Ugrás a tartalomhoz

Simonyi Imre (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonyi Imre
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1920. szeptember 14.[1]
Simonyifalva
Elhunyt1994. február 10. (73 évesen)[1]
Gyula
Foglalkozásaköltő
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Simonyi Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Simonyi Imre (eredeti neve: Szmola Imre) (Simonyifalva (ma Románia, Arad megye), 1920. szeptember 14.Gyula, 1994. február 10.), József Attila-díjas (1974) költő.

Életpályája

[szerkesztés]
Emlékszoba

1926-ban édesanyjával Gyulára települtek át. 1940-ben itt érettségizett. 1940–1944 között tisztviselő, „szellemi ínségmunkás”; a nevét Simonyira változtatta. 1943-ban a bevonulás megtagadása miatt hadbíróság elé került. 1944 szeptemberében a katonai behívó elől elrejtőzött. 1945–1949 között az Alföld című újság szerkesztője volt. 1946–1949 között a Gyulai Kis Újság felelős szerkesztője volt. 1949-ben az újság megszűntével munka nélkül maradt. 1952–1956 között segédmunkás, napszámos Budapesten. 1956–1957 között a Gyulai Hírlap felelős szerkesztője lett. 1956. december 17-én „ellenforradalmi” tevékenységéért letartóztatták, majd Kistarcsára internálták. 1957 elején figyelmeztetéssel szabadon bocsátották; ezután ismét Budapesten lett segédmunkás. 1967-ben visszaköltözött Gyulára. 1985-ben csaknem 30 éves szilencium után a Békés Megyei Népújság közölte Kohán György című versét.

Kötetei

[szerkesztés]
  • 1956 – Tisztességes írás
  • 1962 – Önéletrajz helyett
  • 1966 – Ne sírjatok
  • 1970 – Hatodnapon
  • 1978 – Gyulai krétarajzok
  • 1980 – Forgácsok egy fakeresztről
  • 1984 – Két szerelem
  • Különvélemény. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1986
  • 1989 – Ember Gedeon jegyzeteiből (prózai művek)
  • 1990 – Világ és nézet
  • Az öröm hiányzott. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix, Bp.–Ungvár, 1994 (Örökségünk)
  • A költő törvénye. Készült a költő születésének 75. évfordulójára; vál., összeáll. Vaszkán Erzsébet és Dancs László; Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1995
  • Szemközt s háttal. Válogatott versek és prózai írások; vál., szerk. Krasznahorkai Géza; Concord Media, Arad, 2006 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Költő, az innenső parton; Concord Media, Arad 2008 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Sarusi Mihály: Innen a rácson. Simonyi Imre, Ördögh Szilveszter, Körmendi Lajos és Nagy Gáspár küldeményei. Levelesládámból I.; Corvinka Könyvek, Békéscsaba, 2017

Díjai

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Simonyi Imre szavalóverseny (Gyula)[2]
  • Emlékszoba (Gyula)
  • Emlékház (Simonyifalva)
  • Köztéri szobor (Gyula)
  • Simonyi Imre Általános Iskola (Simonyifalva, 2004–)
  • Regionális Simonyi Napok (Simonyifalva, 2003–)
  • Sarusi Mihály: Simonyi a legnagyobb? Ua: Szökőélet. Miskolc, 1997. 33-40.
  • Sarusi Mihály: Simonyitól Simonyiig. Ua: Petőfi: más. Misk.-Szoln. 2002. 86-111.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  2. Dávid Péter: Tudósítás és elmélkedés a Simonyi Imre Emlékversenyről Bárka online, 2011. december 8.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Csibra István: Ember Gedeon alias Simonyi Imre (monográfia) Archiválva 2014. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • A két Simonyi. Simonyifalva 120 éves (Simonyi József, Simonyi Imre); szerk. Hevesi József; Simonyi Társaság, Arad–Gyula, 2002
  • Rajongás vagy szereptévesztés. Simonyi Imre és Márai Sándor kapcsolatáról; szerk. Békés Ferenc; Ababook, Bp., 2005
  • Rajongás vagy szereptévesztés. Simonyi Imre és Márai Sándor kapcsolatáról; szerk. Békés Ferenc; jav., bőv. kiad.; Békés Ferenc, Bp., 2012
  • Sarusi Mihály: Simonyitól Simonyiig. Három kurta beszély a vég-gyulai költőről; Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, Békéscsaba, 2012
  • Csibra István: Simonyi Imre pályaképe; 2. bőv. kiad.; Concord Media Jelen, Arad, 2014 (Irodalmi jelen könyvek)