Szőlőaknázó fényesmoly
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 hím
| ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Antispila oinophylla Van Nieukerken & Wagner, 2012 [1] | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szőlőaknázó fényesmoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőaknázó fényesmoly témájú kategóriát. |
A szőlőaknázó fényesmoly (Antispila oinophylla) a fényesmolyfélék (Heliozelidae) családjába tartozik. A családban idáig 123 fajt írtak le, amelyek 12 nemzetség között oszlanak meg.[2] A Heliozelidae családba tartozó fajok lárvái aknákat (ritkán gubacsokat) képeznek, amelyek védelmében a hernyók fejlődnek. A kártevő tudományos neve a görög οινος (oinos = bor) és φυλλον, φυλλα (phyllon, phylla = levél), „borlevél” kifejezésből származik, mivel a kártevő hernyói a borszőlők leveleiben élnek.
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]Eredeti hazája Észak-Amerika (Kanada: Ontario, Quebec; USA: Connecticut, Georgia, Kentucky, New York, Tennessee, Vermont). Európában eddig csak Olaszországból van hivatalos adat arról, hogy jelen van a kártevő.[3] Első olaszországi megjelenéséről 2006-ban számoltak be, így elképzelhető, hogy azóta több Európai országban is megtalálható ez az aknázómolyfaj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Az imágók szárnyfesztávolsága 5,5-6,2 mm. A csáp utolsó egy-két íze fehér. Az első szárnyak feketék, ezüstös-aranyos mintázattal: a szárnyak egyharmadánál a has felé keskenyedő ezüst sávot láthatunk, a szárnyak közepén két egymás felé mutató ezüstös háromszög van, amelyek néha összeérnek, a szárny végén pedig egy halványabb ezüstös folt látható. A hátsó szárnyak szürkék. Külső mintázat alapján nehéz elkülöníteni a többi Antispila fajtól, például a hazánkban őshonos somaknázó fényesmolytól (Antispila treitschkiella), de szárnyak erezetének vizsgálatával sikeresen lehet az Antispila fajok elkülönítése.
Életmódja
[szerkesztés]Tápnövényei Észak-Amerikában:
- Vitis aestivalis,
- Vitis labrusca,
- Vitis riparia,
- Vitis vulpina.
Tápnövényei Észak-Olaszországban:
A Vitaceae család fontos tápnövénye az Antispila fajoknak világszerte. Az ismert tápnövénnyel rendelkező Antispila fajokból (32), 13 faj valamilyen Vitaceae növényen, belőlük pedig 10 táplálkozik Vitis nemzetség fajaival is.[2]
Olaszországi szőlőültetvényekben számos fajtán, hibriden (Vitis riparia x rupestris) megfigyelték a kártételt, és úgy tűnik előnyben részesíti a Cabernet Sauvignon, Chardonnay, Muscat fajtákat.
A tojás a levél fonáki felére kerül 1-2 mm-re a levélértől. A lárvák a tápnövények leveleinek mezofillumában táplálkoznak. Az aknák általában egyenesen indulnak az erek felé, gyakran követik az levéleret egy darabig, majd elfordul a levélértől, és kiszélesedik. A lárvaürülék jól látható az aknákban. Észak-Olaszországban az utolsó lárvastádium a szőlőtőkén, vagy a kordonrendszeren gubóban telel át. A lárvák májusban bábozódnak. Az első generáció június elején repül; az első aknák június második felében jelentek meg a leveleken. A második generáció augusztus második felében jelenik meg. Mozgékony lárvák egészen október közepéig megtalálhatók.[2]
Gazdasági jelentőség
[szerkesztés]Olaszországi megfigyelések szerint nyár közepére a levelek 90%-át érinti a kártétel, jelentős asszimilációs felületvesztést okozva. Megjelenése esetén Magyarországon is gazdaságilag jelentősége kártevő lehet.
Védekezési lehetőségek
[szerkesztés]A lárvák életmódja miatt a kártevő ellen vegyszeresen felszívódó inszekticidekkel lehet védekezni. A védekezés időpontját a nem olyan régen azonosított szexferomonos ((Z)-5-tetradecenal and (Z)-7-tetradecenal)[5] előrejelzés alapján lehet meghatározni.[6] További potenciális lehetőséget nyújthat egyes parazitoid fürkészdarazsak bevonása, mint biológiai védelem. Aspilanta sp. lárvákból több fürkészdarázsfajt neveltek ki sikeresen, amelyek a Braconidae és Eulophidae parazitoid fürkészdarázs családokba tartoztak.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://doi.org/10.3897/zookeys.170.2617
- ↑ a b c Van Nieukerken, Erik J., Ian J. (2011. december 23.). „Order Lepidoptera Linnaeus, 1758. In: Zhang, Z.-Q. (Ed.) Animal biodiversity: An outline of higher-level classification and survey of taxonomic richness”. Zootaxa 3148 (1), 212. o. DOI:10.11646/zootaxa.3148.1.41. ISSN 1175-5334.
- ↑ Antispila oinophylla (angol nyelven). www.cabi.org. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Italian vineyards invaded from North America by new species of leafminer (angol nyelven). EurekAlert!. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Pheromones and Semiochemicals of Antispila oinophylla. www.pherobase.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Wang, Hong-Lei, Gianfranco (2019. január 1.). „Sex Pheromones of Two Leafminer Species, Antispila oinophylla and Holocacista rivillei (Lepidoptera: Heliozelidae) Infesting Grapevine in Italy” (angol nyelven). Journal of Chemical Ecology 45 (1), 1–8. o. DOI:10.1007/s10886-018-1036-z. ISSN 0098-0331. PMID 30547362.
- ↑ Nieukerken, Erik J. van (2020. október 8.). „Splitting the leafmining shield-bearer moth genus Antispila Hübner (Lepidoptera, Heliozelidae): North American species with reduced venation placed in Aspilanta new genus, with a review of heliozelid morphology” (angol nyelven). ZooKeys 957, 105–161. o. DOI:10.3897/zookeys.957.53908. ISSN 1313-2970.