Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Alfa-ketosav/Fenil-szalicilát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fenil-szalicilát[1]

Skeletal formula

Pálcikamodell
Más nevek Szalol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 118-55-8
PubChem 8361
ChemSpider 8058
EINECS-szám 204-259-2
KEGG C14163
MeSH C026041
ChEBI 34918
ATC kód G04BX12
SMILES
O=C(Oc2ccccc2)c1c(O)cccc1
InChI
1/C13H10O3/c14-12-9-5-4-8-11(12)13(15)16-10-6-2-1-3-7-10/h1-9,14H
InChIKey ZQBAKBUEJOMQEX-UHFFFAOYSA-N
UNII 28A37T47QO
ChEMBL 1339216
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C13H10O3
Moláris tömeg 214.22 g/mol
Megjelenés White solid
Sűrűség 1,25 g/cm3
Olvadáspont 41,5 °C
Forráspont 173 °C
Oldhatóság (vízben) 0,15 g/l
Mágneses szuszceptibilitás -123,2·10−6 cm3/mol
Törésmutató (nD) 1,615[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A fenil-szalicilát, más néven szalol (C6H5COOC6H4OH) fehér szilárd anyag. Néha használatos napvédő krémekben és antiszeptikumként.

Szintézise és reakciói

[szerkesztés]

A fenil-szalicilátot először 1883-ban állította elő Marceli Nencki, aki kutatásait nem közölte, és tőle függetlenül 1885-ben Richard Seifert, aki kutatásait közölte. Előállítható szalicilsav és fenol keverékének hevítésével foszforil-klorid jelenlétében.[3] Szalicilsav hevítésekor is keletkezik:[4]

E reakció során a szalicilsav dehidratálódik és dekarboxileződik. A fenil-szalicilátból hevítéskor xanton keletkezik:[5][6]

Ebben a reakcióban fenol és szén-dioxid is keletkezik.

Szalolreakció

[szerkesztés]

A szalolreakcióban a fenil-szalicilát o-toluidinnel reagál 1,2,4-triklórbenzolban magas hőmérsékleten, o-szaliciltoluid keletkezése közben.[7]

Használata

[szerkesztés]

Antiszeptikumként használták.[8]

Enyhe analgetikumként hat.[9]

Története

[szerkesztés]

Hermann Sahli svájci háziorvos a reumatoid arthritisre használt nátrium-szalicilátot helyettesítő vegyületet kívánt, mert a nátrium-szalicilát egyes betegeknél mellékhatásokat váltott ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Merck Index, 11th Edition, 7282.
  2. a b ChemBK Chemical Database
  3. (1952) „p-Chlorophenyl Salicylate”. Organic Syntheses 32, 25. o. DOI:10.15227/orgsyn.032.0025. 
  4. (2004) „Selective Synthesis of Phenyl Salicylate (Salol) by Esterification Reaction over Solid Acid Catalysts”. Journal of Molecular Catalysis A: Chemical 223 (1–2), 155–159. o. DOI:10.1016/j.molcata.2004.03.057. 
  5. A. F. Holleman (1927). „Xanthone”. Org. Synth. 7, 84. o. DOI:10.15227/orgsyn.007.0084. 
  6. Salicylic Acid, Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry. DOI: 10.1002/14356007.a23_477 (2000). ISBN 3527306730 
  7. (1946) „SALICYL-o-TOLUIDE”. Org. Synth. 26, 92. o. ; Coll. Vol. 3: 765
  8. Walter Sneader. Drug discovery: a history. John Wiley and Sons, 358–. o. (2005). ISBN 978-0-471-89980-8 
  9. Judith Barberio. Nurse's Pocket Drug Guide, 2010. McGraw Hill Professional, 57–. o. (2009. szeptember 4.). ISBN 978-0-07-162743-6 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phenyl salicylate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.