Szent István-székesegyház (Passau)
| Szent István-székesegyház | |
| Dom Sankt Stephan | |
| bajorországi műemlék | |
 | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Passaui egyházmegye |
| Védőszent | Szent István vértanú |
| Építési adatok | |
| Építése | 1688 |
| Stílus | barokk |
| Tervezője | Carlo Lurago |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 102 m |
| Magasság | 69 m |
| Szélesség | 37,5 m |
| Torony | 2 |
| Magassága | 68 m |
| Elérhetőség | |
| Település | Passau |
| Hely | Dompfarrei St. Stephan
Steinweg 15 94032 Passau |
| Elhelyezkedése | |
 Szent István-székesegyház
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 48° 34′ 27″, k. h. 13° 27′ 56″48.574180°N 13.465500°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 27″, k. h. 13° 27′ 56″48.574180°N 13.465500°E | |
 | |
| A Szent István-székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-székesegyház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A passaui Szent István-székesegyház, másik elterjedt nevén passaui dóm (németül: Dom Sankt Stephan) a Passaui egyházmegye püspöki székhelye és főtemploma. A székesegyház az óváros legmagasabb pontján, az Inn és a Duna összefolyása között épült, 13 méterrel a Duna fölött és 303 méterrel a tengerszint felett. A tűzvész után 1668-ban újjáépített passaui dóm az egyik legnagyobb barokk székesegyház az Alpoktól északra. Legfőbb nevezetessége a világ legnagyobb templomi orgonája.[1]
Története
[szerkesztés]A jelenlegi épület helyén a kora középkor óta többször is építettek püspöki templomokat. A háromhajós székesegyház jelenlegi helyén öt különböző építési időszakról van bizonyíték.
720 körül egy Szent István vértanúnak szentelt agilolfing-karoling templomot alapítottak a Szent Szeverin keresztény közösség római kori Batavium temploma (Kr. u. 450) helyén. 739-ben Szent Bonifác a római egyházjog alapján megalakította a passaui egyházmegyét, így Passau lett a püspöki székhely, a templom pedig az egyházmegye székesegyháza. Az agilolfing-karoling épület a II. Ottó császár által 977-ben és 978-ban Passau ellen vezetett két ostroma során elpusztult.
Szent Piligrim püspök idejében alatt új, háromhajós püspöki templomot építettek ikertornyos westwerkkel. A legújabb kutatások szerint a hajó és a kórus tengelyirányának meghatározására, azaz keletelésére 4 napeltéréssel, 982. március 8-án és 12-én került sor. A hajó és a kórus középső tengelyének ez az akkoriban szokásos külön meghatározása ma is megfigyelhető a két rész közötti 2,91°-os eltérésként. A kórus mint első építési szakasz ünnepélyes felszentelésére 985. augusztus 5-én került sor. Ez a felszentelési dátum ma is érvényes, mivel a későbbi építési fázisokat, amelyeket mindig csak bővítésnek vagy felújításnak tekintettek, nem követte a teljes székesegyház felszentelése.
Az épület egy háromhajós, hatboltozatos bazilika volt, nyugati oldalán két tornyú homlokzattal; a kereszthajó és a kórus kialakítása nem világos. Az épület a 33-as rácsmértéket követte, az oldalhajók 33 x 33 láb, a főhajók 33 x 44 lábméretűek, a hajó teljes hossza a kereszthajóig 33 öl, azaz a Megváltó földi életének évei számához igazodott. A 985-től 1120-ig terjedő időszakról nincsenek információk az épület történetéről; Altmann püspök (1065-1085) Szent Miklós-templomalapításának hangsúlyozása és az ezt követő invesztitúraharc az egymással szemben álló, 1115-ig Passauban tartózkodó püspökökkel kellően megmagyarázza ezt.[2]
A korai gótikus székesegyház 1221 és 1313 között épült, amikor a templomhajót átépítették és a nyugati homlokzat tornyait megmagasították. A késő gótikus keleti rész (kórus, négyezeti torony és a korai gótikus hajó magasítása) 1407 és 1598 között készült Hans Krumenauer építőmester és utódai, Ulrich Seidenschwanz (1439-től), Jörg Windisch (1466-tól) és végül Hans Glapsberger által a 16. században.[3]
A jelenlegi, mintegy 100 méter hosszú olasz barokk épületet az 1662-es tűzvész után 1668 és 1693 között építették fel.[4] 1664 tavaszán megválasztott új hercegpüspök, Wenzeslaus von Thun und Hohenstein (1664-1673) feladata volt az újjáépítés megkezdése. Megválasztása előtt a salzburgi székesegyház provizora volt. A korábbi épületek közül csak a késő gótikus keleti rész maradt meg. Hans Krumenauer eredetileg háromhajós, késő gótikus kórusát, a kereszthajót és a négyezeti tornyot beillesztették az új épületbe. Az oldalhajók két gótikus oldalapszisát és az úgynevezett Ortenburger-kápolnát mint a kereszthajó egykori oldalkápolnáját a barokk átalakítás során már nem integrálták a templombelsőbe, de külső szerkezetükben, pl. a régi rezidenciára vezető lépcsőházban nagyrészt megmaradtak. Az átfogó tervezést Carlo Lurago Pellio Superiore-ból származó prágai vlach építész végezte, aki addigra Prága egyik meghatározó építésze volt. Legfontosabb munkatársai, Francesco della Torre és Giovanni Battista Passerini, mindketten kőfaragó mesterek, a szomszédos Ramponia faluból érkeztek. Mindhárman a Como megyéből származó kőfaragók és kőművesek hagyományos iskolájához tartoztak, amelyet Comasco-iskolának neveztek. Mint mesterek, 1663-ban megkapták a prágai polgárjogot. A székesegyház kőművesmunkáit csak olyan mester végezhette el, akik a szerződés szerint barátságban álltak egymással, vagyis egyenlő arányban osztoztak a hasznont. A Prágai Város Levéltárban található feljegyzések nagy nehézségekről számolnak be. A végelszámolást egy építési szakértői bizottság intézte Giovanni Pietro della Torréval, Francesco fiával és utódjával, aki a királyi udvari kőfaragójaként tevékenykedett. A belső díszítést Giovanni Battista Carlone készítette, a freskókat Carpoforo Tencalla és Carlo Antonio Bussi festette.[5]
A két nyugati tornyot 1895-98-ban Heinrich von Schmidt székesegyház-építőmester irányításával emelték meg. A tornyokat, amelyek tetején eredetileg lapos sátortető állt, kupolás-koronás nyolcszögletű felépítményekkel és balusztrádokkal egészítették ki.[6]
1928-ban a folyamatos javítási munkálatok miatt újra létrehozták az Állami Székesegyházépítő Központot. Az 1680-as városi tűzvész óta az első teljes belső restaurálásra 1972 és 1980 között került sor.
Építészeti jellemzői
[szerkesztés]Homlokzat
[szerkesztés]Míg a keleti rész, a négyezeti torony és a kereszthajó nagyrészt megőrizte késő gótikus külső megjelenését, a széles nyugati homlokzatot a két toronnyal teljesen átépítették. Az enyhén kiugró és ívelt nyeregtetős homlokzat kívülről a hajó bazilikális elrendezésére enged következtetni. A székesegyház fehér mésszel mázolt homlokzatát füzérekből, virágfüzérekből, angyalfejekből és maszkokból álló visszafogott díszítés jellemzi.[7]
A hatalmas, olaszos barokk stílusú, kettős tornyú homlokzat öt részre tagolódik. A torony alsó szintjei hátrébb húzódnak, és a főhajó tolódik a legmarkánsabban előre. Az egész homlokzatot átfedő pilaszterek tagolják, amelyek a középső részen kettesével állnak. A főemeletet és a nyeregtetőt ívelt párkány választja el. Az ablakok mérete belülről kifelé és alulról felfelé növekszik. A főportált pillérek szegélyezik, és tört oromzattal, míg a nyeregtető ablakát szegmensíves oromzattal és egymásra helyezett pilaszterekkel keretezik. A középső homlokzat másidik szintjén található a legnagyobb ablak, amely egy négyzet és félkör összeillesztésének feleltethető meg. Harmadik emelete sokkal alacsonyabb az előző kettőnél, ezt egy ellapított háromszögletű timpanon zárja le a padlástér felől, benne a Szentháromság szimbólumával. A tetején 3 szobor található, középen Szűz Mária alakja látható a Kis Jézussal, mint Bajorország Patrónája.
A tornyok a második emelettől felfelé szabadon állnak. A négyzetes alaprajz feletti emeleteken az oszloprendek klasszikus sorrendje látható: alul toszkán, középen ión, felül pedig korinthoszi pilaszterek találhatóak, ezek szélessége a csúcs felé haladva csökken. A toronyszintek nyílásait változatos formájú felső párkányok keretezik: az alsó kis kerek ablaknak íves tetőzete van, a fölötte lévő figurafülke háromszögű nyeregtetővel, a harmadik emelet hangablaka pedig tört nyeregtetővel rendelkezik. A negyedik toronyszintet egyenlő oldalú nyolcszög alakpúra tervezték. A jellegzetes bajor hagymakupolához és a balusztrádhoz hasonlóan neobarokk stílusban épült 1895-98 között. A homlokzaton a lábazat domborműve és a szobordíszítés szintén ebből az időszakból származik.
Az eredetileg hófehér homlokzat fokozatosan beszürkült, végül 15 év vitát és egyeztetést követően 250 év után először ismét kifestették a dóm külsejét. A meszelés előnye, hogy a gyenge pontokat könnyebben láthatóvá teszi, így a kőművesek azonnal tudják, ha valahol víz gyűlik össze, vagy egyéb károsodástól kell tartani. Ahol az épület téglából készült és egyszerűen vakolt, ott a munkások még egy cég által speciálisan erre a célra készített festékkel is lefestették az érintett területeket.[8]
Orgona
[szerkesztés]Az első késő gótikus orgona már 1467/1471-ben megépült Ulrich von Nußdorf hercegpüspök alatt, valószínűleg Wolfgang Ruerdorff orgonaépítő által. Az 1662-es városi tűzvészben (a forrástól függően) két vagy négy orgona semmisült meg. Ezért 1688-ban Leopold Freundt passaui orgonaépítő mester új orgonát épített a nyugati karzaton. 1715-ben Johann Ignaz Egedacher orgonaépítő két ún. fecskefészek-orgonát épített, melyek a négyezet keresztpillérein helyezkednek el, mintaképük valószínűleg a salzburgi dóm hasonló kialakítása lehetett.[9] A főorgona pompás barokk tokját valószínűleg Joseph Matthias Götz passaui szobrász faragta 1731-ben, a mellékorgonákét pedig Joseph Hartmann 1718-ban. Amikor 1858-ban a székesegyházat felújították, ezeket a nyugati oldalsó karzatra helyezték át. Miután elégtelennek bizonyult, 1731-ben Johann Ignaz Egedacher új főorgonát épített. Újabb szerkezet épült 1886 és 1890 között, miután a régi orgonát már 1862-ben és 1871-ben is javítani kellett, és Franz Miloche udvari karmester 1885-ben ismét a régi károsodására figyelmeztetett.[10]
A gondozás hiánya és a technikai elhasználódás miatt azonban idővel ez az orgona is egyre használhatatlanabbá vált, így 1924-ben az oettingeni Steinmeyer cégnek kellett újat építenie. Ezt 1928 pünkösdjén avatták fel, az új szerkezettel ,ár az összes korábbit is egyszerre lehetett megszólaltatni.[11] 208 regiszterével a világ legnagyobb orgonája volt, mielőtt az Atlantic City Convention Hall 1929 és 1932 között épült orgonája egyértelműen felülmúlta volna.[12] 1930-tól kezdve az elektromos rendszereket korszerűsítették, és a specifikáció 1971-re feljavult.
A mai öt orgona, amelyeket 1978-1984 és 1993 között a passaui Eisenbarth orgonaépítő cég épített, a világ legnagyobb székesegyházi orgonáját alkotja, összesen 229 regiszterrel és 17 974 síppal rendelkezik. 2020-ban kezdődött meg az 5 évre tervezett, több szakaszból álló felújítása, melynek összköltségét 6,25 millió euróra becsülték.[13]
Harangok
[szerkesztés]A passaui dómnak nyolc harangja van. A jelenlegi összhangzat lényegében még mindig az 1684-es történelmi összeállítást tükrözi, amely szintén nyolc harangból állt. A harangok többségét azonban azóta lecserélték vagy újraöntötték. A tornyok 1897-es átalakítása óta a neobarokk főhomlokzattal ellátott nyolcszög alaprajzú hozzáépítéseket is harangfülkékként alakították ki, így mindkét toronyban egyenként két harangszék található. 27 750 kilogrammos össztömegével a délnémet terület egyik legjelentősebb hangzásával büszkélkedhet. Legnagyobb harangja, a 7850 kg tömegű Pummerin (amely nem tévesztendő össze az azonos nevű híres bécsi haranggal) a 6. legnagyobb Bajorországban, és a 32. Németországban.[1][14][15]
| Számozás | Név | Öntés éve | Harangöntő | Tömeg | Átmérő | Hangmagasság | Torony |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Pummerin | 1952 | Rudolf Perner harangöntödéje, Passau | 7850 kg | 2320 mm | fis0 −8 | Déli |
| 2 | Misericordia | 1999 | 5950 kg | 2180 mm | g0 −5 | Északi | |
| 3 | Stürmerin | 1733 | Nikolaus Drackh, Passau | 5600 kg | 2100 mm | a0 −8 | Déli |
| 4 | Dignitär | 1897 | Lorenz harangöntöde, Passau | 3375 kg | 1730 mm | h0 −3 | Északi[16] |
| 5 | Predigerin | 1896 | 2400 kg | 1540 mm | cis1 −2 | ||
| 6 | Angelusglocke | 1897 | 1250 kg | 1250 mm | e1 −3 | ||
| 7 | Elfuhrglocke | 1896 | 800 kg | 1120 mm | fis1 −5 | ||
| 8 | Chorglocke | 1951 | Rudolf Perner harangöntödéje, Passau | 525 kg | 995 mm | a1 −8 |
A történelmi együttesben két másik harang is szerepelt. Az Amtglockét 1917-ben távolították el, és anyagát ágyúgolyók gyártásához használták fel. A Sterbeglocke 1952 óta a Szent Szeverin temetőkápolnában lóg. A kilencedik harang a székesegyház sekrestyeajtója mellett található, tömege 26 kg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ St. Stephen's Cathedral Passau | Passau Tourism. tourism.passau.de. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Passau, Dom – Historisches Lexikon Bayerns. www.historisches-lexikon-bayerns.de. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Michael Hauck – Herbert W. Wurster: Der Passauer Dom des Mittelalters: Vorträge des Symposiums Passau, 12. bis 14. März 2007. 2009. = Veröffentlichungen des Instituts für Kulturraumforschung Ostbaierns und der Nachbarregionen der Universität Passau, ISBN 978-3-932949-91-3 Hozzáférés: 2024. szeptember 26.
- ↑ 600 éves katedrálisát ünnepli Passau (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2007. február 22. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Geschichte des Doms (német nyelven). Bistum Passau. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Architektur (német nyelven). Bistum Passau. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Architektur (német nyelven). Bistum Passau. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Restaurierung: Passaus Dom wieder in weiß (német nyelven). Süddeutsche.de, 2016. augusztus 14. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Königin der Instrumente - Die Orgel im Passauer Dom St. Stephan. 1. Aufl. 2006. = Peda-Kunstführer, ISBN 978-3-89643-639-9 Hozzáférés: 2024. szeptember 26.
- ↑ Hans Leitner – Wolfgang Eisenbarth: Die Passauer Domorgel. 2002. = Veröffentlichung der Gesellschaft der Orgelfreunde, ISBN 978-3-7954-1469-6 Hozzáférés: 2024. szeptember 26.
- ↑ Passauer Dom: Barockes Musterexemplar am Dreiflüsseeck (német nyelven). www.katholisch.de. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Atlantic City Convention Hall Organ Society - www.acchos.org. web.archive.org, 2011. június 15. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Felújítják a világ legnagyobb orgonáját (magyar nyelven). Magyar Kurír. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Die Pummerin (magyar nyelven). Barangolj Belloval!, 2023. szeptember 6. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Glocken | Bistum Passau. web.archive.org, 2013. október 29. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Dom Passau St. Stephan (német nyelven). Bistum Passau. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dom St. Stephan című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.