Sziénai Szent Katalin
| Sziénai Szent Katalin | |
 | |
| Andrea Vanni freskója a 14. század-ból | |
| egyháztanító, misztikus | |
| Születése | |
| 1347. március 25. Siena | |
| Halála | |
| 1380. április 29. (33 évesen) Róma | |
| Tisztelete | |
| Szentté avatása | 1461, Róma Szentté avatta: II. Piusz pápa |
| Sírhely |
|
| Ünnepnapja | Magyarország és világegyház : április 29. Anglikán Közösség : április 9. |
| Jelképei | liliom, könyv, kereszt, töviskorona |
| Védőszentje ennek | haldoklóknak, Európának |
| Irodalmi munkássága | |
| Fő művei | Dialógus Misztikus levelek Imádságok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sziénai Szent Katalin témájú médiaállományokat. | |
Sziénai Katalin (olasz Caterina da Siena), vagy katolikus nevén Sziénai Szent Katalin (Siena, 1347. március 25. – Róma, 1380. április 29.) olasz katolikus misztikus, a domonkos harmadrend tagja, laikus, akit az egyház 1461-ben szentté avattott. Kiterjedt teológiai alkotása miatt egyházdoktorként is tisztelik. Európa egyik védőszentje. Az itáliai irodalomra is hatással volt.
Élete
[szerkesztés]Elszegényedett nemesi család 23. gyermekeként született, édesapja kelmefestésből tartotta el népes családját. Gyermekkorában nem járt iskolába, későn tanult meg írni és olvasni. Korán megmutatkozott rendkívüli vallásossága. Nyolcéves korában látomást látott a trónon ülő Jézusról, és ennek hatására szüzességi fogadalmat tett. 15 évesen csatlakozott a domonkos harmadrendhez, a mantellátákhoz, és idejét imádkozással, aszketikus gyakorlatokkal, betegek ápolásával és a szegények istápolásával töltötte. Domonkos barátok segítségével kezdte el olvasni a Breviáriumot és a Szentek cselekedeteit (Acta Sanctorum), de más szerzetesrendekkel is kapcsolatban állt (Ferences rend, Ágoston-rend). Szónoklatainak ereje, melyről imái és levelei tanúskodnak, egyre több embert vonzott köré. Követői (famiglia) szellemi anyjuknak tekintették Katalint. 19 éves korában misztikus lelkesedéstől áthatva végleg elhagyta szülővárosát, és követőivel békét hirdetve bejárta Itáliát. Elhivatottnak érezte magát arra, hogy felrázza a válságban lévő egyházat és hogy kötelességeire emlékeztesse a papságot: „Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki, és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.” 1370 körül politikai és társadalmi követeléseket is megfogalmazott: a keresztények egymás közötti megbékélését, keresztes háborúk indítását a hitetlenek ellen és a Szentszék visszaköltözését Avignonból Rómába. Fellépése nyugtalanságot váltott ki, és bizalmatlanságot keltett. 1374-ben pünkösdkor eretnekség vádja miatt kellett megjelennie a Domonkos-rend legfelsőbb grémiuma előtt Firenzében, de válaszaival elnémította ellenzőit. Capuai Rajmund domonkos szerzetest jelölték ki gyóntató atyjául. Katalin tanácsadója és tolmácsa volt, ő írta meg később életét Legenda maior címmel.
Sienában pestisjárvány tört ki, csodának számító gyógyulásokat tulajdonítottak Katalinnak, és hírneve tovább nőtt. Gyóntatójának közlése szerint 1375. április 1-jén Pisában a keresztre feszített Jézus előtt részesült Krisztus szenvedésének stigmáiban, de kérésére ezek láthatatlanok maradtak. Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele.[2] 1376 júniusában egy maroknyi hívő kíséretében elindult Avignonba. Három hónapig tartózkodott a városban, és találkozott XI. Gergely pápával. A mai napig vitatott, hogy volt-e szerepe Katalinnak a Szentszék Rómába való visszatérésében. 1376. szeptember 3-án a pápa elhagyta Avignont, és 1377. január 17-én ünnepélyesen bevonult Rómába. XI. Gergely halála után Katalin VI. Orbán pápát támogatta, és kérésére Rómába költözött. 1380. április 29-én 33 éves korában halt meg súlyos betegség következtében. Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra.
Tisztelete
[szerkesztés]II. Piusz pápa avatta szentté 1461-ben, VI. Pál pápa emelte az egyháztanítók közé 1970-ben. 1999-ben II. János Pál pápa – Keresztes Szent Terézia Benedikta és a svéd Szent Brigitta mellett – Európa védőszentjévé avatta.
Írásai
[szerkesztés]
Fő műve a Libro della divina dottrina (vagy Dialogo della divina provvidenza), amit ő röviden Dialógusnak nevezett. 381 levelet és 26 imát is írt.
Magyarul
[szerkesztés]- Dialogus. Párbeszéd, 1–3.; ford. Tóth János; Amerikai Magyar Kiadó, Köln–Detroit–Wien, 1964 (Vörösmarty Kör. Idegen írók magyarul)
- Dialógus; ford. Csertő György; Szt. István Társulat, Bp., 1983
- Sziénai Szent Katalin élete. Legenda maior, amint megírta Capuai Rajmund a Szent gyóntatója; ford. Diós István, Szt. István Társulat, Bp., 1983
- Levelek; ford. Csertő György, előszó Diós István; Szt. István Társulat, Bp., 1983
- (szerk.) Giovanni Pozzi – Claudio Leonardiː Olasz misztikus írónők, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-6849-6, 208–241. o.
- Dialógus; ford. Csertő György, előszó Hankovszky Béla, szerk., jegyz. Németh Ilona; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 2003, ISBN 963-956-811-2, 477 o.
- Szeretetből élünk. Lelki útravaló az év minden napjára; Szt. Gellért, Bp., 2010
- Misztikus levelek, 1–2.; ford. Csertő György; Kairosz, Bp., 2012, ISBN 978-963-662-536-8, 964 o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sziénai Szent Katalin Archiválva 2017. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, katolikus.hu
- ↑ Sienai Szent Katalin Archiválva 2013. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, katolikus.hu
Irodalom
[szerkesztés]- Marianne Schlosser: Katharina von Siena begegnen, St. Ulrich Verlag GmbH., Augsburg 2006. ISBN 3-936484-65-1
- Hanno Helbling: Katharina von Siena. Mystik und Politik, C.H.Beck., München 2000. ISBN 3-406-46160-3
További információk
[szerkesztés]- Christof Dahm: Hl. Katharina von Siena, Kirchenreformerin und Friedenskämpferin (német nyelven). renovabis.de, 2019. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
- Szinéai Szent Katalin. katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
