Szőts András (színművész)
| Szőts András | |
.jpg) | |
| Szőts András | |
| Született | 1881. augusztus 4. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1919. június 26.[1] (37 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Predrakovics Romana |
| Foglalkozása | színész, katona |
| Halál oka | emberölés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőts András témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Incseli Szőts András (Kolozsvár, 1881. augusztus 4. – Budapest, 1919. június 26.[1]) magyar katonatiszt, a Nemzeti Színház színésze, a vörösterror áldozata.
Családja
[szerkesztés]Szőts Albert és Eördögh Etelka fia. Családja a nemesi Incseli előnevet II. Lipóttól kapta 1791-ben, mert 1764-ben bánffyhunyadi Szőts András ezer forintért kiváltotta gyermekeit a jobbágysorból, Bánffy Elek bárótól. Szőts András egyik felmenője, Szőts András Kolozsvárra költözött és ott főorvos lett.[2]
Élete
[szerkesztés]Kolozsvárott érettségizett le, majd a századforduló tájékán Budapestre költözött. 1903 és 1906 között végezte el a Színiakadémiát, majd katonai pályára lépett. 1909-ben a nagyváradi magyar királyi 4. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya lett. Az első világháborúban katonai szolgálatra jelentkezett, 1915-ben főhadnagyi rangot szerzett. A háború után Bronz Katonai Érdemérmet kapott, majd a Nemzeti Színház színésze lett.
Halála
[szerkesztés]Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság idején Szőts csatlakozott az ellenforradalmárokhoz és június 24-én részt vett a Lemberkovics Jenő százados által vezetett ludovikás felkelésben. A felkelést leverték a vörösök, Lemberkovicsot kivégezték. Szőtsöt letartóztatták és június 26-án a Parlament épületében kialakított kommunista politikai rendőrségre vitték, ahol agyba-főbe verték, megszurkálták, majd valószínűleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy öngyilkos lett, így június 26-án reggel 6 órakor a Parlament harmadik emeletéről egy világítóudvarba dobták a testét, ahol meghalt.[1][3]
Sokáig senki nem tudta, mi történt a színésszel, aztán a tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Újság írta meg a rémes esetet.
Emlékezete
[szerkesztés]- 1920. november 30-án ünnepélyes keretek között leplezték le Szőts András festett képmását a Blaha Lujza téren található Nemzeti Színház társalgójában. 1945 után a képet a kommunista hatalom nyomására eltávolították.[4]
- 2016. március 18-án a Parlament épületében, Szőts András halálának a helyén állítottak az emlékére egy táblát, ami az 1919-es kommunista diktatúra Országházban fogvatartott áldozatainak állít emléket. Az emléktábla avatásán Kövér László mondott beszédet.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Halálesete bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 398/1919. folyószám alatt.
- ↑ Magyar Hírlap cikke Archiválva 2016. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben 2016.március 18.
- ↑ Váry Albert, 24-25. p.
- ↑ Mártírjaink II. fejezet 1. rész Archiválva 2016. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben 2008.május 20.
Források
[szerkesztés]- Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon, 2, Budapest: HOGYF EDITIO (1923). ISBN 978 963 848 400 0 (Online elérés)
- Szőts András. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931. 321. o.
