Ugrás a tartalomhoz

Szűz Mária neve templom (Solymár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szűz Mária neve-templom (Solymár) szócikkből átirányítva)
Szűz Mária neve templom
A solymári templom úrnapi körmenet előtt
A solymári templom úrnapi körmenet előtt
VallásKeresztény
FelekezetRómai katolikus
EgyházmegyeSzékesfehérvári
Budai espereskerület
EgyházközségSolymári
VédőszentSzűz Mária
Pap(ok)Szemere János
Építési adatok
Építése1782-1785
StílusBarokk
TervezőjeMangel János
ÉpíttetőjeMajthényi Károly
Felszentelés1785
FelszentelőSéllyei Nagy Ignác
Alapadatok
Hosszúság32,8 m
Magasság10,5 m
Szélesség12 m
ToronyVan
Magassága30,5 m
Elérhetőség
TelepülésSolymár
Hely2083 Solymár,
Templom tér 8.
Elhelyezkedése
Szűz Mária neve templom (Budai-hegység)
Szűz Mária neve templom
Szűz Mária neve templom
Pozíció a Budai-hegység térképén
é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 55′ 50″47.590278°N 18.930556°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 55′ 50″47.590278°N 18.930556°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária neve templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szűz Mária neve templom a Pest vármegyei Solymár egyetlen római katolikus temploma, amely az azonos nevű plébánia alá tartozik a székesfehérvári egyházmegyében.[1] Késő barokk stílusban épült Majthényi Károly kegyúri időszakában, 1782 és 1785 között, tervezője Mangel János budai ácsmester volt. Szűz Máriát ábrázoló oltárképét sokáig csodatevőként tartották számon, emiatt a templom hosszú időn keresztül zarándoklatok célpontja volt.

Története

[szerkesztés]

Solymár török hódoltság előtti történelme nem ismert, az azonban biztos, hogy a törökök kiűzése után, az 1700-as évek elejétől újratelepült községnek már a 18. század első felében is volt temploma, amely 1726-ban a mai temetődomb legmagasabb pontján épült, és a század végén, az új templomépület átadása után bonthatták le. A régi templom zsindelyfedésű, eredetileg torony nélkül épült, majd fatoronnyal ellátott, megközelítőleg 13,3 méter hosszú, 7,6 méter széles kőépítmény volt, amit Bayermann János plébános szentelt fel 1728-ban, Keresztelő Szent Jánosnak ajánlva, és amit egy 1793-as térkép még létezőként szerepeltetett.

A jelenlegi templom helyén, ami a 18. században még erdős, lakatlan terület volt, a század elején ismeretlen időpontban keresztet állított Long Péter buda-újlaki kőművesmester, a környéken tomboló pestisjárványtól való megmenekülésért, majd miután a pestis továbbra sem akarta elhagyni a környéket, ugyanő 1738-ban egy kápolnát is épített erre a helyre, benne egy, a Segítő Szüzet ábrázoló festménnyel. A kápolnát 1742-ben áldotta meg Márkus Mihály zsámbéki plébános.

Majthényi Károly földesúr már a solymári birtok megszerzése (1768-1769) után fogadalmat tett arra, hogy méltó templomot emeltet a községben, ez irányú terveit az 1777. augusztus 20-án kelt levelében írta meg séllyei Nagy Ignác, az újonnan létesített Székesfehérvári egyházmegye püspöke számára. A frissen kinevezett püspök nagy jelentőséget tulajdonított a tervnek, ezért személyesen is megszemlélte az akkor még álló, korábbi templomot valamint a kegykápolnát; az előbbit a rossz állapota miatt felhagyni javasolta, így az a döntés született, hogy az új templom ne a régi kibővítésével, hanem a kápolna helyén épüljön meg. Emellett szólt az is, hogy a kegykápolnát egyre több zarándok látogatta, távolabbi megyékből is – egy 1757-es feljegyzésben például sok más település mellett Gyöngyöspata is szerepel, mint olyan község, ahonnan zarándoklat érkezett erre a helyre –, tehát egyre inkább szükségessé vált a bővítése. A kegyhely hírnevét nagy mértékben erősítette, hogy a festményt többen is könnyezni látták, illetve több csodatétel is fűződött hozzá, melyek közül az említett 1757-es feljegyzés konkrét személyi adatokkal tíz, 1752-1756 között dokumentált esetet említ.[2]

A templom terveit Mangel János budai ácsmester készítette, a kivitelezésben még több budai mesterember – Biedermayer Ferenc ácsmester, Dávid József kőfaragó mester, Probot Gáspár asztalosmester és Kreitzweger György bécsi fakereskedő – is részt vett. A 32,8 méter hosszú, 12 méteres szélességű, 11,5 (a toronnyal és annak keresztjével együtt 30,5) méteres magasságú templom építkezése 1782 és 1785 között zajlott, alapkövét Veroni Pál perbáli plébános tette le;[3] tornyát később, 1788-1789 körül Marczibányi István építtette. Az épületet először Veroni Pál szentelte fel még 1784-ben, majd a teljesen elkészült és berendezett (már két haranggal is rendelkező) templom felszentelésére 1821. június 29-én került sor.

A templom felújításai

[szerkesztés]

A templomban az építése óta eltelt, közel két és fél évszázad alatt számos kisebb, és néhány nagyobb szabású felújítás is zajlott. Utóbbiak között említhető az 1906-os felújítás, az első világháborút követő, 1920 utáni nagytatarozás, melynek során a tornyot is átépítették a jelenlegi formájára; illetve az 1982-es tetőszerkezeti csere.

A templom jelene

[szerkesztés]

A templom berendezéseinek fejlesztése, részeinek szükség szerinti felújítása jelenleg is folyamatos, erről (2018-as megszűnéséig) az 1990-es évek elején létrehozott Templom Tér Alapítvány volt hivatott gondoskodni.

Magyar nyelvű szertartás minden nap folyik a templomban, de a miserendben heti egy német nyelvű mise is szerepel, melynek időpontja vasárnap reggel negyed kilenc. Ezen felül a templom a helyszíne a Solymári Búcsú (mint hivatalos önkormányzati rendezvénysorozat) nyitó rendezvényének – már csak azért is, mert a program időpontját a templom búcsúnapjának mindenkori dátumához (szeptember 12., illetve az ahhoz legközelebb eső vasárnap) igazítják –, a település kórusainak és komolyzenei zenekarainak részvételével évről évre megrendezett adventi hangversenynek, az április 3. vagy 4. hétvégéjén megrendezett kitelepítési megemlékezésnek és több más, zenés programnak, hangversenynek is.

Szertartások külső helyszíneken

[szerkesztés]

A nagyközség területén számos egyházi emlékhely található, melyeknél éves rendszerességgel vagy alkalomszerűen a templom egyes külső helyszínű szertartásai zajlanaok. Az emlékhelyek között akadnak régi (19. századi), felújított, illetve az utóbbi évtizedekben újonnan létesített emlékhelyek is. A rendszeres külső helyszínű szertartások az alábbiak.

  • a Fatimai kápolnánál (Major utca) a búcsú előtti vasárnap "búcsúnyitó" szentmise
  • a solymári várban (Mátyás-domb) a búcsút követő első vagy második vasárnap a búcsúi időszak zárómiséje;
  • az Egyházközségi Gyűjtemény (Templom tér 7.) udvarán advent első hétvégéjén "élő Betlehem" megnyitása;
  • a templom előtti térségen alkalmas időjárás esetén virágvasárnapi barkaszentelés, illetve traktorszentelés július első vasárnapján és gépjárműszentelés Szent Kristóf ünnepnapjához kapcsolódva;
  • a Szél-hegyi Golgotán húsvét vasárnapi keresztútjárás;
  • a "Motheisz-keresztnél" (Korsós-dűlő) késő tavaszi szentmise Búzaszentelő ünnepe alkalmából;
  • a "Treindl-keresztnél" (a Külső Vasút utcai körforgalom mellett) szentmise Búzaszentelő alkalmából, amennyiben a Korsós-dűlőre a terepviszonyok miatt nem lehet bejutni;
  • a Templom téren körben (a templomtól délkeleti irányba indulva) úrnapi körmenet;
  • az Anna-kápolnánál (Munkás utca 32. mellett) Anna-napi igeliturgia;
  • a Nepomuki Szent János-szobornál (Mátyás király u. 64. előtt) igeliturgia a szent névünnepén.

A fentieken túl alkalomszerűen előfordulnak külső helyszínű szertartások egyéb helyszíneken is, jellemzően a település területen található útszéli kereszteknél.

A templom berendezése

[szerkesztés]
Harangok a templomban
  • A templom legfontosabb berendezési tárgyai közé tartozik barokk stílusú főoltára Falconer József Ferenc 1762-ben festett oltárképével, valamint a szintén barokk szószéke, ez utóbbi Bebo Károly alkotása ugyanebből az évből; mindkettő az óbuda-kiscelli trinitárius templomból került Solymárra 1785-ben, miután a rendet 1783-ban feloszlatták, kegytárgyaikat pedig elárverezték.
  • Mellékoltárának nagy méretű festménye Köpp Farkas (Wolfgangus Köpp) bécsi festőművész alkotása, az 1782-ben készült festményt az 1836-os kolerajárvány idején egy óbudai polgár ajándékozta a templomnak.[4]
  • A templom két oldalfalán látható két-két nagy méretű festmény Nieger Károly festőművész alkotása.
  • Első orgonáját 1792-ben készítette Worberger Mátyás orgonaművész; a mai orgonaszerkezet 1955-ben került ide.
  • Ma használt toronyórája 1989-ben került a toronyba, németországi hívek adományaként, a korábbi óraszerkezet elemei ezt követően tisztázatlan körülmények között magánszemélyekhez kerültek; a régi szerkezet helyreállítását felújított formában történő bemutatását jelenleg tervezi egy helyi civil szervezet.[5]
  • A torony keresztjét Gebhard Ferenc budai polgár készítette 1799-ben.[4]
  • A toronyban az idők során több harang is volt, de azokat az első, majd a második világháború idején is hadi célokra elrekvirálta és beolvasztatta a hadsereg. Jelenleg három harang található itt, melyek közül a legnagyobb, 618 kilogrammos súlyú harangot 1990-ben adományozta a templomnak a helyi lakosok egyike; készítője Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester volt.

A templom, mint sírhely

[szerkesztés]

A 18-19. század solymári földesúri családok családtagjai közül többeket temettek el a templomban kialakított sírboltban. Itt nyugszik az 1792-ben elhunyt Majthényi Károly, a két évvel később, 1794-ben elhunyt felesége, Beleznay Anna és több más családtag is. A templomban utoljára 1933-ban zajlott temetés, amikor gróf Karátsonyi Jenő földesurat helyezték az itteni sírboltban végső nyugalomra.

A templom papjai

[szerkesztés]

Plébánosok

[szerkesztés]
  • 1716–1725: Gábriel Antal (Anton Gabrielli)
  • 1725–1730: Bayermann / Payermann János (Johann Bayermann)
  • 1730–1736: Hász György János
  • 1736–1743: Partinger Mihály
  • 1743: Höchstel Jakab
  • 1743–1753: Mechlitz György
  • 1753–1766: Pachoffer Ignác
  • 1776–1788: Perczel József
  • 1788–1805: Wattner Kelemen
  • 1805–1806: Stuck József
  • 1806–1817: Amlacher Ferenc
  • 1817–1823: Clementis Fülöp Jakab
  • 1823–1837: Wenisch Ferenc
  • 1837–1859: Tankövy (Schuliszta) Ferenc
  • 1859–1899: Glázer József
  • 1899–1917: Kaiser Károly
  • 1917–1946: Hufnagel Ferenc
  • 1946–1964: Angeli Márton
  • 1962–1968: Almási Ferenc
  • 1968–1988: Dr. Szabadkai József
  • 1988–1997: Mits János
  • 1997–2003: Illéssy Mátyás[6]
  • 2003–2014: Kertész Péter[7]
  • 2014–2021: Kiss Csaba[8]
  • 2021– : Szemere János

Káplánok, adminisztrátorok

[szerkesztés]

A következő, kereken száz évben nem volt káplánja a templomnak.

A következő két – két és fél évből nincs nyoma annak, hogy lett volna káplánja a templomnak.

Galéria

[szerkesztés]
  • Főoltár
    Főoltár
  • Főoltár
    Főoltár
  • Mária-kegykép
    Mária-kegykép
  • Mellékoltár
    Mellékoltár
  • Szószék
    Szószék
  • Festmény az oltártól jobbra
    Festmény az oltártól jobbra
  • A liturgikus tér fölötti mennyezeti freskó
    A liturgikus tér fölötti mennyezeti freskó
  • A főhajó közepén lévő mennyezeti freskó
    A főhajó közepén lévő mennyezeti freskó
  • A főhajó keleti végén lévő mennyezeti freskó
    A főhajó keleti végén lévő mennyezeti freskó
  • A csillár eredetileg a krisztinavárosi Karátsonyi-kastély dísze volt
    A csillár eredetileg a krisztinavárosi Karátsonyi-kastély dísze volt
  • Az orgonakarzat lentről nézve
    Az orgonakarzat lentről nézve

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ http://szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/szuz-maria-neve-plebania-solymar-
  2. ↑ Veszprém Egyházmegyei Levéltár. Márkus Mihály zsámbéki plébános jelentése a Pilis megyében fekvő Solymár kápolna állapotjáról 1759. április 28-án. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993
  3. ↑ Majthényi Miklós levele Hufnagel Ferenc plébánosnak. 1933. október 22. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993.
  4. ↑ a b Pest megye Műemlékei Bp. 1958. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993.
  5. ↑ Archivált másolat. [2015. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 27.)
  6. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/illessy-matyas
  7. ↑ a b http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/kertesz-peter
  8. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/kiss-csaba
  9. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/izeli-jozsef
  10. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/?min=50/trimmer-elek-ivan-o-cist-
  11. ↑ Archivált másolat. [2015. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 16.)
  12. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/eberhardt-ferenc
  13. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/bohn-istvan
  14. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/gyulafy-pal-dr-
  15. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/baltasi-nandor
  16. ↑ http://szephalom.plebania.hu/main.php?rovat=15
  17. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/?min=50/nyarai-horvath-istvan
  18. ↑ Milbich Tamás–Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok 1266-2000., 3. kiadás. Jelenleg kéziratban.
  • Majthényi Miklós: A Majthényi család és a solymári templomépítés. In: Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 2002.
  • Hufnagel Ferenc: A 200 éves kegyhely Solymár. 1934.
  • Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 1993.
  • Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 2002.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szűz_Mária_neve_templom_(Solymár)&oldid=26971038”