Nagyszabos
| Nagyszabos (Slavošovce) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Rozsnyói | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1318 | ||
| Polgármester | Štefan Bašták | ||
| Irányítószám | 049 36 | ||
| Körzethívószám | 058 | ||
| Forgalmi rendszám | RV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1797 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 127 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 416 m | ||
| Terület | 15,53 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 43′, k. h. 20° 17′48.716667°N 20.283333°EKoordináták: é. sz. 48° 43′, k. h. 20° 17′48.716667°N 20.283333°E | |||
| Nagyszabos weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszabos témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nagyszabos (szlovákul: Slavošovce, 1932 előtt Veľká Slaboška) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Rozsnyótól 29 km-re nyugatra, a Szlovák-érchegység délkeleti részén fekszik.
Története
[szerkesztés]1318-ban „Szederjes” néven említik először, a Bebekek csetneki uradalmához tartozott. 1346-ban „Slavosfalva”, 1367-ben „Slauoshaza”, 1378-ban „Zederyes” néven szerepel az írott forrásokban. Lakói szlovákok és ruszinok voltak, akik pásztorkodással, bányászattal, favágással, szénégetéssel foglalkoztak. Már 1396-ban vashámorok működtek a településen. 1427-ben 15 portája volt.
1596-tól 1686-ig török uralom alatt állt. A 17. századtól az Andrássyak birtoka. Lakossága régen vasércbányászatból élt, a községben vashámorok is működtek. 1634-ben két vashámor működött itt. 1709-1710-ben 126 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis, és Nagy Szlabos. Slavorum villa, Slabosovcze. Két tót falu Gömör Várm. földes Uraik leginkább Andrási, és más Uraságok is, lakosaik katolikusok, és többen evangelikusok, fekszenek Rochfalva felett, Csetnekhez nem igen meszsze; 1561-ben az Ozmanok’ jármát sínylették, 1765-ben pedig elégett vala; határbéli földgyeik a’ lakosoknak számokhoz képest kevesek; 3 vas hámorjok van, mellyekben a’ férjfiak, az aszszonyok pedig lennel is foglalatoskodnak; fájok nintsen.”[2]
A 18. század végétől papírmalmai üzemeltek, ma itt van Szlovákia egyik legnagyobb, 1817-ben alapított papírgyára. Több céh is működött a településen, így a csizmadiáké, a szabóké és a takácsoké. 1828-ban 102 házában 797 lakos élt.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Nagy-Szlabos, csinos és vagyonos tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Csetnekhez északra 1 1/2 órányira: 14 kath., 780 evang. lak., kik közt sok mesterember találtatik. Evang. anyaszentegyház. Három vashámor. Határán erdeje nincs, csak bokrosa; rétje szinte kevés; de földje bőven van. A csetneki urad. tartozik. Van itt derék papirgyár, melly jó géppapirost készit. Ut. p. Rosnyó 5 1/4 órányira.”[3]
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagyszlabos, a csetneki völgyben fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 887, nagyobbrészben tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. E községre már 1346-ban találunk adatokat, a mikor Szlavosfalva néven szerepel. 1367-ben Slanoshaza, 1498-ban pedig Zlauos alakban említik az egykori oklevelek. Hajdan a csetneki uradalomhoz tartozott, de később kisebb nemesek birtokába került. 1648-ban Fejérváry Zsigmondot, utána Nagybányai Gáspárt, 1697-ben Szathmáry Jánost és 1700-ban ifj. Draveczky János uralta. A török világban messze környéken csak Nagyszlaboson volt keresztény templom és a hívők messze vidékről itt gyűltek össze istentiszteletre. Itt van az I. Magyar Papiripar Részvénytársaság óriási ipartelepe, melyről más helyen részletesebben szólunk. 1848-ban a papirgyárat ágyúöntővé alakították át és itt készítették a magyar tüzérség számára az ágyúgolyókat. A község háromizben majdnem teljesen leégett, ú. m. 1765-ben, 1829-ben és 1836-ban. Az ág. h. ev. templom 1545-ben épült és később 74megnagyobbíttatott. Az egyház több, XVI. századból való szentedényt őriz. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.”[4]
1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 925-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 1840 lakosából 1645 szlovák, 147 cigány, 25 magyar volt.
2011-ben 1967 lakosából 1441 szlovák, 282 cigány, és 14 magyar volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Evangélikus temploma 1395-ben épült gótikus stílusban. A 15–16. században megújították. Barokk oltára és berendezése 1775-ben készült. Reneszánsz keresztelő medencéje 1630-ból való.
- Pavol Emanuel Dobsinsky szülőháza.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1640-ben Steller Tamás evangélikus tanár és lelkész.
- Itt született 1828. május 16-án Pavol Emanuel Dobšinský szlovák történész, író, a szlovák népmesék és mondák gyűjtője.
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Nagyszabos – Slavošovce /magyar/
- A község a szlovák múzeumok honlapján
- Községinfó
- Nagyszabos Szlovákia térképén[halott link]
- Tourist-channel.sk
- Az alapiskola honlapja
- A község a Gömör-Kishonti régió honlapján
- Nagyszabos Rozsnyó és környéke honlapján
- E-obce.sk
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
A Rozsnyói járás települései | ||
|---|---|---|
Rozsnyó (Rožňava) | ||
|  | |
