Ugrás a tartalomhoz

Karizmatikus mozgalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karizmatikus mozgalom minden olyan Szentháromságot valló keresztény közösség, melynek lelkületében a Szentlélek és adományai (karizmái[1]) nagyobb hangsúlyt kapnak.

Mint vallásfenomenológiai terminus a mai kereszténységben: a Bibliában (Újszövetség) szereplő szellemi (pneumatikus) ajándékok (például gyógyítás, glosszolália, prófétálás stb.) kontinuitását valló közösségek tagjai. A karizmatikus (karizmával rendelkező) mozgalom tagjai úgy vélik: ma is lehetséges a karizmák gyakorlása, mi több, ezek jelenléte jele a kereszténység posztmodern megújulásának. A mozgalom pánkeresztény jellegzetességeket mutat, egyben túlmutat az ökumenikus mozgalom ismeretkritikáján, tagságuk zöme a felekezeti kereteken túl, a hitben újra egyesülő kereszténységet vizionál.

Aki a nyomomba lép, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.
– Mk 1,7-8[2]

A karizmatikus mozgalmaknak sok változata van, általában nincs alapítójuk.

Szokás megkülönböztetni a pünkösdi és a karizmatikus mozgalmat (például a Katolikus karizmatikus megújulás) – ebben az értelemben a karizmatikusság a korábbi pünkösdi gyülekezetek egyes gyakorlatának átvételét jelenti a már létező protestáns illetve katolikus egyházakban. A legtöbb karizmatikus továbbra is az addigi egyházában folytatja hitéletét.

Történet

[szerkesztés]

A karizmatikus mozgalom előzményét általában a klasszikus pünkösdi mozgalomra, a 20. század elejére, Charles F. Parham,[3] majd William J. Seymour szolgálatára [4] vezetik vissza.

Ez a mozgalom az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában és Angliában kezdődött protestáns, részben pünkösdista csoportokban.

A katolikus karizmatikus megújulás 1967-ben indult.[5] A metodistáknál az 1970-es években jelentkezett.[6]

A mozgalom számos, felekezeteken átívelő szövetségi közösség megalapításához vezetett, mint például a Szellem kardja (Sword of the Spirit) és Isten Szava (Word of God).

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Magyar Katolikus Lexikon > K > karizma, lexikon.katolikus.hu
  2. Kunszabó Zoltán: A Szentlélek keresztség, mkkm.hu
  3. Reid; Linder; Shelley; Stout (1990). Dictionary of Christianity in America. InterVarsity Press. pp. 241–242. ISBN 0-8308-1776-X.
  4. Robeck, Cecil M. (2006) The Azusa Street Mission And Revival: The Birth Of The Global Pentecostal Movement, Thomas Nelson. ISBN 9780785216933 pgs. 2, 12
  5. Csordas, Thomas J. (January 8, 2021). Language, Charisma, and Creativity: The Ritual Life of a Religious Movement. University of California Press. p. 272. ISBN 978-0-520-36602-2.
  6. Abraham, William J.; Kirby, James E. (September 24, 2009). The Oxford Handbook of Methodist Studies. Oxford University Press. p. 289. ISBN 978-0-19-160743-1.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Evangéliumi Pünkösdi Közösség
  • Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás
  • Richard W. Dehaan: Vita a karizmatikus mozgalommal. A nyelvekenszólás; Evangéliumi, Stuttgart, 1980 (Evangéliumi tanulmányi jegyzetek)
  • Alföldy-Boruss Dezső: A pünkösdista és karizmatikus mozgalom rövid áttekintése és bibliai vizsgálata; szerzői, Gyúró, 1993
  • Cornelis Harinck: A karizmatikus mozgalom; ford. Körpöly Kálmán; Den Hertog, Houten, 1996
  • Rudolf Ebertshäuser: A karizmatikus mozgalom. Az utolsó idők ébredése vagy az utolsó idők megtévesztése?; Ezsdrás Iratmisszió, Bp., 2005
  • "Aki a hét arany gyertyatartó között jár". A karizmatikus mozgalomról református szemmel; ford. Mikesi Károly; s.n., s.n., 2005