Italo Santelli
Italo Santelli | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1866. augusztus 15. |
Születési hely | Carrodano, Olasz Királyság |
Halálozási dátum | 1945. február 8. (78 évesen) |
Halálozási hely | Budapest[1], Magyarország |
Állampolgárság | olasz |
Versenyzői adatok | |
Fegyvernem | tőr, kard |
A Wikimédia Commons tartalmaz Italo Santelli témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | |||||||||||||
Italo Santelli (bal) és Jean-Baptiste Mimiague (jobb). A fénykép az 1900-as olimpiai játékok alkalmából a Life nevű lapnak készült.[2] | |||||||||||||
|
Italo Santelli, lovag (magyarosan: Santelli Italo) (Carrodano,[4] La Spezia megye, Olasz Királyság, 1866. augusztus 15. – Budapest, Magyarország,[5] 1945. február 8.[6]) Magyarországon élő, dolgozó olasz vívómester.
Életpályája
[szerkesztés]Oklevelét Rómában szerezte, a központi katonai vívómesterképző intézetben – Scuola magistrale militare di scherma di Roma –, ahova 1887 szeptemberében iratkozott be, és ottani tanulmányait 1889 júliusában fejezte be. Az intézet elvégzése után katonai vívómesterként szolgált a 2. gránátosezredben (2° reggimento granatieri), amely egy gránátosdandár részeként Firenzében állomásozott.[7] 1892 májusában tagja volt annak a csapatnak, amely Londonban, a Királyi Katonai Tornán (Royal Military Tournament) bemutatta az olasz vívás legújabb eredményeit. A csapatot Masaniello Parise alezredes (1850–1910), a Scuola magistrale igazgatója vezette, további tagjai voltak: Angelo Torricelli, Agesilao Greco és Vincenzo Drosi.[8]
Santelli 1896-ban Budapesten a millenniumi kardverseny olasz részvevőjeként annak győztese volt. Sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) vívómesterének. Santelli a meghívást elfogadta. Budapesten saját vívótermet nyitott. Fia, Giorgio Santelli 1897-ben született Budapesten. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett Olaszország színeiben. (Ezt az érmet egyes források magyar éremként tartják nyilván, azonban a Magyar Olimpiai Bizottság nyilvántartásában nem szerepel.) Az ezt követő három évtizeden át a vívósport kiváló versenyzőinek sorát nevelte ki. Tanítványai között számos olimpiai, világ- és Európa-bajnok található, mint pl. Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor, Szántay Jenő, Gerde Oszkár, illetve ismert vívóedző: Duronelly László, Szabó László mesteredző.
Lánya, Fiorenza Santelli (1912–1945),[9] halálát egy becsapódó aknagránát okozta Budapest ostroma során.[10]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- III. osztályú Magyar Érdemkereszt (1926)[11]
- Román koronarend (1911)[12]
Emlékezete
[szerkesztés]- Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. A síremléket 1957. november 19-én avatták fel, az avatóbeszédet Tóth Péter olimpiai bajnok, a vívómester tanítványa tartotta.[13] A sírt díszítő bronz 35x35 cm-es domborművet Dabóczi Mihály, a vívómester szobrász tanítványa készítette, és 1979. november 2-án avatták fel.[14] Santelli síremléke 2001 óta védett.[15][16]
- Emlékére alapították 1955-ben a Santelli-vándordíjat. (Santelli Kupa)
- Szabó László mesteredző neki ajánlotta az 1977-ben megjelent A vívás és oktatása c. könyvét: „Tisztelő hálával ajánlom művemet feledhetetlen mesterem – Santelli Italo – emlékének”.
- Nevét viseli a Santelli-rántotta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nedeczky László kilencvenéves
- ↑ Elthes Csaba: Italo Santelli
- ↑ https://www.olympic.org/italo-santelli
- ↑ A Magyar életrajzi lexikonban Cariqueno
- ↑ olasz források szerint: Livorno, Olasz Királyság
- ↑ Halotti anyakönyvi bejegyzése, Bp. V. ker. 555/1952.
- ↑ SANTELLI, Italo e Giorgio. Dizionario Biografico degli Italiani - Volume 90 (2017)
- ↑ Italian Fencers at the Royal Military Tournament. Illustrated London News, No. 2772, Saturday, June 4, 1892
- ↑ A keresztneve hibásan – Florenza – szerepel a síremlékén.
- ↑ Syposs Zoltán: Santellira emlékeztek. Népsport, 1979. november 04.
- ↑ „...A magyar vívósport nagy sikerét megalapozó három évtizedes oktató tevékenység elismeréséül a III. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta...” Horthy Miklós. Pesti Hírlap, 1926. április 20.
- ↑ Santelli Italo lovag kitüntetése Pesti Napló, 1911. december 31.
- ↑ Kijelölték a magyar csapatot az olaszok elleni Santelli Kupa viadalra Pest Megyei Hírlap, 1957. november 15.
- ↑ Santelli emlékére Békés Megyei Népújság, 1979. október 26.
- ↑ Nemzeti Sírhelyek: Santelli Italo, lovag
- ↑ Santelli síremléke
-
Italo Santelli, 1896 -
Az első magyar hölgyvívók -
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (11-1/a-4). Alkotó: Dabóczi Mihály
Források
[szerkesztés]- Italo Santelli profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Magyar életrajzi lexikon
- Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (fényképpel)
További információk
[szerkesztés]- Dávid Sándor: Italo Santelli (Népsport, 1966. 73. sz.);
- Keresztényi József: Emlékezés a Maestróra (Népszabadság, 1966. 66. sz.)
- Syposs Zoltán: Dombormű Santelli sírján. Vívó híradó, 1979. november