Ugrás a tartalomhoz

Seng Si-caj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Seng Si-caj
Hszincsiang kormányzója
Hivatali idő
1937. október – 1944. augusztus 29.
ElődLiu Ven-lung
UtódVu Csung-hszin
Született1897.
Liaoning,  Csing-dinasztia
Elhunyt1970. július 13. (73 évesen)
Tajvan,  Kínai Köztársaság[1]
PártSzovjetunió Kommunista Pártja
Kuomintang
HázastársaCsiu Jü-fang[2]
Foglalkozástábornok, hadúr
IskoláiImperial Japanese Army Academy
A Wikimédia Commons tartalmaz Seng Si-caj témájú médiaállományokat.

Seng Si-caj (kínai írással: 盛世才, pinjin: Shèng Shìcái, Wade–Giles: Sheng Shih-ts'ai; 1897 – 1970. július 13.) kínai hadúr és Hszincsiang irányítója (1937-től kormányzója) volt 1933 és 1944 között.

Élete

[szerkesztés]

1897-ben, a mandzsúriai Liaoningban született mandzsu családban. Japánban tanult, majd 1919-ben részt vett a május negyedike mozgalomban. Kuo Szung-ling mandzsúriai hadúr alatt kezdte meg katonai karrierjét, akinek 1925-ös sikertelen lázadást követő kivégzése után visszatért Japánba és a Japán Császári Hadserege Akadémiáján folytatott tanulmányokat 1927-ig. Ebben az évben részt vett az északi hadjáratban, mint Csang Kaj-sek vezérkarának a tagja. 1930-ban Csin Su-zsen hszincsiangi kormányzó kérésére utazott Ürümcsibe.[3]

Részt vett a kumul lázadás 1931-es leverésében, szovjet segítséggel, melyért cserébe számos engedményt volt kénytelen nekik tenni és a tényleges hatalmat hamarosan az Ürümcsiben lévő szovjet konzul gyakorolta.[4] A tartományt szovjet szatellitállamnak tartották, mely teljesen az ő irányításuk alatt van.[5] 1936-ban 20 000 kazah Csinghajba telepítését követően a Ma Pu-fang vezette kínai muzulmánok népirtást hajtottak végre a muzulmán kazahok között, melyet csak 135-en éltek túl.[6][7]

Seng 1937-ben belső tisztogatásokba kezdett Sztálin csisztkájával egy időben, a hszincsiangi háború idején. Ehhez segítséget kapott az NKVD-től, mely egy „trockista” és „fasiszta összeesküvést” leplezett le, melynek célja „a Szovjetunió elpusztítása volt”. 435 személyt gyanúsítottak meg, köztük a szovjet konzult is.[8] 1938 augusztusában Sztálin akaratára csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához és moszkvai titkos látogatása alkalmával az 1 859 118. számú párttagkönyvet kapta meg Molotovtól.

1942-ben, az addig elért német sikerek hatására Seng antikommunistává vált, kiutasította a szovjet tanácsadókat és sok kínai kommunistát, köztük Mao Cö-mint, Mao Ce-tung testvérét is kivégeztette, azt remélve, hogy ezzel megszerezheti a Kuomintang támogatását. Amikor azonban a háború a szovjetek javára fordult a sztálingrádi csata után, Seng a nemzetiekkel próbált meg szakítani és újra a Szovjetunió támogatását kérte Sztálinnak írt levelében. Ő azonban ezt elutasította és megküldte a levelet a Kuomintang vezetőjének, Csang Kaj-seknek, aki augusztus 29-én leváltotta a kormányzói posztról.

1944. szeptember 11-én hagyta el a tartományt, hogy csatlakozzon a központi kormányzathoz, mint földművelésügyi- és erdészeti miniszter. Mintegy 50 teherautó szállította személyes ingóságait, köztük 1500 kg aranyat és 15 000 kilogramm ezüstöt. A kínai polgárháborúban elszenvedett vereség után a központi kormányzattal együtt Tajvanra menekült, ahol feleségével és négy gyerekével (három fiával és egy lányával) haláláig élt.[9]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Chahryar Adle, Madhavan K.. Palat, Anara Tabyshalieva. Qin Huibin, Towards the contemporary period: from the mid-nineteenth to the end of the twentieth century. UNESCO (2005). ISBN 978-92-3-103985-0 
  2. ↑ Andrew D. W. Forbes. Warlords and Muslims in Chinese Central Asia: a political history of Republican Sinkiang 1911-1949. Cambridge, England: CUP Archive, 239. o. (1986). ISBN 0-521-25514-7. Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  3. ↑ Andrew D. W. Forbes. Warlords and Muslims in Chinese Central Asia: a political history of Republican Sinkiang 1911-1949. Cambridge, England: CUP Archive, 99, 251, 376. o. (1986). ISBN 0-521-25514-7. Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  4. ↑ David D. Wang. Under the Soviet shadow: the Yining Incident : ethnic conflicts and international rivalry in Xinjiang, 1944-1949, illustrated, Hong Kong: The Chinese University Press, 53. o. (1999). ISBN 962-201-831-9. Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  5. ↑ Andrew D. W. Forbes. Warlords and Muslims in Chinese Central Asia: a political history of Republican Sinkiang 1911-1949, illustrated, Cambridge, England: CUP Archive, 144. o. (1986). ISBN 0-521-25514-7. Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  6. ↑ American Academy of Political and Social Science. The Annals of the American Academy of Political and Social Science, Volume 277. American Academy of Political and Social Science, 152. o. (1951). Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  7. ↑ American Academy of Political and Social Science. Annals of the American Academy of Political and Social Science, Volumes 276-278. American Academy of Political and Social Science, 152. o. (1951). Hozzáférés ideje: 2010. június 28. 
  8. ↑ Andrew D. W. Forbes. Warlords and Muslims in Chinese Central Asia: a political history of Republican Sinkiang 1911-1949. Cambridge, England: CUP Archive, 151. o. (1986). ISBN 0-521-25514-7. Hozzáférés ideje: 2010. december 31. 
  9. ↑ Vandivert, William: Governor Sheng Shih-Tsai (R) sitting with wife and daughter.. LIFE. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sheng Shicai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Seng_Si-caj&oldid=24812853”