Szerbiai Demokrata Párt

Szerbiai Demokrata Párt
Adatok
Elnök	Miloš Jovanović
Alapítva	1992
Székház	Belgrád, Pariska 13.
Ideológia	konzervativizmus nacionalizmus euroszkepticizmus
Politikai elhelyezkedés	jobboldal
Nemzetközi szövetségek	Európai Néppárt (társult), Nemzetközi Demokrata Unió (IDU)
Hivatalos színei	piros, kék, fehér
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerbiai Demokrata Párt témájú médiaállományokat.

A Szerbiai Demokrata Párt (szerbül Демократска странка Србије / Demokratska stranka Srbije, DSS) a legnagyobb jobbközép politikai párt Szerbiában. Ez egy konzervatív, kereszténydemokrata párt. Tagja a Nemzetközi Demokrata Uniónak és az Európai Néppártnak. Első vezetője Vojislav Koštunica, aki egyben Szerbia miniszterelnöke volt, mert 2008. március 8-án lemondott.

Története

Alapítása

1992 nyarán a Demokrata Párt (DS) azon szárnya, amely támogatta a DS részvételét a DEPOS nevű koalícióban (szerbül: Demokratski Pokret Srbije, magyar fordításban kb.: Szerbiai Demokratikus Mozgalom), amely a Szerb Megújhodási Mozgalomból és független értelmiségiekből tevődött össze, elhatározta a pártból való kiválást és egy új párt megalapítását.

A Demokrata Párton belüli szakadás viszont jóval korábbra nyúlik vissza, és túlmutat a napi politikán. Nem sokkal az 1991. március 9-i véres Slobodan Milošević-ellenes tüntetések után jelentős különbségek kerültek felszínre a párt felső vezetésében az egykori Jugoszlávia nemzeti kérdését illetően. A DS azon szárnya, amely végül megalapította a DSS-t, úgy vélte, hogy a párnak nyilvánvaló álláspontot kellene képviselnie az egykori Jugoszlávia nemzetiségi kérdésében, különösen abban, amely a szerbek helyzetére vonatkozik. Abban a légkörben, amelyre ők úgy tekintettek, hogy a Milošević-rezsim súlyos manipulációja a szerb nemzeti érdekekkel, ez a szárny a szerbek helyzetét nem egyszerűen politikai demokráciai vagy gazdasági egyenlőségi kérdésnek tekintette, hanem a szerb nemzeti túlélés nagy kérdésének.

A DS másik szárnya alapvetően nem hitt abban, hogy az egykori Jugoszlávia területén valódi nemzeti kérdés létezett volna, és úgy vélte, hogy a nemzeti kérdés pusztán a helyi nemzeti hivatalnoki kar manipulációja. A vitában addig jutottak el, hogy mivel a szerb nemzet a legnépesebb az akkor papíron még mindig létező Jugoszláviában, különleges felelőssége van az ország túlélésében.

A párt alapító gyűlését 1992. július 26-án tartották, ahol Vojislav Kostunicát választották meg pártelnöknek. Az első rendes pártgyűlésre 1992. december 5-én került sor, ahol elfogadták a párt kiáltványát, a programját és az alapszabályát.

1992–1999

Az első választás, amelyen a DSS részt vett az az 1992-es decemberi parlamenti volt. A DEPOS részeként a DSS 18 helyet szerzett Szerbia Nemzetgyűlésében, amely 20-ra nőtt azután, hogy a DEPOS, párthoz nem kötődő tagjai lemondtak a parlamenti mandátumukról.

Hamarosan hasonló nézetkülönbségek merültek fel a DEPOS-on belül is a Slobodan Milošević-rendszer elleni harccal és a nemzeti kérdéssel kapcsolatban, mint amely a DS felbomlásához vezetett. A DSS a koalíció elhagyása mellett döntött 1993 közepén.

A következő, idő előtti szerbiai parlamenti választásokra 1993. december 19-én került sor. Ekkor a DSS egyedül indult és 7 képviselői helyet szerzett. Ez az időszak a párt politikai stagnálása volt, és nem volt elég képviselői helye ahhoz, hogy érdemben befolyásolni tudja Szerbiát, a szövetségi parlamentben pedig nem is volt képviselője.

1996-ban egy újabb ellenzéki koalíció jött létre, a Zajedno (magyarul: Együtt), amelyet a Szerbiai Demokrata Párt, a Demokrata Párt és a Szerbiai Polgári Szövetség alkotta. A DSS e koalíció részeként indult az 1996-os szövetségi parlamenti választásokon és nyert 4 helyet a szövetségi parlamentben.

Ezt követően egészen 2000-ig a DSS ritkán vett részt az akkori kormány elleni tüntetésekben, amellyel csak a szokásos pártharcok eszközével állt szemben. A NATO 1999-es beavatkozása során a DSS az akkori hatalmat és a NATO-t is komolyan bírálta, melynek következtében a befolyása szétesett.

2000 óta

Vojislav Koštunica

A párt alapító tagja volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (szerbül: Demokratska Opozicija Srbije, DOS) nevű koalíciónak. A koalíció elnökjelöltje a 2000. szeptember 24-én megrendezett szövetségi elnökválasztásokon Vojislav Koštunica volt. Fő ellenfele a választásokon Slobodan Milošević volt. Koštunica már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét, de Milošević nem ismerte el vereségét. A következő hetekben tüntetések sorozata kezdődött, végül 2000. október 5-én pár százezer tüntető megdöntötte a kormány hatalmát, és ezt követően hivatalosan is elismerték Koštunica győzelmét.

A DOS koalíció megnyerte a 2000. december 23-án megrendezett rendkívüli szerbiai parlamenti választásokat, összesen 176 képviselői helyet szerezve a lehetséges 250-ből. A DSS egy miniszteri és egy kormány alelnöki tisztséget szerzett.

A párt viszont hamarosan, 2001 augusztusában kilépett a koalícióból és a kormányból is. 2002-ben Koštunica volt a DSS jelöltje a szerbiai elnökválasztásokon, mindkét fordulóban ő kapta a legtöbb szavazatot (a második az ellenjelöltje a DOS által támogatott Miroljub Labus volt), de a szavazás az alacsony részvételi arány miatt eredménytelen lett. A megismételt szavazáson szintén Koštunica végzett az első helyen, de a szavazás ugyancsak eredménytelen lett az alacsony részvételi arány miatt. 2003 februárjában, az ország megszűnésével együtt megszűnt a jugoszláv elnöki tisztség is, amelyet addig Vojislav Koštunica töltött be.

A 2003. december 28-án megtartott parlamenti választásokon a párt 17,7%-ot szerzett, amellyel 53 képviselői helyet nyert a 250 tagú Szerb Nemzetgyűlésben. Ebből hármat a Népi Demokrata Párt (szerbül: Narodna Demokratska Stranka, NDS) kapott meg, egyet pedig a Szerb Demokrata Párt (szerbül: Srpska Demokratska Stranka, SDS). Ez utóbbi egyébként kapcsolatokat ápolt a boszniai szerb Radovan Karadzsics Szerb Demokrata Pártjával. A DSS párti Dragan Marsicsanin lett a parlament elnöke. A DSS koalícióra lépett a G17 Plusz párttal és a Szerb Megújhodási Mozgalom-Új Szerbia koalícióval, és kisebbségi kormányt alakított, amelyet kívülről támogatta a Szerbiai Szocialista Párt. Szerbia miniszterelnöke 2004. március 3-án Vojislav Koštunica lett. 2004-ben az NDS kilépett a DSS-szel való koalícióból, így 50-re apadt a koalíció parlamenti helyeinek a száma. 2005-ben viszont mind az NDS mind az SDS beolvadt a DSS-be, melynek következében a képviselői helyek száma 52-re nőtt.

A kormányzó koalíció elnökjelöltje 2004 júniusában a DSS-es Dragan Marsicsanin volt, aki az első fordulóban mindössze a negyedik helyet szerezte meg. A kormánynak tehát nem volt nagy a népszerűsége.

A 2005. június 5-én megtartott pártgyűlésen ismét Kostunicát választották meg pártelnöknek.

A Koštunica-kormány nem egész három év után fejezte be mandátumát. A 2006. október 30-án megtartott referendumon jóváhagyták Szerbia új alkotmányát, amely a DSS legfontosabb politikai célja volt, az alkotmányos törvény értelmében viszont minden szinten választásokat kellett kiírni.

Így került sor 2007. január 21-én egy újabb parlamenti választásokra, amelyen a DSS és az Új Szerbia (szerbül: Nova Srbija, NS) koalíciója 47 képviselői helyet szerzett. 667 615 szavazatot, a szavazatok 16,55%-át szerezték meg. A DSS maga 33 helyet szerzett a parlamentben, és az Új Szerbia, a Szerbiai Demokratikus Megújhodási Mozgalom (szerbül: Srpski Demokratski Pokret Obnove, SDPO) – amely egyébként a Szerb Megújhodási Mozgalomból vált ki 2005-ben – és az Egyesült Szerbia (szerbül: Jedinstvena Srbija) – amely közel áll a korábban Arkan vezette párthoz – nevű pártokkal közös frakciót hozott létre, amelynek elnöke Milos Aligrudics, alelnöke pedig Miroslav Markicsevics lett. A választások után a DSS-NS koalíció koalícióra lépett a DS-szel és a G17 Plusszal. Az ország miniszterelnöke ismét Vojislav Koštunica lett.

Koštunica 2008. március 8-án lemondott. A lemondás oka a kormánykoalíció két vezető pártja, a Szerbiai Demokrata Párt és a Demokrata Párt közötti feszültség volt. Ezután május 11-én előrehozott választásokat tartottak (lásd: 2008-as szerbiai parlamenti választások), amelyen a DSS–NS koalíció 11,87%-os eredményt ért el, és nem került be az új kormányba.

Választási eredmények

Választás	Szavazatok száma	Szavazatok aránya	Mandátumok száma	Mandátumok aránya	Parlamenti szerepe
1992-es1	797 831	16,89%	18	7,2%	ellenzék
1993-as	218 056	5,07%	7	2,8%	ellenzék
1997-es	-	-	0	0%	nem indult
2000-es2	2 402 387	64,09%	45	18%	kormánypárt (2001-től ellenzék)
2003-as	678 031	17,73%	53	21,2%	kormánypárt
2007-es	667 615	16,55%	33	13,2%	kormánypárt
2008-as	480 987	11,62%	21	12%	ellenzék
2012-es	273 532	6,99%	21	8,4%	ellenzék
2014-es	152 436	4,24%	0	0%	nem jutott be
2016-os	190 530	5,04%	6	2,4%	ellenzék
2020-as3	72 085	2,24%	0	0%	nem jutott be
2022-es	204 442	5,37%	8	3,2%	ellenzék

¹ a Szerbiai Demokratikus Mozgalom eredménye, melynek egyik ereje a Szerbiai Demokrata Párt

² a Szerbiai Demokratikus Ellenzék eredménye, melynek egyik ereje a Szerbiai Demokrata Párt

³ a Seprű 2020 eredménye, melynek fő ereje a Szerbiai Demokrata Párt

Külső hivatkozások

• Hivatalos honlap