Szentiványi Károly (politikus)

Szentiványi Károly
Született	1802. január 16. Besztercebánya
Elhunyt	1877. január 26. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	A képviselőház elnöke
Tisztsége	magyar országgyűlési követ (1839–1840) magyar országgyűlési követ (1847–1848) a magyar főrendiház tagja (1848. május 16. – 1849. július 16.) Gömör és Kis-Hont vármegye főispánja (1848. május 16. – 1849. július 16.) magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1872. április 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentiványi Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szent-Iványi Szentiványi Károly (Besztercebánya, 1802. január 16. – Budapest, 1877. január 26.) főispán, politikus, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke (1865. december 20. – 1869. április 22.).

Életútja

Régi nemesi családból származott. Iskolai tanulmányait a szülői házban és a pesti piaristáknál végezte, Sárospatakon jogot tanult. Huszonkét éves korától sajógömöri családi birtokán lakott, hamarosan bekapcsolódott a megyei közéletbe. 1824-ben Zichy Ferenc főispán tiszteleti jegyzővé nevezte ki. 1827-ben aljegyző, 1832-ben főjegyző, 1836-ban a putnoki járásban főszolgabíró lett. Az 1839–1840. évi és az 1847–1848. évi pozsonyi országgyűléseken Gömör vármegye követe, Deák Ferenc híve volt, a szabadelvű ellenzékhez tartozott. 1848. május 16-án Gömör és Kis-Hont vármegye főispánja és így a felsőháznak is tagja lett, követte az országgyűlést Debrecenbe is. 1849. májusban Erdélybe teljhatalmú kormánybiztosnak nevezték (miután elődje, Csány László miniszteri tárcát kapott).

A szabadságharc után őt is perbe fogták, felségárulás vádjával halálra ítélték, de az uralkodó 1851 októberében megkegyelmezett neki. (A Vasárnapi Ujság 1877. évi nekrológjában azt írta, hogy „Haynau – belefáradva a vérengzésbe, s bosszantani akarva a bécsi kormányt, hol egyszerre kegyvesztetté lőn – kétszázad magával neki is megkegyelmezett”.) Pestre költözött, de évente pár hónapot Gömörben gazdálkodó testvéreinél töltött. Hosszú ideig a közügyektől visszavonultan élt. 1861-től 1872-ig ismét országgyűlési képviselő volt, 1865-től a Deák-párt képviselője. Deák Ferenc javaslatára 1865. december 20-án a képviselőház elnökévé választották, tisztségét 1869. április 22-éig töltötte be. 1872-ben visszavonult a közélettől. Legközelebbi barátai, Deák és Kemény Zsigmond báró halála után kerülte a társaságot és alig hagyta el lakását.

Források

• Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 91-93. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Szentiványi Károly. Vasárnapi Ujság (1877. 5. szám). (Hozzáférés: 2014. április 15.) 
• Jónás Károly: Szentiványi Károly. Parlament.hu. [2011. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 16.)
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.[
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.