Ugrás a tartalomhoz

Színtér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A színterek a színek ábrázolására használható virtuális térbeli koordináta-rendszer, ahol az egyes színek tulajdonságait azok koordinátái fejezik ki. Színességi koordinátákból épül fel a CIE XYZ színtér. Valamennyi további színtér különbözik ettől; koordinátái általában: egy színezeti, egy világossági és egy színtelítettségi jellemző.

A színtérben az ábrázolható színek valamilyen rend szerint kerülnek elhelyezésre (például az alapján, hogy a színtér alapszíneinek milyen arányú keverésével állíthatók elő), és a pozíciójukat meghatározó koordinátákkal kerülnek azonosításra (például az RGB színtérben a (255,0,128) koordinátán a maximális vörös, nulla zöld, és a maximális felének megfelelő kék komponensek összeadásából keletkező szín található).

Általános színterek

[szerkesztés]
Munsell színterének klasszikus ábrázolása
Fick színtér az RGB alapszínekkel és a W fehér ponttal

Az Otto Runge-féle színtér gömb alakú. Hasonló a színtér ábrázolása Johannes Itten színrendszerében is. Wilhelm Ostwald színtere kettős kúp alakú. A kúp alsó hegye a fekete, a felső csúcsa a fehér; középen valamennyi színezetnél azonos átmérőjű körvonallá nyúlik.[1] Kettős kúp formában ábrázolja a színteret Kirschman (1896), Arthur Pope (1922), Denman Ross. Philippe Colantoni színtere téglatest alakú. Kuepper színelméletében sa színtér formája rombohedrális.[2] Alfred Hickethier (1952)[3] kocka alakú színteret képezett[4] (ugyanitt több ábra is látható Arisztotelésztől Plátón, Aron Foriuson keresztül Tobias Mayer, Moses Harris, Johann Heinrich Lambert, Adolf Eugen Fick,[5] Michel Eugène Chevreul, Wilhelm von Bezold, Aemilius Mülleren át Michel Albert-Vanel-ig.)[6]

Klasszikus, de jelenleg is használatos a Munsell, ez szabálytalan alakú, és az NCS (Natural Colour System), ez gömb formájú.

CIE színterek

[szerkesztés]
The CIE 1931 színtér színesség diagram. A külső keret a monokromatikus görbe, a feltüntetett hullámhosszak nm-ben értendők. Középtájon látható az ún. fehérpont. Az alsó részét pedig az ún. bíborvonal zárja le. Megj.: A képernyőn megjelenő színek nem esnek egybe a szabványos színekkel.

A CIE[7] a nemzetközi szín-szabvány. A CIE alapján bármely látható szín azonosítható. Az először megfogalmazott CIE 1931 RGB-t nem szokás térben ábrázolni, az XYZ-t viszont már igen.[8] A CIELUV térbeli ábrázolása nem fordul elő; a CIELAB nagyon ritkán. A CIELAB térbeli formája szabálytalan.

Az emberi szem háromféle színérzékelő receptort tartalmaz, ezekből származtattak 3 függvényt, az ún. 'tristimulus' függvényeket (X,Y,Z). Mivel a három összetevő ábrázolása három dimenziót igényelne, ezért szétválasztották a színességet és a világosságot (vagy fényességet). Ebből Y definíció szerint a világosság, így a színesség két számmal kifejezhető: "x" és "y".

Az így kapott színtér a CIE xyY.

*Más szín szabványok:

  • DIN (Manfred Richter)[9] az első világháborútól az ötvenes évekig volt szabványos.[10] Később átadta a helyét a RAL színrendszernek.
  • RAL : Németországban a gépipar és az építészet igénye volt, hogy a színeket kölcsönösen beazonosíthatóan tudják előállítani. 1925-ben létrehozták a RAL-Colorsystem mintasort, amit később bővítettek, és 1955-ben szabványosítottak. A RAL színkártyákat Magyarországon is elterjedten használják a színek azonosítására.
  • COLOROID MSz 7300[11] színtér szabálytalan henger formájú.
  • Pantone : Hasonló igények alapján, főként a nyomdaiparban és formatervezésben 1963-ban létrehozták a Pantone színskálát. Térbeli ábrázolása nem fordul elő.
  • Egyéb színrendszerek: HKS; Trumatch; ezeket sem szokás a térben ábrázolni.

Az építőanyag és festékgyártók jelentős hányada saját színsorozatok alapján azonosítja termékei színét.

Gyakorlati színterek

[szerkesztés]
A hue-saturation-lightness (value) típusú színtereket a képfeldolgozás kívánalmai érdekében hozták létre
  • A televíziós technikában az RGB komponenseket veszi fel a kamera, ebből egy olyan világossági értéket (jele Y, neve luma) képeznek, amely kompatibilis a fekete–fehér televízió világossági értékével. Ezek után képezik az R-Y és a B-Y színkomponenseket. Így az analóg televízió egy világossági és két színességi (chroma) jelet továbbít (ez három merőleges térbeli vektor).
  • A képfeldolgozás technikájában a HSL, a HSV és még további színterek 1970 után
  • Számítástechnikában: RGB és változatai (sRGB, AdobeRGB). A digitális fényképezőgépek legtöbbje az sRGB (standard RGB) rendszert használja. Az ADOBE virtuális alapszíningerek segítségével kiterjesztett színteret (wide gamut) használ.[12]
    Az RGB additív színkeverési eljárás, amely azzal definiálja a színt, hogy a 3 alapszínű fényből mennyit kell összekeverni a kívánt szín eléréséhez.
  • Nyomdatechnikában: CMYK. A három- és négyszínnyomás technikája Jacob Christoph le Blon rézmetsző mestertől származik (1667–1741)[13][14] Blon eredeti alapszínei az RYBK (vörös, sárga, bíbor, és a kulcsszín: a fekete) voltak. Abban az időben nem volt még elegendően tiszta az additív és a szubtraktív színkeverés közti különbség (a könyvnyomtatás vonatkozásában).
    Négy alapszínnel dolgozó szubtraktív színkeverési technika.

Lásd még

[szerkesztés]

Colour Index International

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The Dimensions of Colour. huevaluechroma.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  2. ↑ Kuepper: Kueppers' Theory of Color: Three-dimensional Order Systems. uni-bielefeld.de, 2009. [2010. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 14.) FundamentalColorCode FuCoCode
  3. ↑ Hicketier, Alfred. Die grosse Farbenordnung Hickethier. Ravensburg: Otto Maier Verlag (1972) 
  4. ↑ Alfred Hickethier colorsystem. colorsystem.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  5. ↑ Adolf Eugen Fick. vlp.mpiwg-berlin.mpg.de, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  6. ↑ dr Nemcsics Antal: COLOROID, az esztétikailag egyenletes színrendszer. pnyme.hu, 2008. (Hozzáférés: 2011. november 22.)[halott link]
  7. ↑ History of the CIE. files.cie.co.at, 2010. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  8. ↑ Kuehni, Rolf G.. Color. An Introduction to Practice and Principles. Wiley-Interscience (1976). ISBN 0-471-66006-X  90. oldal 6.11. ábra
  9. ↑ Richter, Manfred. Über Entstehung, Aufbau und Anwendung der DIN-Farbenkarte DIN 6164. Berlin, Köln, Frankfurt am Main: Beuth-Verlag 
  10. ↑ DIN System. colorsystem.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  11. ↑ MSZ 7300:2002 COLOROID-színrendszer. mszt.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)[halott link]
  12. ↑ A gamut a színtérnek az a része, amely csak a színességi információt tartalmazza, és az alapszíningerek additív keverésével létrehozható. Ezért síkon, vagy a tér egy síkjaként szokás ábrázolni.
  13. ↑ O. M. Lilien (1985). Jacob Christoph Le Blon, 1667-1741: Inventor of three- and four colour printing. Stuttgart: Hiersemann.
  14. ↑ * J. C. Le Blon (1707). Generaale proportie voor de onderscheidene lengte der beelden, Amsterdam.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Színtér&oldid=25767970”