Ugrás a tartalomhoz

Szabadi úti református templom (Marosvásárhely)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadi úti templom
műemlék jellegű
Valláskeresztény
Felekezetreformátus
EgyházmegyeMaros-Mezőségi Egyházmegye
EgyházközségSzabadi Úti Egyházközség (Marosvásárhely IV.)
LelkészSzász Zoltán
Építési adatok
Építése19361937
Stílusnépi építészet
TervezőjeKelemen Zsombor
Alapadatok
Befogadóképesség800 személy
Torony1
Építőanyagtégla
Elérhetőség
TelepülésMarosvásárhely
HelySzabadi út (Voinicenilor) 47.
Elhelyezkedése
Szabadi úti templom (Románia)
Szabadi úti templom
Szabadi úti templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 32′ 23″, k. h. 24° 34′ 00″46.539722°N 24.566667°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 23″, k. h. 24° 34′ 00″46.539722°N 24.566667°E
Térkép
A Szabadi úti templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadi úti templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Szabadi úti református templom a két világháború között erdélyi népi építészet stílusában emelt egyházi építmény, amely Marosvásárhely Egyesülés negyedében élő református hívek istentiszteleti helye.

Története

[szerkesztés]

Az 1881-ben megalakult Keresztyén Szövetség (C.E.) református lelkiségi mozgalom munkatársai, Tóthfalusi József vártemplomi lelkész támogatásával kezdték el a Maros jobb partján, a városszélen élő, különböző református családok lelki gondozását. Tóthfalusi József lelkipásztor 1927-es jelentése szerint, istentiszteleteket Nagy Kálmán asztalos házánál, vallásos összejöveteleket és evangelizáló órákat egy Szálasi nevű malom-munkás, illetve özv. Bálintné házánál tartottak. Az 1927 májusában lezajlott püspöki vizitáció alkalmával, Makkai Sándor püspök hitélet gyakorlására alkalmas imaház építését szorgalmazta. A javaslat megvalósítása 1930-ban kezdődött el azzal, hogy Tóthfalusi József lelkipásztor elkérte a presbitériumtól a Szabadi út 20 szám alatti egyházi épületet a hozzá tartozó telekkel.[1]

Az 1936. szeptember 12-i presbiteri gyűlés templom, lelkészi lakás és gyülekezeti terem építéséről döntött a 750 lélekszámú városvégi szórvány lelki gondozásának biztosítására. 1936-1937 között, Kelemen Zsombor – a székely építészetre jellemző jegyeket Kós Károly stílusával ötvöző – terve alapján, elkészült a templom és a hozzá tartozó épületek. Az avató istentiszteleten, 1937. december 12-én Vasárhelyi János püspök tartott felszentelő beszédet. A templom értékes beltéri bútorzattal rendelkezik. Az úrasztala Bernády György, marosvásárhelyi polgármester és vártemplomi főgondnok ajándéka 1936-ból, korán elhunyt leánya, Bernády Györgyike emlékére. A szószék és a Mózes-szék gróf Telegdy Márton és Telegdy Ilona adománya testvérük, gróf Telegdy István emlékére. 1945-ben került elhelyezésre a karzaton az 1895-ben Országh Sándor és fia által épített orgona.[2]

Az egyházközség 1973-ban jogi szempontból is végérvényesen önállóvá vált. A templom közvetlen közelébe épített méretes panelház a templomegyüttes süllyedését okozta, amely következtében megrepedezetek a falak. E helyzet orvoslása érdekében nagy mértékű beavatkozásra került sor, amely az épület statikai megerősítéséhez vezetett. A közelmúltban restaurálási munkálatokon esett át a templom.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Berekméri Árpád Róbert: [http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/2008/1440015732.pdf Adalékok a Szabadi úti református egyházközség történetéhez] (magyar nyelven). Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Könyvtára, 2008 (Hozzáférés: 2019. május 25.)[halott link]
  2. Pozsár Róbert: Marosvásárhely Szabadi úti IV. református parókiatemplom orgonája (magyar nyelven). orgonajavitas.ro, 2009. június 9. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  3. Bartha Zoltán, Bárócz Huba: A Marosvásárhely IV. – Szabadi Úti Református Egyházközség története (magyar nyelven). Népújság, 2017. július 7. (Hozzáférés: 2019. május 25.)

Források

[szerkesztés]