maga a mozgalom saját kritikusokat is szült. A karizmatikusok és pünkösdisták leghevesebb kritikusai közül sokan azok, akik vagy teljesen "feladták" a keresztény hitet, vagy némileg mérsékelték hitüket, hogy egyensúlyt teremtsenek az általuk sértőnek tartott dolgok között.

Kritikák az evangélikus keresztényektől

A pünkösdi/karizmatikus hiedelmek számos kritikusa belépett a Discernment Ministriesbe, hogy népszerűsítse teológiai nézeteit. A kritika főbb területeit az alábbiakban vázoljuk. Kérjük, vegye figyelembe, hogy az evangélikus kifejezés itt azokra a keresztényekre vonatkozik, akik azt állítják, hogy újjászülettek, de nem ragaszkodnak sok pünkösdi vagy karizmatikus hithez, nem pedig a tágabb általános definícióhoz. Ezek az evangélikusok valószínűleg református vagy diszpenzacionalista nézőpontból származnak.

Áldás, pénz és jólét

Lásd még: A hit szava, több pénzre van szükséged (könyv)

A karizmatikus mozgalom jelentős része és számos pünkösdista úgy gondolja, hogy a keresztény életet jobban élik, mint a nem keresztényeket, és e jobb élet eredményeként Isten megáldja és boldoggá teszi őket. Sok karizmatikus úgy gondolja, hogy hitük jobb egészséghez (fizikai, mentális és érzelmi), több pénzhez és világi javakhoz, valamint sokkal boldogabb és örömtelibb életmódhoz vezet. Noha ez az egészségbe, gazdagságba és boldogságba vetett hit általános a karizmatikus mozgalmak némelyikében, mindenütt különböző fokozatok és hangsúlyok vannak. Sok karizmatikus és pünkösdi tanító hisz abban, hogy Isten gazdagsággal és egészséggel fog megjutalmazni minket ebben az életben. Nagyít Sok karizmatikus és pünkösdi tanító hisz abban, hogy Isten gazdagsággal és egészséggel fog megjutalmazni minket ebben az életben.

Kétségtelen, hogy sok újonnan megtért felhagy az olyan világi bűnökkel, mint a dohányzás és a szerencsejáték, és a költési szokások megváltozásának eredményeként több pénz kerül a bankszámlájára, és egészségesebb lesz a teste. Az is kétségtelen, hogy bármely vallásra való áttérés gyakran a béke és a boldogság szubjektív érzéséhez vezet az érintettekben. Ezenkívül a vallási megtérés szinte mindig oda vezet, hogy az egyén aláveti magát a külső szabályoknak és gondolkodásmódoknak, ami lehetővé teszi életének más nézőpontját, és lehetővé teszi, hogy viszonylag objektív döntéseket hozzanak, amelyek magasabb jóléthez vezetnek. Mindez azt jelzi, hogy van némi igazság abban az állításban, hogy a keresztény hit nagyobb egészséghez, gazdagsághoz és boldogsághoz vezethet – legalábbis viselkedési szempontból.

Az evangélikusok és a karizmatikusok között ebben a kérdésben az a különbség, hogy az evangélikusok egyetértenek abban, hogy a világi jólét bizonyos szintjét eredményezheti, de azt állítják, hogy Istent nem igazán érdeklik a világi javak. Sok evangélikus számára a keresztény hit egyáltalán nem a világi jólétről szól, hanem a mennyei gazdagságról, különösen a Krisztus halála és feltámadása által ingyen adott gazdagságról. Az evangélikusok számára ebből nem következik, hogy a keresztény hit automatikusan egészséghez, gazdagsághoz és jóléthez vezet, és ezt a kereszténynek sem kell elvárnia vagy kérnie.

Az evangélikusok azonban azzal érveltek, hogy a karizmatikus mozgalom ilyen hangsúlyozása elvezette az embereket a Krisztusban megígért mennyei gazdagságtól. Ahelyett, hogy Krisztusra és a keresztre összpontosítanának, az evangélikusok azzal érvelnek, hogy amikor a karizmatikusok a világi jólétre összpontosítanak, akkor mindketten súlyos teológiai hibákat tanítanak, és nem tanítják az igaz evangéliumot. Ezenkívül sok evangélikus úgy véli, hogy a keresztények minden lelki áldásban részesülnek Krisztusban (Efézus 1:3), ez az álláspont kizár minden további áldást Istentől. Az evangélikusok számára Krisztus minden áldás, amire egy kereszténynek szüksége van. Sok pünkösdista és neokarizmatikus egyetért az evangélikus érvelés ezen aspektusával.

Probléma merül fel tehát, amikor a karizmatikusok azt állítják, hogy Isten több áldást kínál a keresztényeknek, mint Krisztus ajándéka. Mivel ezeket nem adják automatikusan a keresztényeknek, a karizmatikusok ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy ezeket az áldásokat a Szentírásban való engedelmességgel lehet kisajátítani, konkrétan, ha az ember jövedelmének 10 százalékát hűségesen megosztja a helyi gyülekezetével. A karizmatikus keresztények azonban úgy vélik, hogy a tized és a felajánlások puszta cselekménye nem ad automatikusan áldást. Az adakozást hittel és az imádat szívéből kell végezni. A hívőnek az evangélium terjesztésének motivációja kell, hogy legyen, nem pedig a vagyon felhalmozása. Sok evangélikus úgy véli, hogy ez a gondolat súlyosan aláássa az Isten kegyelméről szóló bibliai tanítást. Az evangélikusok olyan kérdéseket vetnének fel: Miért adna Isten a keresztény üdvösséget és az örök életet ingyenes ajándékként, de világi áldásokat csak azoknak ajánlana, akik jobban teljesítenek, mint mások? Az evangélikusok számára, ha Isten külön jutalmazza a keresztényekbe vetett hitet azzal, hogy világi jólétet ad nekik, akkor ez egy lépés választja el attól, hogy azt mondjuk, hogy Isten minden áldása, beleértve az üdvösséget is, cselekedeteken alapul. A karizmatikus válasz az lenne, hogy a hit nem munka; sokkal inkább az abban való bizalom és az arra való támaszkodás, amit Isten az Ő Igéjében kinyilatkoztatott ezekkel kapcsolatban. az üdvösséget is beleértve, tetteken alapulnak. A karizmatikus válasz az lenne, hogy a hit nem munka; sokkal inkább az abban való bizalom és az arra való támaszkodás, amit Isten az Ő Igéjében kinyilatkoztatott ezekkel kapcsolatban. az üdvösséget is beleértve, tetteken alapulnak. A karizmatikus válasz az lenne, hogy a hit nem munka; sokkal inkább az abban való bizalom és az arra való támaszkodás, amit Isten az Ő Igéjében kinyilatkoztatott ezekkel kapcsolatban.

A jólétről szóló tanítás bár általános volt a karizmatikus mozgalmakban, egyházonként eltérő a hangsúly. Akárcsak az evangélikus keresztény világban, maguk a karizmatikusok is óvakodhatnak a hamis tanításoktól, és gyakran önszabályoznak minden nyilvánvaló túlzás ellen. Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy az ilyen önszabályozás nem elég.

Számos vezető pünkösdi felekezet, köztük az Isten Egyháza (Cleveland), nyíltan lemond a hiper-jólét üzenetéről. A pünkösdiek becsületére legyen mondva, sokan évek óta szembesülnek ezzel a hibával. A Pünkösdi Vezetés és Gondozás Központjának közelmúltbeli erőfeszítései, Dr. James P. Bowers vezetésével, egy dokumentum kiadását eredményezték: Lehet, amit mondasz: lelkipásztori válasz a jóléti evangéliumra. Ez a kötet azt a veszélyt értékeli, amelyet a pünkösdi hívők hitére és gyakorlatára jelent a „jólét evangéliuma”, és gyakorlati elemzést ad annak gyökereiről és vonzerejéről. A könyv (1) megvizsgálja, hogy a jóléti teológia hogyan hat a helyi gyülekezetekre, (2) a jóléti tanítás filozófiai és teológiai gyökereit vizsgálja a klasszikus pünkösdi doktrína hátterében,

Exegézis

Az exegézis a bibliai részek vizsgálatának és értelmezésének módja. Bár a karizmatikusok és az evangélikusok egyaránt úgy gondolják, hogy a Bibliát minden hívő megértheti és alkalmazhatja, az evangélikusok gyakran kritikusan fogalmaznak azzal kapcsolatban, ahogyan a karizmatikusok (és a pünkösdiek) értelmezik és alkalmazzák a Szentírást.

Ez a kérdés sokkal nagyobb a modern társadalomban, mert figyelembe kell vennie az írott szöveg értelmezésének modern módjait és módszereit. Az evangélikusok hajlamosak strukturalista álláspontot képviselni a Biblia értelmezésében. Ez azt jelenti, hogy a bibliai szövegeket irodalmi típusuk szerint kell értelmezni, és figyelembe kell venni a szöveg célját, közönségét, valamint történelmi és filozófiai kontextusát. Sőt, egy evangélikus azzal érvel, hogy egy bibliai szöveget csak így lehet megérteni és alkalmazni, és az ettől való bármilyen eltérés a Szentírás félreértelmezéséhez vezet. Ebben az értelemben az evangélikusok úgy vélik, hogy a Biblia olyan, mint bármely más szöveg abban a módban, ahogyan Ön olvassa, de minden más szöveghez nem hasonlít, mivel a végső szerzője isteni. Pünkösdi prédikátor. Az igehirdetés tartalmát gyakran a bibliai értelmezés (exegézis) határozza meg. Enlarge A pünkösdi prédikátor. Az igehirdetés tartalmát gyakran a bibliai értelmezés (exegézis) határozza meg.

A karizmatikusok azonban kevésbé valószínű, hogy a strukturalista megközelítést követik a szentírás értelmezésében. Bár nem vetik el az evangélikus megközelítést, sok karizmatikus úgy véli, hogy a Biblia isteni szerzője lehetővé teszi a Biblia szubjektívebb és olvasóközpontúbb értelmezését. Sok tekintetben vitatható, hogy a karizmatikusok inkább posztstrukturalista vagy akár posztmodernista módon értelmezik a Szentírást. Így a karizmatikus képes lesz kiemelni a Szentírás egy versét irodalmi kontextusából, és szubjektív módon alkalmazni. Ezt a megközelítést meg lehetne védeni azzal az érveléssel, hogy Isten irányító hatalmát nem korlátozhatják olyan emberi konvenciók, mint például a szövegszerkezet. Továbbá, mivel Isten az, aki az egyént ezen az értelmezési folyamaton keresztül vezeti, vitatható, hogy ez egy felsőbbrendű értelmezési mód, mivel azt feltételezi, hogy Isten azonnali és világos útmutatást tud adni a kereszténynek. Az evangéliumi értelmezési megközelítés azonban Isten korlátjának tekinthető, és túlságosan intellektuális és transzcendens Isten-szemlélete, nem pedig személyes és immanens istenszemlélete, amely a karizmatikus értelmezést jellemzi.

Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy sok modern kori karizmatikus vezető túllépett ezen a szubjektív értelmezési modellen, és valójában olyan dolgokat tanít, amelyek ellentétesek az ortodox keresztény hittel. Az evangélikusok szerint az a tény, hogy a karizmatikus mozgalmon belül a hiedelmek sokféle skálája létezik (gyakran ellentétes hiedelmek), az evangélikusok szerint bizonyíték arra, hogy egy ilyen értelmezési modell hibás. Végül is az evangélikus azt mondaná: Isten miért nem vezeti következetesen népét?

A Szentírás karizmatikus és evangéliumi értelmezése közötti különbség példáját láthatjuk az 1Korinthus 2:4-5 gyors vizsgálatában, amely azt mondja, hogy az én üzenetem és az én prédikációm nem bölcs és meggyőző szavakkal szólt, hanem annak bemutatásával. a Lélek ereje, hogy a hitetek ne emberi bölcsességen nyugodjon, hanem Isten erején (NIV).

Az egyik módja annak, hogy ezt a verset a karizmatikusok értelmezzék, az az, hogy alátámasztja azt a hitet, hogy Isten cselekszik a világunkban, hogy csodákat hozzon létre. Ezért lehet vitatkozni, hogy a gyülekezeti összejöveteleken olyan időszakok is szerepeljenek, amikor Isten csodákat tud tenni. Másrészt a kizárólag az emberi megértés alapján folytatott prédikáció az ebben a versben említett „bölcs és meggyőző szavak” közé sorolható, és az ilyen prédikáció nem állhat a keresztény találkozó középpontjában. Ez az értelmezés alapvetően azt feltételezi, hogy Pál korinthusi szolgálata egyszerre volt prédikáló szolgálat és természetfeletti megnyilvánulásokat is magában foglaló szolgálat. A karizmatikusok számára az a következtetés, hogy mivel Pál ezt tette, a mai gyülekezetnek is ezt kell tennie.

Egy másik mód, ahogyan ezt a verset a karizmatikusok értelmezhetik, a „hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején nyugodjon” kifejezésre összpontosít. Ez azt bizonyíthatja, hogy a kereszténynek nem a különféle érvekben vagy pusztán az intellektuális tudásban kell bíznia, hanem Isten tapasztalati ismeretében. Ezen indoklás alapján egyes karizmatikusok arra a következtetésre jutnak, hogy nem számít, ha valaki nem ért egyet velük, vagy megkérdőjelezi a hitét – bízhat személyes tapasztalatában. Azonban sok karizmatikus és pünkösdista egyaránt azt vallja, hogy minden szubjektív tapasztalat alá van vetve Isten objektív Igéjének tekintélyének.

Az evangélikus egészen másképpen értelmezi ezeket a verseket. A verset összefüggésben kell venni Pál mondandójának többi részével, különösen az 1:22-23 fejezettel, amely szerint a zsidók csodás jeleket követelnek, a görögök pedig bölcsességet keresnek, de mi a keresztre feszített Krisztust hirdetjük: botlás a zsidóknak és bolondság a pogányoknak. . A természetfeletti karizmatikus felfogásának kritikusai azt mondanák, hogy ezek a versek ellentmondanak annak az elképzelésnek, hogy Pál szolgálata elsősorban a csodák végzése volt. A 2:2 azért is fontos az evangélikus számára, mert kimondja, hogy elhatároztam, hogy semmiről sem tudok, amíg veletek voltam, csak Jézus Krisztust és őt, akit megfeszítettek. Így a Lélek erejének a 2:4-ben található megnyilvánulása valójában a korinthusi olvasók megtérési tapasztalata lehet, a 2:5-ben szereplő „Isten ereje” pedig Jézus Krisztus halála és feltámadása. Az evangélikusok azt állítják, hogy a szövegértelmezésnek ez a módja egy strukturalista modellbe illeszkedik, mert a verseket történelmi és nyelvtani kontextusába veszi. A karizmatikusok, sőt a pünkösdiek is ellenérvelnének amellett, hogy egy ilyen értelmezés többet olvas bele a szövegbe, mint amennyit egyértelműen kijelentenek, és figyelmen kívül hagyja a történelmi kontextust – ezt a kontextust, amelyet a Szentlélek természetfeletti jeleken és csodákon keresztül megnyilvánuló dinamikája jellemez. Továbbá, ha az 1:22-23 a jelekre és csodákra való hagyatkozás elítélése, akkor az evangélium túlzottan intellektualizált megközelítésének elítélése is. A karizmatikusok, sőt a pünkösdiek is ellenérvelnének amellett, hogy egy ilyen értelmezés többet olvas bele a szövegbe, mint amennyit egyértelműen kijelentenek, és figyelmen kívül hagyja a történelmi kontextust – ezt a kontextust, amelyet a Szentlélek természetfeletti jeleken és csodákon keresztül megnyilvánuló dinamikája jellemez. Továbbá, ha az 1:22-23 a jelekre és csodákra való hagyatkozás elítélése, akkor az evangélium túlzottan intellektualizált megközelítésének elítélése is. A karizmatikusok, sőt a pünkösdiek is ellenérvelnének amellett, hogy egy ilyen értelmezés többet olvas bele a szövegbe, mint amennyit egyértelműen kijelentenek, és figyelmen kívül hagyja a történelmi kontextust – ezt a kontextust, amelyet a Szentlélek természetfeletti jeleken és csodákon keresztül megnyilvánuló dinamikája jellemez. Továbbá, ha az 1:22-23 a jelekre és csodákra való hagyatkozás elítélése, akkor az evangélium túlzottan intellektualizált megközelítésének elítélése is.

Rá kell mutatni arra, hogy a „hibás” exegézis állításai nem kizárólag a karizmatikusokra vonatkoztatható kritika. Teljesen lehetséges a karizmatikus keresztények és vezetők számára, hogy megértsenek és alkalmazzanak egy bibliai szöveget a strukturalista megközelítés számára elfogadható módon (és így megfeleljenek annak az értelmezési keretnek, amelyet sok evangélikus követ). Az is teljesen lehetséges (sőt, valószínűleg nagyon gyakori), hogy sok evangélikus maga is vétkes "hibás" exegézisben. Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy ez a jelenség sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő egy karizmatikus gyülekezetben, mint egy evangélikus gyülekezetben. Másrészről,

A Latter Rain Mozgalom hatásai

Fő cikk: Latter Rain Movement

A Latter Rain Movement egy vallási mozgalom volt, amely az 1940-es és 1950-es években terjedt el az amerikai pünkösdi gyülekezetekben. William M. Branham és mások vezetésével azt tanította, hogy az ötszörös szolgálat vissza fog térni (beleértve a prófétákat és az apostolokat), hogy különleges keresztények keletkeznek, akik természetfeletti erőkkel rendelkeznek (Isten megnyilvánuló fiai), és hogy speciálisan elrendelték győztesek" politikai hatalomra emelkednének, és átvegyék a világi intézményeket Isten nevében (Kingdom Now teológia). Ez a mozgalom tagadott néhány fundamentalista tanítást, például az elragadtatást, és ragaszkodott az Egységpünkösdizmus által népszerűsített, csak Jézusra vonatkozó tanokhoz.

Az Egyesült Államok Assemblies of God eretneknek nyilvánította a mozgalmat, de tanításai néhány évig befolyásosak maradtak. [2]

Úgy tűnik, vannak bizonyítékok, amelyek azt sugallják, hogy 1975 óta a karizmatikusok közösséget vállalnak minden olyan keresztyénnel, akik ugyanazokat a vallási tapasztalatokat élték át, mint ők – beleértve a hagyományos pünkösdieket és a Latter Rain mozgalmat is. Ennek eredményeképpen mind a pünkösdi, mind a karizmatikus mozgalomban jelenleg teológiailag sok közös vonás van, és ez a késői eső tanításának mindkét mozgalomban való újjáéledése eredménye.

Az evangélikusok és a hagyományos pünkösdisták továbbra is azzal érvelnek, hogy a Latter Rain mozgalom tanításai eretnekek voltak. Bizonyítékok arra utalnak, hogy bár a „késői eső” kifejezés nem kapcsolódik a modern karizmatikus és pünkösdi teológiához, a tanítás mindenképpen igen.

Egységpünkösdi

főcikk Egységpünkösdi

A pünkösdi mozgalom leszármazottja, az Egység pünkösdistai hisznek abban, hogy egyetlen Isten létezik, amelynek természetében nincsenek lényeges megosztottságok (például hármasság). Ő nem személyek sokasága, de számos megnyilvánulása, szerepe, címe, attribútuma vagy kapcsolata van az emberrel. Ráadásul ezek nem korlátozódnak háromra. Míg a szentháromságos kereszténység azt tanítja, hogy Isten három személyben létezik, az Egység-doktrína azt állítja, hogy az Istenségnek csak egy tagja van, mégpedig Jézus. Ő Isten teljességének megtestesülése. Istenségében Jézus az Atya és a Szentlélek.

A Szentháromság elutasítását Sabellianizmusnak vagy modalizmusnak is nevezték, és a legtöbb evangélikus, valamint a karizmatikus és pünkösdi mozgalom tagjai eretnekségnek tartják.

Ezeket a gyülekezeteket néha pünkösdi gyülekezeteknek is nevezik – a helyesírásbeli különbség mutató.

Szentírás, tekintély és útmutatás

Lásd még: Sola scriptura

Az evangélikus keresztények egyik problémája a karizmatikusokkal és a pünkösdiekkel a Biblia helye a tekintély szempontjából. A legtöbb karizmatikus és pünkösdi keresztény egyetért abban, hogy a Biblia isteni ihletésű, és emberek írták a Szentlélek felügyelete alatt. Ezt a meggyőződést az evangélikusok is vallják, és ez a sok egyetértési pont egyike. Azonban sok evangélikus úgy látja, hogy a Biblia nem csak isteni ihletésű, hanem isteni elégséges is – hogy a Biblia minden, amire a kereszténynek szüksége van ahhoz, hogy Isten vezérelje és a keresztény hit szerint éljen. A protestáns reformátorok ezt Sola scripturának nevezték. Ezt a nézetet látszik alátámasztani a 2Timótheus 3:16-17, amely kimondja, hogy a szentírások nemcsak „Isten lehelte”, hanem „alaposan fel is szerelték”. a hívő minden jó munkáért – itt az a gondolat, hogy az „alaposan felszerelni” egyet jelent az elégségességgel. A pünkösdiek és a karizmatikusok viszont közvetlen útmutatást várnak a Szentlélektől álmok, látomások és különféle egyéb szubjektív tapasztalatok formájában. Az a tény, hogy sok bibliai alakot (mint például Noét, Mózest, Dávid királyt, Jézust, Pétert, Pált és így tovább) közvetlenül Isten vezérelte, úgy tűnik, alátámasztja azt a meggyőződésüket, hogy Isten felhasználhatja és használni fogja szubjektív tapasztalatait népe irányítására. Kép:Bible old.jpg Sok keresztény úgy gondolja, hogy a Biblia végső szerzője maga Isten.

Az evangélikusok kritizálták az útmutatásnak ezt a megközelítését, mert egyrészt az, hogy a Biblia leírja a közvetlen útmutatást, még nem jelenti azt, hogy az a keresztény élet számára elő van írva, másrészt pedig azért, mert az egyén szubjektív tapasztalatokra támaszkodik, hogy Isten vezesse, akkor kísértés támad. pusztán ezekre hagyatkozni a keresztény életben – ez a folyamat elszakítja a hívőt a Bibliától, mint Isten megszólalásának eszközétől. Sok evangélikus foglalkozott azzal, amit „félrevezető” vagy „hamis” tanításnak tart a mozgalomból eredően – ilyenek például a hit szava (jólét), a torontói áldás és a Jelek és csodák. Sok evangélikus a népszerű teleevangélistákat (mint például Benny Hinn, Marilyn Hickey és Kenneth Copeland, hogy csak hármat említsünk), a legjobb esetben is súlyosan félrevezetett, és legrosszabb esetben sátáni ihletésű. Az igazság kedvéért sok pünkösdista és karizmatikus nem tartja be ezeket a tanításokat, ami jelzi a kritika összetettségét ezen a területen. Az evangélikusok számára azonban a szubjektív tapasztalatokra való túlzott támaszkodás, mint Isten vezetésének eszközére, a bibliai ismeretek alacsonyabb szintjéhez vezet. Érvelésük szerint ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a keresztényt olyan emberek és mozgalmak befolyásolják, amelyek furcsa és félrevezető tanokat tanítanak és hirdetnek.

Bár úgy tűnhet, hogy egyértelmű polarizáció van a Biblia és a tapasztalati útmutatás között, a legtöbb evangélikus és pünkösdista elfogadja a kettő kombinációját – az evangélikusok pedig elfogadják a közvetlen tapasztalat valamilyen formáját (amíg az nem mond ellent a Bibliának). és a pünkösdiekkel, akik elfogadnak valamilyen szintű bibliai tekintélyt (ameddig ez nem akadályozza meg Istent abban, hogy közvetlenül vezessen).

Külső hivatkozások

• A Sola Scriptura védelmét szolgáló cikkek listája
• Folyamatos kinyilatkoztatás: Mi a nagy dolog?

Nyelveken beszél

Egyes pünkösdiek úgy vélik, hogy a nyelveken szólás a Szentlélek-keresztség közvetlen eredménye, és hogy azok a hívők, akik nem esnek át Isten munkáján, képtelenek megtapasztalni a kereszténység teljességét. Ezzel szemben a karizmatikusok elfogadják, hogy a nyelven beszélés érvényes keresztény tapasztalat, de más pünkösdiekhez hasonlóan nem mindig fogadják el, hogy a Szellemben való keresztség automatikusan a nyelven beszéléshez vezet.

Az evangélikusok általában úgy vélik, hogy a Szentlélek-keresztség a megtérés pillanatában történik – ebben az értelemben minden keresztényt megkeresztelkedett a Szentlélek, és a keresztény hitben nincs „kettős szakasz”. Két szempontból is megkérdőjelezik a Nyelvbeszéd érvényességét. Az első az, hogy azzal érveljünk, hogy a nyelvek csak az első századi gyülekezet számára készültek, és ez a próféciával együtt „elmúlt” (1Kor 13:8-10). A második a nyelvek Xenoglossiaként való azonosítása (egy másik emberi nyelv természetfeletti beszéde, amelyet az ApCsel 2:1-13 ír le), ami állítólag nem az, ami a mai pünkösdi vagy karizmatikus keresztényeknél nyilvánul meg.

A karizmatikus keresztények azonban megkérdőjelezik azt a hiedelmet, hogy a prófécia és a nyelvek „elmúltak”, ahogy néhány nem karizmatikus evangélikus állítja. Azt mondják, hogy míg a Szentírás tévedhetetlen tekintély az életünkben, az ember nem tökéletes, ezért az ember nem tudhat mindent Istenről bűnös állapotában (I. Kor. 13:8-10). Ez az érvelés nem jelenti azt, hogy a karizmatikusok azt hiszik, hogy a Szent Biblia nem elegendő, tévedhetetlen tekintély a keresztény életében. Buzgón védik a Szentírás tévedhetetlenségének tanát. Ez alatt azonban azt kell érteni, hogy a földön tartózkodva az ember nem ismerheti Istent a maga teljességében. Isten végtelensége és az emberiség végtelensége következtében ez nem lehetséges. A karizmatikus keresztény hisz abban, hogy amikor Istennel vannak, miután a bűn elpusztult, és minden hívő feltámad, és fizikai testük megszabadul a bűn és a halál szorításától, akkor eljön a "tökéletes", és a Lélek ajándékai többé nem lesznek szükséges. Röviden, a karizmatikusok úgy vélik, hogy ez a rész a keresztényekre vonatkozik, nem a Szentírásra. A „tökéletes” a keresztény mennyei újjászületett állapotára utal.

Az istentisztelet teológiája Az istentisztelet

nyilvános megnyilvánulásai a pünkösdi és karizmatikus gyülekezetekben általában energikusnak és intenzíven személyesnek mondhatók, gyakran egy sajátos zenei stílus kíséretében, amely magában foglalhatja a fekete pünkösdi egyházak gospel zenéjét és a Hillsong Church kortárs istentiszteleti zenéjét.

A 21. század elején sok karizmatikus gyülekezet olyan kortárs istentiszteleti stílust alkalmazott, amely erősen a "felemelő" zenére és az ismétlődő és egyszerű szövegekre összpontosít. A transzformacionalizmust felkaroló karizmatikus egyházak valószínűleg olyan istentiszteleti stílussal rendelkeznek, amely ezt a teológiai álláspontot tükrözi. A pünkösdi istentisztelet gyakran spontán, érzelmes, gátlástalan és őszinte. Nagyítás A pünkösdi istentisztelet gyakran spontán, érzelmes, gátlástalan és őszinte.

Az evangélikusok számos kritikát fogalmaztak meg a karizmatikus istentisztelettel kapcsolatban.

Az egyik fő kritika az, hogy túlzott hangsúlyt kap az istentisztelet szubjektív tapasztalata, semmint bármely objektív tapasztalat, amely a Bibliában találja meg az alapját. Az evangélikusok, különösen a református hátterűek, azzal érvelnek, hogy az istentiszteletet annak kell szabályoznia, amit Isten a Szentírásban kinyilatkoztatott. Mindeközben a pünkösdi vagy karizmatikus hívő nagy valószínűséggel rámutat arra, hogy Isten bibliai természetének szubjektív tapasztalatára összpontosítani teljesen helyénvaló.

Emellett sok református evangélikus nagy hangsúlyt fektet az evangélium és Isten Igéjének központi szerepére a nyilvános istentiszteletek során. Ez azt jelenti, hogy a Bibliát nyilvánosan olvassák az istentisztelet alatt, hogy a gyülekezet rendszeresen ki van téve a gondosan feltárt magyarázó prédikációnak, és hogy minden ének és himnusz egyértelműen biblikus és Krisztus-központú. Ezzel a református evangélikusok hisznek abban, hogy a Szentlélek munkálkodik majd minden jelenlévő ember életében – és hogy a Lélek ilyen munkája nem feltétlenül ismerhető fel szubjektív érzésből vagy bármilyen látható, mérhető eseményből.

Ezzel szemben a karizmatikus istentisztelet nem feltétlenül foglalja magában a szentírás nyilvános olvasását, és az igehirdetés sem alapulna egy bibliai szöveg szisztematikus magyarázatán. Az evangélikusok gyakran kritizálták a karizmatikus prédikációt a Biblia félreértése miatt, és sok prédikátor állítólag hibás a pontatlan exegézisben. Mivel a karizmatikusok jobban értékelik a személyes tapasztalatokat, a prédikátorok gyakran használhatják saját szubjektív tapasztalataikat, vagy akár azt, amit Istentől kapott közvetlen útmutatásnak tekintenek tanításuk alapjául. Mivel sok evangélikus úgy látja, hogy a Szentírás istenileg elégséges, problémásnak találják az ilyen karizmatikus tanítást.

A karizmatikus dalszövegek, bár egyszerűek és őszinték, tartalmukat tekintve nem feltétlenül bibliaiak. Egyes evangélikusok még (akár méltánytalanul, akár tisztességtelenül) úgy címkézték az ilyen dalokat, hogy "Jézus a barátom" szövege van. Az evangélikusok azzal érvelnek, hogy minden keresztény himnusznak vagy éneknek kifejezetten bibliai jellegűnek kell lennie, és arra kell összpontosítania, amit Isten tett, nem pedig arra, hogy mit érzünk Isten iránt. Az evangélikus számára az „Isten dicséretének kinyilvánítása” azt jelenti, hogy énekelnek és prédikálnak Isten isteni tulajdonságairól, mint például mindenhatóságáról, mindenütt jelenlétéről, gondviseléséről, valamint népe iránti szeretetéről, amikor elküldte Jézus Krisztust, hogy meghaljon a kereszten a bűn helyettesítőjeként. Az evangélikusok számára is fontosak azok a himnuszok és énekek, amelyek Jézus Krisztus személyét és munkáját magyarázzák.

Egy egyszerű (de nem mindig pontos) állítás, amelyet a karizmatikusok a maguk és az evangélikusok közötti különbségekről tesznek, az az, hogy ők az istentiszteletre, míg az evangélikusok a tanításra összpontosítanak. Bár ebben az állításban van némi igazság, nem veszi észre, hogy az evangélikusok számára a bibliai tanítás az igaz imádat szerves részét képezi. Az Engaging with God című könyvében [3] David Peterson evangélikus szerző [4] azt állítja, hogy az igaz istentisztelet azt jelenti, hogy az egyház Isten feltételei szerint imádkozik Istenhez, és maga Isten lép kapcsolatba népével az ekklesia (összejövetel) alatt, mint Igéje. olvassák és magyarázzák, és ahogy az evangéliumot hirdetik.

De míg az evangélikusok a karizmatikus istentiszteletet túl szubjektívnek és sekélyesnek fogják bírálni, addig a karizmatikusok az evangéliumi imádatot túl személytelennek, érzelemmentesnek és intellektuálisnak fogják kritizálni.

Katolikus és/vagy ortodox keresztények bírálatai

A katolikus és az ortodox egyházak egyetértenek azzal az alaphittel, hogy a Szentlélek megnyilvánulásai az első századi keresztény egyházban, mint a glossalalia, a gyógyítás és a csodák, elérhetőek a kortárs keresztények számára, és ezeket ma is meg kell tapasztalni és gyakorolni. A szentekről szóló sok történetben vannak példák ezekre a dolgokra a kereszténység története során. Gyakran hiszik, hogy Isten képes és tesz is ilyen csodákat mind az Egyház szentségeinek szokásos gyakorlása révén, mind pedig olykor váratlan módokon. Ugyanakkor azt is hiszik, hogy az ilyen csodák általában nem zavarják, és nem is szabad, hogy megzavarják az összegyűlt gyülekezet imáit, ehelyett úgy vélik, hogy mindent "tisztességesen és rendben" kell tenni.

Más vallások kritikái

A társadalom kritikái általában

Hitgyógyítás

A következő cikkek hasznosak annak vizsgálatában, hogy a hitgyógyítás miért továbbra is népszerű a karizmatikus gyülekezetekben.

• Hitgyógyítás
• A korreláció okozati összefüggést feltételez (logikai tévedés)
• Post hoc ergo propter hoc
• Regresszív tévedés

Jólét és hit

Sok karizmatikus és pünkösdi gyülekezet támogatja azt az elképzelést, hogy Isten anyagilag megáldja azokat, akik szeretik és szolgálják őt. Ennek az állításnak a bizonyítására számos példa és bizonyság létezik ezekben az egyházakban, amelyek igazolni látszanak ezt a hitet.

Mivel karizmatikus és pünkösdi gyülekezetek léteznek a növekvő piacgazdaságokban, az a hiedelem, hogy Isten megáld, ha hittel "kimész", egyszerűen a vállalkozói kockázatvállalás környezetét hozza létre. Ha ez a környezet kellőképpen fejlődik, akkor az egyházközösségből végül sikeres üzletemberek és nők születnek (nem beszélve számos üzleti kudarcról). Ezeknek az embereknek az egyházon belüli jelenléte tehát csak igazolja a feltételezést. Így az a hiedelem, hogy Isten anyagilag megáld bizonyos embereket, valójában logikai tévedés lehet.

A vallási eksztázis mint pszichológiai jelenség

Lásd még: Extasy (állapot)

A sok karizmatikus és pünkösdi gyülekezetben elterjedt sztereotip istentisztelet magában foglalja az érzelmileg felemelő zene közben elhangzó ismétlődő kifejezéseket, a kézfelemelést és a szemek becsukását, az "Isten jelenlétéhez való nyitott és készséges hozzáállást", a függést és az arra való összpontosítást. a prédikátor vagy istentiszteleti vezető, aki maga is érzelmileg feltöltött módon cselekszik és beszél. Ez a fajta tapasztalat gyakori sok nem keresztény vallási hívő körében, és vallási eksztázisként írják le.

Ezért vitatható, hogy a karizmatikus és pünkösdi egyházak, amelyek ezeket a jellemzőket mutatják, csak olyan pszichológiai jelenségeket reprodukálnak, amelyek vallásukra való tekintet nélkül közösek az emberiség számára, ahelyett, hogy egy teljesen egyedi keresztény tevékenységet folytatnának, ahol egy természetfeletti erő jelen van az összejövetelben. Az, hogy ez a jelenség egy közös vallási tevékenységet folytató embercsoportban is megmutatkozik, valóban valószínűbbé teszi ezt a magyarázatot.

A karizmatikus és pünkösdi megnyilvánulások, mint például a nyelveken szólás, a lélek által megöletés, a torontói áldás okozta nevetés és sírás, valamint a hitgyógyítás placebo-hatása mind a vallási eksztázis elterjedtségével magyarázhatók ezeken az összejöveteleken.

A Hit Szava teológiája

Úgy tűnik, hogy a Word-Faith teológia vizsgálata megegyezik azok tapasztalataival, akik a neurolingvisztikai programozást a viselkedésmódosítás egy formájaként támogatják. Így azok a karizmatikusok és pünkösdisták, akik a teológia e kategóriájának köszönhetően „sikeresnek az életben”, csak megismétlik a világi támogatók, például Anthony Robbins erőfeszítéseit.

Lásd még

• Önszuggesztió

• Szuggesztibilitás
• Vizualizáció

Kritika a pünkösdi/karizmatikus mozgalomból

Tekintélyes vezetés

Vannak, akik hajlamosak követni a vezetőket ezeken a mozgalmakon belül, akár hűségből, akár abból a meggyőződésből fakadóan, hogy a vezetőket felkentek (Isten spirituális vezetőnek választotta). Ez problémákat okozhat, mivel sokan gyakran elhiszik, amit a vezetők mondanak, és hajlamosak nem kritikusan gondolkodni ezeken a kérdéseken. Az objektív bibliai és teológiai kutatás gyakran elbátortalanodhat. A vezetők gyakran hatalmas hatalmat gyakorolhatnak egyházaikon belül, és gyakran megpróbálják ezt a hatalmat jóra fordítani; Sok korábbi karizmatikus azonban azzal érvelne, hogy ennek a hatalomnak nincs bibliai alapja.

Még mélyebb szinten a kérdés visszanyúlik a tekintélyhez és az útmutatáshoz. A karizmatikus és pünkösdi vezetők gyakran a Bibliát követelik végső tekintélyüknek a hit és az élet minden kérdésében. Sok korábbi karizmatikus azonban azzal érvelne, hogy amikor ezek a vezetők azt hiszik, hogy a Szentlélek közvetlenül hozzájuk szól, gyakran ez lesz a végső tekintély. Valójában attól függ, hogy Isten vezetésének melyik nézete kap nagyobb hangsúlyt – a személyes tapasztalat vagy a Biblia.

Pszichológiai bántalmazás

Lásd még: Pszichológiai bántalmazás

Sok volt karizmatikus és pünkösdista panaszkodott, hogy volt egyházaik részéről indokolatlan pszichológiai nyomást és visszaélést tapasztaltak. Azok a gyülekezeti tagok, akik nyíltan panaszkodnak az egyházra vagy a vezetésre, vagy vitatják a döntéseket, azért kerültek ilyen visszaélések alá, mert veszélyt jelentenek az egyház vezetésére és stabilitására.

Egyes szervezetek azzal érvelnek, hogy ez a visszaélés a mozgalom jellemzője, és több probléma eredménye. Ide tartozik a gyors számszerű növekedés; tanulatlan lelkészek; antiintellektuális attitűd; a rend és az erős vezetés szükségessége; az a hit, hogy Isten különleges módon bánik az egyházzal; az elszámoltathatóság hiánya; és a nézeteltérés elnyomásának szükségessége.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy sok embert vonz a karizmatikus és pünkösdi mozgalom az egyének által ezekben a gyülekezetekben tanúsított őszinte szeretet és gondoskodás. Ezért téves azt feltételezni, hogy a mozgalomban részt vevő összes egyház természeténél fogva sértő. Téves az a feltételezés is, hogy a pszichológiai bántalmazás csak ezekre az egyházakra jellemző, és hogy más egyházak, beleértve az evangélikusokat is, mentesek tőle.

Bár ez a szeretet és gondoskodás őszinte lehet, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyház nem bántalmaz valamilyen módon. Sok karizmatikus és pünkösdi gyülekezetben megjelenik a közösségi megerősítés jelensége, amikor a közösség valakibe vagy valamibe vetett hit olyan erős, hogy még az ellenkező empirikus bizonyítékokat is figyelmen kívül hagyják. A másként gondolkodót ezért az egyház közössége kiközösítheti annak ellenére, hogy ésszerű és objektív nézőpontja van. Alternatív megoldásként a másként gondolkodó dönthet úgy, hogy fenntartásait megtartja magának, így létrehozva a csend spirálját.

Noha ezekben az egyházakban előfordultak az Agymosáshoz hasonló esetek, az ilyen szélsőséges tevékenység valójában meglehetősen ritka. Ennek ellenére az Isten gyermekei a Jézus Mozgalomból fejlődtek ki az 1960-as években, amely szorosan kapcsolódott a karizmatikus mozgalomhoz, és a The People's Temple-re nagy hatással volt a Pünkösdi Mozgalom az 1950-es években.

Teológiai ösztöndíj

Egyes korábbi karizmatikusok azon a véleményen vannak, hogy elismert pünkösdi és karizmatikus teológusokat nagyon nehéz találni, és hogy a mozgalom nagymértékben függ az evangélikus vagy református hátterű tudósoktól, hogy alkossanak kezdetleges hiedelmeket. A pünkösdi mozgalom kezdeti éveiben ez az értékelés igaz lehetett, mert a mozgalom kialakulásának éveiben a pünkösdiek inkább hitük gyakorlására és küldetésükben való elkötelezettségükre irányultak, mint a teológiai reflexióra. Az utóbbi években azonban a pünkösdiek sokkal ügyesebbek lettek teológiájuk elmélkedésében és megfogalmazásában. A pünkösdi, karizmatikus és neokarizmatikus teológusokkal kapcsolatos további információk a Megújulási teológusok részben találhatók.

Korábbi

John F. MacArthur

John F. MacArthur amerikai protestáns lelkész alapján a mozgalom mindig is táptalaja volt a botrányoknak, a kapzsiságnak és a rossz doktrínának. Azzal érvel, hogy a karizmatikus mozgalom hamisan ábrázolja és gyalázza a Szentlelket, hamis imádatot kínálva az Istennek tetsző igaz imádat helyett. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy manapság oly sokan támogatják vagy passzívak a karizmatikus mozgalom felé, noha annak hatása kifejezett káros.

1992-ben John MacArthur megírta a Karizmatikus káoszt . Könyvében bibliai értékelésre szólít fel, és a Szentírás fényében elemzi a karizmatikusok és a nem-karizmatikusok közötti doktrinális különbségeket.

A 2013-ban megjelent Strange Fire (Idegen tűz) című könyvében kijelenti, hogy hamisan ábrázolják Isten Szentlelkét, Isten igaz imádatát felcserélik az esztelen eksztázis kaotikus rohamaira, a bibliai evangéliumot az egészség és a gazdagság hiú illúzióival helyettesítik; miközben azt állítják, hogy az Ő nevében prófétálnak, mégis tévedéseket beszélnek; és hamis reményt adnak a kétségbeesett hívőknek.

Jóléti teológia

Prosperity theology

A jóléti teológia az a vallási meggyőződés, hogy a pénzügyi áldás és a testi jólét Isten akarata és a hívők a Szent Szellem segítségét kérhetik vágyaik eléréséhez. Ez a tanítás az 1950-es években került előtérbe az Egyesült Államokban, bár egyesek a teológiájának eredetét a 19. században indult New Thought mozgalomhoz kötik. A jóléti tanítás később kiemelkedő szerepet kapott a Hit Szava (Word of Faith) mozgalomban és az 1980-as évek teleevangelizációjában. Az 1990-es és 2000-es években a pünkösdi mozgalom és karizmatikus mozgalom befolyásos vezetői átvették az Egyesült Államokban, és az egész világon elterjedt.

A karizmatikusok szószólói gyakran azt mondják: Isten azt akarja, hogy gazdag legyél - Jerry Savelle: "Ez része a üdvösség" 7/2/95 A kritikusok szerint ha az anyagi gazdagság része az üdvösségnek, akkor miért vannak oly sok keresztény a világ minden táján, aki küzd a megélhetésért? Nézetük szerint az a tan, hogy Isten azt akarja, hogy mindenki gazdag legyen, a démonok tana, mert ez azt okozza, hogy az embert hogy szemmel tartsák a világ anyagi dolgaikat, és soha nem néznek az anyagi haszon utáni vágyukon túl. A cselekedetekkel is megörvendezteti az üdvösséget terv. Ha én ennyit adok, akkor Isten is annyit ad. Ez magában foglal egy munkát az ember kezdeményezte, és ha Jerry Savelle-nek igaza van, akkor a gazdagság része a miénknek üdvösség, akkor az evangéliuma cselekedeteken alapuló üdvösség, és ezért még mindig bűneiben.

oha nem számíthatunk rá többet Istentől, mint amennyit hajlandó adni nekünk. Ez magában foglalja az egészséget, az anyagot javak, még a szellemi megvilágosodás is. Isten akarata szerint ad nekünk. Ő dönthet úgy, hogy egymillió dollárt ad az egyik hívőnek, míg a másik nem is lehet képes a fizetéstől a fizetésig. Megengedheti, hogy egy hívőnek kiváló egészség, míg egy másik évekig krónikus fájdalomban szenvedhet. Lehet, hogy úgy dönt, hogy hatalmas anyagi javakat ad az egyik hívőnek, míg a másik egy kis stúdióapartman. Nem számít, mi a helyzet, a karizmatikus A tanárok azt mondják, hogy több is lehet. Hamis reményt építenek, és amikor a a hamis próféciák nem valósulnak meg, akkor az emberek depresszióssá válnak és Istent hibáztatják hogy Ő nem hű a szavához, miközben mindvégig rettenetesen megtévesztették őket a "pünkösdi prognosztikus". Amikor nem tapasztalsz gyógyulást vagy gazdagságot, Azt mondják, hogy nem volt elég hited. A veszély az, hogy megtévesztik emberek, majd hibáztatják őket a hazugságaikért, és a hallgatóik elfogadják.

Még mindig vagyok várom, hogy valaki a Karizmatikus Mozgalomban elmagyarázza nekem, hogy van az, hogy lelkészük hat számjegyű fizetést kap, és egy Mercedesben és a a padokban lévők aligha tudják anyagilag megcsinálni és vezetni egy 10 éves autót. Hogy vajon a pénzügyeknek ez a nagy egyenlőtlensége egyenlő-e azzal a tanítással, amelyet Isten akar mindenki gazdag és egészséges? Az egyetlenek, akik meggazdagodnak, a lelkészek és Tv-evangélisták, miközben a padmelegítők ott ülnek, és az utolsó adag pénzt a lelkész következő Mercedesére vagy nyári otthonára? Nem látod, hogy Becsapták? Nem látod, hogy az egyetlen, aki pénzt keres, a lelkész? Hogy lehet, hogy még mindig szegénységben van, miután 20 évig karizmatikus egyházban volt? Nekem hangzik mint az egyetlen, aki anyagilag áldott, a lelkész, és te voltál 20 évig a csonkja. Egymillió dolláros otthona van, és van egy kicsi lakás. Van egy Mercedese, és van egy 10 éves autója. Szóval hol van a tiéd Áldást? Hétről hétre azt harsogják, hogy Isten meg akar áldani téged, mégis te ma sem vagytok jobb helyzetben, mint 20 évvel ezelőtt. Úgy hangzik, mint a teológia a jólét teljes hazugság, kivéve a lelkészt.

Az evangelikalizmus főáramlata következetesen bírálja a jóléti teológiát, mint eretnekséget, és a jóléti szolgálatok gyakran kerültek konfliktusba más keresztény csoportokkal, beleértve a pünkösdi és karizmatikus mozgalmakat is. A kritikusok, mint például Michael Catt evangélikus lelkész , azzal érveltek, hogy a jóléti teológiának kevés köze van a hagyományos keresztény teológiához. Prominens evangelikál vezetők, mint Rick Warren , [9] Ben Witherington III , [9] és Jerry Falwell , [84]keményen bírálták a mozgalmat, néha eretnekségnek minősítve azt. Warren azt mondta, hogy a jóléti teológia a pénz bálványítását szolgálja, mások pedig azzal érvelnek, hogy Jézus az anyagi gazdagság elutasítását tanította.

Az Újszövetség nem fektet hangsúlyt a vagyonszerzésre, sőt Jézus óva intette követőit attól, hogy gazdagságra törekedjenek.

"Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába bejutni." (Márk 10,25)

John MacArthur 2013-ban azért bírálta a karizmatikus mozgalmat, amiért annak többsége támogatja a jóléti teológiát, (azaz hogy az anyagi áldás és a testi jólét mindig Isten akarata), és ami erkölcsi és pénzügyi botrányokhoz vezetett.

A jóléti teológiát követő pünkösdi és neokarizmatikus lelkészeket újságírók kritizálták a hivalkodó életmódjuk miatt (luxuslakások és luxusautók, magánrepülő stb.)..

Jólét evangéliuma

E hiedelem szerint az állítólagos teljes hit nemcsak a bűn bűnössége alóli felszabadulást, hanem minden betegség és szegénység feletti győzelmet is eredményez.

Probléma jelzése: Ez volt Jób barátai „teológiája”. E tanítás szerint Pál kevésbé apostolként, inkább kudarcként szolgál (1Kor 4:8-10; 2Kor 6:10). A feltétlen hit Az egészség már sok embert lelkiismereti gyötrelembe hozott, amikor a gyógyulás nem történt meg.A keresztények gyakran szó szerint meghaltak hitüknek.A Biblia azt tanítja, hogy várjuk a test megváltását (Róma 8:23).

Dokumentáció: Jézus győzelmét nemcsak a bűnért és a betegségért állítják, hanem a gazdagságra és a sikerre is kihat. Ez a gondolkodásmód különösen elterjedt az elmúlt években.

Áldások, pénz és jólét

Academic Kids. Lásd még: A hit szava, több pénzre van szükséged (könyv)

A karizmatikus mozgalom jelentős része és számos pünkösdi úgy véli, hogy a keresztény életet jobban élik, mint a nem keresztényeket, és hogy ennek a jobb életnek az eredményeként Isten megáldja és virágzóvá teszi őket. Sok karizmatikus úgy véli, hogy hitük jobb egészséghez (fizikai, mentális és érzelmi), több pénzhez és világi vagyonhoz, valamint sokkal boldogabb és örömtelibb életmódhoz vezet. Bár ez az egészségbe, gazdagságba és boldogságba vetett hit közös a karizmatikus mozgalom egyes részein, különböző fokozatok és hangsúlyok vannak az egészben.

Sok karizmatikus és pünkösdi tanító hiszi, hogy Isten gazdagsággal és egészséggel fog megjutalmazni minket ebben az életben. Nem kétséges, hogy sok új megtért feladja a közös világi bűnöket, például a dohányzást és a szerencsejátékot, és a költési szokások megváltozásának eredményeként több pénz kerül bankszámlájára és egészségesebb testre. Az is kétségtelen, hogy bármely vallásra való áttérés gyakran a béke és a boldogság szubjektív érzéséhez vezet az érintettekben. Ezenkívül a vallási megtérés szinte mindig ahhoz vezet, hogy az egyén külső szabályoknak és gondolkodásmódoknak veti alá magát, ami lehetővé teszi, hogy másképpen viszonyuljon az életéhez, és képes legyen viszonylag objektív döntéseket hozni, amelyek nagyobb jóléthez vezetnek. Mindez azt jelzi, hogy van némi igazság abban az állításban, hogy a keresztény hit nagyobb egészséghez, gazdagsághoz és boldogsághoz vezethet - legalábbis viselkedési szempontból. Az evangélikusok és a karizmatikusok közötti különbség ebben a kérdésben az, hogy az evangélikusok, miközben egyetértenek abban, hogy valamilyen szintű világi jólét következhet be, azt állítják, hogy Istent nem igazán érdeklik a világi javak. Sok evangélikus számára a keresztény hit egyáltalán nem a világi jólétről szól, hanem a mennyei gazdagságról, különösen azokról, amelyeket Krisztus halála és feltámadása által ingyen adtak. Az evangélikusok számára tehát nem következik, hogy a keresztény hit automatikusan egészséghez, gazdagsághoz és jóléthez vezet, és a kereszténynek sem szabad ezt elvárnia vagy kérnie.

Az evangélikusok azonban azzal érveltek, hogy a karizmatikus mozgalom ilyen hangsúlyozása elvezette az embereket a Krisztusban ígért mennyei gazdagságtól. Ahelyett, hogy Krisztusra és a keresztre összpontosítanának, az evangélikusok azzal érvelnek, hogy amikor a karizmatikusok a világi jólétre összpontosítanak, akkor mindketten súlyos teológiai tévedéseket tanítanak, és nem tanítják az igaz evangéliumot. Ezenkívül sok evangélikus úgy véli, hogy a keresztényeknek minden lelki áldásuk megvan Krisztusban (Efézus 1:3), amely álláspont kizár minden további áldás iránti igényt vagy ígéretet Istentől. Az evangélikusok számára Krisztus minden áldás, amire egy kereszténynek szüksége van. Sok pünkösdi és neokarizmatikus egyetért az evangéliumi érvelés ezen aspektusával.

Ezért probléma merül fel, amikor a karizmatikusok azt állítják, hogy Isten több áldást kínál a keresztényeknek, mint Krisztus ajándékát. Mivel nem adják meg őket automatikusan a keresztényeknek, a karizmatikusok ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy ezeket az áldásokat a Szentírás engedelmességével lehet kisajátítani, konkrétan úgy, hogy az ember jövedelmének 10 százalékát hűségesen tizedeli a helyi egyháznak. A karizmatikus keresztények azonban úgy vélik, hogy a tized és a felajánlások puszta cselekedete nem ad automatikusan áldást. Az adakozásnak hittel és az imádat szívéből kell történnie. A bemájnak az evangélium előmozdításának kell motiválnia, nem pedig a vagyon felhalmozásának. Sok evangélikus úgy véli, hogy ez az elképzelés súlyosan aláássa az Isten kegyelméről szóló bibliai tanítást. Az evangélikusok olyan kérdéseket tennének fel, mint hogy miért adna Isten keresztény üdvösséget és örök életet ingyenes ajándékként, de világi áldásokat csak azoknak ajánlana fel, akik jobban teljesítenek, mint mások? Az evangélikusok számára, ha Isten kifejezetten megjutalmazza a keresztényekbe vetett nagyobb hitet azzal, hogy világi jólétet ad nekik, akkor ez egy lépésre van attól, hogy azt mondjuk, hogy Isten minden áldása, beleértve az üdvösséget is, cselekedeteken alapul. A karizmatikus válasz az lenne, hogy a hit nem munka; inkább bizalomról és bizalomról van szó mindabban, amit Isten az Ő Igéjében nyilatkoztatott ki ezekben a kérdésekben.

A jólétről szóló tanítás, bár a karizmatikus mozgalom egy részében általános, egyházanként eltérő hangsúlyt kap. Mint az evangéliumi keresztény világban, a karizmatikusok maguk is óvakodhatnak a hamis tanítástól, és gyakran önszabályozók minden nyilvánvaló túlzással szemben. Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy ez az önszabályozás nem elég.

Several leading Pentecostal denominations, including the Church of God (Cleveland), openly renounce the hyper-prosperity message. To the credit of Pentecostals, many have been confronting this error for a number of years. Recent efforts of the Center for Pentecostal Leadership and Care, directed by Dr. James P. Bowers, have resulted in the publication of a document entitled, You Can Have What You Say: A Pastoral Response to the Prosperity Gospel. This volume evaluates the threat posed to the faith and practice of Pentecostal believers by the “prosperity gospel” and provides a practical analysis of its roots and appeal. The book (1) considers how prosperity theology is affecting local congregations, (2) examines the philosophical and theological roots of prosperity teaching against the backdrop of classical Pentecostal doctrine, (3) addresses how Pentecostal pastors can strategize a response within the context of the local church and (4) offers resources, exercises, and activities that will assist the pastor in implementing an effective and faithful approach to this concern.

MacArthur felszólítja az olvasókat, hogy „próbára tegyék a szellemeket” ( 1János 4:1 ), dokumentálva a hamis tanítók által a karizmatikus mozgalomban terjesztett sok visszaélést, és olyanok szolgálatára összpontosítva, mint Benny Hinn, Kenneth Copeland, Joel Osteen és így tovább. . Joggal vádolja azokat, akik a jólét evangéliumát tanítják, ahol egészséget és gazdagságot ígérnek a Szentírás világos tanításának rovására. MacArthur a karizmatikus mozgalmon belüli bűn és erkölcstelenség számos példáját is beszámolja. Például megkérdőjelezi, hogyan lehet az amerikai Paul Cain (1929– 2019) próféta, mivel jelentős mértékben küzdött az alkoholizmussal és a homoszexualitással.

Nincs szükség ajándékokra

MacArthur azt állítja, hogy az Újszövetség azt tanítja, hogy a természetfeletti ajándékok megszűntek. Jeleket, csodákat és csodákat adtak azért, hogy akkreditálják Jézus Krisztus szolgálatát, halálát és feltámadását. A gyülekezet apostolok és próféták alapjára épül ( Ef 2:20).), és mivel ez az alapítvány létrejött, ma már nincs szükség ilyen ajándékokra. Azzal érvel, hogy mivel a legtöbb egyetértő apostol már nincs közöttünk, jó okunk van azt gondolni, hogy más ajándékokat is visszavontak. Például MacArthur szerint a prófécia ajándéka már nem létezik, mivel a prófécia a Szentírásban tévedhetetlen. Erőteljesen érvel az ellen, hogy az újszövetségi prófécia természetében különbözik az ószövetségi próféciától. A prófétákat próféciáik próbára teszik, és ha a próféciák tévedéssel keverednek, akkor az illető hamis próféta. Hasonlóképpen, a nyelvek ajándéka az idegen nyelveken való beszédre korlátozódik. A legkorábbi pünkösdiek azt állították, hogy idegen nyelveken beszéltek; csak miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az állítások hamisak, akkor folyamodtak ahhoz a gondolathoz, hogy extatikus megnyilatkozásokkal beszélnek.

Továbbá, MacArthur kifejti, mit tanít a Szentírás a Lélek üdvösségben és megszentelődésben végzett munkájáról, szembeállítva azt a karizmatikusok tanításával és gyakorlataival. A könyvet a kontinucionista barátainak írt levelével zárja, amelyben figyelmezteti őket a karizmatikus mozgalom elfogadásának és támogatásának következményeire.

Veszélyek és szélsőségek

A Strange Fire -ben felvetett kérdések   erősen ellentmondásosak, ezért le kell tennem a kártyáimat az asztalra. Bejártam azt az utat, amelyen hitvallásom első éveiben elálltam. Ezután nem szűnni akaró lettem, és ennek megfelelően tanítottam néhány évig. Végül az 1990-es évek közepén lassan visszatértem a leszoktató álláspontomhoz. Ezért szimpatikusnak tartom azt az esetet, amelyet MacArthur a leszokásért tesz. A karizmatikus mozgalomban általa azonosított veszélyek és szélsőségek időszerűek, és komolyan oda kell figyelni rájuk.

Különféle keresztény csoportok kritizálják a pünkösdi és karizmatikus mozgalmat, amiért túl sok figyelmet szentelnek az olyan misztikus megnyilvánulásoknak, mint például a nyelveken szólás.

Devils in the Church Ördögök az egyházban

https://wakethechurch.org/articles/devils-in-the-church-a-critique-of-charismatic-christianity

A karizmatikus mozgalom jelentősen eltért William Branham és Oral Roberts idejétől. Ezek a korai hitgyógyító adások jelentősen szelídek, sőt unalmasak voltak ahhoz képest, amit ma "jel-ajándék evangelizációnak" neveznek a modern karizmatikus vezetésű egyházakban. A korabeli híradások azt mutatták, hogy ezek a férfiak egyszerűen csak kezet fognak, imádkoznak a férfiak, a nők és a gyermekek felett, hogy mindannyian gyógyulást nyerhessenek Jézuson keresztül a különféle kijelentett táplálékokért; akkor ezek az emberek megfordulnának, és egyszerűen lesétálnának a színpadról, talán a legjobb esetben is felfokozott érzelmi állapotban.

A 3Mózes 10:1-2-ben Mózes testvérének, Áron két legidősebb fiának drámai haláláról olvashatunk. Nadab és AbihuIn, akiket egy tűzvész ölt meg, amely Istentől ment ki a lévita papság felszentelési szertartása során. A Szentírás azt mondja nekünk, hogy bűnösek voltak abban, hogy saját tüzet gyújtottak, ahelyett, hogy az Isten által meggyújtott tüzet kizárólag az áldozat oltárán használták volna. Ez a két ostoba ember találóan emlékeztet arra, hogy vannak olyan istentiszteleti formák, amelyek istenkáromlóak és elfogadhatatlanok Isten számára.

"És Nadab és Abihu, Áron fiai, fogták bármelyiküknek a cenzorát, és tüzet raktak oda, és tömjént tettek rá, és különös tüzet ajánlottak fel az ÚR előtt, amit nem parancsolt meg nekik. És kioltatott tűz az ÚRból, és felfalta őket, és meghaltak az Úr előtt." 3 Mózes 1:1-2

Fel kell tennünk a kérdést: a modern karizmatikusok "furcsa tüzet" kínálnak ismét Isten előtt a templomok termeiben mindenütt? És ha igen, milyen következményekkel jár, ha a keresztények "furcsa tűzzel" tengődnek, és hogyan kezdjük el egyáltalán meghatározni, hogy mi az, ami Isten számára elfogadható, és mi az, ami nem.

A "jelre" összpontosító gyülekezetekben számtalan bizarr viselkedést látunk. Hogy csak néhányat említsünk,

Megölve a Lélekben: Ez az a pont, ahol a prédikátor a kezét az ember homlokára helyezi, vagy erélyesen gesztusokat tesz a célzott személyek felé, akiket aztán erőszakosan, gyakran veszélyes módon visszadobnak a földre. Ezeknek a prédikátoroknak gyakran vannak olyan embereik, akik azért vesznek részt a bukásokon, hogy elkerüljék a katasztrofális sérüléseket a megcélzott gyülekezet(ek) eksztatikus epizódjai során.

A Lélekben részegen: A lélekben való részegség gyakran ostoba bohóckodásból, görcsös táncból, ellenőrizhetetlen nevetésből, beszédképtelenségből, spontán énekekből stb. áll, amelyeket a résztvevő prédikátor a Szentlélek okának tulajdonít.

Nyelveken szólás: Ez egy eksztatikus halandzsakitörés hirtelen kezdete, amelyről azt mondják, hogy Isten kinyilatkoztatásai vagy angyali nyelveken szóló próféciák, amelyeket az ember nem ismer.

A Lélek megnyilvánulásai: A gyülekezetekben lévő aranyporfelhők vagy a tetőről lehulló tollak feltételezett megnyilvánulásai, az aranyfogak új fogakkal való helyettesítésének állításai, fizikai gyógyulás stb.

A hit szava: Isten üzeneteiként írják le, amelyeket prófétai módon kell kimondani az emberek felett, amelyek hirtelen úgy jönnek létre, mintha elragadtatásba esnének.

Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket az állítólagos karizmatikus jeleket, azt látjuk, hogy jobban reprezentálják Jézus ördögűzési szolgálatát, mint az Ő csodás szolgálatát.

Vallási démonok

Először is emlékeznünk kell arra az ördögre, akit kiűztek egy emberből a kapernaumi zsinagógában, mialatt Jézus tanította és olvasta az írásokat az ott összegyűlteknek.

És bementek Kapernaumba; és a szombat napján nyomban belépett a zsinagógába és tanított. És megdöbbentek a tanán: mert úgy tanította őket, mint akiknek tekintélyük van, és nem úgy, mint az írástudók. És volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lelkületű ember; és felkiáltott: Monda bennünket: Hagyj minket békén; mi közünk hozzánk, te názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, aki vagy, Isten Szentje. Jézus pedig megfeddte őt, mondván: Tartsd meg a te békességedet, és jöjj ki belőle. És amikor a tisztátalan lélek megtépázta, és hangosan kiáltott, kijött belőle. Márk 1,21-26

Ebben az epizódban azt látjuk, hogy a démonok osztályozása a vallási intézmény konklávéiban virágzik, és egy cseppet sem botlik meg a vallásos istentisztelet hangjától és a szentírások olvasásától.

A fenti példából kiindulva a "Lélekben megölve" olyan személyként jelenik meg, aki fizikailag görcsbe rándul és ellenőrizetlenül a földre kerül. A fenti idézett szentírásban, a 26. versben azt olvassuk, hogy Jézus megparancsolta a léleknek, hogy jöjjön ki, és hogy a lélek "megtépázta őt". A görög "szakadt őt" szó Strong G4862-es számaként jelenik meg, amely "görcsös összehúzódásban" görcsöl.

A Márk 1 példában az ördög okozta az embert, hogy összeomoljon az aspasmodikus összehúzódásokban, amit ismét látunk a Márk 9-ben,

"És a lélek sírt, és fájt neki, és kijött belőle: és olyan volt, mint egy halott; olyannyira, hogy sokan azt mondták: Ő halott. Jézus azonban kézen fogta és felemelte; és felkelt." Márk 9:226–27

Tehát amit azonnal látunk ezekben a versekben, az az, hogy a démonok erőszakosan és görcsösen a földre dobják az embereket a birtoklási rohamokban, miközben Jézus véget vet a görcsöknek, és kezét használva visszaállítja őket a lábukra, és ami a legfontosabb, természetes lelkiállapotukban. Pontosan az ellenkezője annak, amit a karizmatikus összejöveteleken demonstrálnak, ezeket az embereket a földön hagyják kapaszkodni.

A karizmatikus istentisztelet tökéletes példája a gyakorlati varázslásnak

Tapasztalatom szerint, miután átitatott New Age háttérből jöttem, ami ezekben az egyházakban folyik, nem más, mint gyakorlati varázslás.

A varázslás, ahogy én definiálom, a démoni szellemek művelésének begyakorolt művészete, majd megtanulják létrehozni az eksztatikus emberi energia forgatókönyveit, hogy ezeknek a szellemeknek megadják a képességet, hogy megnyilvánuljanak az energetikai kitörések közepette. Ez sok new age szövegben gyakori téma, például a híres és nagyon ellentmondásos író, Carlos Castenada azt állította, hogy varázslótanára, Don Juan utasította őt arra, hogyan kell irányítani a "szövetségeseket" vagy azt, amit démonoknak nevezünk,

"Azt mondta, hogy a régi látnokok voltak azok, akik rájöttek, hogy a szövetségesek mindennél jobban élvezik az állati félelmet. Még a végletekig is elmentek, hogy szándékosan táplálják szövetségeseiknek azáltal, hogy valójában halálra ijesztik az embereket. A régi látnokok meg voltak győződve arról, hogy a szövetségeseknek emberi érzéseik vannak, de az új látnokok másképp látták. Látták, hogy a szövetségeseket vonzza az érzelmek által felszabaduló energia; A szeretet ugyanolyan hatékony, mint a gyűlölet vagy a szomorúság.

Don Juan ekkor furcsa mozdulatot tett. Összeráncolta az arcát, mintha meglepődött volna vagy megrémült volna. És azonnal egy furcsa ember ijesztő alakja jelent meg a szoba ajtajában, ahol voltunk. A furcsa ember jelenléte annyira megijesztett, hogy valójában szédültem. És mielőtt felépülhettem volna ijedtségemből, a férfi dermesztő vadsággal leselkedett rám. Ahogy megragadta az alkaromat, valami olyan rázkódást éreztem, mint egy elektromos áram kisülése. (A tűz a With-ből, Carlos Castaneda)

Ebben az elbeszélésben azt látjuk, hogy Don Juan, Carlos Castaneda feltételezett tanára megmutatja neki egy démon alakját, aki Castaneda számára nyilvánul meg. A félelmét érzékelő démon ezután Castanedához kötődik, aki "elektromos áramnak" és "rázkódásnak" nevezte. Erről a megrázkódtatásról más new age tanokban is találhatunk bizonyságot, de ez magyarázza meg a legjobban, hogy mi történik, és kiváló példaként szolgál arra, hogy a karizmatikus bohóckodás nem különbözik a démoni tevékenységtől.

Sok olyan ember bizonyságát néztem át, akik elragadtatják magukat, miközben megölik őket a lélekben, vagy részegek a lélekkel a karizmatikus összejöveteleken. Itt van egy, ahol egy fiatal lány elmagyarázza azokat a bizsergető érzéseket, amelyek jó ideig beborították őt, miután megölték a szellemben.

Amikor a démonok lehetőséget kapnak arra, hogy fizikailag kölcsönhatásba lépjenek egy emberi lénnyel, a kapcsolat érzést, testi hatást vált ki, amikor energiájuk összefonódik a miénkkel. Ez a hatás úgy írható le, mint egy energetikai rázkódás, amely átveszi az uralmat a testük felett. Ez lehet egy gyenge hatás, amely félelmet kelt, és a nyakon lévő szőrszálak felugrik, vagy olyan mértékben beborítható, hogy teljesen átveszi az irányítást az egyén felett. Ez a hatás exponenciálissá válik a démon mögött álló hatalom mértékéhez képest, és ez a hatalom egy irányító varázslón keresztül fejeződik ki, aki tudatosan vagy tudatlanul démonok seregét műveli, akik intenzív érzelmek, pánik, hisztéria, düh, szexuális extázis stb. Helyzetében táplálkoznak és nyilvánulnak meg. Ezek a lények ezekből a dolgokból táplálkoznak, és olyan emberekhez kötődnek, akik képesek létrehozni ezeket az intenzív érzelmeket.

A legtöbb karizmatikus egyházban jelen lévő energia és kultuszszerű légkör tökéletes a nagy energiájú kitörések kiváltására; és bár Jézus nevét mondják és a gyülekezetre gyakorolt hatásukra hívják fel, saját szemünkkel láthatjuk, ha egyszerűen olyan embereket nézünk, mint Binny Hinn egy adott napon a keresztény tévében.

Most mindezt szem előtt tartva szeretném, ha megnéznétek ezt a videót, amelyen Kenneth Hagin tiszteletes pünkösdi prédikátor halként eteti a vallásos démonok háremét, és ezt úgy teszi, hogy közben ugyanabban a lélegzetben mondja Jézus nevét.

Videó összefoglaló: Ez egy karizmatikus összejövetel lezárását mutatja, ahol Hagin's tiszteletes veszi a mikrofont, és keres valakit, aki a mikrofonhoz jön, és bezárja az értekezletet. Észre fogod venni, hogy bárki, aki megpróbálja elvenni a mikrofont és beszélni, hirtelen vagy elnémul, leesik, mintha meghalt volna, miután megölték a szellemben, beleesik a nevetésbe, ha részeg a szellemben, vagy hisztérikus rohamokban szaladgál. Mindezek a dolgok arra utalnak, hogy egy hatalmas varázsló jelenlétében vagyunk, nem pedig Isten embere jelenlétében.

A varázsló ereje az a képességük, hogy olyan légkört teremtsenek, amelyben a démonok megnyilvánulhatnak. Amikor az emberek sorai hullámokban zuhannak vissza, szinte elképzelhetjük a tömegben sétáló démonokat, és bárki, aki kapcsolatba kerül, rendkívül energikus és bizarr viselkedést mutat.

Még egyszer mondom, a karizmatikus prédikátorok valójában nem mások, mint varázslók, akik az ördögök háremét irányítják az egyházban. A bizonyíték az, hogy szójáték szándékosan, maga a légió, amikor naponta tanúi vagyunk a gyülekezetekre gyakorolt hatásuknak a tévénkben, valóban nincs jobb példánk a démoni varázslás valódi művészetére a mai világban, mint maguk ezek a hamis prédikátorok.

Következtetés

Ennek a szellemnek az első jele Korinthusban volt, egy olyan városban, amely tele volt bálványimádással és démonokkal. Pál apostol erőteljesen megfeddte ezt a hamis démoni lelkületet, mely a korinthusi gyülekezetbe bújt. Világosan figyelmezteti ezt a gyülekezetet arra, ahogyan a nyelvek ajándékát halandzsaként használták, elítélték részeg bohóckodásukat, és a gyülekezetek kitörését prófécia szavaiként stb.

Nagyon fontos dolog, amit meg kell jegyezni, hogy ez az egyház milyen kapcsolatban állt a judaizálókkal. Ezek az emberek hamis keresztény megtértek voltak Jeruzsálemből, akik egész életükön át tartó ambíciójukká tették, hogy Pál apostolok minden egyházi növényét visszahúzzák a törvény alá. Ezt a korinthusi gyülekezetet alaposan judaizálták, amint azt a 2 Korinthusbeliek is bizonyítják, amelyben számos olyan váddal foglalkozott, amelyeket ezek a judaikusok fogalmaztak meg ellene, akik meg akarták gyengíteni apostoli pozícióját, hogy megpróbálják aláásni a tekintélyét ezekben az egyházakban, amelyeket ő maga ültetett el missziós útjai során. Nem véletlen, hogy a korinthusi templomot ez a hamis karizmatikus lelkület borította, amikor a jeruzsálemi judaizálók megjelentek. Ezek a judaizálók álltak a sok mögött, mondván, hogy "ki az a Pál", mindannyian hozzáfértek ugyanahhoz a szellemi erőhöz, de tudjuk, hogy ez a szellemi erő egy virulens vallási szellem, amely mindig is jelen volt a zsidókkal eonok óta.

A judaizált kereszténység vagy a keresztény cionizmus a pünkösdi és karizmatikus mozgalmak szinonimája. Ennek az az oka, hogy a zsidók, amint azt Pál az 1Korinthus 1:22-ben kijelentette, jeleket és drámai erődemonstrációkat követelnek, mint az Isten munkájába vetett hitük alapját ezen a földön. Ez az oka annak, hogy a pünkösdiek rajonganak Izraelért, a csillagokban lévő jelekért, a próféciákért és a karizmatikus gyülekezetekben látott összes megnyilvánulásért. Charles A. Sullivan blogger írja ezt a témát,

"A pünkösdiek örökölték és modernizálták a fundamentalista végidei rendszert, amely úgy véli, hogy számos előfeltételnek kell megtörténnie a világ vége előtt: Izrael földrajzi egységként való létrehozása, amelynek határai nagyon hasonlóak a Bibliában felvázoltakhoz, a zsidók visszatérése a száműzetésből és Armageddon - egy végső háború Izrael és minden ellensége között.

Azokat a zsidó örökségű személyeket, akik vallási alapon támogatják Izrael kialakulását és terjeszkedését, cionistáknak nevezik. A legtöbb médiaorgánum keresztény cionistaként határozza meg a cionista mozgalomhoz igazodó keresztényeket. A nagyobb evangélikus közösség, különösen a pünkösdiek, maguk nem használják ezt a kifejezést. A többség, ha közvetlenül megkérdeznék, hogy keresztény cionisták-e, nem is tudná, miről beszél a felszólaló, és kategorikusan nemet mondana, bár a túlnyomó többség belefér a definícióba. Egyes pünkösdiek akár sértve is érezhetik magukat azzal, hogy így azonosítják őket. A legtöbben egyszerűen azt gondolnák, hogy azt követik, amit a Biblia mond nekik." (Charles A. Sullivan)

Arra biztatok mindenkit, hogy olvassa el Mr. Sullivan teljes bejegyzését a pünkösdiek Izraellel és a judaizált kereszténységgel való kapcsolatáról. Helyesen jegyzi meg, hogy a pünkösdizmus a kereszténység leggyorsabban növekvő ága. Ennek a növekedésnek az az oka, hogy ma nagyon sok embert judaizálnak. Nagyon sokan keresik a jeleket, és olyan dolgokat tapasztalnak meg, amelyekről azt gondolják, hogy istenfélők, de valójában ezt hamis démoni szellemnek tekintjük. A szó szerinti ördögök tana bitorolja őket az egyházban.

Most a Lélek kifejezetten szól, hogy az utolsó időkben némelyek eltávolodnak a hittől, megszívlelve a csábító szellemeket és az ördögök tanait; Most a Lélek kifejezetten szól, hogy az utolsó időkben némelyek eltávolodjanak a hittől, megszívlelve a csábító lelkeket és az ördögök tanait; 1Timóteus 4:1

Ma sok olyan mozgalom van, amely elősegíti a hamis tan növekedését, főleg olyan egyházak, mint a Béthel Egyház, amely a Természetfeletti Szolgálat Iskoláját tartja, ahol azt állítják, hogy megtanítják az embereket nyelveken beszélni, embereket gyógyítani, megölni az embereket a szellemben, hitszavakat mondani az emberek életébe stb. Tudod, alapvetően tanítsd meg nekik, hogyan váljanak varázslókká, és hogyan irányítsák saját ördögi légiójukat, hogy bizonyos fiziológiai válaszokat megtiltsanak, amelyeket hamis Szentlélekként lehet átadni. Ez ugyanaz az egyház, amelynek vezetője, Bill Johnson beszél az aranypor videóiról, amelyek az istentiszteleteiken leesnek.

A Bethel Church alapítója, Bill Johnson aranyport szórt a templomában https://www.youtube.com/watch?v=tcPkOR4Lwj0

Az ironikus dolog Beni Johnson, aki Bill felesége és a Bethel egyház társalapítója, tavaly augusztusban bejelentette, hogy rákot diagnosztizáltak nála, és hagyományos kezeléseket keres.

"Amikor ez az egész márciusban elkezdődött, és döbbenten sétáltam ki az orvosi rendelőből. Megkérdeztem Jézust: »Mit tegyek most?« Hallottam, amint Jézus azt mondta nekem: "csak szeress engem". Azt mondtam: "Meg tudom csinálni". Nagyon sok béke volt, és időnként azok a döntések, amelyeket meg kell hozni, segítettek eligazodni" - árulta el Johnson a héten egy sor Facebook-bejegyzésben.

Azt mondta, hogy most "meggyógyul a rákból", miután eltávolították a daganatokat az egyik melléről.

"Márciusban mellrákot diagnosztizáltak nálam. Két csomót találtak a jobb mellemben. Szerencsére korán elkapták, és eltávolították az emlőrákkal diagnosztizált daganatot. Mivel vigyázok a testemre, korán el tudták kapni a rákot, és eltávolítottam a két daganatot" - mondta Johnson egy keddi bejegyzésben. (Keresztény Posta)

Műtét helyett miért nem hitgyógyítás az egyik rezidens gyógyítójuk által? Ó, ez így van, csak annyit tehetnek, hogy az embereket a földön rángatják, ahelyett, hogy ténylegesen meggyógyítanának bárkit anélkül, hogy placebohatást gyakorolnának. Egy olyan egyház számára, amely az Illés által alapított bétheli próféták iskolájáról nevezi el magát, az, hogy nem tud saját társalapítóján gyógyítást végezni, gyanúsnak kell lennie, igaz? Ebben a tekintetben inkább hasonlítanak Simonra, a mágusra, mint Illésre, figyelembe véve az ezekkel az "iskolákkal" kapcsolatos költségeket.

Miért nem horkolsz fel néhányat abból az aranyporból, Beniből, táncolsz eksztatikus állapotban, és dörömbölsz valami értelmetlen halandzsát, hogy elnyerd Isten áldását a gyógyulásra?

Lehet, hogy nincs gyógyulás, mert valójában csak annyit tettél, hogy "Furcsa tüzet" ajánlottál fel az Úr előtt, és nem tettél mást, mint hogy kiváltottad Isten haragját azáltal, hogy varázslást használtál a gyülekezetében? Az én szemszögemből és abból, amit a szentírásban látok, ez mind ezek közül az emberek közül, akik a karizmatikus csapdába esnek, kárhozatot hoznak magukra.

Mindenkit arra buzdítok, hogy legyen teljes mértékben tisztában az ördögök tanával, és hagyjon fel azzal, hogy egyházaiban és saját életében szórakoztatja ezt a hamis lelkületet. Isten a rend Istene, és az értelem és a józanság kap egy adagot ebből ahelyett, hogy a démoni megszállottság adagját kínálná nekünk Béthel és az ő ilkük.

Revolfaith

A karizmatikus egyházak problémája https://revolfaith.com/2012/10/13/the-problem-with-charismatic-churches/

Máté 13. fejezetében , amelyben Jézus bemutatja, hogy a hallgatók milyen különböző módon fogadják az evangéliumot:

„Egy magvető kiment vetni. És ahogy vetett, néhány mag lehullott az ösvény mentén, és jöttek a madarak, és felfalták őket. Más magvak sziklás talajra hullottak, ahol nem volt sok földjük, és azonnal kikeltek, mivel nem volt mélységük, de amikor felkelt a nap, megperzseltek. És mivel nem volt gyökerük, elszáradtak” (3-5. vers).

A továbbiakban a tövisek közé esett magról és a jó talajba esett magról beszél. Ezt követően elmagyarázza tanítványainak a példázatot:

„ Ha valaki hallja a királyság beszédét, de nem érti, eljön a gonosz, és elragadja, ami a szívébe vetett. Ez az, amit az ösvény mentén elvetettek. Ami sziklás földre vetett , ez az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nincs gyökere önmagában, hanem kitart egy ideig, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elesik” (19-21. vers) .

Azt hiszem, a sziklás talajról szóló rész sok mai karizmatikus egyházat ír le.

A karizmatikus hitben nevelkedtem. Ez egy felekezet, amely a Szentlélek eljövetelét ünnepli pünkösdkor (lásd ApCsel 2 ), és hangsúlyozza a Lélek ajándékaiban való működést. Az istentiszteletet gyakran lelkes éneklés, tánc és kézfelemelés jellemzi. Mindez mindenképpen izgalmassá teszi az egyházat.

Azonban túl sok embert láttam, akik kiégnek ezekben a gyülekezetekben, és ennek következtében teljesen elvesztették a hitüket. A modern karizmatikus egyház tele van problémákkal, amelyek – úgy vélem – fogékonyabbak az eretnekségekre és a megtévesztésre, mint a többi felekezet. Ezt nem keserű kritikusként mondom, hanem őszintén aggódóként. Ideje kezelni ezeket a problémákat – és ennek jó oka van!

1. probléma: Félreértés és visszaélés a bibliai tekintéllyel

Tapasztalataim szerint a karizmatikus egyházak előnyben részesítik az erős kisugárzású személyiségeket a szószéken. Azt akarják, hogy lelkészeik és evangélistáik hangosak és büszkék legyenek hitükre. Általában azt akarják, hogy valaki erős, megalkuvást nem ismerő jövőképpel vezesse a gyülekezeteiket. Végül is nem ezt akarja mindenki egy vezetőtől? Valaki meggyőződéssel?

Igen. És a felszínen nincs ezzel semmi baj. A tekintély túlzott hangsúlyozása azonban gyakran autoritarizmushoz vezet. A pásztorok túl könnyen belecsúsznak az „én az utam vagy az autópálya” mentalitásába. A tanárok elriasztják a hívőket attól, hogy ártatlan kérdéseket tegyenek fel olyan tanokról, amelyeket az egyház kőbe vésettnek nyilvánított. Azt mondják az embereknek, hogy a pásztor indítékainak vagy tanításainak megkérdőjelezése azt mutatja, hogy figyelmen kívül hagyják Isten tekintélyét ( Zsolt 105:15 ). szövegkörnyezeten kívül), mivel Ő az, aki a pásztort a gyülekezet fölé helyezte. A szkepticizmust bármilyen formában a hitet fenyegetőnek és bűnnek tekintik. Azok, akik nem tudnak megfelelni ennek a fajta „tekintélynek”, vagy kényszert éreznek a távozásra, vagy kirúgják őket. Mivel senki sem áll rendelkezésre vagy nem hajlandó megtámadni a homályos vagy megkérdőjelezhető tanításokat, az eretnekségek könnyen becsúsznak és félrevezetik a hívőket.

A tekintélynek ez a nézete semmilyen módon nem bibliai jellegű. A Szentírás szerint a hívőknek joguk és kötelességük is megvizsgálni minden rájuk helyezett tant, és szembeszállni a tanítókkal, ha nyilvánvalóan tévednek. A Biblia azt mondja,

Kedves barátaim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok ki a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. ( 1János 4 :1)

Ne kezeld megvetéssel a próféciákat, hanem teszteld mindegyiket; ragaszkodj a jóhoz, utasíts el minden rosszat. ( 1Thesszalonika 5 :20-22)

Mert sok a lázadó ember, tele értelmetlen beszéddel és megtévesztéssel, különösen a körülmetélt csoport tagjai. El kell őket hallgattatni, mert egész családokat tönkretesznek azzal, hogy olyan dolgokat tanítanak, amelyeket nem kellene tanítaniuk – és mindezt tisztességtelen haszonszerzés céljából. […] Ezért fedd meg őket élesen, hogy egészségesek legyenek a hitben. ( Titusz 1 :10-11, 13)

Az Apostolok Cselekedeteinek írója valójában kedvezően emlegeti azokat a hívőket, akiknek időt szántak arra, hogy Pál apostol tanításait Isten Igéjével szemben ellenőrizzék (ApCsel 17:10-12).

A legjobb kommentár, amit valaha olvastam az Isteni tekintélyről, itt található . Nem próbálom meg újrafogalmazni az egész érvet, mert nem tenném igazságosan, de lényegében ennyi:

„Amikor Jézus a tekintélyről tanított, egy dolgot világosan mondott: nem a hatalom gyakorlásáról van szó. A nagy szolga. A legnagyobb a rabszolga” (Eric Pazdziora). Röviden, az istenfélő vezetést alázat és szolgaság jellemzi, nem tekintélyelvűség és titulusok.

2. probléma: A spiritualitás összekapcsolása spirituális lelkesedéssel és megnyilvánulásokkal

Nem tudom megmondani, hányszor hallottam ezeket a kijelentéseket a karizmatikus gyülekezetekben: „Ha nem beszélsz nyelveken, nincs benned a Szentlélek” (az Apostolok cselekedeteiből származó „kezdeti bizonyíték” tan). „Ha nem emeled fel a kezed vagy nem ugrasz az istentisztelet alatt, akkor nem rajongsz Krisztusért” ( Jelenések 3 :16-17 félreértelmezése). „Ha imádkoztál valamiért, de nem kaptad meg, az azért van, mert nem volt elég hited” ( János 14 :13-14 és Máté 18:19 ).

Ebben a bejegyzésben nem részletezem, hogy miért tévesek ezek az állítások. Ezek mindegyike megérdemel egy külön posztot, amiről a jövőben gondoskodok. Mindazonáltal azt illusztrálják, hogy a karizmatikus hívők mekkora hangsúlyt fektetnek a lelkesedésre és a Lélek megnyilvánulásaira. Azt kérte, hogy töltsenek be Szellemmel, de nem beszéltek nyelveken? Talán csak nem akartad eléggé. A nagymama nem gyógyult meg, amikor imádkoztál? Talán nem hitted, hogy meggyógyul.

Sok karizmatikus hívő mindig külső jeleket keres, hogy megerősítse hitét. Ha a jelek nem nyilvánulnak meg, megkérdőjelezik az ember Istennel való kapcsolatának erejét. A kevésbé kifejező hívők által érzett ítélkezés és ellenőrzés mértéke érzelmileg bénító lehet. Vannak, akik egészen a hamis prófétálásig vagy a nyelveken szólásig mennek, hogy beilleszkedjenek egy karizmatikus gyülekezetbe. És tapasztalatból mondom, hogy az ember bûnnel teli szívvel tud oltár körül táncolni.

A jelkereső tömegből megfeledkeznek arról, hogy a Lélek gyümölcse határozza meg az igaz hívőt , nem pedig az ajándékok. Igaz, a Biblia azt mondja, hogy „ezek a jelek követik azokat, akik hisznek” ( Mk 16:17-18 ), de ilyen jeleket hamis próféták is végezhetnek, hogy elvezessék az embereket ( Máté 24:24 ). Még az Antikrisztus és prófétája is csodákat tesz, hogy megtévessze a hívőket ( Jel 13 :11-14)! Ha a karizmatikusok mindig jeleket keresnek, hogy megerősítsék a spiritualitást, hogyan fogják felismerni a végső megtévesztést, amikor az megérkezik?

3. probléma: A gazdagság és az egészség összekapcsolása Isten kegyelmével

Sok karizmatikus rámutat olyan történetekre a Bibliában, amelyek „bizonyítják”, hogy Isten megáldja a lelkileg tisztákat természetfeletti egészséggel, gazdagsággal és védelemmel. Ábrahám. Salamon. József. Daniel. Munka. Egy homályos kis fickó az 1. Krónikákban, Jábez. Erőteljes hívők voltak, akik a helyes dolgokat mondták és tették, és sok pénzzel, vagyonnal és kecskével jutalmazták őket. Ezért mindig meg tudja állapítani, hogy ki ringatja az imaidőt, mennyi vigasz és áldás van benne.

Ezzel a mércével egyes karizmatikusok még Jézust sem tartanák túl spirituálisnak. A tanítványok sem voltak gazdagok. Valójában a Biblia hívei közül csak néhányat említettek jelentős gazdagsággal és könnyedséggel. Ez azt jelenti, hogy mindenki más kevésbé volt hű az evangéliumhoz? Azt hiszem, nem.

Az Ószövetségben az Isten ellen lázadókat néha elgyengítő betegségek vagy személyes tragédiák sújtották. Ez sok keresztényt arra késztetett, hogy elhiggye, hogy valahányszor valaki betegséget vagy nehézséget tapasztal, megbüntetik valamilyen bűnért. Ezzel a feltételezéssel teljesen figyelmen kívül hagyják a szentírást – ironikus módon, ugyanazt az írást, amely Jóbról beszél.

Jób csak azért élte meg a végső nehézségeket, hogy próbára tegye hitét. Az állatállományát lerohanták. A szolgáit meggyilkolták. Mind a 10 gyermeke, akiket szeretett, elpusztult egy szélviharban. Nem sokkal ezután egész teste kelésekben tört ki. Pénztelen maradt, betegen és hamuban ült. És a Biblia azt mondja:

Jób mindebben nem vétkezett azzal, hogy Istent rossz cselekedettel vádolta ( Jób 1:22 ).

Néha rossz dolgok történnek hűséges emberekkel. És a Jób 1:12 szerint ezek a rossz dolgok nem Istentől származnak, hanem a Sátántól. Ami igazán megdöbbentő, az az, hogy Jób barátai – mint egy csomó igazi fundamentalista – megjelennek Jób nyomorúságában, hogy megkérdezzék tőle, mit tehetett, hogy feldühítse Istent, ami miatt nyelvcsapást kapnak magától a Mindenhatótól ( Jób 42 :7-8 ). ). Nem tanulunk semmit a Szentírásból?

Ez az „egészség és gazdagság” doktrína tele van ostobaságokkal, amit egy következő bejegyzésben fogunk teljes körvonalazni, ígérem! A legnagyobb probléma azonban az, hogy ez sok hívőt habozásra késztet, hogy segítsen a rászorulóknak – még akkor is, ha az illető testvére Krisztusban –, mert azt feltételezik, hogy a rászorulók tévednek, és megkapják az igazságos desszertet. Nem tudom megmondani, hányszor voltam olyan gyülekezetekben, ahol felajánlást gyűjtenek egy utazó lelkésznek vagy egy diakónus gyermeknek, aki beiratkozik szolgálati iskolába, de nem olyan tagért, aki elvesztette a munkáját és nem tudja fizetni a jelzálogkölcsönt. . Az állástalan hívő csak egy imát kap Istenért, hogy csodálatos módon biztosítsa az alapokat. Helló! Miért kell a csoda, amikor már kéznél van a rendelkezés?!

A második legnagyobb probléma ezzel a tanítással éppen az, amit a magvető példázata leír: Amint a hívők nehézségekbe ütköznek, hitük elsorvad. Ha azt gondolnád, hogy mindent megteszel, hogy áldást kapj, de helyette csak betegséget és szegénységet kapnál, nem éreznéd, hogy becsaptak? Természetesen! Az egyháznak el kell mondania a teljes igazságot arról, hogy mit jelent Krisztust követni, nem pedig félrevezetni a hívőket üres életígéretekkel az Easy Streeten.

4. probléma: A jó megjelenésének túlhangsúlyozása

A keresztények szeretnek jól kinézni. És bőven van motivációjuk erre. A keresztény élete a végső példa a hitetlenek számára. Ha Jézus a válasz a pusztító, üres életmódra, miért akarna vagy kellene egy hívőnek részt vennie a világban zajló tevékenységekben – például orrgyűrű viselésében vagy R-filmek nézésében? Természetesen nem tennék. Szeretnének minél jobban elkülönülni egymástól. Szóval az elmélet mindenesetre megy.

Gyerekkoromban a gyülekezetben töltött időm nagy részét arról tanultam, hogyan kerülhetem el a gonoszság látszatát. Ne álljon a pletykalapok közelében az élelmiszerboltban. Ne viseljen térdnél hosszabb rövidnadrágot. Ne vágja le túl rövidre a haját (különben azt gondolhatják, hogy leszbikus vagy). Nincs piercing vagy tetoválás. Néhány smink és ékszer rendben van, de nem túl sok. Tilos inni vagy dohányozni. Nincs világi zene. Tilos úszni az ellenkező nemmel. Csak udvarlás vagy csoportos randevú. Áraszd ki az Úr örömét. Mondd sokat, hogy „ámen” és „halleluja”, és ajánld fel, hogy nyilvánosan imádkozz az emberekkel. És egyáltalán nincs káromkodás. A szabályok és elvárások listája megdöbbentő volt.

Körülbelül 9 éves koromban savanyú arckifejezéssel mentem be a templomba. Egy látogató miniszter megkérdezte, mi a baj. Azt mondtam: "Rossz a hangulatom." A válasza? „A keresztényeknek nincs hangulatuk. Mindig boldogok és elégedettek.” Úgy néztem rá, mintha most csírázott volna ki egy plusz fejet. Arra gondoltam: "Nos, valaki menjen el értesíteni anyámat, mert három különbözőben volt éppen ma."

Vannak szentírások, amelyek a gonosz elkerüléséről beszélnek. Ez magában foglalhatja a pletykamagazinok továbbadását vagy az éjszakai kluboktól való távolmaradást. De amit Jézus világinak definiált, az nem jelentett internetes chatszobákat, tengerparti kirándulásokat vagy elektromos gitárokat. Elsősorban a férfiak szívének állapota foglalkoztatta. És maga Jézus aligha aggódott saját megjelenése miatt mások szemében. Hiszen vámszedőkkel és prostituáltakkal evett!

Itt is az a probléma, hogy túlságosan a rossz dologra összpontosítunk. A legtisztább, legédesebb szagú, leginkább önkényes szabályokat betartó hívők közül néhányan a szemükig lehetnek titkos bűnökben. A mozi elkerülése nem tesz egy embert szentebbé vagy hűségesebbé a másiknál. Valójában a Biblia azt mondja,

Ezért senki ne ítéljen meg téged az alapján, hogy mit eszel vagy iszol, vagy egy vallási ünnep, egy újhold ünnepe vagy egy sabbat miatt. Ezek az eljövendő dolgok árnyéka; a valóság azonban Krisztusban található. […] Mivel Krisztussal együtt meghaltál e világ elemi szellemi erőinek, miért engedelmeskedsz annak szabályainak, mintha még mindig a világhoz tartozol: „Ne kezeld! Ne kóstolja meg! Ne érintse!"? Ezek a szabályok, amelyek olyan dolgokkal kapcsolatosak, amelyek a használat során elpusztulnak, pusztán emberi parancsokon és tanításokon alapulnak. Az ilyen szabályok valóban bölcsességnek tűnnek, önmaga által kikényszerített imádatuk, hamis alázatukkal és a testtel szembeni kemény bánásmódjukkal, de nincs értékük az érzéki engedékenység visszafogásában.[kiemelés tőlem]. ( Kolossé 2 :16-17,20-23).

Megmondom őszintén, hogy a karizmatikus gyülekezetekben eltöltött évek során EGYSZER nem hallottam ezt a verset a Kolossé levélben, amelyet a szószékről tanítottak. Szerintem ez nagyon sokatmondó.

Nemrég egy Facebook-bejegyzésben szembeszökő kinyilatkoztatásra bukkantam: a Sátán nem ad a hívőknek kirívó választást a jó és a rossz között. Választhat a jó és a jó látszata között. Milyen igaz!

Jézus korának farizeusai egészen a tudományig jónak tűntek. Böjtöltek és imádkoztak, és egyébként ragaszkodtak a judaista törvény minden betűjéhez. Jézus azonban „fehérre meszelt síroknak nevezte őket, amelyek kívülről gyönyörűek, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden tisztátalannal” ( Máté 23:27 ). A farizeusok nem éppen a helyi bordélyban ácsorogtak, vagy bárokban forgolódtak. Tehát mi tette őket bűnössé? Büszkeségük táplálása. Az igazságosság és a kegyelem megvonása másoktól. Extra szabályokkal terhelve a hívőket. A templomba hozott tizedekből és felajánlásokból sokat kell élni. Ismerős?

Jézus azt mondta: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat” ( János 14:15 ). Még mindig azt a parancsot keresem, ami azt mondja, hogy nem tudok hébe-hóba élvezni egy jó szivart.

Összegezve…

Mindezek a problémák egy mondatban foglalhatók össze: A tanítványság hiánya . A karizmatikus gyülekezetek gyakran annyira a jelek keresésére, az istenfélő megjelenésre, a tekintélyekhez való ragaszkodásra és a szabályok betartására koncentrálnak, hogy elfelejtik önmagukban és az új hívőkben meghonosítani Jézus tanításának alapvető igazságait. A hívőknek a Szentírásra kell alapozniuk, ha hitük fennmaradni akar ezekben az utolsó napokban. A Szellem megnyilvánulásait látni csodálatos. De azt hiszem, megengedhetünk magunknak egy kis időt az oltártól távol, hogy őszintén felfedezzük a szentírásokat. Ez az a „jó talaj”, amelyről Jézus beszél a Máté 13-ban.

Academic Kids

A karizmatikus és pünkösdi hit kritikája - Academic Kids

A karizmatikus egy gyűjtőfogalom, amelyet azoknak a keresztényeknek a leírására használnak, akik úgy vélik, hogy a Szentléleknek az első századi keresztény egyházban látott megnyilvánulásai, mint például a glosszolália, a gyógyítás és a csodák, elérhetők a mai keresztények számára, és ma is meg kell tapasztalni és gyakorolni kell őket.

A karizmatikus szó a görög charis (kegyelem vagy ajándék) szóból származik, amely a Bibliában a természetfeletti élmények széles körének leírására használt kifejezés (különösen az 1Korinthus 12-14-ben). [1]

Gyakran összekeverik a pünkösdizmussal (amelyet ihletett), a karizmatikus kereszténység kulcsfontosságú szempontokban különbözik: sok karizmatikus elutasítja a pünkösdizmus által a glosszoláliának adott elsőbbséget, elutasítja a pünkösdizmus egyes szektoraihoz gyakran kapcsolódó legalizmust, és új csoportok létrehozása helyett inkább a meglévő felekezeteikben maradnak (bár ez már nem olyan igaz, mint egykor volt, és a legtöbb házi gyülekezet szabadon használ karizmatikus ajándékokat).

A karizmatikus kifejezések nem kizárólagosak egyetlen felekezetre sem, és a karizmatikus teológia sem egyedülállóan protestáns. A katolikus egyházon belül egyre erősödő karizmatikus mozgalom van.

A pünkösdizmus az evangéliumi kereszténységen belüli sajátos mozgalom, amely a 20. század elején kezdődött. Ezt jellemzik a lelkes vallási összejövetelek és az a szilárd meggyőződés, hogy Isten felhatalmazhatja a keresztényt a győztes életre és szolgálatra a Szentlélek keresztsége által - amelynek bizonyítéka részben a nyelvbeszéd külső bizonyítékaiban található. A történelmi pünkösdizmus gyökerei a Szentség Mozgalomban és a második nagy ébredés újjászületésében vannak Amerikában a 19. század elején.

Újabban a neokarizmatikus kifejezést használták azoknak a pünkösdi jellegű élményekkel rendelkező csoportoknak a megjelölésére, amelyeknek nincs hagyományos kapcsolatuk sem a pünkösdi, sem a karizmatikus mozgalmakkal. A harmadik hullámot, amelyet C. Peter Wagner amerikai teológus alkotott meg, a nagyobb neokarizmatikus mozgalom részének tekintik, és többek között a szőlőskert mozgalomban az egyházak növekedése jellemzi. E cikk alkalmazásában ez az új mozgalom a karizmatikus terminológia alatt fog létezni. Ezekről a mozgalmakról és arról, hogy szerintük mi a részletesebb információ a megfelelő cikkekben található.

A kritika jellege A pünkösdi és karizmatikus keresztényeket és szervezeteket, akár tisztességesen, akár igazságtalanul, számos kritikának vetették alá mind a keresztény hiten belüliek, mind a nagyvilágban élők.

A karizmatikus és nem karizmatikus keresztények közötti vita több szinten zajlik. Az egyik fundamendális teológiai kérdés általában az, hogy az Újszövetségben leírt és Jézus, az apostolok és a korai egyházi vezetők által nyilvánvalóan széles körben használt karizmatika különleges adományozási korszak volt-e csak az újszövetségi időkre, vagy az ajándékok a keresztény egyháznak szóltak az idők során.

Egy időben (1958) a pünkösdiek az Evangelikálok Országos Szövetsége tagságának kétharmadát tették ki, és egyes becslések szerint még mindig az evangélikusság legnagyobb szegmensét alkotják. Ennek ellenére ma sok evangélikus nem szimpatizál a karizmatikus és pünkösdi mozgalmak hiedelmeivel és gyakorlataival. Az evangéliumi kritikusok úgy vélik, hogy a mozgalom eltért a Bibliától, és bibliaellenes gondolatokat tanít. A Cambridge-i Nyilatkozat, amelyet 1996-ban írtak a református evangélikusok, az evangéliumi mozgalom modern trendjeivel szembeni ellenállás kifejeződése, valamint a karizmatikus és pünkösdi hit által felvetett kérdések némelyike. Mivel a római katolikus egyházat az 1960-as évek vége óta befolyásolja a karizmatikus tanítás, a mozgalomon belül is vannak olyan kritikusok, akik azt állítják, hogy a katolikus karizmatikusok eltértek az egyház hagyományaitól és tanításától, és az egyház tekintélyét szubjektív útmutatással helyettesítették.

Mind a karizmatikus, mind a pünkösdi egyházak agresszíven evangelizálják a "nem hívőket", és bár más evangéliumi csoportok szándékos térítését elriasztják, más vallásokból toboroznak tagokat. Ezeknek a más vallásoknak a hívei is sértőnek találhatják a mozgalom tételeit a hitrendszerükre nézve, olyan módon, amely egyedülálló, és nem egyszerűen része annak az általános sértődésnek, amelyet a keresztény hit minden formájában találhatnak.

A társadalom általában kezdi megtapasztalni a mozgalmat is, és pszichológiai és viselkedési normák szerint kritizálta, a mozgásban az emberi viselkedés olyan kifejezéseit találva, amelyeket sértőnek találhatnak.

Maga a mozgalom is saját kritikusokat szült. A karizmatikusok és pünkösdiek legádázabb kritikusai közül sokan azok, akik vagy teljesen "feladták" a keresztény hitet, vagy némileg moderálták hitüket, hogy egyensúlyt teremtsenek abban, amit sértőnek látnak.

Az evangéliumi keresztények kritikái

A pünkösdi / karizmatikus hiedelmek számos kritikusa megtelepedett a tisztánlátási minisztériumokban, hogy előmozdítsa teológiai nézeteit. A kritika főbb területeit az alábbiakban ismertetjük. Felhívjuk figyelmét, hogy az evangéliumi kifejezés használata itt azokra a keresztényekre utal, akik újjászületettnek vallják magukat, de nem ragaszkodnak sok pünkösdi vagy karizmatikus hithez, nem pedig a tágabb közös meghatározáshoz. Ezek az evangélikusok valószínűleg református vagy diszpenzacionalista nézőpontból származnak.

Exegesis

Exegesis is the way in which Biblical passages are examined and interpreted. Although Charismatics and Evangelicals alike believe that the Bible can be understood and applied by all believers, Evangelicals are often critical of the way in which Charismatics (and Pentecostals) interpret and apply scripture.

This issue is a much larger one in modern society because it has to take into account modern ways and methods of interpreting written text. Evangelicals tend to take a Structuralist view of interpreting the Bible. This means that Biblical texts should be interpreted according to their literary type and takes into account the text's purpose, its audience and its historical and philosophical context. Moreover, an Evangelical will argue that a Biblical text can only be understood and applied in this manner, and that any departure from this will lead to a misinterpretation of Scripture. In this sense, Evangelicals believe that the Bible is like any other text in the manner in which you read it, but unlike any other text because its ultimate authorship is divine.

A karizmatikusok azonban kevésbé valószínű, hogy strukturalista megközelítést követnek a szentírás értelmezésében. Bár nem biztos, hogy elvetik az evangéliumi megközelítést, sok karizmatikus úgy véli, hogy a Biblia isteni szerzője lehetővé teszi, hogy szubjektívebb és olvasóközpontúbb módon értelmezzék. Sok szempontból érvelhetünk azzal, hogy a karizmatikusok nagyobb valószínűséggel posztstrukturalista vagy akár posztmodernista módon értelmezik a Szentírást. Így egy karizmatikus képes lesz arra, hogy a Szentírás egy versét kiragadja irodalmi kontextusából, és szubjektív módon alkalmazza. Ezt a megközelítést meg lehetne védeni azzal az érveléssel, hogy Isten irányító hatalmát nem korlátozhatják olyan emberi konvenciók, mint a szövegszerkezet. Továbbá, mivel Isten az, aki végigvezeti az egyént ezen az értelmezési folyamaton, érvelhetünk azzal, hogy ez egy felsőbbrendű értelmezési mód, mivel feltételezi, hogy Isten képes azonnali és világos útmutatást adni a keresztény embernek. Az evangéliumi értelmezési megközelítés azonban istenkorlátozásnak tekinthető, és túlságosan intellektuális és transzcendens istenképpel rendelkezik, nem pedig személyes és immanens istenképpel, amely a karizmatikus értelmezést jellemzi. Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy sok modern kori karizmatikus vezető túllépett ezen a szubjektív értelmező modellen, és valójában olyan dolgokat tanít, amelyek ellentétesek az ortodox keresztény hittel. Az a tény, hogy a karizmatikus mozgalomban ilyen sokféle hiedelem létezik (olyan hiedelmek, amelyek gyakran ellentétesek), az evangélikusok szerint bizonyítja, hogy egy ilyen értelmező modell hibás. Végül is az evangélikus azt mondaná: miért nem vezeti Isten következetesen népét?

A Szentírás karizmatikus és evangéliumi értelmezése közötti különbségre példa az 1Korinthus 2:4-5 gyors vizsgálata, amely azt mondja, hogy üzenetem és prédikációm nem bölcs és meggyőző szavakkal történt, hanem a Lélek erejének bemutatásával, hogy hitetek ne az emberek bölcsességén, hanem Isten hatalmán (NIV) nyugodjon.

Az egyik módja annak, hogy ezt a verset a karizmatikusok értelmezzék, az, hogy alátámasztja azt a hitet, hogy Isten a mi világunkban cselekszik, hogy csodákat tegyen. Ezért lehet azzal érvelni, hogy az egyházi gyűléseknek olyan alkalmakat kell tartalmazniuk, amikor Isten csodákat tud tenni. Másrészt a kizárólag az emberi megértés alapján végzett prédikációt az ebben a versben említett "bölcs és meggyőző szavaknak" lehetne minősíteni, és az ilyen prédikációnak nem szabad a keresztény találkozó középpontjában állnia. Ez az értelmezés alapvetően azt feltételezi, hogy Pál korinthusi szolgálata egyszerre volt prédikáló szolgálat és olyan szolgálat, amely természetfeletti megnyilvánulásokat tartalmazott. A karizmatikusok számára az a következmény, hogy mivel Pál ezt tette, a mai egyháznak is így kell lennie.

Egy másik módja annak, ahogyan ezt a verset a karizmatikusok értelmezhetik, arra a kifejezésre összpontosít, hogy "hogy a hitetek ne az emberek bölcsességén, hanem Isten hatalmán nyugodjon". Ez azt bizonyíthatja, hogy a kereszténynek nem csak a különböző érvekben vagy az intellektuális tudásban kell bíznia, hanem Isten tapasztalatibb ismeretében. Ezen érvelés alapján egyes karizmatikusok arra a következtetésre jutnak, hogy ezért nem számít, ha valaki nem ért egyet velük, vagy megkérdőjelezi őket a hitükben - bízhatnak személyes tapasztalataikban. Sok karizmatikus és pünkösdi egyaránt úgy véli, hogy minden szubjektív tapasztalat Isten objektív Igéjének tekintélye alá van vetve.

Az evangélikusok egészen másképpen értelmezik ezeket a verseket. A verset a Pál által elmondottakkal, különösen az 1:22-23. fejezettel összefüggésben kell értelmezni. amely azt mondja, hogy a zsidók csodálatos jeleket követelnek, a görögök pedig bölcsességet keresnek, de mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk: botlást a zsidóknak és ostobaságot a pogányoknak. A természetfeletti karizmatikus értelmezésének kritikusai azt mondanák, hogy ezek a versek ellentmondanak annak az elképzelésnek, hogy Pál szolgálata elsősorban csodák véghezviteléről szólt. 2:2 azért is fontos az evangélikusok számára, mert kijelenti, hogy elhatároztam, hogy semmit sem fogok tudni, amíg veletek voltam, kivéve Jézus Krisztust és őt, akit keresztre feszítettek. Így a Lélek hatalmának megnyilvánulása a 2:4-ben valójában a korinthusi olvasók megtérési élménye lehet, és "Isten hatalma" a 2:5-ben Jézus Krisztus halála és feltámadása. Az evangélikusok azzal érvelnek, hogy a szöveg értelmezésének ez a módja illeszkedik a strukturalista modellbe, mert a verseket történelmi és nyelvtani kontextusában veszi át. A karizmatikusok, sőt a pünkösdiek is ellenérvként érvelnének amellett, hogy egy ilyen értelmezés többet olvas be a szövegbe, mint amennyit egyértelműen kimondanak, és figyelmen kívül hagyja a történelmi kontextust - egy olyan kontextust, amelyet a Szentlélek dinamikája jellemzett, amely természetfeletti jeleken és csodákon keresztül nyilvánult meg. Továbbá, ha 1,22-23 a jelekre és csodákra való támaszkodás elítélése, akkor ugyanúgy elítéli az evangélium túlságosan intellektualizált megközelítését.

Ki kell emelni, hogy a "hibás" exegézisre vonatkozó állítások nem olyan kritikák, amelyeket kizárólag a karizmatikusokra lehet alkalmazni. A karizmatikus keresztények és vezetők számára teljesen lehetséges, hogy megértsék és alkalmazzák a bibliai szöveget olyan módon, amely elfogadható a strukturalista megközelítés számára (és így megfelel annak az értelmezési keretnek, amelyet sok evangélikus tart). Az is teljesen lehetséges (sőt, valószínűleg nagyon gyakori), hogy sok evangélikus maga is bűnös a "hibás" exegézisben. Az evangélikusok azonban azzal érvelnek, hogy ez a jelenség sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő egy karizmatikus egyházban, mint egy evangélikus egyházban. Másrészt a karizmatikusok és a pünkösdiek úgy vélik, hogy az evangélikusok igazságtalanságot követnek el a Szentírással szemben azáltal, hogy olyan értelmezéseket kényszerítenek ki, amelyek megerősítik az úgynevezett prekoncepciós szeccácionalista következtetéseket - inkább a tapasztalaton, mint a szöveg üzenetén alapuló ötleteket.

The Latter Rain Movement was a religious movement that was prevalent in American Pentecostal churches in the 1940s and 1950s. Led by William M. Branham and others, it taught that the Five-fold ministry would be returned (including prophets and apostles), that special Christians would arise who would have supernatural powers (the Manifest Sons of God), and that specially ordained "overcomers" would rise to political power and take over secular institutions in the name of God (Kingdom Now theology). This movement denied some of the more Fundamentalist teachings such as the Rapture, and also held to Jesus-only doctrines popularized by Oneness Pentecostalism.

The US Assemblies of God declared the movement heretical but its teachings remained influential for some years. [2]

There appears to be evidence that suggests that, since 1975, Charismatics have engaged in fellowship with all Christians who have had the same religious experiences as they had - which included both the traditional Pentecostals and the Latter Rain movement. As a result, both the Pentecostal and Charismatic movement presently share a great deal in common theologically, and this has come from a resurgence in Latter-rain teaching in both movements.

Evangelicals and traditional Pentecostals would still argue that the teachings of the Latter Rain movement were heretical. There is evidence to suggest that, while the term "Latter Rain" is not associated with modern Charismatic and Pentecostal theology, the teaching certainly is.

Oneness Pentecostals Main article Oneness Pentecostal

An offshoot of the Pentecostal movement, Oneness Pentecostals believe that there is one God with no essential divisions in His nature (such as a trinity) . He is not a plurality of persons, but He does have a plurality of manifestations, roles, titles, attributes, or relationships to man. Furthermore, these are not limited to three. Whereas Trinitarian Christianity teaches that God is existent in three Persons, Oneness doctrine states that there is only one member of the Godhead, namely Jesus. He is the incarnation of the fullness of God. In His deity, Jesus is the Father and the Holy Spirit.

The rejection of the trinity has also been called Sabellianism, or modalism, and is considered heresy by most evangelicals and those within the Charismatic and Pentecostal Movement.

These churches are sometimes known as Pentacostal churches - the difference in spelling being an indicator.

Sola scriptura

Az evangéliumi keresztények egyik problémája a karizmatikusokkal és a pünkösdiekkel a Biblia helye a tekintély szempontjából. A legtöbb karizmatikus és pünkösdi keresztény egyetért abban, hogy a Biblia isteni ihletésű, és emberek írták a Szentlélek felügyelete alatt. Ezt a meggyőződést az evangélikusok is vallják, és az egyetértés számos pontjának egyikeként szolgál. Sok evangélikus azonban úgy látja, hogy a Biblia nemcsak isteni ihletésű, hanem isteni szempontból is elégséges - hogy a Biblia minden, amire a keresztényeknek szükségük van ahhoz, hogy Isten vezesse és a keresztény hit szerint éljen. A protestáns reformerek ezt Sola scripturának nevezték. Úgy tűnik, hogy ezt a nézetet támasztja alá a 2Timóteus 3:16-17, amely kimondja, hogy a szentírások nemcsak "Isten lehelt", hanem "alaposan felkészítik" a hívőt minden jó munkára - az elképzelés itt az, hogy az "alaposan felszerelkezve" egyet jelent az elégségességgel. A pünkösdiek és a karizmatikusok viszont közvetlen útmutatást várnak a Szentlélektől álmok, látomások és különféle más szubjektív tapasztalatok formájában. Az a tény, hogy sok bibliai alakot (például Noét, Mózest, Dávid királyt, Jézust, Pétert, Pált és így tovább) közvetlenül Isten vezetett, úgy tűnik, alátámasztja azt a hitüket, hogy Isten szubjektív tapasztalatokat használhat és fog felhasználni népe irányítására.

Sok keresztény hiszi, hogy a Biblia végső szerzője maga Isten. Az evangélikusok kritizálták az útmutatásnak ezt a megközelítését, mert először is azért, mert a közvetlen útmutatást a Biblia leírja, nem jelenti azt, hogy azt a keresztény életre írják elő, másodszor pedig, mivel az egyén szubjektív tapasztalatokra támaszkodik, hogy Isten irányítsa, kísértés van arra, hogy kizárólag ezekre támaszkodjon a keresztény élet megéléséhez - egy olyan folyamathoz, amely elveszi a hívőt a Bibliától, mint olyan eszköztől, amellyel Isten beszél. Sok evangélikus foglalkozott azzal, amit a mozgalomból eredő "félrevezető" vagy "hamis" tanításnak tart - olyan tanításokkal, mint a hit szava (jólét), a torontói áldás és a jelek és csodák, mint példa erre. Sok evangélikus a népszerű televangelistákat (például Benny Hinn, Marilyn Hickey és Kenneth Copeland, hogy csak hármat említsünk) a legjobb esetben is súlyosan félrevezetettnek, a legrosszabb esetben pedig sátáni ihletésűnek bélyegezte. Az igazat megvallva, sok pünkösdi és karizmatikus nem tartja be ezeket a tanításokat, ami jelzi a kritika összetettségét ezen a területen. Az evangélikusok számára azonban a szubjektív tapasztalatra való túlzott támaszkodás, mint olyan eszköz, amellyel Isten vezet, a bibliai tudás alacsonyabb szintjeihez vezet. Ez szerintük elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a keresztényeket olyan emberek és mozgalmak befolyásolják, akik furcsa és félrevezető tanokat tanítanak és hirdetnek.

Bár úgy tűnhet, hogy egyértelmű polarizáció van a Biblia útmutatása és a tapasztalat szerinti útmutatás között, a legtöbb evangélikus és pünkösdi elfogadja a kettő kombinációját - az evangélikusok elfogadják a közvetlen tapasztalat valamilyen formáját (mindaddig, amíg az nem mond ellent a Bibliának), és a pünkösdiek elfogadják a bibliai tekintély bizonyos szintjét (mindaddig, amíg ez nem akadályozza meg Istent abban, hogy közvetlenül vezessen).

Folyamatos kinyilatkoztatás: Mi a nagy baj?

Nyelveken szólás

Egyes pünkösdiek úgy vélik, hogy a nyelveken szólás a Szentlélekben való keresztség közvetlen eredménye, és hogy azok a hívők, akik nem esnek át Isten e munkáján, képtelenek megtapasztalni a kereszténység teljességét. Ezzel szemben a karizmatikusok elfogadják, hogy a nyelvbeszéd érvényes keresztény élmény, de más pünkösdiekhez hasonlóan nem mindig fogadják el, hogy a Lélekben való keresztség automatikusan a nyelvbeszédhez vezet.

Az evangélikusok általában úgy vélik, hogy a Szentlélek-keresztség a megtérés pillanatában történik - ebben az értelemben minden keresztényt megkeresztelt a Szentlélek, és a keresztény hitben nincs "kettős szakasz". Kétféleképpen kérdőjelezik meg a nyelvbeszéd érvényességét is. Az első az, hogy azt állítsuk, hogy a nyelvek csak az első századi egyháznak szóltak, és hogy a próféciákkal együtt "elhunyt" (1Kor 13,8-10). A második az, hogy a nyelveket Xenoglossia-ként azonosítsuk (egy másik emberi nyelv természetfeletti beszéde, amelyet az ApCsel 2: 1-13 jegyez fel.), ami állítólag nem az, ami ma a pünkösdi vagy karizmatikus keresztényekben megnyilvánul.

Azonban az a meggyőződés, hogy a próféciák és a nyelvek "elmúltak", ahogy néhány nem karizmatikus evangélikus állítja 1Kor 13,8-10 azt mondja, a karizmatikus keresztények megkérdőjelezik. Azt mondják, hogy bár a Szentírás a tévedhetetlen tekintély az életünkben, az ember nem tökéletes, és ezért az ember nem tudhat mindent Istenről bűnös állapotában (I. Kor. 13: 8-10). Ez az érv nem azt jelenti, hogy a karizmatikusok úgy vélik, hogy a Szent Biblia nem elegendő, tévedhetetlen tekintély egy keresztény életében. Hevesen védelmezik a Szentírás tévedhetetlenségének tanát. Ez alatt azonban azt értjük, hogy amíg a földön van, az ember nem ismerheti meg Istent teljes egészében. Isten végtelensége és az emberiség végessége miatt ez nem lehetséges. A karizmatikus keresztény úgy véli, hogy amikor Istennel vannak, miután a bűn megsemmisült, és minden hívő feltámadt, és fizikai testük megszabadult a bűn és a halál szorításából, akkor eljön a "tökéletes", és a Lélek ajándékaira már nem lesz szükség. Röviden, a karizmatikusok úgy vélik, hogy ez a szakasz a keresztényre utal, nem pedig a Szentírásra. A "tökéletes" kifejezést úgy értelmezik, hogy az a keresztény újjászületett állapotára utal a mennyben.

Az istentisztelet

A kritikusok azzal érvelnek, hogy a karizmatikus istentiszteletek hamis érzelmeknek vannak kitéve. Azzal érvelnek, hogy az istentisztelet minden aspektusának nemcsak a Bibliában meghatározott irányelveket kell követnie, hanem a Szentírás helyes értelmezését is szem előtt kell tartani.

A pünkösdi és karizmatikus egyházakban az istentisztelet nyilvános kifejezése általában energikusnak és intenzíven személyesnek mondható, gyakran egy sajátos zenei stílussal kísérve, amely magában foglalhatja a fekete pünkösdi templomok evangéliumi zenéjét és a Hillsong Church kortárs istentiszteleti zenéjét.

A 21. század elején számos karizmatikus egyház olyan kortárs istentiszteleti stílust fogadott el, amely nagy hangsúlyt fektet a "felemelő" zenére, valamint az ismétlődő és egyszerű szövegekre. Azok a karizmatikus egyházak, amelyek magukévá tették a transzformációt, valószínűleg olyan istentiszteleti stílussal rendelkeznek, amely tükrözi ezt a teológiai álláspontot.

Hiányzó kép Pentecostals_Praising.jpg A pünkösdi istentisztelet gyakran spontán, érzelmes, gátlástalan és őszinte. Az evangélikusok számos kritikát fogalmaztak meg a karizmatikus istentisztelettel kapcsolatban.

Az egyik fő kritika az, hogy túlhangsúlyozzák az istentisztelet szubjektív élményét, nem pedig bármely objektív tapasztalatot, amely a Bibliában találja meg az alapját. Az evangélikusok, különösen a református háttérrel rendelkezők, azzal érvelnek, hogy az istentiszteletet annak kell szabályoznia, amit Isten a Szentírásban kinyilatkoztatott. Eközben a pünkösdi vagy karizmatikus hívő nagy valószínűséggel rámutatna arra, hogy az Isten bibliai természetének szubjektív megtapasztalására való összpontosítás meglehetősen érvényes.

Additionally, many Reformed Evangelicals place a great emphasis upon the centrality of the Gospel and the Word of God throughout public worship. This means that the Bible is publicly read during worship, that the congregation is exposed to carefully researched Expository preaching on a regular basis, and that all songs and hymns are clearly biblical and Christ-focused. By doing this, Reformed Evangelicals believe that the Holy Spirit will be working in the lives of all people present - and that such a work of the Spirit cannot necessarily be recognised by a subjective feeling or any visible, measurable occurrence.

By contrast, Charismatic worship does not necessarily involve a public reading of scripture, nor would the preaching be based upon a systematic explanation of a Biblical text. Evangelicals have often criticised Charismatic preaching for misunderstanding the Bible, with many preachers allegedly guilty of inaccurate exegesis. Since Charismatics have a higher regard for personal experience, preachers can often use their own subjective experiences, or even what they consider to be direct guidance from God, as the basis of their teaching. Since many Evangelicals see Scripture as divinely sufficient, they find such Charismatic teaching problematic.

Charismatic song lyrics, although simple and honest, may not necessarily be Biblical in their content. Some evangelicals have even (either fairly or unfairly) labelled such songs as having "Jesus is my boyfriend" lyrics. Evangelicals argue that any Christian hymn or song should be explicitly Biblical in nature, and focus upon what God has done rather than on what we feel about God. For the Evangelical, "Declaring God's praise" involves singing and preaching about God's divine characteristics, such as his omnipotence, omnipresence, providence as well as his love for his people in sending Jesus Christ to die on the Cross as a sin substitute. Hymns and Songs that explain the person and work of Jesus Christ are also important to Evangelicals.

A simple (but not always accurate) assertion that Charismatics make about differences between themselves and Evangelicals is that they focus on worship while Evangelicals focus on teaching. While this assertion has some truth in it, it fails to recognise that, for the Evangelical, bible teaching forms an integral part of true worship. In his book Engaging with God,[3] Evangelical author David Peterson[4] asserts that true worship involves the church approaching God in worship on God's terms, and that God himself is engaging with his people during the ekklesia (gathering) as his Word is read and explained, and as the Gospel is proclaimed.

But while Evangelicals will criticise Charismatic worship as being too subjective and shallow, Charismatics will criticise evangelical worship as being too impersonal, unemotional and intellectual.

Criticisms from Catholic and/or Orthodox Christians The Catholic and Orthodox churches would agree with the basic belief that the manifestations of the Holy Spirit seen in the first century Christian Church, such as glossalalia, healing and miracles, are available to contemporary Christians and ought to be experienced and practiced today. Many stories of the saints include examples of these things occurring throughout the history of Christianity. It is often believed that God can and does work such miracles both through the normal exercise of the sacraments of the Church, and at times in unexpected ways. However, they also believe that such miracles would not and should not generally be disruptive to the prayers of the assembled church, believing instead that all things should be done "decently and in order."

Criticisms from other religions Criticisms from society generally Faith Healing The following articles are useful in examining the possible reasons why Faith Healing in Charismatic churches continues to be popular.

Faith Healing Correlation implies causation (logical fallacy) Post hoc ergo propter hoc Regressive fallacy Prosperity and Faith Many Charismatic and Pentecostal churches champion the idea that God will materially bless those who love and serve him. In order to prove this assertion, many examples and testimonies exist within these churches that appear to validate this belief.

Since Charismatic and Pentecostal churches exist within growing market economies, the belief that God will bless you if you "go out" in faith simply produces an environment of entreprenurial risk-taking. If this environment develops enough, the church community will eventually produce successful businessmen and -women (not to mention a number of business failures). The presence of these people within the church therefore only validates the assumption. Thus the belief that God blesses certain people materially could actually be a logical fallacy.

Religious ecstasy

as a psychological phenomenon

The stereotypical worship service that is prevalent amongst many Charismatic and Pentecostal churches involves repetitious phrases uttered during emotionally uplifting music, the raising of hands and the closing of eyes, an open and willing attitude to the "presence of God", a dependence and focus upon the preacher or worship leader who himself/herself is acting and speaking in an emotionally charged way. This sort of experience is common amongst many non-Christian religious adherents and has been described as Religious ecstasy.

Therefore, it could be argumed that Charismatic and Pentecostal churches that exhibit these features are only reproducing a psychological phenomena that is common to humanity regardless of their religion, rather than engaging in an entirely unique Christian activity where a supernatural force is present in the gathering. That this phenomena can be exhibited in a group of people engaging in a common religious activity actually makes this explanation more likely.

Charismatic and Pentecostal manifestations such as Speaking in Tongues, being Slain in the Spirit, the laughing and crying caused by the Toronto blessing and the placebo effect of Faith healing can all be explained by the prevalence of Religious ecstasy in these gatherings.

Word of Faith theology An examination of Word-Faith theology seems to match the experience of those who advocate Neuro-linguistic programming as a form of behaviour modification. Thus Charismatics and Pentecostals who "succeed in life" due to this brand of theology may only be replicating the efforts of secular proponents like Anthony Robbins.

Criticisms from within the Pentecostal / Charismatic movement Authoritative leadership Some people tend to follow the leaders within these movements from a motivation of either loyalty or a belief the leaders are anointed (chosen by God to be a spiritual leader). This could create problems as many will often believe what the leaders say and tend not think critically through these issues. Objective biblical and theological research may quite often be discouraged. The leaders may often wield enormous power within their churches and often try to harness this power for good; Many former Charismatics would argue, however, that this power has no Biblical basis.

At an even deeper level, the issue becomes goes back to authority and guidance. Charismatic and Pentecostal leaders will often claim the bible as their final authority in all matters of faith and life. Many former Charismatics would argue, however, that when these leaders believe the Holy Spirit is speaking directly to them, this often becomes the final authority. It really comes down to which view of God's guidance has greater emphasis - personal experience or the Bible.

Psychological Abuse See also: Psychological abuse

Sok egykori karizmatikus és pünkösdi panaszkodott arra, hogy indokolatlan pszichikai nyomást és bántalmazást tapasztaltak korábbi egyházaik részéről. Azok az egyháztagok, akik nyíltan panaszkodnak az egyházra vagy a vezetésre, vagy vitatják a döntéseket, ki vannak téve ennek a visszaélésnek, mert veszélyt jelentenek az egyház vezetésére és stabilitására.

Egyes szervezetek azzal érvelnek, hogy ez a visszaélés a mozgalom endemikus, és számos kérdés együttes eredménye. Ezek közé tartozik a gyors számszerű növekedés; tanulatlan lelkészek; anti-intellektuális attitűd; a rend és az erős vezetés szükségessége; az a hit, hogy Isten különleges módon bánik az egyházzal; az elszámoltathatóság hiánya; és az eltérő vélemények elnyomásának szükségessége.

Ki kell azonban emelni, hogy sok embert vonz a karizmatikus és pünkösdi mozgalom, az a valódi szeretet és gondoskodás, amelyet ezekben az egyházakban az egyének tanúsítanak. Ezért téves azt feltételezni, hogy a mozgalom minden egyháza természeténél fogva bántalmazó. Az is téves, ha azt feltételezzük, hogy a pszichikai bántalmazás csak ezekre az egyházakra jellemző, és hogy más egyházak, beleértve az evangélikusokat is, mentesek tőle.

Bár ez a szeretet és gondoskodás valódi lehet, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyház valamilyen módon nem bántalmazó. Sok karizmatikus és pünkösdi egyház a közösségi megerősítés jelenségét mutatja, amikor a közösség hite valakiben vagy valamiben olyan erős, hogy még az ellenkező empirikus bizonyítékokat is figyelmen kívül hagyják. A másként gondolkodót tehát az egyházi közösség kiközösítheti, annak ellenére, hogy ésszerű és objektív nézőpontja van. Alternatív megoldásként a másként gondolkodó dönthet úgy, hogy megtartja magának fenntartásait, így a csend spirálját hozza létre.

†

Bár ezekben az egyházakban voltak az agymosáshoz hasonló esetek, az ilyen szélsőséges tevékenység valójában meglehetősen ritka. Ennek ellenére két hírhedt mozgalom is a pünkösdi-karizmatikusokban gyökerezett:

• Isten gyermekei az 1960-as években a Jézus-mozgalomból fejlődött ki, amely szorosan kapcsolódott a karizmatikus mozgalomhoz,
• a tömeges öngyilkosságba torkolló Népek Temploma (The People's Temple) (→ Jim Jones) az 1950-es években erősen befolyásolta a pünkösdi mozgalom.

Teológiai ösztöndíj Néhány korábbi karizmatikus azon a véleményen van, hogy elismert pünkösdi és karizmatikus teológusokat nagyon nehéz találni, és hogy a mozgalom nagymértékben függ az evangéliumi vagy református háttérrel rendelkező t†udósoktól bármilyen kezdetleges hiedelem megfogalmazásában. A pünkösdi mozgalom első éveiben ez az értékelés igaz lehetett, mert a mozgalom formálódó éveiben a pünkösdiek inkább hitük gyakorlására és küldetésükben való részvételükre kaptak lehetőséget, mint teológiai reflexióra. Az utóbbi években azonban a pünkösdiek sokkal ügyesebbek lettek teológiájuk átgondolásában és megfogalmazásában. A pünkösdi, karizmatikus és neokarizmatikus teológusokkal kapcsolatos további információkat a Megújítási teológusok tartalmazza.

18 danger

https://www.scionofzion.com/18dangers.htm Ken Matto Kenneth Bruce Matto · May 1, 1953 - January 9, 2022

(ApCsel 2,1-4 KJV) {1} És amikor pünkösd napja volt teljesen eljöttek, mindnyájan egy helyen voltak. {2} És hirtelen ott jött egy hang az égből, mint egy rohanó hatalmas szél, és betöltötte az egész ház, ahol ültek. {3} És megjelentek nékik a szegfű nyelvei mint a tűz, és mindegyikre ráült. {4} És mindnyájan tele voltak a Szentlélek, és más nyelveken kezdett szólni, ahogyan a Lélek adta nekik kijelentés.

Valószínűleg nincs nagyobb templombontási mozgalom a világban, mint a karizmatikus mozgalom inváziója az egyházba. Összes meg kell tenni, hogy lássuk, mennyire gonosz ez a mozgalom, az, hogy megnézzük a tévét minisztériumok, például a TBN vagy az Inspiration Network, majd hallgassanak néhány pillanatig a büntetlenül köpködő hazugságokra és hamis tanításokra. Ha hallgat egy Karizmatikus prédikátor, és hasonlítsa össze tanításait a Bibliával, látni fogja, hogyan finom ez a mozgás. A következő verset Sátán arra használta, hogy megkísértse és megtéveszteni Évát:

(Gen 3,1 KJV) Most a kígyó finomabb volt, mint bármelyik annak a mezőnek a fenevadja, amelyet az ÚRISTEN teremtett. És monda az asszonynak: Igen, monda-e Isten: Ne egyetek a kert minden fájából?

Figyeld meg azt a kijelentést, amelyet Sátán használ: "Igen, van Istene – mondta." Sátán kétségbe vonta Éva elméjét azzal kapcsolatban, hogy mi is volt valójában Istennel - mondta neki. Zavaros kijelentést tett elé, hogy rajzolhasson egy olyan párbeszédbe, amelyben elveszíti, és végül az egészet belemeríti az emberi faj bűnbe és kárhozatba süllyedt. Ugyanezt az elvet szeretném alkalmazni a a karizmatikus mozgalom tanításai.

Igen, azt mondta-e Isten, hogy azt akarja, hogy mindenki meggyógyuljon betegség?

Igen, azt mondta-e Isten, hogy mindenkit gazdagnak akar?

Igen, azt mondta-e Isten, hogy parancsolhatunk angyaloknak?

igen, azt mondta-e Isten, hogy látomásokat fogunk kapni?

igen, azt mondta-e Isten, hogy nyelveken kell szólnunk?

igen, azt mondta-e Isten, hogy soha nem zárta le a kánont?

igen, azt mondta-e Isten, hogy próféciákat fogunk kapni Őt a Biblián kívül?

Igen, azt mondta-e Isten, hogy képesek leszünk látni és leadni ki démonok?

Ha kutattad vagy kutatni fogod a Szentírást, akkor megtalálod A fenti kérdések egyikére sem lehet igenlő választ adni. S A "karizmatikus" szó a "karisz" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "a ajándék." Ez a "kegyelem" mögöttes szava is. Van még egy szó a "karizmatikus" és a "karizma" kifejezéssel kapcsolatos, ami ajándékot, kegyelmet vagy szívesség. Tehát a "karizmatikus" alapvető jelentése az, aki ajándékokkal van felruházva. Ez a szó minden keresztényt leír, mivel minden keresztény kapott egy törvényes lelki ajándék vagy ajándékok. A karizma nem dedikált szó azok számára A jelek és csodák evangéliumában valójában hamis ajándékokat sugároznak, amelyek nem felel meg a karizmatikus valódi jelentésének a kereszténysel szemben, hanem mint a szodomiták, akik ellopják a "meleg" szót, vagy a római egyház ellopja a szót "katolikus".

Ez egy világméretű mozgalom

Ha van ennek a mozgalomnak egy fő tétele, akkor az a tény, hogy ez a mozgalom világméretű. Bármely országba mehetsz, és találjon több jelet és csodát az egyházakban, mint a normál egyházak. Ezek általában a templomok, ezres látogatottsággal. Istennek ez az ítélete az egyházra jól beágyazódott az egész világon, és jelzi azt a tényt, hogy nagyon közel vagyunk a vég.

Minden egyházra hatással van a tanítása

Nincs olyan egyház a világon, amelyet ne érintene ezt az ítéletet. Még a római egyház is hozzáadta minden jelenlegi eretnekségével egy másikat a katolikus karizmatikus mozgalommal. Minden egyház és a felekezeteket megérintette ez a mozgalom. Nincs egy templom amely nem foglalkozott a nyelveken szólás kérdésével, akár megbeszéléssel, akár elfogadással, vagy elutasítás.

Minden keresztény belekeveredik a konfliktusba - pro vagy becsap

A földön minden keresztényt bevontak a csatába mivel a nyelvek világméretű jelenség. Nem ismerek olyan keresztényt, akinek nem nézett szembe valamilyen módon a nyelvek csapásával. Úgy tűnik, évekkel ezelőtt elmentünk egyház, hogy imádjuk Istent és tanuljunk róla, de jelenleg csatasorokkal megyünk vontatva és védekezésünk készen áll a támadásra. A végeredmény az, hogy egyesek behúzzák és megtévesztik, mások pedig felállnak, és valószínűleg kiteszik őket.

Nagy pénz - A médiaminisztériumok vagy alkalmazkodnak, vagy szembesülnek Pénzügyi tönkremenetel

Az igaz evangéliumot nikkelből és fillérekből finanszírozzák, míg A nyelveken szóló evangéliumokat dollármilliárdokból finanszírozzák. Ha észreveszi a nagyobb hálózatok, nehéz lesz megtalálni a nem karizmatikus Minisztériumok. A nagy médiaminisztériumoknak továbbra is szorgalmazniuk kell az ízlést evangéliumot, így a pénz továbbra is befolyik. Ha egy szolgálat az igaz evangéliumot tanítja, Általában nem támogatja őket elég hallgató ahhoz, hogy az adásban tartsák őket.

A végidő próféciájához kapcsolódik

A földi lét utolsó napjaiban az egyháznak ne úgy tekintsenek Izraelre, mint a prófétálás forró ágyára, hanem az egyház. Az egyház hitehagyása a kulcsa a végidei próféciának, és ahol A prófétai órán vagyunk. Az egyik legfontosabb rész, hogy a nyelveken szólás használja az 1Korinthus 14-et annak bizonyítékaként, hogy a nyelvek a mai napra szólnak. Mégis vannak 2 vers van ott, amelyek időkeretet (nem dátumot) adnak nekünk a prófétai órán és ezek a 21. és 22. versszakok.

(1Kor 14,21-22 KJV) A törvényben meg van írva, A férfiakkal más nyelveken és más ajkakon fogok szólni ehhez a néphez; és mégis mindenkinek hogy nem fognak engem meghallani, mondja az Úr. {22} A nyelvek tehát a jel, nem azoknak, akik hisznek, hanem azoknak, akik nem hisznek: hanem prófétálnak nem azokért szolgál, akik nem hisznek, hanem azokért, akik hisznek.

Ezek a versek az Ézsaiás 28-ból származnak, ahol Isten megjövendöli, hogy Júda fogságba fog esni azok által, akik nem beszélik a nyelvüket. Ban más szóval, egy idegen hatalom fogságba fogja venni őket. Miért tette ezt történik? Isten folyamatosan küldte saját népének prófétáit a Izráel és Júda azonban nem hallgatott azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a A próféták adták őket, és folytatták hitehagyásukat, és a végeredmény az lett fogság.

Mi köze ennek a mai egyházhoz? Óta az 1800-as évek végén az egyház folyamatosan elfogadta a hamis elméleteket, tanok, bibliai változatok stb., amelyek az egyház hajótörését okozták a 20. századtól egészen a 21. századig. Mivel az egyház úgy döntött, hogy maradjon hitehagyott, Isten idegen hatalmat küld az egyház meghódítására. Most hagyjuk feltesszük a kérdést: mi lenne idegen hatalom Isten királysága számára? A a válasz nyilvánvaló, a Sátán Királysága. Ezért Isten megengedi a Sátánnak hogy bejöjjenek az egyházakba, és saját belátásuk szerint semlegesítsék az igaz evangéliumot. Ban 1 Korinthusbeliek 14:22, Isten azt mondja nekünk, hogy a prófétálás azoknak szól, akik hisznek. Más szavakkal, az igaz keresztény megelégszik és Isten igaz szavával táplálkozik, amikor hallják, hogy prédikálják. Azok, akik nem üdvözülnek, nem lesznek elégedettek a Isten igaz szavának tanítását és hirdetését, inkább egy jel, mint egy nyelv, amelyről Isten azt mondja, hogy a hitetleneknek szól. A nagy zuhanás hát úton van.

A karizmatikus mozgalom rövid története

A nyelveken szólás (ami legitim nyelveket jelent) Pünkösd és folytatódott az első század végéig. Amikor a könyv A kinyilatkoztatás teljes volt, minden istentől származó szóbeli és vizuális kinyilatkoztatás megszűnt és ahogyan most hallunk Istentől, az Ő Igéjén keresztül történik, amelyet a Szentlélek az értelmünknek.

A második században volt egy egyházi atya, akit Montanus, aki azt hitte, hogy a nyelvek nem szűntek meg, és ezért átadta ezt hitet követőinek.

Annak ellenére azonban, hogy a hit létezett, megmaradt leigázták, mert Isten még nem tervezte, hogy felhasználja az egyház megítélésére. Valójában ez a 20. század elejéig visszafogott volt. Voltak elszigeteltek nyelveken szólások előfordulása Új-Angliában már 1854-ben, 1879-ben egy Arkansasban Szentségi prédikátor, W. Jethro Walthal, 1890-ben Daniel Awrey Delaware-ben, Ohio, 1899-ben egy C.M. Hanson nevű prédikátor a Minnesota állambeli Daltonból, 1901-ben ott a Bethel Bible College-ban a nyelveken szólás jelensége volt.

Aztán 1906-09-ben Sátán megmozdult a Azusa Street Misszió Los Angelesben, Kaliforniában. Ennek a nehéz nyelvnek az eredménye a beszéd széles körben elterjedt Amerikában és a világon. Prédikátorok és az emberek Amerika minden tájáról jöttek, és visszavitték a mérget a templomaikba és városrészek. 1914-ben Sátán megtette második lépését ennek megszervezésében hitehagyás, mely Isten Gyülekezeteinek megalakulásához vezetett. 1916-ban négy megkülönböztetésük és nyelvük és a Szentlélekben való keresztség kettő közülük. Valójában az alapvető igazság nyilatkozatában, a 7. számban, ők azt állítják, hogy a Szentlélekben való keresztség volt a normális tapasztalata mindenkinek a korai egyház. Hol van erre a bibliai bizonyítékuk? Nem beszélnek a hívőnek, aki üdvösségkor megkeresztelkedik a Szentlélekben, ők nyelveken szólva.

Annak ellenére, hogy a nyelvek elterjedtek az USA-ban a A 20. század elején még nem fogadták el a fővonalbeli egyházakban és ezért közönségük még mindig meglehetősen kicsi volt a Keresztény lakosság. Aztán az 1960-as években, amely az erkölcsi, szellemi és politikai dekadencia, a nyelveken szólás mozgalma eszkalálódni kezdett, és futótűzként terjedt, és még a fővonalbeli egyházak is elfogadták a nyelveket mint Isten által adott legitim keresztény tapasztalat.

Aztán az olyan minisztériumok fejlődésével, mint az Orális Roberts, E.W. Kenyon, Jimmy Swaggart, Jim és Tammy Baker, Pat Robertson, Kenneth Hagin és Ken Copeland nemzetközi ismertséget adott a nyelvek mozgalmának és ez volt minden, amire szükség volt ahhoz, hogy a természetes ember hiszékeny természete elvigye fölött. E hamis prédikátorok tanításaiból fakadt sok több nyelvvel rendelkező egyház és felekezet, olyannyira, hogy szinte minden egyház Ami ma alakult, az egy nyelveken szólás.

A KARIZMATIKUS MOZGALOM VESZÉLYES TANÍTÁSAI

Nyelveken szólás

1) Beszélj nyelveken, különben nem üdvözülsz - Ez az a Szentlélek bizonyítéka!

A mozgalom egyik fő tétele az, hogy nyelveken kell szólniuk, mert az a Szentlélek jelenlétének egyik bizonyítékát adja. Ezzel szemben a kritikusok szerint a Szentlélek jelenlétének bizonyítéka a hívő életében az, hogy Krisztusért élnek. Ha a keresztyén ember Krisztusért él, és kevésbé kezdi szeretni a világot, ez bizonyíték hogy Isten él az életükben. Az a személy, akit eltölt a Szent Szellem, az olyan személy, aki nincs tele a világgal. (Ef 5,18 KJV) "És ne részeg legyen borral, ahol fölösleges; de légy eltöltve a Lélekkel;"

2) Beszélj nyelveken, különben nincs meg a Szent Szellem

Az a tény, hogy ha egy személynek nincs a Szentlélek, akkor nem üdvözülnek. (Róm 8,9 KJV) "De ti nem testben vagytok, hanem a Lélekben, ha úgy van, hogy a Isten Lelke bennetek lakozik. Nos, ha valaki nem rendelkezik Krisztus Lelkével, akkor ő az, egyik sem". Az ember megkeresztelkedik a Szentlélekben abban a pillanatban, amikor az üdvösség, ami azt jelenti, hogy a bűneik elmosódnak, ez nem azt jelenti, hogy a érthetetlen garble.

3) Egyetértés az imádságban

(Mat 18:19 KJV) Ismét azt mondom nektek, hogy ha ketten vagytok beleegyeznek a földön, mint megérintenek mindent, amit kérnek, meg kell tenni értük az én mennyei Atyámtól.

Itt van a Biblia egy másik félreértelmezése. A fentiek A versnek köze van az egyházi fegyelemhez, és semmi köze az egyetértéshez ima. A karizmatikusok úgy vélik, hogy ha Ön és valaki más egyetért valamiben imában, akkor megtörténik. Az ima az ember parancsává válik Isten számára. Isten az Ő akarata szerint válaszol az imára, és nem a miénkre. (Jakab 4:15 KJV) Mert ezt kell mondanod: Ha az Úr úgy akarja, akkor mi is élni fogunk, és ezt vagy azt fogjuk tenni.

4) Fizikai gyógyulás

(Ésa 53:5 KJV) De megsebesült vétkeinkért, megsebesült a mi gonoszságainkért: békességünk fenyítése rajta volt; és az ő csíkjaival meggyógyulunk.

Itt van talán a második legfontosabb tanítás a nyelvek mozgása. Ez az a hit, hogy Isten meggyógyul a ígéretek a Szentírásban. Csak annyit kell tennie, hogy elegendő hite van, és Isten megteszi őt. Az Ézsaiás 53:5-öt általában ennek a hitnek a forrásszövegeként használják. Azonban amikor a Szentírást kutatjuk, azt találjuk, hogy a fizikai gyógyulás nem része a evangélium.

(1 Pét 2:24 KJV) Ki a saját énje csupaszítja a bűneinket az övében saját teste a fán, hogy mi, akik halottak vagyunk a bűnökre, éljünk Igazság: Kinek a csíkjai által gyógyultatok meg.

Az 1Péter 2:24-ben mi a gyógyulással kapcsolatos összefüggés? Nem a fizikai gyógyulást látjuk, hanem a gyógyulást a lelki természet. Figyeld meg, hogy azt mondja: "mi, halottak vagyunk a bűnökre". Ez az a fajta gyógyítás, amely a Az Úr szem előtt tartja. Meggyógyultunk a lelki halálból és feltámadtunk az élet újdonsága. Nincs kétségem afelől, hogy Isten bárkit és mindenkit meg tud gyógyítani betegség, ha úgy dönt. Úgy döntött, hogy nem. Vannak, akik megbetegednek és meghalnak, mások megbetegszenek és újra jól lesznek. Még a hitetlenek is, akiknek senki sem imádkozik mert meggyógyulnak, ha Isten akarata így tesz.

Ha a fizikai gyógyulás az engesztelés része volt, akkor minden a temető arról beszél, hogy Krisztus nem tudta elérni az engesztelésnek ezt a részét. A fizikai gyógyulás jele már Pál idejében is fogyatkozott.

(Fil 2,25-27 KJV) Mégis úgy gondoltam, hogy el kell küldeni te Epaphroditus, testvérem, és társam a munkában, és katonatársam, de a te hírnököd, és az, aki szolgált az én kívánságaimnak. {26} Mert vágyott utánad minden, és tele volt nehézséggel, mert hogy hallottátok, hogy ő volt beteg. {27} Mert valóban halálig beteg volt: de Isten irgalmas volt rajta; és nem csak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatot érezzek bánat.

Ha a fizikai gyógyulás része volt az engesztelésnek, akkor miért nem parancsolhatta meg Pál a betegségnek, hogy hagyja el Epaphroditus testét és meggyógyítani? Miért kellett Pálnak Istenre várnia, hogy Epaphroditus él-e? vagy meghal? A válasz egyszerű, mert a fizikai gyógyulás soha nem volt része a evangélium. Akkor miért engedte meg Isten, hogy fizikai gyógyulás történjen?

(Márk 16:20 KJV) És elmentek, és hirdettek mindeneket ahol, az Úr velük dolgozik, és megerősíti az igét a következő jelekkel. Ámen.

Az Úr megerősítette az evangélium kezdeti lökését jelekkel és csodákkal, és ahogy az Ige terjedni kezdett, a jelek elkezdtek csökken. Soha nem olvastam sehol, hogy a 2. században bárki meggyógyulhatott volna tömegesen, mint Pál és Péter. Az igazi csodák az első században értek véget és ma már csak egy csoda marad, és ez az üdvösség csodája, hogy a a halott bűnös új életre emelkedhet és az élő Istent szolgálhatja.

5) Bizonyos embereket "felkentek"

Sokszor hallottam a "felkent" kifejezést, amikor egy karizmatikus prédikátorra vagy valamilyen prédikált üzenetre utalva. Minden az igaz hívőt felkente az Úr, hogy elhozza az igaz evangéliumot:

(2Kor 1,21 KJV) Most az, aki veletek tart minket Krisztus, és felkent minket, Isten;

A "felkent" szó ebben a versben magában hordozza a jelentése "kinevezni a feladat hozzárendelésének gondolatával". Isten adja nekünk a feladatok, amelyeket el kell végeznünk. (Ef 2,10 KJV) "Mert mi az ő munkája, melyet Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, és amelyet Isten birtokol mielőtt elrendelték volna, hogy bennük járjunk." Nincs semmi titokzatos ebben a szakaszban, mivel azt állítja, hogy a "felkentek" azok, akik vannak elvégzendő feladatai. Ez a feladat az igaz evangélium kiküldése.

(1János 2:27 KJV) De a kenet, amellyel rendelkeztek befogadtatok belőle, bennetek marad, és nem kell, hogy bárki is tanítson titeket: hanem mint ugyanaz a kenet tanít meg benneteket minden dologra, és igazság, és nem hazudjatok, és éppen úgy, ahogyan tanított titeket, megmaradtok őbenne.

A "kenet" szavak itt ugyanazok a szavak "chrisma" amely magában hordozza azt az értelmet, hogy a hívők tudást kapnak a a Szentlélek tanítása, aki mindent megtanít nekik:

(János 16:13-14 KJV) Hogyne legyen ő, az igazság Lelke, eljött, elvezet benneteket a teljes igazsághoz: mert nem beszél magát; de amit meghall, azt mondja: és megmutatja nektek az eljövendő dolgok. {14} Dicsőíteni fog engem: mert befogadja az enyémet, és megmutatja azt nektek.

Ezek az ígéretek minden igaz hívőre vonatkoznak, és nem csak egy bizonyos kevesek, mivel Isten elhatározta, hogy az egyetemes egyház elküldi a evangélium, és nem csak néhány szócsöve. Minden kereszténynek megparancsolták, hogy legyen része a Nagy Megbízásból, és jaj azoknak, akik másokra hárítják a feladatot.

Kánon

6) Isten még mindig szóbeli üzeneteket ad

Sok keresztény hiszi, hogy a kánon még mindig nyitott, és hogy Isten továbbra is üzeneteket küld az emberiségnek. Ez a kritikusok szerint nem igaz, és elegendő bizonyíték van a Szentírásban annak bizonyítására, hogy a kánon le van zárva.

(Deu 4,2 KJV) Ne tegyetek hozzá az igéhez, a melyet én parancsoljátok meg nektek, hogy ne is fogyasszatok el belőle, hogy megtarthassátok a az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, melyeket én parancsolok nektek.

Minden alkalommal, amikor valaki nyelveken szól, vagy kap egy úgynevezett próféciák, ezek hozzátesznek Isten Igéjéhez. Azt fogják mondani, hogy ők nem, de tegyél fel nekik egy egyszerű kérdést. Hol jön a próféciájuk vagy a kinyilatkoztatásuk? tól? Mielőtt a Biblia teljes lett volna, Isten látomásokat, próféciákat és nyelveket használt fel arra, hogy közvetítsd az Ő Igéjét. Sok látomás szerepel a Szentírásban, például Józsefé látomás, Jákób látomása a létráról és mások. Ha egy személy látomást kap ma, és nem Istentől van, hanem a Sátántól.

(Péld 30:6 KJV) Hozzáad nem engedelmeskedsz a szavainak, nehogy megfeddjen téged, és hazugnak találjanak.

Azok, akik hozzátesznek Isten szavához, kiderülnek, hogy hazug. Egy adott vasárnapon karizmatikus egyházak ezrei gyűlnek össze és mindegyikben mindig van idő a próféciák meghallgatására. Ha mi katalogizálni tudták az ezeken elhangzott több százezer próféciát egyházak, azt találnánk, hogy 100% -uk hibás lenne, hacsak valaki nem jól tippel. De a probléma az, hogy ha minden prófécia, ami állítólag Istentől származik, nem valósul meg, akkor ezek mind hazugságok és csalás. Nyilvánvaló tehát, hogy ezekben milliónyi hazugságot mondanak gyülekezetek minden héten, ami azt jelenti, hogy Sátán uralkodik abban a gyülekezetben. (Jel 21,8 KJV) "De a félelmes, és hitetlenek, és az utálatosok, és gyilkosok, és kurvák és varázslók, és a bálványimádóknak és minden hazugnak meglesz a maga része a tóban, amely tűzzel és kővel ég: ami a második halál."

(Jel 22,18-19 KJV) Mert bizonyságomat teszem minden embernek, hogy hallja e könyv próféciájának szavait, Ha valaki hozzátesz ezekhez dolgokat, Isten hozzáteszi hozzá azokat a csapásokat, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva: {19} És ha valaki elveszi e prófécia könyvének szavait, Isten kiveszi az ő részét az élet könyvéből, és kiveszi a szent városból, és azokból a dolgokból, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.

Itt van a határozott bizonyíték arra, hogy a kánon zárva van és azok, akik látomásaikkal, próféciáikkal és nyelvükkel kiegészítik a Szentírást, a következők: ki van téve a Biblia pestiseinek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki még mindig alany Isten ítéletére, akkor nem üdvözülnek. Amikor Isten bezárta a Kinyilatkoztatás, amely véget vetett minden további kinyilatkoztatásnak Tőle, amikor most megyünk a kitöltötte a Bibliát útmutatásunkra. A nyelvek és az ilyenek kiszélesítik a jogosultságot, hogy illeszkedjenek az, aki hall vagy beszél. Csak a Bibliától a Bibliáig terjed plusz. Ha Isten még mindig üzeneteket ad, akkor minden alkalommal, amikor bölcsességre vagy útmutatásra van szükségem egy témában vagy helyzetben meg kell keresnem azt a személyt, aki még mindig megkapja a üzenetek Istentől. Júda és Izrael nemzetei pontosan ezt tették. Amikor útmutatásra volt szükségük, Isten prófétáit hívták, és Isten szólt rajtuk keresztül. Ezért, ha Isten még mindig ugyanúgy ad üzeneteket, akkor én meg kell keresnie ezeket az embereket.

Néhányan azt mondják, hogy a nyelveken szólás csak a Szentírást szólja vissza Isten és ez nem kinyilatkoztatás: Teszteljük:

A. Róma 3:10 a Zsoltárok 14: 1-3-ból származik

A B. Róma 3: 11-12 a Zsoltárok 53: 1-3-ból származik

C. ApCsel 2:16-21 a Jóel 2:28-32-ből származik

Következtetés: Az ismételt Szentírás isteni kinyilatkoztatás mert az újszövetségi könyvek új kinyilatkoztatások voltak Istentől. Ha valaki elolvassa az Újat Testamentum, sok idézetet találunk az Ószövetségből.

Álmok, jelek, látomások

8) Az álmokat, jeleket és látomásokat anélkül fogadják el, hogy tétovázás

Ha van valami, amit senki sem kérdőjelez meg ebben mozgás, az álmok és látomások tanítanak. Ez különösen igaz amikor a vízióját hirdető személy az országos tévében van az egyik Minisztériumok. A probléma az, hogy látomásokkal és álmokkal Isten Igéje második hely, és minden szem az egyénre szegeződik a követelésével. Egy ilyen személy Jesse Duplantis, aki a Ken Copeland-minisztériumban kijelentette, hogy mennyország 5 óra. Ez az ember kétségtelenül sok óh-t és áh-t kapott, valamint egy száz meghívás, hogy beszéljenek a templomokban. Hadd mondjam el, miért hazug ez az ember és megtévesztő. Először is, amikor János a mennyben volt, halottként esett el a Úr Jézus Krisztus, ugye, Jesse? Másodszor, Sátán képes arra, hogy hatalmas látomások a megtévesztésről. Emlékszik valaki Fatimára? Harmadszor, Pál nem volt megengedte, hogy megbeszélje utazását a harmadik mennybe, aki engedélyt adott Jesse-nek hogy felfedje az övét? Mit szólnál a Szentírás következő szakaszához:

(Lukács 4:5 KJV) És az ördög, aki felviszi őt egy magasba hegy, megmutatta neki a világ minden királyságát egy pillanat alatt.

Itt van az Úr Jézus Krisztus az Ő kísértéseiben, hogy látomást mutatott a világ minden országáról. Elfelejtjük, hogy Sátán magát Istent akarta megtéveszteni? Mi késztet minket arra, hogy azt gondoljuk, hogy nem próbálja meg becsapnak minket. Ez vonatkozik azokra is, akik úgy gondolják, hogy a pokolba mentek, és azokra, akik úgy vélik, hogy testen kívüli tapasztalataik voltak, beleértve az UFO-elrablásokat és a lebegést a teste felett egy műtőben. Sátán ma sok látomást ad, és a a hely, ahol a legnagyobb sikert aratta, a karizmatikus mozgalom, mivel senki sem ez a mozgalom bármit is ellenőriz a Szentírásban. Csak annyit tudnak, hogy az ApCsel 2 és 1 Korinthusbeliek 14, és a Szentírás többi része parlagon hever.

9) Túlfeszíti Sátán hatalmát

A karizmatikus mozgalom másik tanítása a Sátán hatalmának túlfeszítése. Egyszer voltam egy konferenciaközpontban, ahol csak beugrottam, hogy felvegyek néhány anyagot a közelgő eseményekről, és belenéztem a nézőtéren és volt egy találkozó a Women Aglow Fellowship-ről, és hallottam a az asszony újra és újra elismételte: "Megkötözlek téged Sátán." Ha ez az asszony ismerné a Bibliáját, tudni fogja, hogy Sátán meg van kötözve a keresztnél, és nincs hatalma a hívő. Sajnos túl sok tudatlan nyelv beszélője gondolja úgy, hogy a démonok képesek hívőben lakozik. Ez szó szerint azt jelenti, hogy Sátánnak több hatalma van, mint a Szentlélek. A Szentlélek az igaz hívőben lakozik, és mivel a Szent A Lélek örökkévaló Isten, senki vagy semmi nem távolíthatja el Őt a gyermekeitől és Ő nem osztozik egy lakáson sem.

(Márk 3:27 KJV) Nem az ember beléphet egy erős ember házába, és elronthatja az áruit, kivéve, ha ő először kösse meg az erős embert; és akkor elrontja a házát.

Ez a vers azt tanítja, hogy az erős embert meg kell kötözni és akkor a házát ki lehet rabolni. Amikor Krisztus a kereszthez ment, megkötözte Sátánt oly módon, hogy nem tudja megakadályozni, hogy Isten kiválasztottai közül bárki is üdvözüljön. Ez a kötés történt. Sátán tehetetlen Isten szabadítási terv. Isten elrontotta Sátán házát, amikor elveszi a kiválasztottait a sötétség országát az Ő királyságába.

(János 14:30 KJV) A továbbiakban nem sokat beszélek veled: mert eljön e világ fejedelme, és nincs bennem semmi.

Íme egy vers, amely azt tanítja, hogy Sátánnak nincs felhatalmazása vagy bármi az Úr Jézusban. Mivel Isten megváltott gyermekei vagyunk, Sátán Egyáltalán nincs hatalma felettünk sem. Isten gyermekeinek a azt a megbízást, hogy küldjük el az evangéliumot, és ne Sátánra összpontosítsunk. Muszáj tartsd észben azt a bibliai igazságot, hogy Sátán legyőzött ellenség. Vannak még néhány karizmatikus egyház, amelyek vödröket osztogatnak, hogy az emberek kidughassák a Démonok. Volt egy a házam közelében, amely ezt tette. Milyen messze van a bibliaitól a valóság elment az egyházból.

Zene

Az istenfélő zenének áhítatos hangja van. Ezzel szemben a karizmatikusok zenéjében nincs áhítat, csak azt a célt szolgálja, hogy minél több embert vonzzon az összejövetelükre. A zenéjük a világot utánozza, nem a lelket szolgálja, hanem érzéki zene, amely a testnek szolgál, és nem Istent imádja lélekben.

(János 4:24 KJV) Isten Lélek: és azok, akik imádják Szellemben és igazságban kell imádnia őt.

10) Zenéjük utánozza a világot

Ha van egy jellemző, amely karizmatikus A zene a hagyományos istenfélő zenén kívül a hangzás világiassága. A keresztény rock a karizmatikus mozgalomból fejlődött ki. Sokan közülük sportolnak hosszú haj, (1 Kor. 11:14) fülbevaló, tetoválás, és nem más, mint a kemény a világ rockzenekarai. Nincs áhítat a zenéjükben, ahogy azt tervezték csak azért, hogy a hallgatóik beugorjanak az ülésekbe.

A karizmatikus zene nem a szellemet szolgálja, hanem érzéki zene ez, amely a testnek szolgál, és amely nem imádja Isten lélekben. A karizmatikus zene vonzó az érzelmekre, és az embereket szem elől tévesztik azt, akinek kellene hódolj. Az idő nagy részében a "művész" az, aki kap az elismerések.

11) Túlhangsúlyozza és eltorzítja a a Szentlélek

(János 16:13-14 KJV) Hogyne legyen ő, az igazság Lelke, eljön, elvezet benneteket a teljes igazsághoz: mert nem beszél magáról; de amit meghall, azt mondja: és megmutatja nektek a dolgokat jönni. {14} Dicsőít engem: mert befogadja az enyémet, és megmutatja nektek.

A fenti vers azt mondja nekünk, hogy a Szent küldetése A Lélek a hívő életében az, hogy tanítson minket az Úr Jézus Krisztusról és megvilágítja a Szentírás jelentését. A nyelvek mozgása azonban a Szentlélekről, mint aki ma folyamatosan nyelveket és üzeneteket ad. A szent A szellem lakozik a hívőben és felkészít bennünket arra a feladatra, hogy elküldjük a evangélium. Nem magához vonzza a hívőket, hanem inkább vezeti a hívőket a teljes igazságba. Az igazság Szellemének nevezik, és ezért a modern a nyelvek hamisak, Ő biztosan nem áll mögöttük.

12) Arra ösztönzi a nőket, hogy bitorolják a hatalmat a templom

(1Kor 14,34 KJV) Hagyja, hogy a nők csendben maradjanak a egyházak: mert nem engedik meg nekik, hogy beszéljenek; de megparancsolták nekik, hogy legyetek engedelmességben, ahogyan azt a törvény is mondja.

(1Tim 2,11-15 KJV) Hagyja, hogy a nő csendben tanuljon minden alávetettség. {12} De nem szenvedek el egy nőt sem, hogy tanítson, vagy hogy bitorolja a tekintélyt az ember felett, de csendben lenni. {13} Mert először Ádám alakult ki, aztán Éva. {14} És Ádámot nem tévesztették meg, hanem a megtévesztett asszonyt a vétek. {15} Ettől függetlenül üdvözül a gyermekvállalásban, ha Folytasd a hitet, a jószívűséget és a szentséget józansággal.

Itt van egy másik tétel a Szentírás elleni lázadásról. A A nyelveken szólás mozgalma női prédikátorokat eredményezett. Soha egyetlen nőt sem hívott fel Istennek lelkésznek vagy evangélistának kell lennie. Nem szegné meg szavát úgy, ahogy a nyelveken szól az emberek. Az asszonyoknak csendben kell lenniük a gyülekezetben. Ha valaha is Látogasson el egy karizmatikus gyülekezetbe, látni fogja, hogy a nők vezetik a kiabálás és sikoltozás. Ezek a nők, akik lelkipásztorkodnak a gyülekezetekben vagy evangélistákként elhagyva magukat, teljes lázadásban vannak Isten igéje ellen. Olyan nők, mint Joyce Meyer, Marilyn Hickey, Gloria Copeland és mások hívtak magukat a minisztériumba. A karizmatikus egyházakban nyilvánvaló, hogy a férfiak nem a háztartásuk vezetői, ha ők lennének, ők irányítanák a feleségek és leányok.

A csodák dícsőítése

13) A csodákat dicsőítik és hitelesítik különleges elhívás Istentől

Az egyik leggonoszabb háló, amellyel az embereket erre vonzzák A hamis mozgás a hamis csodák használata. Hamis gyógyítók, mint Benny Hinn és Peter Popov sok trükköt használt, hogy elkápráztassa közönségét. Valójában a Kenya, 4 ember elhagyta a kórházat, hogy Benny Hinn meggyógyítsa az egyik keresztes hadjáratok, és ennek következtében meghalt.

A 700-as klubról szóló meghallgatásomon Pat Robertson azt állította, hogy felnevelt egy halottat, de egy interjúban kijelentette, hogy nem emlékszik arra, hogy hol vagy mikor - Hol van az, akit állítólag felnevelt? Legyünk őszinték, ön felveti valaki a halálból, és akkor amnéziája van annak a személynek a nevét illetően, akit Emelt. A nyelveken szólások gyülekezeteiben gyógyító istentiszteleteket tartanak, amelyek általában azt eredményezik, hogy semmi. Vannak olyanok, akik azt állították, hogy meggyógyultak, és az utolsó napokban Isten lehetővé tette, hogy néhány ember csodálatos módon meggyógyuljon.

(2Tessz 2,11-12 KJV) És ezért küldi őket Isten erős téveszme, hogy hazugságot kell hinniük: {12} Hogy mindannyian azok legyenek átkozott, aki nem hitt az igazságban, de gyönyörködött a hamislelkűségben.

Isten megengedi az embereknek, hogy meggyógyuljanak, hogy megengedje azoknak, akik azt akarják, hogy megtévesszenek, hogy megtévesszenek. A Máté 12:39-40-ben ezt olvassuk:

(Mat 12:39-40 KJV) Ő azonban felelvén, monda nékik: An a gonosz és házasságtörő nemzedék egy jel után kutat; és nem lehet jel megadatott neki, de Jonas próféta jele: {40} Mert ahogy Jonas három nap volt és három éjszaka a bálna hasában; így lesz az embernek Fia három nap és három éjszaka a föld szívében.

Abban az időben, amikor Jézus a földön járt, az Ő nemzedéke jelet keresett, és gonosznak nevezte őket. A bibliai alapelvek állandóak és Ugyanez a tantétel érvényes ma is, hogy amikor valaki jelet keres, akkor azt mutatják, hogy gonoszak. A Biblia azt állítja, hogy hit által kell élnünk, nem pedig látás, (2Kor 5,7 KJV) (Mert elmegyünk hit, nem látásból:) de amikor nyelvet vagy csodát keresünk, akkor járunk látással. A látás melletti járás megmutatja a világi dolgokra való hajlamunkat és a világgal való barátság ellenségeskedés Isten ellen. Azok, akik jeleket keresnek és a csodák a világ barátai, mert kereszténységük mértéke húsuk és annak elégedettsége.

(1János 2:15-16 KJV) Ne szeresd a világot, se a dolgok, amelyek a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, az Atya szeretetét nincs benne. {16} Mindazért, ami a világban van, a test kívánságáért, és a a szem kívánsága és az élet kevélysége nem az Atyától való, hanem a világ.

14) Lélekben megölve

Az egyik legexkluzívabb karizmatikus esemény valami a Lélekben megöltnek nevezik. Ez az, amikor egy személy hátraesik, ami állítólag a Szentlélek cselekedete váltja ki. Ha azonban megvizsgáljuk a Szentírás, amit találunk, hogy amikor visszafelé említik, mindig az ítélettel együtt. Még a lélekben megölt név is téves:

(Róm 8,10 KJV) És ha Krisztus benned van, a test halott a bűn miatt; de a Lélek az igazság miatt élet.

A Szentlélek életet ad, és nem öl meg senkit. A a lélekben megölt elmélet nem létezik a Szentírásban, és egy másik teremtés erről a hamis mozgalomról. Ez a jelenség azt a hamis elképzelést adja az embereknek, hogy amikor visszaesnek visszafelé, valahogy valamiféle isteni erővel vannak ellátva Isten. Ez a nyelvek mozgásának újabb megtévesztése. Az alábbiakban bemutatunk néhányat Szentírások, amelyek feltárják, mi a visszafelé a Szentírásban:

(Ésa 1:4 KJV) Ó, bűnös nemzet, egy nép, amely meg van terhelve gonoszság, gonosztevők magva, megrontó gyermekek: elhagyták az ÚR, haragra gerjesztették Izráel Szentjét, eltávoztak hátrafelé.

(Ésa 28:13 KJV) De az ÚR szava nekik szólt előírásról előírásra, előírásról előírásra; sorról sorra, sorról sorra; itt egy kicsit, és ott egy kicsit; hogy elmenjenek, és hátraessenek, és megtört, és elcsúszott, és elvitte.

(1Sám 4:18 KJV) És lőn, amikor említést tesz Isten ládájáról, hogy leesett az ülésről hátrafelé a kapuról, és a nyakfékről, és meghalt: mert öregember volt, és nehéz. És negyven évig ítélte meg Izráelt.

(János 18:5-6 KJV) Azt felelték neki: Názáreti Jézus. Jézus azt mondja nekik: Én vagyok ő. És Júdás is, aki elárulta őt, ott állt őket. {6} Mihelyt azt mondta nekik: Én vagyok ő, visszamentek, és a földre esett.

Amint azt ezekben a versekben látjuk, bárhol is legyen a visszafelé mutató kifejezés írva, az ítélet felé mutat. A Szentlélek életet ad a hívő és nem ítélkező. A hívőnek már nem kell ítélkeznie, mert A kálvária, ezért a lélekben megölve nem illik a keresztény bizonyságtételhez. A A keresztény bizonyság az életről szól, nem pedig a halálról, ahogy az elmaradottat jelképezi.

A Lélek-keresztség

15) A Szentlélekben való keresztség külön esemény

A karizmatikus gondolkodásban a Szentlélekben való keresztelés egy külön esemény, amely azt jelenti, hogy amikor valaki megkeresztelkedik a Szentlélekben, akkor elkezdenek nyelveken szólni, bizonyságot téve a Szentlélek jelenlét az életükben. A Szentlélek-keresztség lényege: bűneink lemosása. A mosás a keresztség szó lényege. Egy aki Isten gyermekévé válik, annak bűneit elmossa abban a pillanatban, amikor üdvösség, és nem jövőbeli esemény. Annak bizonyítéka, hogy valaki rendelkezik a Lélekkel az Istentől az életükben a lelki járásuk a hitben, és nem a halandzsa, mint a modern nyelvek.

(Ef 5,18 KJV) És ne részeg legyen borral, ahol van többlet; hanem töltsétek el Lélekkel;

(Róm 8,1-5 KJV) Ezért most már nem ítélik el akik a Krisztus Jézusban vannak, akik nem a test után járnak, hanem a Szellem. {2} Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényéből. {3} Azért, amit a törvény nem tehetett meg, mivel az gyenge a test által, Isten elküldi saját Fiát a bűnös test hasonlatosságára, és a bűnért elítélt bűn a testben: {4} Hogy a törvény igazságossága beteljesedhet bennünk, akik nem a test után járunk, hanem a Lélek után. {5} Mert azok, akik a test után vannak, törődnek a test dolgaival; de ők amelyek a Lélek után a Lélek dolgai.

Az embert eltölti a Lélek azon a napon, amikor üdvösség. (Ef 1,3 KJV) "Áldott legyen a Istenünk és Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldások a mennyei helyeken Krisztusban:" Amint azt ebben a versben látjuk, hogy minden lelki áldással megáldattak, és Isten egyetlen részét sem tartotta vissza lelki örökségünk tőlünk. Az Ef 5,18-ban látjuk, hogy be kell töltenünk azzal a lélekkel, amelyet a Róma 8: 1-5 magyaráz, ahol azt a parancsot kaptuk, hogy a lélekben járj, és ne a testben. Láttuk, hogy a karizmatikus mozgalom szolgál a testnek és az érzelmeknek, és ezért nem jár a szellem. A kereszténynek hittel kell járnia, nem pedig látással. Amikor egy személy úgy érzi, hogy hogy nyelveken kell szólniuk, hogy megmutassák a Szentlélek bizonyítékát a az élet, akkor lényegében a látás és a test által járnak, ami teljesen szemben azzal, ami a keresztény járás, de akkor megint mit vársz még hamis mozgalom.

16) Mindig örömöt, boldogságot, világi elégedettség, az élet legjobb dolgai stb.

A karizmatikus mozgalom másik tétele a az anyagi javak és a boldogság folyamatos hangsúlyozása. Ez a mozgalom a fő az eleurópai mozgalmak között, amelyek az embereket eufória állapotába hozzák, és lehetővé teszik őket, hogy továbbra is azt gondolják, hogy minden rendben van. Ezek az emberek a nyelveken nagyon mozognak ritkán, ha egyáltalán beszélnek a pokol valóságáról. Ahelyett, hogy figyelmeztetnék az embereiket a pokol tüzének veszélye fenyegetheti őket, inkább azzal foglalkoznak, hogy vezessenek egy Cadillac. A zene nem segít a lelki dolgokra összpontosítani, mint ahogyan azt az ember is összpontosíts Isten dolgaira, amikor fel-le ugrálsz, mint egy sportesemény. Ez a mozgalom elkerüli az ítélőképesség realitásait, miközben megtartja állandó megtévesztési állapotban lévő összetevők.

17) A karizmatikus mozgalom a kötő láncszem Az ökumenikus mozgalom

A karizmatikus mozgalom megerősítette az ökumenikus mozgás. Csak annyit kell tennie, hogy megnézi az olyan mozdulatokat, mint az Ígérettartók, amelyek nem az elkülönülésre koncentrálunk, hanem mindenáron az egységre. Nincs gondjuk egy karizmatikus katolikus és egy karizmatikus protestáns egyesítése és elmondása ők testvérek. Mi a helyzet a Creation zenei fesztiválokkal, amelyek nem más, mint a vallásos Woodstocks, ahol az összes karizmatikus összejön mindenféle egyházból és felekezetből, és mi a közös vonásuk? Nyelvek, jelek és csodák!

A Karizmatikus Mozgalom figyelmen kívül hagyja a az elkülönülés, amelyhez az igaz hívőnek ragaszkodnia kell. Bármely mozgalom bármely egyházban ami bibliátlan, azt egy igaz hívőnek el kell kerülnie. Tegyük fel, hogy valaki nyelveken szól, és üdvözül, akkor el kell hagyniuk azt a gyülekezetet mert ez a Szentírásnak való engedelmesség. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy személy egy halott protestáns egyházban vagy a római egyházban, és megtérnek, akkor el kell különülnie ezektől a helyektől. 2 Korinthusbeliek 6:14–18

(Ez 44:23 KJV) És megtanítják népemnek a különbség a szent és a profán között, és arra készteti őket, hogy megkülönböztessék a tisztátalan és tiszta.

A karizmatikus mozgalom soha nem lesz képes tanítani bárki a különbség a szent és a profán között, mivel profánok, ami lehet világiasnak is kell fordítani.

18) A nyelveken szólás

Egy másik komoly összehasonlítás a modern nyelvbeszéddel meg kell tenni. Az a tény, hogy ugyanaz a kántálás és a nyelv csattogása a beszélők igen, az afrikai boszorkánydoktorok és a voo doo boszorkánydoktorok csinálják a Karib-térségben. A misszionáriusok többször is beszéltek a Hangok a nyelvbeszélők és ezek között a bálványimádók és voo doo között Szakemberek. Őszintén szólva, ez elég lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezzem a a nyelvbeszéd gyakorlása és annak forrása.

Összefoglalás

Ez az értekezés nem azoknak íródott, akik úgy döntenek, hogy maradjon ebben a mozgalomban, azzal a szándékkal írják, hogy figyelmeztessék a kint, hogy távol maradjon ettől a mozgalomtól. Veszélyes és bibliátlan, és egy mozgalom, amely Isten ítéletét képviseli az egyházon, nem pedig a a Szentlélek az utolsó napokban. A nyelvek, jelek és csodák a nagy téveszme, hogy Isten ezekben az utolsó órákban küldi a gyülekezetet. Ha Ön elolvasta ezt az értekezést, és ez arra késztette, hogy kétszer is meggondolja ezt a mozgalmat, akkor ez a munka megtette a dolgát. Azért imádkozom, hogy az Úr sokat adjon nektek lelki tisztánlátás, ahogy az utolsó nap felé tartunk.