Star Trek IV: A hazatérés
| Star Trek IV: A hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home) | |
| 1986-os amerikai film | |
 | |
| |
| Rendező | Leonard Nimoy |
| Producer | Harve Bennett |
| Alapmű | Star Trek |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Harve Bennett Steve Meerson Peter Krikes Nicholas Meyer |
| Főszerepben | lásd a táblázatot |
| Zene | Leonard Rosenman |
| Operatőr | Donald Peterman |
| Vágó | Peter E. Berger |
| Gyártás | |
| Gyártó | Paramount Pictures |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín |
|
| Játékidő | 119 perc |
| Költségvetés | 21 000 000$[1] |
| Képarány | 2,39:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató |  1986. november 26. 1992. április 20. MTV2 |
| Korhatár | .svg){kind=icon} III. kategória (F/0221/J) |
| Bevétel | 133 000 000$[2] |
| Kronológia | |
| Előző | Star Trek III: Spock nyomában |
| Következő | Star Trek V: A végső határ |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Star Trek: Hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home) (Paramount Pictures, 1986) a negyedik azon tudományos-fantasztikus filmek közül, amelyek a Star Trek című televíziós sorozatra épülnek. Befejező része azon cselekménytrilógiának, ami a Űrszekerek II: A Khan bosszújával kezdődött, és a Spock nyomában című filmmel folytatódott. A filmet a Star Trek rajongók gyakran úgy emlegetik, mint azt a részt, "amelyikben a bálnák vannak".
A szereplők
[szerkesztés]| Szerep | Színész[3] | Magyar hangja (1. szinkron, 1992)[4] |
|---|---|---|
| James T. Kirk kapitány | William Shatner | Szersén Gyula |
| Mr. Spock elsőtiszt | Leonard Nimoy | Kristóf Tibor |
| Dr. Leonard McCoy orvosi tiszt | DeForest Kelley | Uri István |
| Montgomery Scott főgépész | James Doohan | Láng József |
| Hikaru Sulu kormányos | George Takei | Usztics Mátyás |
| Pavel Chekov navigátor | Walter Koenig | Kassai Károly |
| Uhura kommunikációs tiszt | Nichelle Nichols | Zsolnai Júlia |
| Christine Chapel főnővér | Majel Barrett | Magda Gabi |
| Janice Rand tiszt | Grace Lee Whitney | Prókai Annamária |
| Sarek nagykövet | Mark Lenard | Velenczey István |
| Amanda Grayson | Jane Wyatt | Győri Ilona |
| Dr. Gillian Taylor | Catherine Hicks | Hűvösvölgyi Ildikó |
| Klingon nagykövet | John Schuck | Tolnai Miklós |
| Föderációs elnök | Robert Ellenstein | Szabó Ottó |
| Cartwright admirális | Brock Peters | Melis Gábor |
| Saavik | Robin Curtis | Kiss Erika |
A történet
[szerkesztés] |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Egy óriási idegen szonda érkezik a Földhöz, és különlegesen erős jeleket sugároz a planétára, melynek következtében elszívja a közelben lévő hajók energiáját, és felforralja a tengereket. James T. Kirk admirális és csapata éppen Spockért megy a Vulcanra, amikor értesülnek a flottától a Földnél kialakult helyzetről. Kirk tudja, hogy a flotta nem fogja örömmel fogadni, hiszen a USS Enterprise megsemmisült, ezért az előző kalandból zsákmányolt klingon hajóval indulnak a Föld felé.
Spock, aki szellemileg még mindig regenerálódik, rájön, hogy az idegen szonda a hosszúszárnyú bálnákkal próbál kapcsolatot felvenni. Ezeket az élőlényeket azonban az emberiség három évszázaddal ezelőtt, a vadászatnak köszönhetően kiirtotta, így a szonda számára választ csak úgy biztosíthatnak, ha visszautaznak az időben.
Kirk parancsba adja, hogy kezdjenek az űrhajóval a Nap körül nagy sebességgel keringeni, mert így a csillag nagy gravitációs tere, és a fénysebességnél gyorsabb haladás révén visszautazhatnak az időben. A művelet sikerrel zárul, melynek köszönhetően 1986-ban találják magukat. A legénység a hajót álcázza, és leszállnak a kaliforniai San Franciscóban (a Golden Gate Parkban). Szerencsére a közelben rábukkannak két bálnára, melyek alkalmasak a szondával való kommunikációra, továbbá olyan alapanyagokra, melyekkel megépíthető a bálnák szállítására szolgáló medence.
Kirk és Spock elnyeri dr. Gillian Taylor bálnabiológus támogatását is, aki a bálnákat gondozza a sausalitói Tengerek élővilága aquaparkban.
Miután leküzdötték a legfőbb gondokat (beleértve azt is, hogy meggyőzzék Taylort arról, hogy a jövőből jöttek), az Enterprise legénységének sikerül kimenteni két bálnát a tengerből, akiket közben szabadon engedtek az aquaparkból és bálnavadászok fenyegetik őket. Ezután visszatérnek a jövőbe és a bálnák segítségével megmentik a Földet.
A siker ellenére a legénység hadbíróság elé kerül, mivel több szabályt is súlyosan megszegtek akkor, amikor az előző filmben engedély nélkül indultak el az Enterprise-zal. A vádlottakat hősies tetteik miatt felmentik, kivéve Kirk admirálist, akit „büntetésből” lefokoznak kapitányi rangra, és a USS Enterprise-A-ra vezénylik. Dr. Taylor, aki a legénységgel együtt tért vissza a 23. századba, úgy dönt, hogy belép a csillagflottába, mint tudományos tiszt.
Érdekességek
[szerkesztés]- Azt a jelenetet, amelyben Chekov és Uhura a járókelőktől kérdezik, hogy merre találják az almedai támaszpontot (és benne egy nukleáris reaktort), rejtve vették fel. Így a rendőr, aki teljes bambultsággal és meglepődéssel tekint rájuk, nem színész, hanem egy igazi rendőr. Reakciója betudható annak is, hogy Chekov nagyon erős orosz akcentussal beszélt, és a film ezen része 1986-ban játszódott. A nő, aki végül szóba áll velük szintén az utca embere volt, nem pedig színész.
- A buszon hangosan zenét hallgató punkot, akit végül Spock hallgattat el, a film társproducere, Kirk Thatcher játszotta el. Ő írta a rádiójából szóló számot is, továbbá a vulkáni számítógép hangját is ő kölcsönözte. A karakter szintén Thatcher alakításában több évtizeddel később a Star Trek: Picard sorozatban is feltűnik, humoros utalásként erre a filmre.
- A kórházban a hangosbeszélőn dr. Sandi Zobert keresik. Sandi Zober valójában Leonard Nimoy akkori felesége volt (bár nem orvos, hanem maga is színész).
- A filmben szerepel a USS Enterprise CVN-65 nevű hajó is, ami igazából a USS Ranger CV-61 volt, mivel az Enterprise épp a tengeren volt a forgatás idején.
- A filmben feltűnő, Miranda osztályú csillaghajónak, a USS Saratogának (NCC-1867) egy afroamerikai nő a kapitánya, megelőzve a Star Trek: Voyagert az első női parancsnok tekintetében a Star Trekben. Igaz, csak rövid ideig szerepel, ezért nevet sem adtak neki, és az őt játszó színésznő, Madge Sinclair neve sem szerepel a stáblistán. (Később kiadott regényekben végül nem hivatalosan Margaret Alexandernek nevezték el.) Emellett Sinclair játssza a TNG sorozatban Geordi La Forge anyját, Silvia La Forge kapitányt is.[5] (Érdekesség még, hogy sokkal később ugyancsak Miranda jellegű és ugyancsak Saratoga nevű csillaghajó volt az, amelyiken Benjamin Sisko szolgált korábban, mielőtt azt a borg elpusztította volna. A hajó regisztrációs száma viszont értelemszerűen már más, NCC-31911 volt.)
- Cartwright admirális is feltűnik, csakúgy mint a későbbi Star Trek VI: A nem ismert tartomány című filmben, akit itt is Brock Peters alakít. Ugyanígy ebben a két filmben alakítja John Schuck is a klingon nagykövetet.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pascale, Anthony: "Exclusive: Producer Ralph Winter on Star Trek V: We Almost Killed The Franchise".. TrekMovie, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
- ↑ Tiwari, Neha: Star Trek movies: Which is best?. CNET Networks, 2006. október 6. [2012. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Star Trek 4. (Star Trek IV: The Voyage Home, 1986) 1. szinkron (1983). UIP Dunafilm, megrendelő HBO, MTV2. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Madge Sinclair Memory Alpha
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Star Trek IV: A hazatérés a PORT.hu-n (magyarul)
- Star Trek IV: A hazatérés az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Star Trek IV: A hazatérés az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Star Trek IV: A hazatérés a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Star Trek IV: A hazatérés a Box Office Mojón (angolul)
