Sakkan

Sakkan vagy Sakka (^dšakkan₂) akkád isten, az állatok, nyájak, csordák és a legelők védnöke. Fő kultuszhelye az amorita Babilonban volt, sumer eredetije talán Dumuzi valamelyik alakváltozata lehetett.

Már a sumer nyelvben van hozzá hasonló szó. A sumer šakkan_x két különböző írásmóddal (GA₂×AN.GAN.ŠA, GA₂×AN.GAN) egy azonosítatlan lóféle neve. A šakkan₆ a sagin szó egyik változata. Az akkád nyelvben a šakkanu vagy šaknu nádat jelent. Hogy ezek közül melyik áll kapcsolatban az isten nevével, az ismeretlen.

Az Enki-mítoszban, valamint „A gabona és a juhok vitája” történetben a hegyek királya (^dšakkan₂ lugal ḫur-saĝ-ĝa₂-ke₄, bár ebben az összefüggésben a hurszag fordítása inkább síkság lehet). Gudea a Ningírszu-templomban (e₂ dug₃-ga, Édùgga) adott helyet Sakkan kultuszának. A „Sulgi magasztalása” című költeményben Sulgi mondja: „Én öszvér vagyok, aki leginkább alkalmas az útra. Én ló vagyok, akinek lobog a farka. Sakkan ménje vagyok, Sakkan szamara, aki szeret futni.” A Ninurta-himnuszban „a szamarak ura”. A Gilgames-eposz újasszír változatában is feltűnik Enkidu halálánál. Ekkor már alvilági vonatkozásai is vannak, és a neve is megváltozott, Szumugánnak (su-mu-gan₂) nevezik. A név jelentése: „a legelő gyermeke”.

„A por házában él Szumukán, Etana is e ház lakója; Ereskigál, a tollruhájú királynő országol az árnyak fény-nem-járta, öröm-nem-látta, koromsötét birodalmában.”

– Gilgames-eposz, újasszír változat VII. táblája, Rákos Sándor fordítása

Források

• szerk.: Komoróczy Géza: Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, ford. Rákos Sándor (magyar nyelven), Bukarest: Kriterion Könyvkiadó (1986) 
• Enki-mítosz
• Gudea és a Ningirszu-templom alapítása
• Sulgi magasztalása
• A gabona és a juhok vitája
• Gwendolyn Leick: A Dictionary of Ancient Near Eastern Mythology, Routledge, 1998. ISBN 0-203-02852-x 79. o.