Sweet Movie

Sweet Movie (Sweet Movie)
1974-es francia–kanadai–német film
Miss Kanada (Carole Laure)
Rendező	Dušan Makavejev
Producer	Vincent Malle
Műfaj	művészfilm független film vígjáték-dráma
Forgatókönyvíró	Dušan Makavejev
Főszerepben	Carole Laure Pierre Clémenti Anna Prucnal Sami Frey
Zene	Manos Hadjidakis
Operatőr	Pierre Lhomme
Vágó	Yann Dedet
Gyártás
Ország	Franciaország Kanada Németország
Nyelv	angol, francia, lengyel, spanyol
Játékidő	98 perc
Költségvetés	700 ezer kanadai dollár
Forgalmazás
Forgalmazó	Magyar Filmintézet (Budapest, Örökmozgó filmszínház)
Bemutató	1974. június 12.
Korhatár	18 év
Kronológia
Előző	W.R.: Mysteries of the Organism
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A Sweet Movie 1974-ben bemutatott színes, kanadai–francia–nyugatnémet filmdráma. Dušan Makavejev alkotásának premierje az 1974-es cannes-i filmfesztiválon, a Rendezők Kéthete nevű szekcióban volt, ahol éppúgy megosztotta a közönséget, mint a világ bármelyik pontján, ahol később bemutatták. A vasfüggöny innenső oldalán természetesen évekig szó sem lehetett a premierről, hiszen a rendező egyébként is nemkívánatos személy volt a szocialista országokban, miután W. R., avagy az organizmus misztériuma (1971) című filmjével úgymond „megsértette” Lenin emlékét és a kommunizmus „szent” eszméjét.

Makavejev 1973-ban elhagyta a hazáját, és Nyugatra távozott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Sweet Movie – a W. R.-rel ellentétben – Nyugaton sem váltott ki osztatlan lelkesedést, hiszen a provokatív mű lényegében a rendező azon álláspontját tükrözi, hogy valójában sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus nem ideális társadalmi forma az egyén számára, mert mindkettő a maga céljaira kizsákmányolja az emberi testet.

Magyarországon a rendszerváltozás után került sor a bemutatóra. 1990-ben Budapesten életműsorozatot rendeztek Makavejev filmjeiből. Az eseményre a rendezőt is meghívták, aki magával hozta a Sweet Movie-t, melyet két alkalommal vetítettek le a közönségnek videókazettáról. Két évvel később a budapesti Örökmozgó filmszínház mutatta be a filmet. Noha külföldön a Sweet Movie nem tartozik a tévécsatornák repertoárdarabjai közé, hazánkban az állami televízió és a Filmmúzeum tévécsatorna is többször sugározta.

A cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

1984-ben vagyunk. Egy nagyszabású show keretében választják ki a világ legszebb szűzlányát. A győztes jutalma, hogy feleségül veszi őt a verseny fő szponzora, az Erényöv Alapítvány elnöknőjének fia, az 50 milliárd dollár vagyonnal rendelkező Mr. Alpanaple. Egymás után érkeznek a versenyzők: először Miss Rodézia, majd Miss Kongó. Miss Jugoszlávia annyira biztos a győzelmében, hogy a nőgyógyász vizsgálószéke helyett azonnal a győztes számára fenntartott trónra ül, majd miután közlik vele, hogy előbb a szükséges vizsgálaton is át kell esnie, igen harciassá válik. Az incidens után jön az újabb versenyző, a bájos Miss Kanada, aki minden szempontból tökéletesen megfelelőnek tűnik. A leányzót hamarosan már újdonsült férje, Mr. Alpanaple (Mr. Kapital) magánrepülőgépén látjuk, amint a Niagara-vízesés fölött elrepülve közös otthonuk felé tartanak. A gépen a férfi hatalmas vagyonával és sikeres üzleteivel dicsekszik. Az elképesztően giccses miliőben tervezett nászéjszaka rendhagyóra sikerül: Miss Kanada sikoltozásban tör ki, miután megpillantja férje arannyal bevont falloszát. Igazi „aranyeső” következik: Mr. Kapital levizeli az előzőleg gondosan megmosdatott asszonyát.

A Patyomkin matróza (Pierre Clémenti)

Ezalatt Amszterdam csatornáin egy hatalmas Marx-fejjel ékesített hajó úszik a vízen, a Survival (Túlélő). A partról a Patyomkin matróza lelkesen igyekszik nyomon követni a hajó útját, melynek Anna Planeta személyében női kapitánya van. A magát Lev Bakunyinnak nevező matróz végül feljut a hajóra, ahol Anna azt kérdezi tőle, mi lett az 1905-ös forradalommal. Lev azt feleli, ő lesz Anna új szeretője, hiszen amúgyis elkelne a hajón egy matróz. Anna és barátnője megfürdetik a matrózt, ám Anna váratlanul azt mondja neki, hogy ne maradjon a hajón, mert tele van halottakkal. A férfi erre azt válaszolja, hogy az egész világ tele van velük. A cselekményt ekkor eredeti német híradófelvételek szakítják meg: a katyni mészárlás áldozatainak exhumálását látjuk a döbbenetes képsorokon. Fürdés után a matróz meztelenül beleveti magát egy hatalmas, cukorral teli ládába.

E közben a Mr. Kapital feleségének szerepére alkalmatlannak bizonyult Miss Kanada nem hajlandó önként kilépni a házasságból, igényt tartana a házra vagy legalábbis tartásdíjra. Válaszul idős anyósa egy ügyvéd segítségével kis híján egy úszómedencébe fojtja, majd egy néger izomkolosszusnak, Jeremiah Muscle-nek adja át. A néger egy óriási, tejesüveg formájú építménybe viszi magával a nőt, ahol előbb izmait és állóképességét fitogtatja, majd magáévá teszi a hasztalanul védekező szépséget. Utána becsomagolja a nőt egy bőröndbe, és poggyászként feladja Párizsba. A francia fővárosban Miss Kanada megismerkedik Mr. Machóval, akit teljesen megbabonáz. Az Eiffel-torony egyik szintjén kezdenek szerelmeskedni, a váratlanul fellépő hüvelyizomgörcs miatt azonban a nő foglyul ejti a férfi hímtagját. Az attrakciót figyelő tömeg éljenzése közben a kiérkező orvosoknak sikerül megoldani a problémát. A szépséget rövidesen egy kommuna gusztustalan lakomáján látjuk viszont, ahol egyazon asztalnál folyik a zabálás, az ivászat és az ürítkezés, melybe az okádás éppúgy beletartozik, mint a vizelés. Természetesen a székelés sem marad el, majd a kommuna tagjai meztelen csoporttánccal folytatják a féktelen mulatozást.

A Survivalre közben újabb vendégek érkeznek: néhány gyerek, akik boldogan ízlelgetik a hajó mélyének csábító ínyencségeit, a rengeteg édességet. Rövidesen megjelenik a menyasszonynak öltözött Anna, aki erotikus csábtáncot lejt előttük, levetve a testét amúgy is alig fedő ruhadarabokat. Később a nőt és szeretőjét, a matrózt a „cukorágy”-ban látjuk. Szeretkezésük végén Anna megöli a matrózt egy hatalmas késsel. Rövidesen megérkezik a rendőrség: a Survival kikötött, a hatóság pedig elviszi a kézzel-lábbal ellenálló Annát és barátnőjét. Partra teszik a holttesteket is, a gyerekeket és a matrózt. Miss Kanadát egy csokoládéreklám forgatásán látjuk viszont: csupasz testére folyékony csokoládét öntenek, melyben a szépség eksztatikus mozgással vonaglik és hempereg, valósággal belefullad a ráfolyó édességbe…

Érdekességek

• Francis Ford Coppolára állítólag olyan mély benyomást tett a W. R., hogy felajánlotta Makavejev számára az akkor még csak körvonalazódó filmterve, az Apokalipszis most (1979) megrendezését. Makavejevet azonban nem érdekelte a téma, helyette inkább a Sweet Movie-t rendezte meg. Egyébként az 1974-es cannes-i filmfesztivált, ahol Makavejev filmje versenyen kívül szerepelt, Coppola nyerte a Magánbeszélgetés (1974) című drámájával.

A katyni áldozatok exhumálása

• A Sweet Movie-ban eredeti dokumentumfelvételek láthatók a katyńi vérengzés áldozatainak kihantolásáról. 1940. március 5-én Sztálin parancsára az NKVD borzalmas mészárlást rendezett a hadifogolytáborokban őrzött lengyel tisztek körében: az áldozatok száma 15 ezer és 22 ezer fő között lehetett. A tetemeket a katyni erdőnél földelték el, bár állítólag nem mindenkivel ott végeztek. A sztálinista vezetés eleinte igyekezett eltitkolni a tömeggyilkosságot, ám 1943-ban a megszálló német csapatok feltárták a tömegsírokat. A szovjet propagandagépezet innentől kezdve azt terjesztette, hogy a mészárlást valójában a németek követték el, sőt a második világháború befejezése után a háborús bűnösök nürnbergi perében megkísérelték a nácikat elítéltetni Katyn miatt is, a nyugati hatalmak azonban ezt megakadályozták. A vasfüggönyön belül Katyn tabutéma lett, s ha egyáltalán szóba kerülhetett, akkor is a sztálini hazugságok hangzottak el róla. Nyugaton ugyan tudták, mi az igazság, de politikai érdekből Katynról ott sem beszéltek túl sokat. 1990. április 14-én a Szovjetunió végül hivatalosan is beismerte, hogy a katyni vérengzés az NKVD műve volt, ugyanakkor az illetékesek mindmáig elzárkóznak attól, hogy a tömeggyilkosságot emberiség elleni bűntettnek minősítsék. Mivel az évtizedek során az amúgy is kevés hivatalos irat jelentős részét tudatosan megsemmisítették, az események ködösítése tovább folyik: vannak olyan újabb keletű állítások, melyek szerint Katyn valójában a németek és a szovjetek közös akciója volt, akik a II. világháború legelején még szövetségesi viszonyban voltak, és megállapodtak Lengyelország felosztásáról.
• Filmkritikusok szerint a Sweet Movie-ban számos jelentős személyiség hatása felfedezhető. Így például a szexuálfilozófus Wilhelm Reiché, akinek vitatott elmélete volt Makavejev előző filmjének kiindulási alapja. Mihail Bahtyin orosz gondolkodónak a kulturális kritikával kapcsolatos fejtegetései szintén hatottak a filmre, akárcsak George Orwell híres regénye, az 1984, vagy Bertolt Brechtnek az „epikus színház”-ról vallott felfogása. A filmesek közül Szergej Eizenstein montázselméletének hatása mutatható ki a filmben, illetve Jean-Luc Godard-é, aki egyéni és eredeti művészetet teremtett a montázs és a politika kombinálásával.
• Az Anna Planetát játszó lengyel színésznő, Anna Prucnal a filmben való szereplése miatt 7 évig nemkívánatos személy volt hazájában, és még akkor sem engedték be az országba, amikor haldokló édesanyját szerette volna meglátogatni.
• A kommunajelenetet Otto Mühl és 1972-ben alapított kommunája, a Vienna Actionists közreműködésével vették fel. Mühl egy későbbi interjúban „arcátlan giccs”-nek nevezte a kész filmet. A kommuna neve a filmben La voie lactée (Tejút), ami Luis Buñuel 1969-es, azonos című filmjére utal.
• 1975-ben a brit cenzúrahivatal, a BBFC nem engedélyezte a Sweet Movie angliai bemutatóját. Olaszországban a filmet Pier Paolo Pasolini ajánlásával forgalmazták. Pasolini Az Ezeregyéjszaka virágai című filmje a Sweet Movie-hoz hasonlóan az 1974-es cannes-i fesztivál programjában szerepelt, ahol az olasz rendező felfigyelt Makavejev provokatív alkotására. Pasolini utolsó filmje, a szintén viharos fogadtatásban részesült Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) alaptémája hasonló a Sweet Movie-éhoz: az emberi test kizsákmányolása az államhatalom által.

Magyar kritikai visszhang

„Amit a W. R., a Sweet Movie és a Montenegro hősei képzeletükben, s álomszerű, a tudat szigorú kontrollja alól kiszabadított cselekedeteikkel megélnek, az nem más, mint alászállás a zsigerekbe. Itt minden puszta fizikai valóságában jelenik meg: a test funkciói azonosak a történéssel. A meztelenség, az erekció, a szeretkezés, az okádás, az ürítkezés és a gyilkosság egyforma dramaturgiai szerepet kap. A W. R.-ben olyan magától értetődő természetességgel beszélnek a nemi ösztönről és a szexusról, mint jobb körökben az üzleti életről vagy az időjárásról; a Sweet Movie-ban a halál, mi több, a hulla olyan képi összekötőelem, mint finomkodó filmekben a naplemente, a szabadon szárnyaló madár vagy a virágos mező. Az érzelmek torz mása, a szenvedély az egyetlen nyelv, amelyen Makavejev öntudatlan teremtményei kommunikálni tudnak. Meglehet, nekik a kommunikáció is módfelett fennkölt kifejezés. Hiszen ők csak zavartatás mentesen vegetálnak, vannak, ahogy éppen jólesik, abban a pózban, abban az ágyban és abban az ínycsiklandóan új szituációban, amit a véletlen, esetleg egy kósza ötlet eléjük vetett. […] Makavejev korai alkotásaiban még csak bimbózik az emberi viselkedés fonákjának ábrázolása. A W. R.-ben kezdi, s a Sweet Movie-ban teljesíti ki a testiségnek azt a nyers, hamis illúzióktól és szenteskedő fogalmaktól, vizuális közhelyektől mentes képi megjelenítését, amit filmen hozzáfoghatóan senki sem mutatott meg. Makavejev azt tette a moziban, amit Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében: a szarról elmélkedett. Újra leemelte az embert abból az isteni és ideologikus magasságból, ahová a papok és a politikusok száműzték, és megmutatta legrejtettebb valóját: diszkrét viszonyát állati funkcióihoz.”
(Koltai Ágnes: Bizarr szentség (Dušan Makavejevről). In: Filmvilág 1990/8, 30–33. oldal)

„A Sweet Movie már műfaji tekintetben is kaján: a burleszkien stilizált, allegorikus mozi-tandráma és a kinematografikus performance keresztezése. Ez a csalárd kettősség mit sem ront a film szürreális egységén, sőt, erősíti azt. Aki egyszerűen mint drámai konstrukciót próbálja értelmezni a cselekményt, idővel összezavarodik az erővonalak közt. A motívumok összefüggései ugyanis nincsenek gondolatilag rendbe hozva a filmben, pontosabban: kétneműen vannak rendbe hozva, felerészben dramatikusan, felerészben pedig képzőművészeti jelleggel. A remélt tanulságokat lesve tehát elakadunk és tévelyegni kezdünk, sőt, már a csak burleszki jelenetek hangulatváltásait sem tudjuk mire vélni. Megtehetjük viszont, hogy a látottakból magunk kreálunk »mondandót«, és háborgunk azon, miféle mondandó ez, vagy lenyűgöződünk attól, amit kiötlöttünk. Impulzusok mindehhez bőséggel kínálkoznak itt, mintegy az élet szürrealitását imitálva. Ám közben a film attraktív tandrámai terelővonalaitól mégsem tekinthetünk el. Kénytelenek vagyunk »nagyra nézni«: a Történelemre, a Homo Sapiensre.”
(Ardai Zoltán: Sweet Movie (Niagara kanális). In: Filmvilág 1992/6, 20 oldal)

Főszereplők

• Carole Laure (Miss Monde 1984 / Miss Kanada)
• Pierre Clémenti (a Patyomkin matróza / Lev Bakunyin)
• Anna Prucnal (Anna Planeta / Ann kapitány)
• Sami Frey (El Macho)
• Jane Mallett (PDG / Az Erényöv Alapítvány elnöknője)
• Roy Callender (Jeremiah Muscle)
• John Vernon (Mr. Kapital / Mr. Alpanaple)
• Hansi Roll
• Therese Schulmeister
• Renata Steiger
• Berndt Stein
• Herbert Stumpfl
• Otto Mühl (Otto Muehl néven szerepel a stáblistán)
• Catherine Sola
• Louis Bessières
• Mélanie Brévan
• Fabrice Dague
• Don Arioli
• Barry Baldaro
• Lucia Bensasson
• Daniel Berek
• Paul Birerman
• Denis Boucher
• Ron Burtnett
• Marpessa Dawn (Mama Communa)

Külső hivatkozások

• A Sweet Movie az Internet Movie Database oldalain
• Angol nyelvű esszé Archiválva 2007. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben