Ugrás a tartalomhoz

Vágszakaly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sokolovce szócikkből átirányítva)
Vágszakaly (Sokolovce)
Vágszakaly zászlaja
Vágszakaly zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásPöstyéni
Rangközség
Első írásos említés1293
PolgármesterMarián Dóczy
Irányítószám922 31
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámPN
Népesség
Teljes népesség1368 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség193 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Terület6,57 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 32′ 10″, k. h. 17° 50′ 42″48.536111°N 17.845000°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 10″, k. h. 17° 50′ 42″48.536111°N 17.845000°E
Vágszakaly weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágszakaly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágszakaly (1899-ig Szokolócz, szlovákul Sokolovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Pöstyéntől 6 km-re délre, a Vág bal partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a szláv sokol (= sólyom) főnévből származik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de kerültek elő leletek a korai vaskorból is.

A mai települést 1293-ban „Zokol", 1324-ben „Zakal" néven említik. Lakói egykor királyi solymászok voltak. Legrégibb ismert birtokosa a 13. és 14. században az Ivánka nembeli András fia Tamás volt. Később a Nyáry család birtoka, akik Csejte uraival, a Báthoriakkal álltak rokonságban. A falunak már a 13. században volt temploma, amely a török időkben elpusztult. A mai templomot 1768 és 1770 között Nyáry Angéla grófnő adományából építették, fia pedig a plébániát építtette fel 1775-ben. A falunak története során több birtokosa is volt. 1663-tól a töröknek is fizetett adót, erről tanúskodik a török defter, mely szerint a község 5240 akcséval adózott. 1715-ben kuriális nemesi község 17 zsellér háztartással, összesen 281 lakossal. 1753-ban 48 család élt itt, közülük 18 szabad, akik nem fizettek adót. A lakosok száma 299 volt. 1787-ben 303-an lakták, akik főként a nagybirtokokon végeztek mezőgazdasági munkákat. A férfiak egy része téglakészítéssel foglalkozott. 1828-ban 399, 1837-ben 391, 1849-ben 445, 1857-ben 458, 1869-ben 325, 1880-ban 322 lakosainak száma. 1880-tól több zsidó lakosa vándorolt ki Palesztinába.

Vályi András szerint: „SZOKOLÓCZ. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Gr. Vindischgrátz Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pöstyénhez egy mértföldnyire; határja középszerű, legelője szoros, vagyonnyai majd ollyanok, mint Ratnóczé."[2]

Fényes Elek szerint: „Szokolócz, tót falu, Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján, Galgóczhoz 1 1/2 órányira. Lakja 423 kath. Van benne kath. paroch. templom, urasági kastély és kert; továbbá nevezetes tehenészet; erdő; gyümölcs elég. F. u. Windischgrätz herczeg."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Szokolócz, tót község a Vág balpartján, Drahóczczal majdnem szemben, 322 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1806-ban épült. A községben van Horn Dávid nagyszabásu és kiváló izléssel berendezett, díszes, tornyos kastélya, szép parkja, mintagazdasága és gazdasági szeszgyára. A kastély gróf Degenfeld-Schomburg Adolfé volt. Szokolóczot egy XIV. századbeli okirat „Zakol” néven említi."[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 355 lakosából 2 magyar és 333 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 322 lakosából 315 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 431 lakosából 12 magyar és 411 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 474 lakosából 25 magyar, 11 német és 438 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 456 római katolikus, 17 izraelita és 1 evangélikus vallású volt.

1921-ben 508 lakosából 8 magyar, 4 német, 493 csehszlovák, 1 egyéb nemzetiségű és 2 állampolgárság nélküli volt. Ebből 498 római katolikus, 8 izraelita és 2 evangélikus vallású volt.

1930-ban 617 lakosából 610 csehszlovák, 6 zsidó és 1 állampolgárság nélküli volt. Ebből 606 római katolikus, 10 izraelita és 1 evangélikus vallású volt.

1970-ben 1028 lakosából 1025 szlovák volt.

1980-ban 1039 lakosából 1 magyar és 1020 szlovák volt.

1991-ben 1057 lakosából 1 magyar és 1036 szlovák volt.

2001-ben 1117 lakosából 1 magyar és 1094 szlovák volt.

2011-ben 1265 lakosából 3 magyar és 1214 szlovák volt.

2021-ben 1368 lakosából 3 magyar, (+2) cigány, 1303 (+8) szlovák, 21 (+4) egyéb és 41 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt templomot 1768 és 1770 között építették barokk stílusban. Főoltárán a Fájdalmas Szűzanya 1706-ban készült szobra, amely egykor a falu végén állott, de a sok csodás gyógyulás hatására a templomba vitték. A templom kedvelt búcsújáróhely.
  • Nepomuki Szent János szobra 1834-ben készült.
  • A plébánia előtti barokk szoborcsoport ismeretlen mester alkotása.
  • A Kálvária 17. századi eredetű.
  • A község barokk-klasszicista kastélya a 18. század elején épült. A kastélynak több birtokosa is volt: a Nyáry, Skarbal, Amadé, Windischgratz, Deganfeld és Hirschwerk családok. Később Horn Dávid és Blum Bernát, valamit a Gyulay család tulajdonában is megtaláljuk. A kastélyt kiterjedt park övezi halastóval és számos faritkasággal. A kastélyban ma pszichiátriai gyógyintézet működik.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Martin Čičo – Michaela Kalinová – Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku

Külső hivatkozások

[szerkesztés]