Szerbiai Szocialista Párt
| Szerbiai Szocialista Párt | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Ivica Dačić |
| Frakcióvezető | Ivica Dačić |
| Alapítva | 1990. július 27. |
| Székház | Belgrád, Studentski trg 15. |
| Ideológia | demokratikus szocializmus szociáldemokrácia nacionalizmus populizmus |
| Politikai elhelyezkedés | baloldal |
| Nemzetközi szövetségek | nincs |
| EP-frakció | nincs |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szerbiai Szocialista Párt témájú médiaállományokat. | |
A Szerbiai Szocialista Párt (szerbül Социјалистичка партија Србије / Socijalistička partija Srbije) egy szerbiai párt. 1990. július 27-én alapította Slobodan Milošević.
Választási eredmények
[szerkesztés]| Választások | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| 1990-es | 2 320 587 | 46,09% | 194 | 77,6% | kormánypárt |
| 1992-es | 1 359 086 | 28,77% | 101 | 40,4% | kormánypárt |
| 1993-as | 1 576 287 | 36,65% | 123 | 49,2% | kormánypárt |
| 1997-es | 1 418 036 | 34,26% | 85 | 34% | kormánypárt |
| 2000-es | 515 845 | 13,76% | 37 | 14,8% | ellenzék |
| 2003-as | 291 341 | 7,62% | 22 | 8,8% | kormánypárt |
| 2007-es | 227 580 | 5,64% | 16 | 6,4% | ellenzék |
| 2008-as | 313 896 | 7,58% | 12 | 4,8% | kormánypárt |
| 2012-es | 567 689 | 14,51% | 25 | 10% | kormánypárt |
| 2014-es | 484 607 | 13,49% | 25 | 10% | kormánypárt |
| 2016-os | 413 770 | 10,95% | 21 | 8,4% | kormánypárt |
| 2020-as | 334 333 | 10,39% | 22 | 8,8% | kormánypárt |
| 2022-es | 435 274 | 11,79% | 22 | 8,8% | kormánypárt |
Története
[szerkesztés]A '90-es évek első felében
[szerkesztés]A párt az első választásokat megnyerte, 194 képviselői helyet szerezve a 250-ből. A szavazatok 46,1%-át szerezte meg. 1992-től kezdve más pártokkal kormányzott koalícióban, elsősorban a Szerb Radikális Párttal, 1993-tól pedig az Új Demokráciával (ma: Szerbia Liberálisai). A választásokon a Jugoszláv Baloldallal együtt vett részt, amelyet egyébként Milošević felesége, Mirjana Marković vezetett.
Az 1996-os választási csalás
[szerkesztés]Az 1996-os helyi választásokon a párt helyi vezetői megmásították a szavazás eredményeit azokon a helyeken, ahol a jelöltjeik veszítettek a demokratikus ellenzék Együtt (szerbül Zajedno) koalíciójától. Tüntetések kezdődtek először Nišben, majd egész Szerbia területén. A tüntetések végig tartottak 1996/1997 telén, és végül úgy értek véget, hogy Miloševićék elismerték az eredményeket.
A '90-es évek második felében
[szerkesztés]Habár ez megrendítette Milošević és az SZSZP hatalmát, és némi változást eredményezett a párton belül, a kormány folytatta káros tevékenységét. Az állami vezetésben egyre nagyobb szerepet kapott Mirjana Marković, Milošević felesége, és pártja, a Jugoszláv Baloldal. Ez kiváltotta az SZSZP régebbi tagjainak elégedetlenségét, de ez távolról sem volt elég arra, hogy megállítsák azt az értelmetlen politikát, amelynek eredménye lett Jugoszlávia NATO bombázása és a koszovói fiaskó.
A párt hatalmának elveszítése
[szerkesztés]2000. szeptember 24-én (többek között) elnökválasztásokat is tartottak Jugoszláviában. Az SZSZP jelöltje Slobodan Milošević volt, még a Szerbiai Demokratikus Ellenzék jelöltje Vojislav Koštunica. A szavazás első fordulójában Koštunica megszerezte a szavazatok több mint 50%-át, ezt viszont az SZSZP-s vezetés nem ismerte el, hivatalosan második fordulóra volt szükség. Ismét tüntetésekre került sor, amely 2000. október 5-én forradalomba torkollott: gyakorlatilag ezen a napon veszítette el Milošević és az SZSZP a hatalmát.
A 2000. december 23-án megtartott szerb parlamenti választásokon a 6.508.856 választópolgár 3.752.170 leadott szavazatból 516.326 szavazatot kapott, amely 37 képviselői helyet jelentett a 250 fős parlamentben. Milošević hatalmának 2000-es megdöntését követően a párt ellenzékbe került.
A párt lassú hanyatlása
[szerkesztés]A 2003-as szerb parlamenti választásokon a párt a szavazatok 7,6%-át nyerte el, amellyel 22 képviselői helyet szerzett a 250 fős parlamentben. A választások utáni kisebbségi kormánykoalíciót kívülről támogatta. Cserébe számos szerbiai állami vállalat igazgatói állását kapták meg a párt funkcionárisai. A 2004-es elnökválasztásokon az SZSZP jelöltje, Ivica Dačić a szavazatok 3,6%-ával az ötödik helyen végzett.
A 2007-es szerbiai parlamenti választásokon az SZSZP 227.580 szavazatot, a voksok 5,64%-át kapta, amellyel 16 képviselői helyet szerzett a 250-ből. Önálló frakciót alapított, amelynek vezetője Ivica Dačić, helyettese pedig Žarko Obradović.
Nemzetközi kapcsolatok
[szerkesztés]A párt megpróbált csatlakozni a Szocialista Internacionáléhoz, de a felvételi kérelmét majdnem egyhangúlag visszautasították. Csak a görög PASOK és a Francia Szocialista Párt szavazott a felvétele mellett, míg az összes többi (több mint 160 párt több mint 130 országból) ellenezte azt. Az SZSZP-t nacionalizmussal és háborús uszítással vádolták, valamint azzal, hogy okozója az emberek szenvedésének.