Ugrás a tartalomhoz

Szelepcsény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Slepčany szócikkből átirányítva)
Szelepcsény (Slepčany)
Nepomuki Szent János római katolikus templom
Nepomuki Szent János római katolikus templom
Szelepcsény zászlaja
Szelepcsény zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1165
PolgármesterJán Határ
Irányítószám951 52
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség813 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség90 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület9,35 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 19′ 00″, k. h. 18° 19′ 60″48.316667°N 18.333333°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 00″, k. h. 18° 19′ 60″48.316667°N 18.333333°E
Szelepcsény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelepcsény témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szelepcsény (szlovákul Slepčany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Mikófalva (vagy Mikófalu) puszta tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 10 km-re délnyugatra, a Zsitva partján fekszik.

Élővilága

[szerkesztés]

A faluban régóta fészkelnek gólyák. A főút mentén 2022-ben és 2023-ban is 4-4, 2024-ben 5 fiókát számoltak össze.[2]

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek szerint a község területén a kőkorszakban a lengyeli kultúra települése állt. A középkori falu a 11. században keletkezhetett, első írásos említése 1165-ből származik "aliud Minus predium Selepchen" alakban. 1209-ben "Celepsen", 1229-ben "Scelepchen", 1234-ben "Zelepchen", 1247-ben "Minor Selepchen", 1255-ben "Scylipche", 1257-ben "Zelepchen", 1360-ban és 1367-ben "Kyszelepchen" alakban említik a korabeli források.[3] 1165-ben a garamszentbenedeki bencés apátság birtoka. A falut az 1245-ből fennmaradt az apátságnak adózók összeírása is megemlíti.

1536-ban 10 portája adózott. 1545-ben az esztergomi káptalanhoz tartozott. 1601-ben malma és 46 háza volt a községnek. 1634-ben feldúlta a török. 1715-ben 36 adózója volt, köztük 3 kézműves. Az 1779-es egyházi vizitáció megemlíti, hogy a falunak két malma van, az egyik a káptalané, a másik a falué. 1828-ban 88 házában 598 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Iskolája 1885-ben épült, 1875-ben létesült téglagyára.

Határában feküdt egykor Jóka falu, melyet 1229-ben említenek először. 1386-ban a gímesi vár tartozékaként Mária magyar királynő visszaadja Forgách Balázsnak.[4] 1406-ban a russói váruradalomhoz tartozott. Az 1601-es adóösszeírás házait Szelepcsényhez sorolja. 1828-ban 2 háza volt 13 lakossal.

Vályi András szerint "SZELECSÉNY, v. Szelepcsény. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Thozárhoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék; piatzok Sz. Benedeken, és Nyitrán"[5]

Fényes Elek szerint "Szelepcsény, tót falu, Bars vmegyében, a Zsitva mellett: 611 kath. lak. Tölgyes erdő. Jó rét, és föld. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Léva 3 óra."[6]

Bars vármegye monográfiája szerint "Szelepcsény, zsitvavölgyi magyar és tót kisközség, 759 róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1165-ben találunk említést, a mikor Páznár fia Farkas a szent-benedeki apátságnak adományozza. 1234-ben II. Endre megengedi az itt lakó királyi szolgáknak, hogy a szent-benedeki apátság jobbágyai lehessenek. 1565-ben az esztergomi káptalan lesz a birtokosa és az marad mindvégig. Itt született néhai Szelepcsényi György esztergomi érsek, szegény sorsú földmíves szülőktől. A község katholikus temploma 1880-ban épült. Ide tartozik Mikófalu puszta is. Postája, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu."[7]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. A 20. században az egyházi birtokokat felparcellázták.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 541 lakosából 464 szlovák, 39 magyar, 30 német anyanyelvű és 8 csecsemő, ebből 511 római katolikus, 29 zsidó és 1 más vallású volt.

1890-ben 664 lakosából 67 magyar és 569 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 759 lakosából 91 magyar, 2 német és 666 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 742 római katolikus és 17 zsidó vallású volt.

1910-ben Szelepcsénynek 816 lakosából 610 szlovák, 199 magyar, 5 német és 2 más anyanyelvű volt, ebből 798 római katolikus és 18 zsidó vallású.

1921-ben 831 lakosából 50 magyar, 8 német, 4 zsidó és 769 csehszlovák volt. Ebből 814 római katolikus és 17 izraelita vallású volt.

1930-ban 960 lakosából 15 magyar, 6 zsidó és 939 csehszlovák volt. Ebből 945 római katolikus és 15 izraelita vallású volt.

1970-ben 1090 lakosa mind szlovák volt.

1980-ban 982 lakosából 2 magyar és 974 szlovák volt.

1991-ben 903 lakosából 6 magyar és 887 szlovák volt.

2001-ben 846 lakosából 818 szlovák és 6 magyar volt.

2011-ben 846 lakosából 818 szlovák, 4 magyar, 2 cseh, 1-1 ukrán, német és morva, továbbá 19 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 813 lakosából 764 (+5) szlovák, 4 (+1) magyar, (+2) ruszin, 7 (+1) egyéb és 38 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született Szelepcsényi György (1595-1685) kalocsai, később esztergomi érsek, Bécs megmentője, az ellenreformáció fontos személyisége.
  • Itt született Gartner Pál (1900-1975) orvos, ideggyógyász, pszichoanalitikus, egyetemi tanár, törvényszéki elmeszakértő, műfordító, Gordon Zsuzsa színésznő apja.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1881-ben épült a korábbi kápolna helyén.
  • Határában található a Szelepcsényi víztározó.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk
  3. DLDF 235988
  4. DLDF 58652
  5. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  6. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  8. ma7.sk

Források

[szerkesztés]
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 194.
  • Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 153.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]