Szelőce

	Szelőce (Selice)
	Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma
	; Szelőce zászlaja
	; Szelőce zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Vágsellyei
Rang	község
Polgármester	Igor Mandák
Irányítószám	925 72
Körzethívószám	00421 (0) 31
Forgalmi rendszám	SA
	Népesség
Teljes népesség	2872 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	74 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Terület	38,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°E
	Szelőce weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szelőce témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szelőce (más néven Sókszelőce, szlovákul Selice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban.

Fekvése

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 12 km-re délkeletre fekszik. Magyarsók tartozik hozzá.

Élővilága

2014
2023

A faluban két gólyafészek található.^[2]
A község Vágfarkasd-hoz közeli külterületén, a Vág folyó jobb partján, szemétégető építését tervezik. Megépülése esetén az évi 100 000 tonna kapacitású szemétégető a környék legnagyobb környezetszennyezője lenne.^[3]

Története

A települést 1078-ban „Seleuch” alakban említik először. 1317-ben „Zelechen”, 1323-ban „Seleuch” alakban szerepel a forrásokban. Királyi birtok volt, majd a 11. század végén a pannonhalmi bencés apátság birtoka lett. 1317-ben az Apponyi, Mérey és Vécsey családok, a 16. században a Csúzy család, a 18-19. században a Hunyady, Károlyi, Majthényi és Rudnay családok voltak a birtokosai. A 16. században elpusztította a török. 1715-ben 4 háztartása adózott. 1787-ben 124 házában 925 lakos élt. 1828-ban 182 háza volt 1271 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak.

Vályi András szerint „SZELLŐCZE. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura B. Hunyady Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez 1 1/4 mértföldnyire; határja középszerű.”^[4]

Fényes Elek szerint „Szelőcze, magyar falu, Nyitra vmegyében, Sók mellett: 1062 kath., 18 evang., 74 ref. 103 zsidó lak. kath. paroch. templommal. – Határa ollyan mint Sóké, azaz termékeny, róna; legelője sok van. F. u. gr. Hunyady sat. Érsekujvárhoz 2 mfd.”^[5]

Nyitra vármegye monográfiájában „Szelőcze, magyar község a Vág balpartján, Magyar-Sók mellett. 1671 r. kath., ág. ev., ev. ref. és izr. vallásu lakossal, kik között a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája Magyar-Sók, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. templomát 1787-ben építették. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt, mely 1802-ben épült. 1866-ban a községben épített út felhányása alkalmával sok emberi csontmaradványra és régi fegyverdarabokra bukkantak. A község gyakran volt kitéve elemi csapásoknak. 1861-ben nagy tüzvész pusztította. 1883-ban pedig jégverés tette tönkre a lakosok vagyonát és 1873 előtt a gyakori nagyobb árvizek okoztak inséget. A községről 156Szent László király alatt „Szelőcz” (Seleuch) néven, mint a pannonhalmi apátság birtokáról van feljegyzés. Földesurai később a Hunyady grófok voltak, jelenleg pedig gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka.”^[6]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Nevezetességei

Harangtorony
Szent Vendel szobra

Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban. 1882-ben bővítették.
Az első református templom 1650-ben épült kőből. Az ellenreformáció idején elkobzott református templomot a későbbiekben katolikus templommá alakították át. II. József türelmi rendeletének jogalapján 1788-ban a reformátusok egy fatemplomot építettek. Ennek a helyén épült 1816-ban egy új templom téglából. Mivel homokra építették, 120 év után le kellett bontani. A mai templom (immár a negyedik) 1936-ban épült a korábbi, 1816-ban épített templom alapjaira.
Sókszelőcei Napok augusztusban.
Vízerőmű a Vág folyón.

Népessége

Az Árpád-kori alapítású falu őshonos lakosságát magyarok alkotják.

1910-ben Szelőce 1703 lakosából 1690 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt. Magyarsók 2022 lakosából 1990 magyar és 29 szlovák anyanyelvű volt.

1970-ben 3425 lakosából 2842 magyar és 554 szlovák volt.

1980-ban 3124 lakosából 2606 magyar és 494 szlovák volt.

1991-ben 2755 lakosából 2079 magyar és 565 szlovák volt.

2001-ben 2832 lakosából 1682 magyar és 1011 szlovák volt.

2011-ben 2859 lakosából 1416 magyar és 1241 szlovák volt.

2021-ben 2872 lakosából 1008 (+96) magyar, 1450 (+57) szlovák, 43 (+217) cigány, 27 egyéb és 344 ismeretlen nemzetiségű volt.^[7]

Szelőce lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		1011 fő (36%)
magyar		1682 fő (59%)
*2001. évi népszámlálási adatok

Szelőce lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		1241 fő (43%)
magyar		1416 fő (50%)
roma		107 fő (4%)
cseh		18 fő (1%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Oktatásügy

Iskolájának legkorábbi ismert említése 1752-ből származik.
Osztényi Leander Alapiskola és Óvoda. A magyar tanítási nyelvű, 11 tantermes általános iskola 2000 óta viseli egykori igazgató-tanítója, a vágfarkasdi születésű festőművész nevét.

Neves személyek

Magyarsókon is tanított Osztényi Leander tanító, festőművész.
Magyarsókon is tanított Szeghalmy Gyula tanító, régész, fényképész.
Magyarsókon született 1787-ben Réső Ensel Sándor táblai ügyvéd és több megye táblabírája.
Magyarsókon született 1810-ben Váli Ferenc természetrajz-vegytan szakos tanár, tankönyvíró, a pápai tanítóképző megteremtője és első igazgatója.
Magyarsókon született 1914-ben Kertész Gyula polihisztor
Itt született 1945. október 4-én Rácz László csellótanár, csellista.
Itt született 1950. december 22-én Tomáš Galis zsolnai püspök.
Itt tanított Stampay János tanár, iskolaigazgató, kántor, író.

Galéria

Kereszt 1826-ból
Szent Vendel
Kereszt 1851-ből
Temetőkapu 1929-ből
Temetőkereszt

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ bociany.sk
↑ A szemétégető tervezete Szlovákia Környezetvédelmi Minisztériumának információs portálján
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
↑ ma7.sk

Források

1897 Dunántúli Protestáns Lap 8, 123

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Szelőce témájú médiaállományokat.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] y.sk

[3] A szemétégető tervezete Szlovákia Környezetvédelmi Minisztériumának információs portálján

[4] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[5] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[6] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

[7] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Sablon:Vágsellyei járás m v sz A Vágsellyei járás települései
Vágsellye (Šaľa)
Deáki (Diakovce) Királyi (Horná Kráľová) Köpösd (Hájske) Mocsonok (Močenok) Negyed (Neded) Pered (Tešedíkovo) Szelőce (Selice) Tornóc (Trnovec nad Váhom) Vágfarkasd (Vlčany) Vághosszúfalu (Dlhá nad Váhom) Vágkirályfa (Kráľová nad Váhom) Zsigárd (Žihárec)