Italo Santelli

Italo Santelli
Személyes adatok
Születési dátum	1866. augusztus 15.
Születési hely	Carrodano, Olasz Királyság
Halálozási dátum	1945. február 8. (78 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	olasz
Versenyzői adatok
Fegyvernem	tőr, kard
A Wikimédia Commons tartalmaz Italo Santelli témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Italo Santelli (bal) és Jean-Baptiste Mimiague (jobb). A fénykép az 1900-as olimpiai játékok alkalmából a Life nevű lapnak készült.

Olaszország színeiben Vívás Olimpiai játékok ezüst 1900, Párizs kard egyéni vívómestereknek

Italo Santelli, lovag (magyarosan: Santelli Italo) (Carrodano, La Spezia megye, Olasz Királyság, 1866. augusztus 15. – Budapest, Magyarország, 1945. február 8.) Magyarországon élő, dolgozó olasz vívómester.

Életpályája

Oklevelét Rómában szerezte, a központi katonai vívómesterképző intézetben – Scuola magistrale militare di scherma di Roma –, ahova 1887 szeptemberében iratkozott be, és ottani tanulmányait 1889 júliusában fejezte be. Az intézet elvégzése után katonai vívómesterként szolgált a 2. gránátosezredben (2° reggimento granatieri), amely egy gránátosdandár részeként Firenzében állomásozott. 1892 májusában tagja volt annak a csapatnak, amely Londonban, a Királyi Katonai Tornán (Royal Military Tournament) bemutatta az olasz vívás legújabb eredményeit. A csapatot Masaniello Parise alezredes (1850–1910), a Scuola magistrale igazgatója vezette, további tagjai voltak: Angelo Torricelli, Agesilao Greco és Vincenzo Drosi.

Santelli 1896-ban Budapesten a millenniumi kardverseny olasz részvevőjeként annak győztese volt. Sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) vívómesterének. Santelli a meghívást elfogadta. Budapesten saját vívótermet nyitott. Fia, Giorgio Santelli 1897-ben született Budapesten. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett Olaszország színeiben. (Ezt az érmet egyes források magyar éremként tartják nyilván, azonban a Magyar Olimpiai Bizottság nyilvántartásában nem szerepel.) Az ezt követő három évtizeden át a vívósport kiváló versenyzőinek sorát nevelte ki. Tanítványai között számos olimpiai, világ- és Európa-bajnok található, mint pl. Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor, Szántay Jenő, Gerde Oszkár, illetve ismert vívóedző: Duronelly László, Szabó László mesteredző.

Lánya, Fiorenza Santelli (1912–1945), halálát egy becsapódó aknagránát okozta Budapest ostroma során.

Díjai, elismerései

• III. osztályú Magyar Érdemkereszt (1926)
• Román koronarend (1911)

Emlékezete

• Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. A síremléket 1957. november 19-én avatták fel, az avatóbeszédet Tóth Péter olimpiai bajnok, a vívómester tanítványa tartotta. A sírt díszítő bronz 35x35 cm-es domborművet Dabóczi Mihály, a vívómester szobrász tanítványa készítette, és 1979. november 2-án avatták fel. Santelli síremléke 2001 óta védett.
• Emlékére alapították 1955-ben a Santelli-vándordíjat. (Santelli Kupa)
• Szabó László mesteredző neki ajánlotta az 1977-ben megjelent A vívás és oktatása c. könyvét: „Tisztelő hálával ajánlom művemet feledhetetlen mesterem – Santelli Italo – emlékének”.
• Nevét viseli a Santelli-rántotta.

Jegyzetek

• Képgaléria
• 
  Italo Santelli, 1896
• 
  Az első magyar hölgyvívók
• 
  Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (11-1/a-4). Alkotó: Dabóczi Mihály

Források

• Italo Santelli profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Magyar életrajzi lexikon
• Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (fényképpel)

További információk

• Dávid Sándor: Italo Santelli (Népsport, 1966. 73. sz.);
• Keresztényi József: Emlékezés a Maestróra (Népszabadság, 1966. 66. sz.)
• Syposs Zoltán: Dombormű Santelli sírján. Vívó híradó, 1979. november

Kapcsolódó szócikkek

• Magyarország az 1900. évi nyári olimpiai játékokon