Sotir Peci

Sotir Peci
Született	1873. július 13. Dardha
Elhunyt	1932. április 10. (58 évesen) Flórina
Állampolgársága	albán
Foglalkozása	politikus újságíró matematikus
Tisztsége	az albán nemzetgyűlés képviselője
Albánia 4. oktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1920. január 30. – 1920. november 14.
Miniszterelnök	Sylejman Delvina
Előd	Luigj Gurakuqi
Utód	Kristo Floqi
Albánia 6. oktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1921. július 11. – 1921. október 16.
Miniszterelnök	Iliaz Vrioni
Előd	Kristo Floqi
Utód	Hilë Mosi
Sablon • Wikidata • Segítség

Sotir Peci (Dardha, 1873. július 13. – Görögország, Flórina, 1932. április 8.) albán politikus, újságíró. Az 1900-as években az amerikai albán emigráció jeles alakja volt, később feladatot vállalt a függetlenné vált Albánia oktatásügyének szervezésében. 1921–1924-ben az államfői jogköröket gyakorló Legfelsőbb Tanács tagja volt.

Az amerikai emigráció éveiben a Sotir Pettsy névváltozatot használta.

Életútja

Fizika és matematika szakon végzett felsőfokú tanulmányokat az athéni egyetemen. Ezekben az években készítette elő kiadásra Kostandin Kristoforidhi görög–albán szótárát. 1905-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1906-tól Bostonban megjelentette és szerkesztette Észak-Amerika első albán nyelvű újságját Kombi (’A Nemzet’) címen. 1909 februárjában lapját megszüntette, s a szintén emigrációban élő Fan Nolival megalapították a Dielli (’A Nap’) című politikai lapot, amelynek szerkesztését később Faik Konica vette át. Peci mindeközben aktívan kivette részét az albán emigráció életéből. 1907-től tagja volt az 1899-es pejai liga szellemiségét hirdető nacionalista albán szervezetnek, a bostoni székhelyű Besa-Besën társaságnak. 1908 novemberében az amerikai albánság képviseletében részt vett az albán ábécé bevezetéséről határozó manasztiri kongresszuson.

Ezt követően a még török hódoltság alatt álló Albániában telepedett le. 1909-től fizikát és egyéb természettudományokat tanított Elbasanban, 1911–1912-ben pedig Korçában volt iskolamester, tankerületi igazgató, illetve több albán nyelvű tankönyv szerzője. Albánia függetlenségének elnyerését követően, 1914-től 1920-ig a Nemzeti Párt tagja volt. Alelnökként részt vett az Albánia közjogi helyzetét a világháború évei után helyreállító, 1920. januári lushnjai kongresszus munkájának irányításában. Ezt követően oktatásügyi miniszteri kinevezést kapott Sylejman Delvina 1920. március 27-én felálló kormányában. Tárcavezetőként legfőbb célja az e téren is meglehetősen elmaradott Albánia közoktatási rendszerének, iskolahálózatának megteremtése volt, de a Delvina-kormány november 20-án feloszlott, így a rendelkezésére álló rövid idő alatt Peci csupán az alapokat tudta megvetni.

Az államfői jogköröket gyakorló Legfelsőbb Tanács előző tagjainak lemondásakor, illetve lemondatásakor, 1921. december 22-én negyedmagával – Ndoc Pistullival, Refik Toptanival és Ymer Vrionival – együtt Pecit a tanács tagjává nevezték ki. 1924. június 16-án – június 2-ától a Legfelsőbb Tanács egyetlen tagjaként – ő nevezte ki a júniusi forradalom során Amet Zogu hatalmát megdöntő Fan Noli forradalmi kormányának tagjait. Miután azonban a tanács vezetőjeként, államfőként megakadályozta a Noli-kormány kezdeti reformlépéseit, július 2-án posztjáról lemondatták, s maga Noli vezette tovább a tanács munkáját, egy kézben összpontosítva az állam- és kormányfői funkciókat.

1924 decemberében, a Noli-kormány bukását, Zogu hatalomba való visszatérését követően Peci emigrált, s részt vett az 1925-ben az olaszországi Bariban megalapított, Zogu-ellenes emigráns szervezet, a Nemzeti Egység (Bashkimi Kombëtar) munkájában. Az 1927. szeptember 21-én Zogu által meghirdetett általános amnesztiát követően tért haza Albániába. Egy útja során, a görögországi Flórinában halt meg.

Források

• Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. 139., 183., 224., 256., 278. o. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
• Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. 350–351. o. ISBN 978-1-78076-431-3